Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) április-június • 74-144. szám

1925-05-27 / 118. szám

2 igÉKSSüEÖYEI KÖZLÖM! Békéscsaba 1925 május 27 Csak kevés rokkant kéri a végkielégítését Megkezdték a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák felülvizsgálását — A rokkantak közömbösek a vizsgálat iránt — Akik nem jelentkeznek, elvesztik hadirokkantsági jogosítványukat (A Közlöny eredeti tudósítása.) Most folyik a békéscsabai rok­kantilletmények újbóli megállapí­tása, amit az a körülmény tett szükségessé, hogy a hadirokkan­tak testi fogyatékosságában idő­közben esetleg olyan változás állott be, amely a rokkant munka­kéoességét befolyásolja. A vizsgálat eredménye az első napon felülvizsgálatra került rok­kantak csekély száma miatt ter­mészetesen még nem állapitható meg pontosan, sőt ebből még csak következtetést sem lehet levonni az egész vizsgálati ered­ményre nézve. A hadirokkantak körében ugyanis olyan csekély érdeklődés mutatkozik a felül­vizsgálat iránt, hogy a minden­napra megállapított kontingens — a 140 fő — sohasem Vonul fel. Igy az első napon mindössze csak 63 jelent meg a 140 bői. A hadirokkantaknak és hadi­özvegyeknek ez a közömbössége a felülvizsgálattal szemben azon­ban súlyos következményeket von­hat majd maga után. A miniszteri rendelet értelmében ugyanis mind­azok a rokkantak, akik a felül­vizsgálásra megszabott határidő alatt nem jelennek meg a felülvizs­gálaton, elvesztik a nyugdíjra való ig ényjogosultságukat. ezenkívül nevüket a hadigondozottak név­sorából egyszersmindenkorra tö­rölni fogják. A felülvizsgálatra kötelezetteknek tehát fontos egyéni érdekük, hogy a vizsgálaton pon­tosan, a kitűzött időben megjelen­jenek, mert elmaradásuk súlyos következményeiért senki mást, csak magukat okolhatják majd. A felülvizsgálaton a bizottság annak eldöntésére is hivatott: állott-e be változás az illető rok­kant egészségi, testi és rokkant­sági állapotában. Amelyik rokkant­nál javulás volna tapasztalható. annál természetesen csökkenteni fogják a rokkantsági százalékot, azoknál viszont, akik testileg le­romlottabbak leltek, több száza­lékot állapítanak meg. Az utóbbi eset azonban nagyon szórványos. A vizsgálat eredménye iránt ugyanis érdeklődtünk a ki­rendelt bizottságnál. Megtudtuk, hogy a csabai rokkantak rokkant­ságában csak alig állott be némi változás, de ez a változás inkább a rokkantság fokozódásában, mint enyhülésében nyilvánul meg. A rossz táplálkozás és a sok munka teljesen megakadályozták a rok­kantság esetleges visszafejlődését. Végkielégítést azonban ennek ellenére se kérnek a rokkantak. Hogy miért, arra megfelelnek a számok a maguk könyörtelen ri­degségükben. Egy közvitéz özve­gyének végkielégítés címén járna egy évi illetményének háromszo­rosa. Számokban : háromszor 288 ezer korona. Egy 25 százalékos rokkantnak háromszor 144 ezer korona, 50 százalékos rokkantnak háromszor 432 ezer korona és végül egy 100 százalékos rokkant­nak háromszor 2,888.000 korona. Ezek a megállapítások a legény­ségi állományú rokkantakra vo­natkoznak, de nem sokkal több jár az altiszteknek, sőt a tisztek­nek se. Ezt az összeget nem érdemes felvenni. A szegény rokkant ezzel az összeggel nem tudná megjaví­tani a sorsát, vagy megalapozni a jövőjét. Igy hát nincs más hátra, mint várni. Várni egy szebb jövőt, amikor Magyarország a főbiztosi beleszólás nélkül állapithatja meg az érdemes rokkantjai megérde­melt nyagdiját. Reméljük, ennek az ideje is elérkezik, még pedig minél előbb. Békéscsabán a hadigondozottak száma 1320, akik a felülvizsgá­lásra kitűzött pár nap alatt mind sorra kerülnének, ha törődnének a vizsgálattal és megjelennének a bizottság előtt. A rokkantak azon­ban alig érdeklődnek a jövőjükre és sorsukra mélyen és hosszú időre kiható felülvizsgálat iránt és igy meglassítják a bizottság mun­káját. Érdekes, hogy a végkielégítését eddig mindössze csak két rokkant kérte, a többi a jobb idők eljöve­telébe vetett szilárd hittel a vára­kozás álláspontjára helyezkedik és az eddigi rokkantsági járulék fo­lyósítását kivánja ezután is. A fe­lülvizsgálatok junius 5-éig tarta­nak s aki addig nem jelentkezik, törölni fogják a hadigondozottak névsorából, ami egyúttal a nyug­díj elvesztését is jelenti. Tanitógyiilés Gyopároson A „Békésvórmegyei Általános Tanítóegyesület" Gyopároson tar­totta meg évi közgyűlését. A megye tanítósága teljes számban jelent meg, de ott láttuk az érdeklődők között Orosháza társadalmának előkelőségeit és a szomszédos megyék tanítóegyesületeinek kikül­dötteit. Jelen voltak: Csizmadia András nemzetgyűlési képviselő, Szentkereszthy Tivadar kir. tan­felügyelő, Kunos István főjegyző, dr. Torkos Kálmán tb. főszolga­bíró, dr. Marschall Ferenc tb. fő­szolgabíró, dr. Sinkovics Pál tb. szolgabíró, dr. Endes Gábor járás­bírósági elnök, dr. Jeszenszky Elek kir. közjegyző, dr. Külley Pál ügyvéd, Kovács Andor ev. esperes, dr. Pálffy Béla apátplé­bános, Kálmán Rezső ev. lelkész, Horváth Kálmán ref. h. lelkész, dr. Domokos Sándor rendőrkapi­tány, Horémusz Pál ev. lelkész, Baranyai Kálmán közs. biró, dr. Mitlasovszky János főszerkesztő, dr. Németh Lajos ügyvéd, Kiss Károly a békés-bánáti ref. tanító­egyesület, Hermann János a csong­rádi ált. tanítóegyesület, Fenyvesi Jenő a szeged városi tan. egyesület, Keszthelyi István J. N.-K.-szolnoki ált. tan. egyesület kiküldöttei. Galla Endre állami tan. orsz. egy. elnöke, Rákos István kir. tanácsos, a tan. orsz. szöv. és az Eötvös-alap el­nöke. Háros Antal, az Eötvös alap főtitkára, Gundi Károly ellenőr, Sólyom János, a Paedagogiai Sze­minárium igazgatója, dr. Berthóty Károly kormányfőtanácsos, gond­noksági elnök. Lázár Lajos, dr. • Csermák Béla kórh, főorvos levél­ben mentették távolmaradásukat. A közgyűlés tárgysorozatának kiemelkedő pontja volt Rákos István kir. tanácsos a Tanítók Szövetsége elnökének tiszteletbeli taggá való megválasztása és az erről szóló okmány átadása. Fe­szült figyelem közepette nyitotta meg Farkas Gyula békési gazda­sági ismétlő iskolai igazgató, elnök a gyűlést. Megnyitó beszédében gyönyörű gondolatokkal lelt meg­emlékezést mondott Jókairól, a magyar nemzet és a tanítók tanító­járól. Utána Uhrin Károly igaz­gató tanitó terjesztette elő az ig. bizottság azon javaslatát, hogy Rákos Istvánt az egyesület tiszteletbeli tagjává válasszák. Ko­moly, szép beszédben méltatta Rákos hatalmas érdemeit, fárad­hatatlan munkásságát, mellyel ki­érdemelte az egész tanítóság leg­mélyebb tiszteletét, ragaszkodását és szeretetét, A nagyhatású be­szédet szűnni nem akaró taps és lelkesedés követte, mely után az elnök átnyújtotta Rákos Istvánnak a tiszteletbeli tagságról szóló és Münsztermann Ernő által készített művészi kivitelű díszoklevelet. A könnyekig megható jelenet után Rákos István lelkeket magával ragadó ékesszólásával köszönte meg a tanítóság hálájának és hűségének megnyilatkozását. Az üdvözlések során Galla Endre, az állami tanítók országos egyesü­letének, Fenyvessy Jenő a sze­gedi, Hermann János a csongrád­megyei, Keszthelyi István a szol­nokmegyei, Kiss Károly a békés­bánáti ref. egyházmegyei tanító­egyesület és Kovács Andor a békési ev. egyházmegye nevében köszöntötték a tanitók közszere­tetben álló. nagytehetségű vezérét. Rákos Istvánnak az üdvözlé­(Prágai levél.) Prága kultúréletének a mai na­pon nagy eseménye volt. Eckener Hugó dr. mérnök jött el, hogy előadást tartson a Z. R. III.-ról és a léghajózás problémájáról. Hogy ki ez az Eckener, azt talán feles­leges is említeni. Közismert dolog, hogy az ő alkotása a Z. R. III. és hogy ő vezette az óriási lég­hajót az Atlanti Óceánon át Ame­rikába. Gróf Zeppelin első aszisz­tense rokonszenves megjelenésű, széles vállú, ragyogó, mosolygós tekintetű férfi; minden mozdulata, minden szava, hasonlata hami­sítatlanul német. Minden felmerülő kérdést aprólékosan, előrelátóan tárgyal. A legnagyobb prágai koncert­termet zsúfolásig tölti a közönség. Mindegy 3500 ember vágyik a német tudományosság e kiváló reprezentánsát hallani. Eckener dr. a pódium előterébe lép s az egész nagy tömeg he­lyéről felállva, percekig tartó taps­sal és „Hoch 1 Hoch 1" kiáltással ünnepli a kiváló konstruktőrt és léghajóst. Eckener beszédéi azzal kezdi, hogy előadásának oka és célja felől külömböző, nem egészen való hirek terjedtek el Kijelenti, hogy az előadás tudományos célt szolgál és nincsen semmiféle po­litikai tendenciája. Kétszeresen érdekes lesz az előadás — mondja — ha ezek után mégis lesz benne valamelyes politika. Örömmel konstatálja, arról a fogadtatásról, melyben ily tekin­télyes tömeg részesítette, hogy a prágai németség szorosan össze­tart s büszke figyelemmel kiséri Németország életének minden moz" dulását. Ezután Eckener szerényen visz­szautasitja, hogy őt és kis csa­patát hősöknek nevezzék. Hősök­kel — mondja — nehezen juthat­tam volna át az Atlanti tengeren. Munkás kezek kellettek oda. A terem elsötétül és Eckener rátér a léghajó ismertetésére. Előadását vetített képek kisérik. Elébünk tűnik a léghajó roppant nagy vasszerkezete, az óriási gáztöm­lők, a benzintartányok, melyek mindegyike 300 kg. benzint tar­talmaz. Mintegy 25 ilyen benzin­tömlő tartozik egy-egy ilyen uj­rendszerü motorhoz. 5 motor hajtja a léghajót, óránkénti 110 km. se­bességgel és óránként 400 kg. benzinfogyasztással az 5 motor­nál összesen. Sorra látjuk a ké­nyelmes háló- és utazófülkéket, a konyhát, a kormányos fülkéjét és a radiótelefonállomást. Utoljára gróf Zeppelin képe jelenik meg a vásznon. (Hosszas taps és „Hoch" kiáltás.) A terem ismét kivilágosodik és Eckener mérnök a léghajó bizton­ságáról beszél. Viharok — mondja — nem veszélyesek a hajóra, csak ha a szelek vertikális irá­nyúak. Ugyanis ily esetben a lég­hajót 3—400 méterrel könnyen feljebb vagy lejebb sodorhatják. A villám ugyan megszámlálha­tatlan sokszor átcsap a léghajón, valahányszor az két felhő közé jut, melyek közül az egyik pozitív, a másik negatív elektromos fe­szültséggel bír, mégsem veszé­lyes. Az elektromosság ilyenkor átfut a hajó vasvázán és az an­tennán eltávozik. Bár eddig két olyan eset fordult elő, hogy a léghajót a villám meggyújtotta, ez nem mérvadó, mert ennek kimu­tathatóan a léghajó vezetőjének ügyetlensége volt az oka. Az óceáni ut egyedüli veszélye az ellenszél lehetett. Ugyanis csak korlátolt mennyiségű benzint birt el a léghajó s kérdés volt, ha nagy ellenszél lesz, futja-e az ut végéig a benzinkészletből. Ezen a veszélyen két módon lehet ki­fogni. Vagy nem szabad az összes motorokat üzembehelyezni, vagy kisebb sebességgel kell haladni. Mi az utóbbit választottuk — mondja Eckener mérnök — mert fél sebesség eléréséhez negyed­résznyi benzin szükséges. Másáról az útról csak röviden szól Eckner, hisz az az újságcik­kekből úgyis mindenki előtt köz­ismert. Ezután a megérkezésről szól. Már a part közelében a gőzösök százai várták a Z. R. III. meg­érkezését. New-York egész éjjel virrasztott s most impozánsan adta tudtunkra izgalmát és várako­zását. A leszállás helyén sok ezer ember várt ránk és kétszerannyi fényképész — mondja Eckener doktor. Én hátat fordítottam a fényképészeknek s a bennünket fogadó amerikaiakkal beszéltem. Egyszerre valaki hátul a nevemen szólit. Megfordultam s a fényké­pész már is mosolygó arccal emeli kezét a sapkájához: „Köszönöm doktor ur!" Legszívesebben lefeküdtem vol­na aludni egy pohár jó sör után, de ekkor jött a küldöttség, hogy jelenjek meg a Fehér Házban az Elnök előtt. Az ut szintén mintegy 4 óra hosszat tartott Philadelphiáig. És semmi pihenés. A másnap este mindenkor felejthetetlen lesz számomra. Az amerikaiak meghívtak kedvenc

Next

/
Thumbnails
Contents