Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) április-június • 74-144. szám

1925-05-19 / 112. szám

2 BSMSMESYfiI Kö'KLOirr Békéscsaba, 1925 május 19 a földmivesek vagy olyan egyének, akiknek földhözjuttatását törvény célozza, a még ki nem fizetett vagy 1925. év január 1. és a rendelet életbeléptetése közötti időben lejárt, akár fizetett, akár ki nem fizetett, úgyszintén a haszonbérlet még hátralevő tartama alatt lejáró terményhaszonbér pénzbeli egyenértéke fejében további rendelkezésig métermázsánként: búzáért 25 aranykoronánál rozsért 22 aranykoronánál t. árpáért I6V2 aranykoronánál sörárpáért 23 aranykoronánál zabért 21 aranykoronánál tengeriért 1572 aranykoronánál többet nem kötelesek fizetni. Fontos rendelkezése még a rendeletnek, hogy ez a könnyítés nem alkalmazható, ha a haszonbérbeadó összes földbirtoka az 50 katasztrális holdat nem haladja meg. AB Iparos Dalkör közgyűlése Több dalestély rendezését vették tervbe (A Közlöny eredeti tudósítása.) A békéscsabai iparos daloskör vasárnap délután 4 órakor tartotta meg rendes évi közgyűlését az ipartestület helyiségében Remenár Elek dr. elnök elnöklete alatt. Az elnök megnyitó beszédében kegyelettel emlékezett meg a daloskör elhunyt diszkarnagyának elhalálozásáról. A közgyűlés kegyelete jeléül felállással emlékezett meg hervadhatatlan érdemeiről és részvétét a jegyzőkönyvbe foglalja. Ifj. Horváth Mihály dalosköri titkár felolvasta az évi jelentést, amely a daloskör mult évi működéséről és életének mozzanatairól emlékezik meg. Majd beterjesztették a daloskör pénztári állapotáról szóló jelentést. Ezzel kapcsolatosan kimondotta a közgyűlési hogy pénztára gyarapítására, miután a soproni országos Helvét erkölcsök Svájcról az a hit él az emberek köztudatában, hogy ez a pirinkó ország nem egyéb földi paradicsomnál. Ebben a pici kis paradicsomban temérdek furcsa és egzotikus vonás jellemzi az emberek lelkületét. Kétéves svájci tartózkodásom alatt feljegyeztem néhány értékesebbet. íme belőlük kettő: Svájc egyes kantonjaiban (amelyeknek tudvalevően a szó igazi értelmében önálló és teljes az önrendelkezési szabadságuk) érdekes és furcsa, de a svájci polgár lelkületére tipikusan s, rávalló intézkedéseket honosítanak meg. Idegen és a svájci ember lelkületétől távol álló ember — hogy ne mondjam svájciasan : a chaibe uszlánder — ezen kacaghat, ha meghallja. Bern kantonban például az adófizetéssel hadilábon álló mitbürgereket furcsa módon bírják rá a honpolgári kötelezettségeik egyik legfontosabbikának, az adófizetésnek teljesítésére. A hátralékos dalversenyben való résztvevőse tetemes költséget igényel, több dalestélyt óhajt rendezni. A tagdijat pártoló tagoknál 50 ezer koronában, az alapitó tagdijat egyszer s mindenkorra 1 millió koronában állapították meg. Majd pedig a soproni dalosverseny kérdésével foglalkozott a közgyűlés. A karnagynak, pénztárnoknak és az elnöknek fáradhatatlan tevékenységükért köszönetet szavazott a közgyűlés s utána megejtetett a tisztújítás, mely a következőkép alakult: elnök Remenár Elek dr., alelnök Karácsonyi József, titkár ifj. Horváth Mihály, jegyző Valentinyi Mihály, karnagv Lukovitzky Endre, Il-od karnagy Zsilák György, ügyész Gally Károly dr., pénztáros Jeney Endre, segédtitkár Thury Zoltán, segédpénztáros Szlavkovszky István, ellenőr Mengyán Endre, zászlótartó Popovits Pál és hangjegytáros Szikora Pál. Ezenkívül 10 rendes és 2 pótválasztmányi tagot is választottak. A daloskör most szombaton este tartja meg változatos müsoru dalestélyét a „Próféta"-vendéglő nyári kerthelyiségében. Beléptidij nincs. A soproni útiköltségekre esetleges adományokat szívesen fogadnak. Petz József ünneplése Az Akadémia Wodianer-dijá~ nak átadása (A Közlöny eredeti tudósítása.) A Kultúrpalota szépen feldíszített nagytermében folyt le vasárnap délelőtt az a lélekemelő ünnepség, amelyen Petz József igazgatótanitónak, a Révay uccai áll. elemi iskola kitűnő igazgatójának átadták a kultuszkormány legmagasabb elismerését: az akadémia Wodiáner-diját, amelyet az ország legkiválóbb pedagógusainak szoktak odaítélni. Az ünnepségen a város előkelőinek és a hivatalos köröknek nagyszámú képviselői jelentek meg s igy az ünnepség a legfényesebb keretek között folyt le. adófizetőt ugyanis kategórice eltiltják a — korcsmázástól . . . A megszorított polgár neve azután a kanton hivatalos lapjában is megjelenik, alapos szörnyüködésére a pontos adófizetőknek, sőt városának valamennyi vendéglőjében a kizárólag erre a célra szolgáló táblára is felkerül a neve. Ha az igy kipellengérezett adófizető megjelenik egy vendéglőben és felismerik : a világ minden kincséért sem szolgálják ki. Ellenkező esetben a korcsmárost drákói szigorral megbüntetik. Az igy sarokbaszoritott mitbürger azután, mivel a svájci embernek jobban a második otthona a korcsma, mint a budapesti embernek a kávéház: sietve fizet, mint a köles, vagy mint a katonatiszt, de legalább is ugy, mint — két katonatiszt. Mert ha ezt tenni elmulasztaná, a büntetés érvényben maradna egész tartamára, vagyis az adóhátralék nagyságának megtelelő időig: 2—3 hónapig, ami a svájci polgárra nézve egyenesen elviselhetetlen lenne . . . (Zárjel között előrebocsátom a svájciak legnemesebb és magyar A kitüntetett igazgatót Szentkereszty Tivadar tanfelügyelő üdvözölte elsőnek. Kifejtette, hogy milyen öröm tölti el, hogy a magas kitüntetést átadhatja annak, akit a magyar népoktatás terén elért eredményeiért és társadalmi téren kifejtett munkájáért a kultuszkormány kitüntetett. A kitüntetett 37 évi munkálkodása alatt folyton azon dolgozott, hogy a hazának becsületes, szorgalmas, vallásos, a hazáért élni és halni tudó ifjúságot neveljen. Ez olyan nagy érdem, amely előtt csak hálával és köszönettel lehet meghajtani mindenkinek a fejét. Meleg szívvel köszönti a maga részéről is a kitüntetettet és átnyújtja neki a kultuszminiszter oklevelét, kívánva, hogy hasznos működését még nagyon sokáig folytathassa. Berthóty István dr. emelkedett ezután szólásra. Hangsúlyozta a kulturaépités nehéz munkáját s a kitüntetett érdemeinek soha el nem múlható eredményeit. A város és a közönség nevében kivánt sok jót a kitüntetettnek. Korossy László az áll. elemi iskolai gondnokság nevében, Farkas Gyula (Békés) a vármegyei általános tanítóegyesület nevében, Réthy Béla az országos Vöröskereszt Egyesület, Rell Lajos dr. az ev. Rudolfreálgimnázium, Gajda Bála a Lorántffy Zsuzsánna leánygimnázium nevében üdvözölték Petz igazgatót. Gajda értékes beszédében hangsúlyozta, hogy ennek a kitüntetésnek nagy örömmel kell eltölteni minden pedagógust, mert ez azt jelenti, hogy hivatalos helyen is belátják a tanügyi férfiak érdemeit. A jó pedagógusnak nem mesterembernek kell lennie az abcoktatás terén, hanem ki kell emelnie a gyermekeket a porból és a lelküket a magasságokba viszi. Ilyen tanitó volt Petz József is. Walthier Lujza hatalmas virágcsokrot nyújtott át az ünnepeltnek és a községi polgári leányiskola nevében, Péter Jenő, az állami polgári fiúiskola részéről, Netz Ferenc a gazdasági népiskola nevében, Lacó Ferenc a békésember számára teljességgel érthetetlen erényét: szeretnek és szoknak is adót fizetni, átlag minden tízezer polgárra jut egy-egy olyan, aki — egész biztosan feledékenységből — hátralékban maradt. Igaz, hogy viszont mindenki tudja, hova fordítják az állami jövedelmeket, amiről a kormánynak mindig tájékoztatnia kell a népet, amely nem egyszer népszavazással ad engedélyt bizonyos öszszegek hovaforditására.) Megjegyzem, hogy az adó megállapítása éppen ugy, mint nálunk, adókivető-bizottságok utján történik, amely előtt azonban nem hogy letagadnák a jövedelmet, mint az igen tisztelt magyar adóalanyok, hanem ellenkezőleg önként, felszólítás nélkül ajánlják meg a polgárok a nagyobb adó fizetését. Hasonlóan érdekes és többékevésbé humoros a kantonok gondoskodása a határaikat átlépő vándorlólegényekkel szemben is. Példának okáért: ha a bejövő vándorlegényt meglátja a kantoni csendőr, megszólítja és megkérdezi, hova megy ? Ha a vándor csabai tanítóegyesület, Fekete István a róm. kat. tantestület, Povázsay Endre a községi iskolai tanítók, Uhrin Károly az iparostanonciskola, Mannheim Ferenc az izr. elemiiskola, ifj. Such János az Irányi uccai állami iskola, Mészáros Gyula a Szentlászló uccai és Péterffy Sándor az erzsébethelyi áll. iskola nevében üdvözölték a kitüntetettet. Majd a saját iskolája tantestülete nevében Kovács János tanitó mondott üdvözlő szavakat, melyek után az iskola tanulói közül egy fiu és egy leányka díszes virágcsokor átnyújtása után üdvözölték meleg, közvetlen szavakkal. Az iskolai énekkar — Balassa Sándor tanitó vezénylete alatt — üdvözlő éneket adott elő, ügyesen és bájosan. Az üdvözlések elhangzása után Petz József igazgató meghatott hangon válaszolt az ünneplésre. Ha visszatekint az elmúlt 37 évre, — mondotta — nem talál érdemeket, amelyek őt a kitüntetésre érdemessé tették volna. Dicsekvés nélkül mondhatja, hogy pályáját mindig szerette és a hivatásának mindig igyekezett megfelelni. Ha eredményeket tud felmutatni, azt ez a szeretet és a munka becsületes elvégzése tette lehetővé. A mostani kitüntetésnek haszna az, hogy figyelemmel kisérik majd az iskolák irányítását. Ha valamikor fontos volt az iskola, a tanitó munkája, akkor most, amikor kis határok közé szoritottan és nehéz gazdasági viszonyok közt él az ország, százszor fontosabb az. Az újjáépítésben nagy munka vá& a tanítóságra, mert rá kell nevelnie az itjuságot az ezeréves Magyarország visszaszerzésére és a talpraállás megvalósítására. A tanítóság reméli és elvárja, hogy ebben mindenki fokozott erkölcsi és anyagi támogatásban fogja részesíteni. Az ünneplést — fejezte be beszédét — ugy tekinti, hogy az nem a személynek, hanem a testületnek szól. Ezután egyenként megköszönte az üdvözléseket és hangsúlyozta, hogy amig a tanügy terén fog munkálkodni és az ereje átmegy az egész kantonon, a következő kérdés már az : van-e ennivalója vagy pénze, ami erre az időre elég? Ha van, mehet Isten hírével, de ha nincsen, ugy irgalmatlanul visszazavarják ... Erre vonatkozóan hadd mondjak el itt egész röviden egy érdekes és nem kevésbé jellemző epizódot • • A német Svájcban levő Zug kanton határén — ez a kanton a legkisebb a különben sem terjedelmes Svájcban — a jelzett kanton-csendőr meglát egy vándorlót, aki Zürich kantonból lépett át. Legott kíváncsiskodik az embere uticélja, pénze és elemózsiája iránt, mire a vándorló, aki jól ismerte a helyzetet és a helyi viszonyokat, kedélyesen mondja (miután megmutatta egy falat kenyerét és sonkáját): — Mit akar, hiszen elég lesz addig, amig átmegyek a kantonon I . . . Ebben az esetben az a legkitűnőbb, hogy szórói-szóra megtörtént I Zug ugyanis pirinkó kanton. P.-Horváth Rezső Az Otthon-Vend^lSben ttlátél l(czdVe egy pohár KdVari-sör ti egy zónapör^ölt 5000 Korona! Naponta és esténként a körösparti lerraszon Purcsi Péter muzsikál. — Feltűnő olcsó árak I — Abonnement havi 600 ezer korona 1 Szives pártfogást kér B a P á ti V Í II C 6 vendéglős.