Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) április-június • 74-144. szám

1925-05-26 / 117. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba 1925 május 26 szereznie. Bejelentette még, hogy a vállalat a 24 millió korona alaptőke mellett 114 millió korona tiszta nyereséget ért el 1924-ben. A nyereség nagy részét beruházásokba fogják fektetni. A közgyűlés ezután egyhangúan elfogadta az igazgatói, felügyelőbizottsági jelentést és a tiszta nyereség felosztásáról szóló javaslatot. Majd Hollánder Lipót dr. felügyelőbizottsági elnök tette meg jelentését a szómadások átvizsgálásáról, Kungl Károly dr. pedig ismertette az 1924. évi mérleget, amelyet a közgyűlés elfogadott és a szokásos felmentvényeket megadta. Ezután megállapították a felügyelőbizottság tiszteletdiját. A közgyűlés 1925-re a következő felügyelőbizottságot választotta meg: Hollánder Lipót dr.-t (elnökül), Vas Sándort, a Takarékegyesület igazgatóját, Lukács Oszkárt a Magy. Ált. Hitelbank cégvezetőjét, Schmeiszl Károlyt és Gyulay Jánost, a Hangya Ipar cégvezetőit, dr. Szieber Nándort, a Sertésnagyvágó cégvezetőjét, Ascher Alfrédot, a Rosenthal gőzmalom tisztviselőjét, dr. Molnár Lajos orvost (Csorvás) és Czédly János gazdatisztet (Csorvás.) Indítványok nem érkezvén be, az elnök a közgyűlést berekesztette. Az osztalékok kifizetése a mai napon megkezdődik. Elitéltek a behozatali engedélyek hamisítóit Budapest, május 25. A büntetőtörvényszék két napig tárgyalta a behozatali engedélyek meghamisitóinak ügyét és ma hirdette ki az Ítéletet. Feiber Gézát 4 évi, Grochwald Józsefet 9 havi börtönre, Giusztini Giovannit és Adler Antalt 2—2 évi fegyházbüntetésre Ítélte. Felber Gézát azonnal letartóztatták, Adlert, mivel büntetéséből 14 hónapot kitöltött, szabadlábra helyezték. Jön a reakciós szavazási javaslat Budapest, máj. 25. Értesülésünk szerint Szily Tamás egységespárti képviselő javaslatot terjeszt a Ház elé az egész vonalon való nyiltszavazás mellett. As Iparos Dalárda hangversenye A békéscsabai daloskörök sokasága között az Iparos Dalárdát ugy ismerjük, mint a legjobban képzett, legprecízebben összetanult, legmelegebb szívvel éneklő, legértékesebb hanganyagot képviselő dalosokat magában foglaló daloskört. A szombatesli szereplése ebben a meggyőződésünkben csak megerősit bennünket s ha még lehetne, ezután a dalest után még fűzhetnénk néhány dicsérő jelző az eddigiek mellé, a dalárda értékeinek jellemzésére. A szombati dalest után — azt látjuk — a sok és szines dicsérő szó is csak erőtlen és gyenge elismerés volna azért a teljesítményért, amelyet a tökéletességig eljutott dalosok ma mór nyújtani képesek. Csak az országos nevű, azok közt is vezető értéket jelentő dalárdák tudnak olyan művészi élvezetet nyújtani, mint ez a kis csapat, amelyet most már joggal sorozhatunk a kis magyar világ legjobb dalosai közé. A szombati dalest fél 9 órakor kezdődött, a Próféta-vendéglő éttermében. Tiz pompás dalt adott elő a dalárda, leginkább Lányi Ernő halhatatlan, örökbecsű szerzeményeit, amelyeket aztán olyan megrázó erővel és pompás előadói vénával mutatott be, hogy a dalkedvelő közönség soraiban nem egy meghatódott, arcot, könnyes szemet láttunk. És talán ez volt a legjellemzőbb sikere a dalárdának : közel férkőzött a szivekhez és melegen megsimogatta a lelkeket. Nagyon tetszett a szép finn dal is, amelynek idegenszerű zenéjét meleg tónussal juttatták kifejezésre, mig a kvartett szereplése frenetikus tapsot és forró elismerést idézett elő. Ez a szereplés hivatasos művészeknek is dicséretére vált volna. A közönség áhítatos élvezettel, betelni nem tudóan hallgatta a kvartett pompás művészetét, amelyhez hasonlót csak ritkán van alkalma hallani. Külön meg kellene dicsérnünk minden egyes dalt, de ehhez sem elegendő tér, sem megfelelő dicsérő-szó halmaz nem áll rendelkezésünkre. Csupán annyit szögezünk még le, hogy a csodálatosan szép dalok művészi készségű előadása minden hallgatóban csak megerősítette azt az eddigi hitet, hogy az Iparos Dalárda a város komoly és jelenlős értékei közé tartozik, amelyért csak hálatelt szivvel gondolhatunk a kitűnő kezekben levő vezetésre, de elsősorban Lukoviczky Endre karnagyra, aki páratlan energiával és fölt nyes tudással vezeti a dalárdát mind közelebb és közelebb a tökéletesedés felé. A törvényszék zár alá vette Jakács Elemér vagyonát A 300 millió koronás letét, amelynek csak egy részét tudta visszaadni (A Közlöny eredeti tudósítása.) Néhány hónappal ezelőtt történt, hogy egy hírlapi nyílttéri közlemény miatt Takács Elemér békéscsabai sertéskereskedő — aki magát nagyvágónak nevezte — konfliktusba keveredett egyik volt alkalmazottjával: Grosz Á. Lászlóval. A volt tisztviselő burkoltan vádakat emlegetett Takács Elemérrel szemben, mire ez frontot változtatva, sikkasztás miatt feljelentette Groszt, akit a rendőrség egy napig őrizetben is tartott, szerepe teljes tisztázásáig. Ennek az ügynek meilékhajlásaként ma szenzációs bűnügy pattant ki. Egy bécsi cég, amellyel Grosz Á. László összeköttetést tartott fenn, feljelentést tett a sertéskereskedő ellen,azt hangoztatva, hogy ez a neki átadott 300 millió osztrák koronával nem tud, vagy nem akar elszámolni. A feljelentést a bécsi Jugoszláviai Allatbizományi Társaság tette meg Takács Elemér ellen a békéscsabai rendőrségen. A panasz ugy szólott, hogy a bécsi részvénytársaság a tél folyamén: 1925. február 18-án letétként átadott Takács Elemérnek — a Takács által aláirt kötlevél tanúsága szerint — 300 millió osztrák koronát. A kötlevélbe foglalt visszafizetési kikötések ugy szóltak, hogy Takács a 300 milliót azonnal és bármikor köteles visszafizetni a vállalatnak, ha ez a pénzt visszaköveteli. A bécsi vállalat nemrégiben szabályszerű felszólítást küldött Takács Elemérnek, akitől, a kötlevélben lefektetett feltételekre való hivatkozással, visszakérte a 300 millió osztrák koronát. Takács a felszólításra azzal felelt, hogy nem tudja visszafizetni az egész 300 milliót, meit az nincsen mór a tulajdonában ; legfeljebb csak egy részét tudja visszaadni. A bécsi cég erre kíváncsiskodott, mennyit tudna fizetni és Takács Elemér ekkor 274 millió 244 ezer osztrák koronával valóban el is számolt a részvénytársaságnak. A fennmaradt 25 millió 756 ezer koronával azonban nem tudott elszámolni. A közel 26 millió osztrák korona hiény miatt ekkor a bécsi vállalat bűnvádi feljelentést tett a sertéskereskedő ellen az államrendőrségen. A követelést mór az uj osztrák valutában fejezték ki: 25.756 sillingben. A megindult bünvédi eljárás során a rendőrség kihallgatásra beidézte Takács Elemért, aki a kihallgatás alkalmával egész komolyan azzal igyekezett védekezni, hogy a bécsi cég kötlevelét olvasatlanul irta alá annakidején, anélkül, hogy annak tartalmát ismerte volna. A tartozást mindezek dacára elismerte és kijelentette, hogy a visszafizetés kötelezettségének üzleti veszteségei miatt nem tudott megfelelni Az utóbbi időben ugyanis számos, jelentékeny veszteség érte, amelyek üzleti teherbiróképességet teljesen megrendítették. Takács Elemér vallomása következteben a gyulai törvényszék a bemutatott nyomozati iratok alapján elrendelte a bűnügyi zárlatot Takács Elemér minden ingó vagyonára. Ezt a zárlatot a békéscsabai rendőrkapitányság már meg is tartotta, a bünügyi eljárás azonban tovább folyik, az egész ügy teljes tisztázásáig. Hetedfélmillió egy papirdollárért A dollárra festett kétnulla még nem teszi a százdollárost (A Közlöny eredeti tudósítása.) Naiv emberek, noha az újságok gyakran adnak hirt dollárhamisitásokról, még mindig áhítatosan tisztelegnek a magas számjegyet viselő, vadonatúj, ropogós amerikánus papírpénz előtt. Ilyenféle eset történt most Békéscsabán is, ahol a rendőrség egydollárosnak leplezett l

e egy százdollárosként szeieplő papirrongyot. Az eset a maga körforgalmi bonyolódottsógában a következő: Schneck Ármin békéscsabai vendéglős és szatócs f. hó 7-én egy darab 100 dolláros bankjegyet adott el Bohus György északamerikai magyarnak, aki most ideiglenesen Békéscsabán tartózkodik. A 100 dollárosról azonban csakhamar kiderült, hogy hitvány hamisítvány, mire a rendőrség nyomozása kiderítette, hogy a bankót olymódon hamisították, hogy egy egydolláros papírpénz l-es számjegye mellé két zérust festettek, oda pedig, ahol a számok betűkkel vannak kifejezve, ugyancsak festékkel rajzolták fel a „hundred' szót. Schneck a rendőrségnek bevallotta, hogy a furcsa százdollárost Kacsán György békéscsabai lakostól vette, aki jelenleg Gabrillapusztán tartózkodik. Kacsónt szintén kihallgatta a rendőrség, mire kiderült, hogy Kacsán nemrég a vonaton, amikor Tiszalucról Békéscsabára utazott, a 100 dollárost Szolnokon egy ismeretlen, 40—50 év körüli elegáns szőke úrtól vásárolta 6,500.000 koronáért. Ez az idegen amerikainak mondotta magát és állítólag Romániába utazott. A rendőrség az ügy szereplőinél házkutatást lartott, amely azonban nem vezetett eredményre. A nyomozás tovább folyik a szőke idegen személyazonosságának megállapítása céljából. HÍMEK Dr. Ötlet János észrevételei Szerdán tartották a Fiúméban Laubner József bucsuestjét s ezen — mint hallom — a polgármester ur pohárköszöntőjében egy nagyon helyénvaló ötletet pendített meg, olyasvalamit, hogy vajha Békéscsabán egy komoly sajtóorgánum megörökítené ami értékeinket, értve alatta természetesen a mi kiváló egyéniségeinket. Minden szerénytelenség nélkül állithatom, az egyedüli, komoly sajtófórum ma magam vagyok Békéscsabán. Mert ki tekinthetné komolynak azt az újságot, amelyik az első meg a második oldalon folytonosan szekálja zsidó polgártársainkat, a harmadik meg a negyedik oldalon pedig hozzájuk csalogatja a felébredni nem akaró keresztényeket? Vagy — tisztelettel legyen mondva — komolynak vehető-e a másik, amelyik szabadságról, testvériségről, egyenlőségről, választójogról, szociális szellemről cikkezik ? Ugyan kérem, hát ki veheti az ilyesmit manapság komolyan ? Világos, hogy a sajtóhivatásának tudatától magam vagyok egyedül áthatva. És én teljes mértékben átértve a polgármester ur gondolatát, meg is akartam indítani egy ilyen cikksorozatot a mi értékeinkről, hadd tudja meg az ország. Dehát csodálatosan jártam. Mikor ennek híre szaladt, egyszerre minden oldalról tiltakozás zudult fel. Le kell itt szögeznem a tényt: amilyen hihetetlen serények, lelkesek, sőt szinte tülekedők a mi közéletünknek kimagasló értékei akkor, ha a köz javáról és a köz érdekében való hangemelésről van szó, épp olyan szerények, ha az ember érdemeikről akar megemlékezni. Azt, hogy az ember nevüket megemlítse az újságban, még csak elviselik, sőt egyesek mintha szívesen is vennék, de az érdemeiket a nagy nyilvánosság előtt kiteregetni, az ellen az ő szerénységük azonnal tiltakozik. Ezen dől meg az én törekvésem, hogy a polgármester ur gondolatán felbuzdulva bemutassam a mi, szellemi értékeinket. 0, de vannak nekünk egyéb, jelentős, anyagi értékeink. En például őszintén nem tudom megérteni Hollánder doktor urat, meg a Reisz Hermann urat, hogy az