Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) április-június • 74-144. szám

1925-06-19 / 136. szám

2 BfiKlfiSffiEGYEI KOZLONY Békéscsaba 1925 junius 19 Uralás után jön a valutaváltozás Budapest, junius 18. A mezőgazdasági kamara külön tárgyalásokat kiván folytatni a külfölddel mezőgazdasági kölcsönszerzés céljából. Ezért szabadkezet kér a kormánytól. Aratás után sor kerül a devizakorlátozás megszüntetésére és a valutareformra. Felmentették Prónay Pátné rágalmazóit Budapest, jun. 18. Prónay Pálné rágalmazási perében ma hirdette ki az Ítéletet a katonai törvényszék, amely a vádlottakat, Lackóvits László, vitéz Taby Árpád és vités Molnár Endre századosokat a rágalmazás vádja alól felmentette. wwwwwwwwwwwwwww A főispán Kondoros disspolgára Kondorosi tudósítónk jelenti: Kondoros község képviselőtestülete szerdán, junius 17-én díszközgyűlést tartott. A díszközgyűlésnek, amely fényes keretek között és nagy érdeklődés mellett folyt le, egyetlenegy tárgya volt csak: Kovacsics Dezső dr. főispánnak a község díszpolgárává való választása. Még a legelső főispáni látogatásnál jött szóba megilletődést keltően azoknak a testvéreinknek hontalansága, akiket az ellenséges megszállás elűzött ősi otthonukból. A főispánnak rokonszenves megjelenése és valami rendkívüli módon, őt sokaktól megkülömböztető képzettsége, az emberekkel való. bánásmódja, minden szavából sugárzó hazaszeretete olyan mélyen bevésődött a lakosság lelkébe, hogy már akkor a községi bíró felköszöntője kapcsán őt a község, mint saját nagyrabecsült polgárát ünnepelte, most pedig egyhangú lelkesedéssel díszpolgárrá választotta. A közgyűlés ezután elhatározta, hogy a diszpolgárságról szóló oklevelet küldöttség fogja átadni a legifjabb kondorosi polgárnak: Kovacsics Dezső dr. főispánnak. Kopenbága a szabadban (Dániai levél) Dánia és junius. Itt nem tüz forrón a nap, itt a junius az, ami nálunk odahaza pár ezer kilométernyire a május most. Virít a jázmin, az akácfák is most szöknek fehérbe, most virítanak azok a buzogányalaku gyönyörű kék virágok, amelyek talán seholsem olyan pompásak, mint itt. Most virít a legszebb rózsa, a la Francé is, amely olyan, mint a dán nők arca, halványpiros, mintha a hajnali lehelet szaladt volna rajta ét és e halvány rózsapirhoz nagyszerűen illeszkedik a szép szőke haj. Mert itt mindenki szőke, akinek véletlenül barnára festette haját a sors, azt már nem is tartják igazi dánnak, abban más, délibb nemzet vére is buzog.: A dán nők. Alakjuk karcsú, hajlékony és magas. Kövér nő alig van közöttük. És a lábak. Szépek és formásak, hacsak a sok kerékpározástól nem görbülnek el. Arcvonásaik nemesek, üdék és tiszták. Nem lobog bennük szenvedély, homlokuk magas és ariszBucsatelepen töméntelen sok a sáska A házak tetejét és falait is ellepik Az óriási sáskafertőzés, amely az idén eddig még soha nem tapasztalt méretekben lépett fel itt-ott. rendkívül nehéz helyzet elé állította az irtást vezető és külön erre a célra kirendelt állami tisztviselői kart, valamint az érdekelt törvényhatóságokat. A legkörültekintőbb előkészítés és négyheti szakadatlan küzdelem után sikerült megállítani a veszedelmet és azokat a beláthatatlan károkat, amelyeket a marokkói sáskának ez a szokatlanul nagymértékű fellépése okozhatott volna, előrelátható haladással sikerült legnagyobbrészt elhárítani. Megállapítható. hogy az irtást végzők ma mindenütt urai a helyzetnek. A sáska napról-napra fogy. Az irtást sok helyen már befejezték és remélhető, hogy junius végére be is végzik. Jellemző az óriási fertőzésre, hogy nem volt ritka az olyan község, igy Bucsatelep Békésmegyében, ahol a sáska az irtás elől először a község alatti vetésekbe ment, majd az egyes házak falait és tetejét lepte el töméntelen mennyiségben, ugy, hogy az irtás csak az egyes házakban és az uccákban folyt, ahonnét a sáskát valósággal ki kellett verni. Jásznagykunszolnok-, Heves- és Hajdumegyékben a fertőzés gócpontjain az irtás mindenütt a befejezés felé közeledik. Békésmegyében és Biharvármegye egyes pontjain erősen folynak az irtási munkálatok. Szabolcsban az irtási munkálatokat befejezték. Az erősen fertőzött Borsodmegyében az irtási munkálatok nagy eréllyel folynak, wwwwwwwwwwwwww Léderer kegyelmi ügye Budapest, junius 18 Léderer Gusztáv kegyelmi kérvényéről csak feleségének főtárgyalása után történik döntés. tokratikus. Es a férfiak. Náluk sem ritka az üde arcpir, ők is soványak, szőkék és magasak, de a legszebbek mégis a gyermekek. Sehol annyi szép gyermeket nem láttam, mint Kopenhága uccáin. Munka. Itt mindenki dolgozik, szívesen és fáradság nélkül, de a becsületes munka mellett szeretik a szórakozásokat is. Alig van még egy főváros, ahol oly nagystílű szórakozóhely lenne, mint a kopenhágai Tivoli. Ezt kell megnézni egy vasárnapon. A vidékről is sok ezer ember jön be ekkor a fővárosba és mind ott van a Tivoliban. Vagy hetvenezer emberre becsültem az ottlevő tömeget, de voltak olyanok is, akik a megjelentek számát százezerre taksálták. Azt a pazar kivilágítást és azt a nagy reklámot, ami itt van, talán sehol másutt nem látni, mint Amerikában. A mórstilusban épített főépület nagytermében legalább háromezer ember hallgatta csöndben a nagy orcheszter hangversenyét. A nagytermet száz és száz hatalmas gázláng világította meg zöld, sárga, és vörös szinben. Mellette egy hindu pagoda huszonöt méter magas épülete emelkedik. Egy antipatikus patikus csalási kísérlete Nem sikerült érvágás a csabai vonatban (A Közlöny eredeti tudósítása.) Tegnap este egy közismert békéscsabai ur — aki valamiféle gyűlésen vett részt Budapesten — elégedetten telepedett meg a keleti pályaudvaron egy II. osztályú fülke pamlagán. Elégedett volt, mert a dolgait elvégezve, üres fülkébe került, amelyben rajta kivül csak két utas volt és igy alapos reménye volt arra, hogy az utazás alatt rendesen és alaposan kialhatja magát. A békéscsabai éjjeli vonat akkor már indulásra készen állott. Az utas már-már leheveredni készült, amikor egy fiatalember tünt fel a folyosón. Izgatottan ügetett végig a folyosón és a fülke ajtaja előtt megállva, pihegve szólt: — Bocsánat, uraim, van önök között olyan, aki Békéscsabára utazik ? — Igen, én! — jelentkezett a csabai ur. A fiatalember erre belépett a fülkébe, letelepedett az utas mellé a pamlagra és izgatottan a következő történetet adta elő : — Borzasztó kellemetlen helyzetbe kerültem 1 Ahogy a jegypénztár előtt a tömeg közepette vártam, mig a pénztárhoz jutok, valaki ellopta a kabátom zsebéből a pénztárcámat. Ilyen szörnyű pech! Most aztán nem tudom, hogyan jutok haza, mert egy huncut lyukas százasom sincs... Rövid szünet után kirukkolt a kívánságával: — Kedves jó uram, ne méltóztassék tolakodásnak venni, de csak ön az. aki segíthet rajtam. Szíveskedjék kölcsönadni a harmadik osztályú jegy árát... Békéscsabán azonnal megadom, hálás köszönetem kamatos kamatjai mellett. — Dehát tulajdonképpen kicsoda Ön ? — kérdezte a barátságos csabai ur, aki eddig azért nem szólt közbe, mert nem jutott szóhoz a fiatalember hadarása miatt. Kék szinben ragyog. Tetején hatalmas vörös láng ég, amelynek rezgő fénye megfürdik a tó sima tükrében- A tó közepén egy vörösrézből készült páva lángol, száz és száz villanykörte van három méter magas testében elbujtatva, amelyek azokban a színekben ragyokgnak, amelyekkel a természet, a legcsodálatosabb művész a pávát felruházta. A parkban tízezer és tízezer pár sétál) mulat, szórakozik és hallgatja a zenét. Zaj nincs, szépen csöndben megy minden és csak a nagytömegű ember mutatja azt, hogy annyian vannak itt együtt, amennyi Békéscsaba lakossága összesen. Olyan angolpark féle hely ez, ahol van minden : hullámvasút, légtorna, marionette-szinház, tükörterem, csakhogy itt nincs az a zaj és lárma, ami nélkül a budapesti Angol-parkot el sem tudnók képzelni. Mikor azután fölvirrad a hajnal, még együtt van a tömeg legnagyobb része, könnyüléptü dán leányzók suhannak végig az utakon, karjukat jókedvű dón tisztek karjába fűzik, vidámak és élénkek. A tisztek igy a hajnali órákban — Pardon... gyógyszerész vagyok... mönöbö... klkkfrr... — és itt egy érthetetlen nevet halandzsázott bemutatkozásképpen — és az édesapámhoz igyekszem Békéscsabára. A pillanatnyi gyanakvás, ami a nyájas csabai ur lelkében egy pillanatra árnyékot vetett, hirtelen eloszlott. — Ugy ? Gyógyszerész ? — kérdezte most mór bizalomteljesen. A kezét benyújtotta a belső zsebébe, a pénztárcája felé. — És szabad tudnom, melyik palikéban ? — Mindjárt az állomás mellett — hadarta a fiatalember. — Az állomás mellett ? És hogy hivják ? — Szabó. — Szabó ? — firtatta tovább a kellemetlenül kíváncsi nyájas. A kéz, amely az imént mér megmarkolta a zsebbeli pénztárcát, elengedte a pénztartót. — Ilyen nevü patikust én nem ismerek. — Öööö... — mondta a fiatal ember, kissé, hogy ugy mondjuk : dadogva — ő még segéd és a Réthy patikában alkalmazott.. — A vasút mellett? — Igen. Mindjárt a vasút mellett .. . A nyájas csabai ur előtt, akit a kétségbeesett fiatalember rimánkodása már-már meghatott, ekkor hirtelen világos lett, hogy a sors furcsa, torz tréfája nem kifosztott, meglopott utasembert hozott eléje, hanem egy ravasz és agyafúrt szélhámost, a pesti aszfalttaposók notóriusabbjai közül, aki a „naiv" „vidéki" pasas lágyszivüségén akart keresni holmi ósdi mese révén ... Ezt meg is akarta mondani a magát patikusnak nevező ifjúnak, de ez jobb arckifejezést olvasó volt, mint amilyen gyanakodó az utas. És a következő percben, berántva maga mögött a fülke tolóajtaját, hosszú lépésekkel mérte végig a kocsi folyosóját... A következő percben pedig leugrott a kocsiról a perron aszfaltjára. Hogy aztán más kocsiban más csabaiakat sikerült-e megfejnie és mennyivel, azt nem lehet tudni. Nem mindenki dicsekszik el azzal, ami miatt kikacagnák, (h. r.) olyan komikusaknak tűnnek föl. Kék uniformist viselnek, fehér pánttal és ugy festenek, mintha a cirkuszok reklámemberei lennének. Vagy itt tényleg csak reklámcélra használják a katonákat ? Egyáltalában nem tűnnek fel félelmeseknek, a Kronborg öreg ágyúi sem, amelyeknek torkai Svédország felé bámulnak, komikusaknak látszanak Kopenhága tengerbe tolt erődei is, amelyek itt teljesen céltalanok. A reklámot egyébként itt mindenütt nagyon kedvelik. Annyi újság- és cigarettareklámot sehol sem látni, mint itt. A Politiken és a Berlingske Tidende mintha versenyeznének egymással, ki tud nagyobb reklámot csapni. Az első egy hatalmas palota tetején egy földgömböt világit meg, amelyet átölel a Politiken, az utóbbi pedig ugyancsak egy hatalmas palota tetején nagy kivilágított gót betűkkel hirdeti, hogy a legjobb dón lap,: a Berlingske Tidende. És a cigaretták. Nem jók, de nem is drágák. Szép szőke dohány van bennök, de vagy nagyon könnyűek, vagy mézzel vannak átitatva, vagy nagyon is erősek