Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) április-június • 74-144. szám

1925-06-19 / 136. szám

2 BfiKlfiSffiEGYEI KOZLONY Békéscsaba 1925 junius 19 Uralás után jön a valutaváltozás Budapest, junius 18. A mező­gazdasági kamara külön tárgyalá­sokat kiván folytatni a külfölddel mezőgazdasági kölcsönszerzés cél­jából. Ezért szabadkezet kér a kormánytól. Aratás után sor kerül a devizakorlátozás megszünteté­sére és a valutareformra. Felmentették Prónay Pátné rágalmazóit Budapest, jun. 18. Prónay Pálné rágalmazási perében ma hirdette ki az Ítéletet a katonai törvény­szék, amely a vádlottakat, Lackó­vits László, vitéz Taby Árpád és vités Molnár Endre századosokat a rágalmazás vádja alól felmen­tette. wwwwwwwwwwwwwww A főispán Kondoros disspolgára Kondorosi tudósítónk jelenti: Kondoros község képviselőtestü­lete szerdán, junius 17-én dísz­közgyűlést tartott. A díszközgyű­lésnek, amely fényes keretek kö­zött és nagy érdeklődés mellett folyt le, egyetlenegy tárgya volt csak: Kovacsics Dezső dr. főis­pánnak a község díszpolgárává való választása. Még a legelső főispáni látoga­tásnál jött szóba megilletődést keltően azoknak a testvéreinknek hontalansága, akiket az ellenséges megszállás elűzött ősi otthonuk­ból. A főispánnak rokonszenves megjelenése és valami rendkívüli módon, őt sokaktól megkülömböz­tető képzettsége, az emberekkel való. bánásmódja, minden szavá­ból sugárzó hazaszeretete olyan mélyen bevésődött a lakosság lel­kébe, hogy már akkor a községi bíró felköszöntője kapcsán őt a község, mint saját nagyrabecsült polgárát ünnepelte, most pedig egyhangú lelkesedéssel díszpolgár­rá választotta. A közgyűlés ezután elhatározta, hogy a diszpolgárságról szóló ok­levelet küldöttség fogja átadni a legifjabb kondorosi polgárnak: Kovacsics Dezső dr. főispánnak. Kopenbága a szabadban (Dániai levél) Dánia és junius. Itt nem tüz forrón a nap, itt a junius az, ami nálunk odahaza pár ezer kilomé­ternyire a május most. Virít a jáz­min, az akácfák is most szöknek fe­hérbe, most virítanak azok a bu­zogányalaku gyönyörű kék virá­gok, amelyek talán seholsem olyan pompásak, mint itt. Most virít a legszebb rózsa, a la Francé is, amely olyan, mint a dán nők arca, halványpiros, mintha a hajnali lehelet szaladt volna rajta ét és e halvány rózsapirhoz nagyszerűen illeszkedik a szép szőke haj. Mert itt mindenki szőke, akinek vélet­lenül barnára festette haját a sors, azt már nem is tartják igazi dán­nak, abban más, délibb nemzet vére is buzog.: A dán nők. Alakjuk karcsú, hajlékony és magas. Kövér nő alig van közöttük. És a lábak. Szépek és formásak, hacsak a sok kerékpározástól nem görbülnek el. Arcvonásaik nemesek, üdék és tiszták. Nem lobog bennük szen­vedély, homlokuk magas és arisz­Bucsatelepen töméntelen sok a sáska A házak tetejét és falait is ellepik Az óriási sáskafertőzés, amely az idén eddig még soha nem ta­pasztalt méretekben lépett fel itt-ott. rendkívül nehéz helyzet elé állította az irtást vezető és kü­lön erre a célra kirendelt állami tisztviselői kart, valamint az érde­kelt törvényhatóságokat. A legkö­rültekintőbb előkészítés és négy­heti szakadatlan küzdelem után sikerült megállítani a veszedelmet és azokat a beláthatatlan károkat, amelyeket a marokkói sáskának ez a szokatlanul nagymértékű fel­lépése okozhatott volna, előrelát­ható haladással sikerült legna­gyobbrészt elhárítani. Megállapít­ható. hogy az irtást végzők ma mindenütt urai a helyzetnek. A sáska napról-napra fogy. Az irtást sok helyen már befejezték és re­mélhető, hogy junius végére be is végzik. Jellemző az óriási fertőzésre, hogy nem volt ritka az olyan község, igy Bucsatelep Békésme­gyében, ahol a sáska az irtás elől először a község alatti veté­sekbe ment, majd az egyes házak falait és tetejét lepte el töméntelen mennyiségben, ugy, hogy az irtás csak az egyes házakban és az uccákban folyt, ahonnét a sáskát valósággal ki kellett verni. Jásznagykunszolnok-, Heves- és Hajdumegyékben a fertőzés góc­pontjain az irtás mindenütt a be­fejezés felé közeledik. Békésmegyében és Biharvár­megye egyes pontjain erősen foly­nak az irtási munkálatok. Sza­bolcsban az irtási munkálatokat befejezték. Az erősen fertőzött Borsodmegyében az irtási mun­kálatok nagy eréllyel folynak, wwwwwwwwwwwwww Léderer kegyelmi ügye Budapest, junius 18 Léderer Gusztáv kegyelmi kérvényéről csak feleségének főtárgyalása után tör­ténik döntés. tokratikus. Es a férfiak. Náluk sem ritka az üde arcpir, ők is sová­nyak, szőkék és magasak, de a legszebbek mégis a gyermekek. Sehol annyi szép gyermeket nem láttam, mint Kopenhága uccáin. Munka. Itt mindenki dolgozik, szívesen és fáradság nélkül, de a becsületes munka mellett szeretik a szórakozásokat is. Alig van még egy főváros, ahol oly nagystílű szórakozóhely lenne, mint a ko­penhágai Tivoli. Ezt kell megnéz­ni egy vasárnapon. A vidékről is sok ezer ember jön be ekkor a fővárosba és mind ott van a Ti­voliban. Vagy hetvenezer emberre becsültem az ottlevő tömeget, de voltak olyanok is, akik a megje­lentek számát százezerre taksál­ták. Azt a pazar kivilágítást és azt a nagy reklámot, ami itt van, ta­lán sehol másutt nem látni, mint Amerikában. A mórstilusban épí­tett főépület nagytermében legalább háromezer ember hallgatta csönd­ben a nagy orcheszter hangverse­nyét. A nagytermet száz és száz hatalmas gázláng világította meg zöld, sárga, és vörös szinben. Mel­lette egy hindu pagoda huszonöt méter magas épülete emelkedik. Egy antipatikus patikus csalási kísérlete Nem sikerült érvágás a csabai vonatban (A Közlöny eredeti tudósítása.) Tegnap este egy közismert békés­csabai ur — aki valamiféle gyű­lésen vett részt Budapesten — elégedetten telepedett meg a ke­leti pályaudvaron egy II. osztályú fülke pamlagán. Elégedett volt, mert a dolgait elvégezve, üres fülkébe került, amelyben rajta ki­vül csak két utas volt és igy ala­pos reménye volt arra, hogy az utazás alatt rendesen és alaposan kialhatja magát. A békéscsabai éjjeli vonat akkor már indulásra készen állott. Az utas már-már leheveredni készült, amikor egy fiatalember tünt fel a folyosón. Izgatottan ügetett végig a folyosón és a fülke ajtaja előtt megállva, pihegve szólt: — Bocsánat, uraim, van önök között olyan, aki Békéscsabára utazik ? — Igen, én! — jelentkezett a csabai ur. A fiatalember erre belépett a fülkébe, letelepedett az utas mellé a pamlagra és izgatottan a követ­kező történetet adta elő : — Borzasztó kellemetlen hely­zetbe kerültem 1 Ahogy a jegy­pénztár előtt a tömeg közepette vártam, mig a pénztárhoz jutok, valaki ellopta a kabátom zsebéből a pénztárcámat. Ilyen szörnyű pech! Most aztán nem tudom, hogyan jutok haza, mert egy hun­cut lyukas százasom sincs... Rövid szünet után kirukkolt a kívánságával: — Kedves jó uram, ne méltóz­tassék tolakodásnak venni, de csak ön az. aki segíthet rajtam. Szíveskedjék kölcsönadni a har­madik osztályú jegy árát... Békés­csabán azonnal megadom, hálás köszönetem kamatos kamatjai mellett. — Dehát tulajdonképpen ki­csoda Ön ? — kérdezte a barát­ságos csabai ur, aki eddig azért nem szólt közbe, mert nem jutott szóhoz a fiatalember hadarása miatt. Kék szinben ragyog. Tetején ha­talmas vörös láng ég, amelynek rezgő fénye megfürdik a tó sima tükrében- A tó közepén egy vö­rösrézből készült páva lángol, száz és száz villanykörte van há­rom méter magas testében elbuj­tatva, amelyek azokban a színek­ben ragyokgnak, amelyekkel a ter­mészet, a legcsodálatosabb mű­vész a pávát felruházta. A parkban tízezer és tízezer pár sétál) mulat, szórakozik és hall­gatja a zenét. Zaj nincs, szépen csöndben megy minden és csak a nagytömegű ember mutatja azt, hogy annyian vannak itt együtt, amennyi Békéscsaba lakossága összesen. Olyan angolpark féle hely ez, ahol van minden : hul­lámvasút, légtorna, marionette-szin­ház, tükörterem, csakhogy itt nincs az a zaj és lárma, ami nélkül a budapesti Angol-parkot el sem tudnók képzelni. Mikor azután fölvirrad a hajnal, még együtt van a tömeg legna­gyobb része, könnyüléptü dán le­ányzók suhannak végig az utakon, karjukat jókedvű dón tisztek kar­jába fűzik, vidámak és élénkek. A tisztek igy a hajnali órákban — Pardon... gyógyszerész va­gyok... mönöbö... klkkfrr... — és itt egy érthetetlen nevet haland­zsázott bemutatkozásképpen — és az édesapámhoz igyekszem Békés­csabára. A pillanatnyi gyanakvás, ami a nyájas csabai ur lelkében egy pillanatra árnyékot vetett, hirtelen eloszlott. — Ugy ? Gyógyszerész ? — kér­dezte most mór bizalomteljesen. A kezét benyújtotta a belső zse­bébe, a pénztárcája felé. — És szabad tudnom, melyik paliké­ban ? — Mindjárt az állomás mellett — hadarta a fiatalember. — Az állomás mellett ? És hogy hivják ? — Szabó. — Szabó ? — firtatta tovább a kellemetlenül kíváncsi nyájas. A kéz, amely az imént mér meg­markolta a zsebbeli pénztárcát, elengedte a pénztartót. — Ilyen nevü patikust én nem ismerek. — Öööö... — mondta a fiatal ember, kissé, hogy ugy mondjuk : dadogva — ő még segéd és a Réthy patikában alkalmazott.. — A vasút mellett? — Igen. Mindjárt a vasút mel­lett .. . A nyájas csabai ur előtt, akit a kétségbeesett fiatalember rimán­kodása már-már meghatott, ekkor hirtelen világos lett, hogy a sors furcsa, torz tréfája nem kifosztott, meglopott utasembert hozott eléje, hanem egy ravasz és agyafúrt szélhámost, a pesti aszfalttaposók notóriusabbjai közül, aki a „naiv" „vidéki" pasas lágyszivüségén akart keresni holmi ósdi mese révén ... Ezt meg is akarta mondani a magát patikusnak nevező ifjúnak, de ez jobb arckifejezést olvasó volt, mint amilyen gyanakodó az utas. És a következő percben, be­rántva maga mögött a fülke toló­ajtaját, hosszú lépésekkel mérte végig a kocsi folyosóját... A kö­vetkező percben pedig leugrott a kocsiról a perron aszfaltjára. Hogy aztán más kocsiban más csabaiakat sikerült-e megfejnie és mennyivel, azt nem lehet tudni. Nem mindenki dicsekszik el az­zal, ami miatt kikacagnák, (h. r.) olyan komikusaknak tűnnek föl. Kék uniformist viselnek, fehér pánttal és ugy festenek, mintha a cirkuszok reklámemberei lenné­nek. Vagy itt tényleg csak reklám­célra használják a katonákat ? Egyáltalában nem tűnnek fel félelmeseknek, a Kronborg öreg ágyúi sem, amelyeknek torkai Svédország felé bámulnak, komi­kusaknak látszanak Kopenhága tengerbe tolt erődei is, amelyek itt teljesen céltalanok. A reklámot egyébként itt min­denütt nagyon kedvelik. Annyi újság- és cigarettareklámot sehol sem látni, mint itt. A Politiken és a Berlingske Tidende mintha ver­senyeznének egymással, ki tud nagyobb reklámot csapni. Az első egy hatalmas palota tetején egy földgömböt világit meg, amelyet átölel a Politiken, az utóbbi pedig ugyancsak egy hatalmas palota tetején nagy kivilágított gót betűk­kel hirdeti, hogy a legjobb dón lap,: a Berlingske Tidende. És a cigaretták. Nem jók, de nem is drágák. Szép szőke do­hány van bennök, de vagy na­gyon könnyűek, vagy mézzel van­nak átitatva, vagy nagyon is erősek

Next

/
Thumbnails
Contents