Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) április-június • 74-144. szám

1925-05-19 / 112. szám

2 BSMSMESYfiI Kö'KLOirr Békéscsaba, 1925 május 19 a földmivesek vagy olyan egyé­nek, akiknek földhözjuttatását tör­vény célozza, a még ki nem fize­tett vagy 1925. év január 1. és a rendelet életbeléptetése közötti idő­ben lejárt, akár fizetett, akár ki nem fizetett, úgyszintén a haszon­bérlet még hátralevő tartama alatt lejáró terményhaszonbér pénzbeli egyenértéke fejében további ren­delkezésig métermázsánként: búzáért 25 aranykoronánál rozsért 22 aranykoronánál t. árpáért I6V2 aranykoronánál sörárpáért 23 aranykoronánál zabért 21 aranykoronánál tengeriért 1572 aranykoronánál többet nem kötelesek fizetni. Fontos rendelkezése még a ren­deletnek, hogy ez a könnyítés nem alkalmazható, ha a haszon­bérbeadó összes földbirtoka az 50 katasztrális holdat nem haladja meg. AB Iparos Dalkör közgyűlése Több dalestély rendezését vették tervbe (A Közlöny eredeti tudósítása.) A békéscsabai iparos daloskör vasárnap délután 4 órakor tartotta meg rendes évi közgyűlését az ipartestület helyiségében Remenár Elek dr. elnök elnöklete alatt. Az elnök megnyitó beszédében kegyelettel emlékezett meg a da­loskör elhunyt diszkarnagyának elhalálozásáról. A közgyűlés ke­gyelete jeléül felállással emlékezett meg hervadhatatlan érdemeiről és részvétét a jegyzőkönyvbe fog­lalja. Ifj. Horváth Mihály dalosköri titkár felolvasta az évi jelentést, amely a daloskör mult évi műkö­déséről és életének mozzanatai­ról emlékezik meg. Majd beter­jesztették a daloskör pénztári ál­lapotáról szóló jelentést. Ezzel kapcsolatosan kimondotta a köz­gyűlési hogy pénztára gyarapítá­sára, miután a soproni országos Helvét erkölcsök Svájcról az a hit él az emberek köztudatában, hogy ez a pirinkó ország nem egyéb földi paradi­csomnál. Ebben a pici kis para­dicsomban temérdek furcsa és egzotikus vonás jellemzi az em­berek lelkületét. Kétéves svájci tartózkodásom alatt feljegyeztem néhány értékesebbet. íme belőlük kettő: Svájc egyes kantonjaiban (ame­lyeknek tudvalevően a szó igazi értelmében önálló és teljes az ön­rendelkezési szabadságuk) érdekes és furcsa, de a svájci polgár lel­kületére tipikusan s, rávalló intéz­kedéseket honosítanak meg. Ide­gen és a svájci ember lelküle­tétől távol álló ember — hogy ne mondjam svájciasan : a chaibe uszlánder — ezen kacaghat, ha meghallja. Bern kantonban például az adó­fizetéssel hadilábon álló mitbür­gereket furcsa módon bírják rá a honpolgári kötelezettségeik egyik legfontosabbikának, az adófize­tésnek teljesítésére. A hátralékos dalversenyben való résztvevőse tetemes költséget igényel, több dalestélyt óhajt rendezni. A tag­dijat pártoló tagoknál 50 ezer koronában, az alapitó tagdijat egy­szer s mindenkorra 1 millió koro­nában állapították meg. Majd pedig a soproni dalosverseny kérdésé­vel foglalkozott a közgyűlés. A karnagynak, pénztárnoknak és az elnöknek fáradhatatlan tevé­kenységükért köszönetet szavazott a közgyűlés s utána megejtetett a tisztújítás, mely a következőkép alakult: elnök Remenár Elek dr., alelnök Karácsonyi József, titkár ifj. Horváth Mihály, jegyző Valen­tinyi Mihály, karnagv Lukovitzky Endre, Il-od karnagy Zsilák György, ügyész Gally Károly dr., pénztá­ros Jeney Endre, segédtitkár Thury Zoltán, segédpénztáros Szlavkov­szky István, ellenőr Mengyán Endre, zászlótartó Popovits Pál és hangjegytáros Szikora Pál. Ezen­kívül 10 rendes és 2 pótválaszt­mányi tagot is választottak. A daloskör most szombaton este tartja meg változatos müsoru dalestélyét a „Próféta"-vendéglő nyári kerthelyiségében. Beléptidij nincs. A soproni útiköltségekre esetleges adományokat szívesen fogadnak. Petz József ünneplése Az Akadémia Wodianer-dijá~ nak átadása (A Közlöny eredeti tudósítása.) A Kultúrpalota szépen feldíszített nagytermében folyt le vasárnap délelőtt az a lélekemelő ünnepség, amelyen Petz József igazgatótani­tónak, a Révay uccai áll. elemi iskola kitűnő igazgatójának átad­ták a kultuszkormány legmagasabb elismerését: az akadémia Wodiá­ner-diját, amelyet az ország leg­kiválóbb pedagógusainak szoktak odaítélni. Az ünnepségen a város előkelőinek és a hivatalos körök­nek nagyszámú képviselői jelen­tek meg s igy az ünnepség a leg­fényesebb keretek között folyt le. adófizetőt ugyanis kategórice eltilt­ják a — korcsmázástól . . . A megszorított polgár neve azután a kanton hivatalos lapjá­ban is megjelenik, alapos ször­nyüködésére a pontos adófize­tőknek, sőt városának valamennyi vendéglőjében a kizárólag erre a célra szolgáló táblára is felkerül a neve. Ha az igy kipellengére­zett adófizető megjelenik egy ven­déglőben és felismerik : a világ minden kincséért sem szolgálják ki. Ellenkező esetben a korcsmá­rost drákói szigorral megbüntetik. Az igy sarokbaszoritott mitbürger azután, mivel a svájci embernek jobban a második otthona a korcsma, mint a budapesti ember­nek a kávéház: sietve fizet, mint a köles, vagy mint a katonatiszt, de legalább is ugy, mint — két katonatiszt. Mert ha ezt tenni el­mulasztaná, a büntetés érvényben maradna egész tartamára, vagyis az adóhátralék nagyságának meg­telelő időig: 2—3 hónapig, ami a svájci polgárra nézve egyenesen elviselhetetlen lenne . . . (Zárjel között előrebocsátom a svájciak legnemesebb és magyar A kitüntetett igazgatót Szentke­reszty Tivadar tanfelügyelő üdvö­zölte elsőnek. Kifejtette, hogy mi­lyen öröm tölti el, hogy a magas kitüntetést átadhatja annak, akit a magyar népoktatás terén elért eredményeiért és társadalmi téren kifejtett munkájáért a kultuszkor­mány kitüntetett. A kitüntetett 37 évi munkálkodása alatt folyton azon dolgozott, hogy a hazának becsületes, szorgalmas, vallásos, a hazáért élni és halni tudó ifjú­ságot neveljen. Ez olyan nagy ér­dem, amely előtt csak hálával és köszönettel lehet meghajtani min­denkinek a fejét. Meleg szívvel köszönti a maga részéről is a ki­tüntetettet és átnyújtja neki a kul­tuszminiszter oklevelét, kívánva, hogy hasznos működését még na­gyon sokáig folytathassa. Berthóty István dr. emelkedett ezután szólásra. Hangsúlyozta a kulturaépités nehéz munkáját s a kitüntetett érdemeinek soha el nem múlható eredményeit. A vá­ros és a közönség nevében kivánt sok jót a kitüntetettnek. Korossy László az áll. elemi iskolai gond­nokság nevében, Farkas Gyula (Békés) a vármegyei általános ta­nítóegyesület nevében, Réthy Béla az országos Vöröskereszt Egyesü­let, Rell Lajos dr. az ev. Rudolf­reálgimnázium, Gajda Bála a Lo­rántffy Zsuzsánna leánygimnázium nevében üdvözölték Petz igazga­tót. Gajda értékes beszédében hangsúlyozta, hogy ennek a ki­tüntetésnek nagy örömmel kell el­tölteni minden pedagógust, mert ez azt jelenti, hogy hivatalos he­lyen is belátják a tanügyi férfiak érdemeit. A jó pedagógusnak nem mesterembernek kell lennie az abc­oktatás terén, hanem ki kell emelnie a gyermekeket a porból és a lel­küket a magasságokba viszi. Ilyen tanitó volt Petz József is. Walthier Lujza hatalmas virág­csokrot nyújtott át az ünnepelt­nek és a községi polgári leány­iskola nevében, Péter Jenő, az állami polgári fiúiskola részéről, Netz Ferenc a gazdasági népiskola nevében, Lacó Ferenc a békés­ember számára teljességgel érthe­tetlen erényét: szeretnek és szok­nak is adót fizetni, átlag minden tízezer polgárra jut egy-egy olyan, aki — egész biztosan feledékeny­ségből — hátralékban maradt. Igaz, hogy viszont mindenki tudja, hova fordítják az állami jövedel­meket, amiről a kormánynak min­dig tájékoztatnia kell a népet, amely nem egyszer népszavazás­sal ad engedélyt bizonyos ösz­szegek hovaforditására.) Megjegyzem, hogy az adó meg­állapítása éppen ugy, mint nálunk, adókivető-bizottságok utján törté­nik, amely előtt azonban nem hogy letagadnák a jövedelmet, mint az igen tisztelt magyar adó­alanyok, hanem ellenkezőleg ön­ként, felszólítás nélkül ajánlják meg a polgárok a nagyobb adó fizetését. Hasonlóan érdekes és többé­kevésbé humoros a kantonok gondoskodása a határaikat átlépő vándorlólegényekkel szemben is. Példának okáért: ha a bejövő vándorlegényt meglátja a kantoni csendőr, megszólítja és megkér­dezi, hova megy ? Ha a vándor csabai tanítóegyesület, Fekete Ist­ván a róm. kat. tantestület, Pová­zsay Endre a községi iskolai taní­tók, Uhrin Károly az iparostanonc­iskola, Mannheim Ferenc az izr. elemiiskola, ifj. Such János az Irá­nyi uccai állami iskola, Mészáros Gyula a Szentlászló uccai és Pé­terffy Sándor az erzsébethelyi áll. iskola nevében üdvözölték a ki­tüntetettet. Majd a saját iskolája tantestülete nevében Kovács Já­nos tanitó mondott üdvözlő sza­vakat, melyek után az iskola ta­nulói közül egy fiu és egy leány­ka díszes virágcsokor átnyújtása után üdvözölték meleg, közvetlen szavakkal. Az iskolai énekkar — Balassa Sándor tanitó vezénylete alatt — üdvözlő éneket adott elő, ügyesen és bájosan. Az üdvözlések elhangzása után Petz József igazgató meghatott hangon válaszolt az ünneplésre. Ha visszatekint az elmúlt 37 évre, — mondotta — nem talál érde­meket, amelyek őt a kitüntetésre érdemessé tették volna. Dicsekvés nélkül mondhatja, hogy pályáját mindig szerette és a hivatásának mindig igyekezett megfelelni. Ha eredményeket tud felmutatni, azt ez a szeretet és a munka becsü­letes elvégzése tette lehetővé. A mostani kitüntetésnek haszna az, hogy figyelemmel kisérik majd az iskolák irányítását. Ha valamikor fontos volt az iskola, a tanitó munkája, akkor most, amikor kis határok közé szoritottan és nehéz gazdasági viszonyok közt él az ország, százszor fontosabb az. Az újjáépítésben nagy munka vá& a tanítóságra, mert rá kell nevelnie az itjuságot az ezeréves Magyar­ország visszaszerzésére és a talpraállás megvalósítására. A ta­nítóság reméli és elvárja, hogy ebben mindenki fokozott erkölcsi és anyagi támogatásban fogja ré­szesíteni. Az ünneplést — fejezte be beszédét — ugy tekinti, hogy az nem a személynek, hanem a testületnek szól. Ezután egyenként megköszönte az üdvözléseket és hangsúlyozta, hogy amig a tanügy terén fog munkálkodni és az ereje átmegy az egész kantonon, a követ­kező kérdés már az : van-e enni­valója vagy pénze, ami erre az időre elég? Ha van, mehet Isten hírével, de ha nincsen, ugy irgal­matlanul visszazavarják ... Erre vonatkozóan hadd mond­jak el itt egész röviden egy érde­kes és nem kevésbé jellemző epizódot • • A német Svájcban levő Zug kanton határén — ez a kanton a legkisebb a különben sem terje­delmes Svájcban — a jelzett kan­ton-csendőr meglát egy vándorlót, aki Zürich kantonból lépett át. Legott kíváncsiskodik az embere uticélja, pénze és elemózsiája iránt, mire a vándorló, aki jól ismerte a helyzetet és a helyi vi­szonyokat, kedélyesen mondja (miután megmutatta egy falat ke­nyerét és sonkáját): — Mit akar, hiszen elég lesz addig, amig átmegyek a kanto­non I . . . Ebben az esetben az a legkitű­nőbb, hogy szórói-szóra meg­történt I Zug ugyanis pirinkó kan­ton. P.-Horváth Rezső Az Otthon-Vend^lSben ttlátél l(czdVe egy pohár KdVari-sör ti egy zónapör^ölt 5000 Korona! Naponta és esténként a körösparti lerraszon Purcsi Péter muzsikál. — Feltűnő olcsó árak I — Abonnement havi 600 ezer korona 1 Szives pártfogást kér B a P á ti V Í II C 6 vendéglős.

Next

/
Thumbnails
Contents