Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) április-június • 74-144. szám
1925-05-12 / 106. szám
"Békéscsaba, 1925 május 12 Kedd 52-ik évfolyam, 106-ik szám J Politikai napilap jBlgftzotési díjak : •Hslyben és vldékra postán küldve: negyedévre £6.000 korona. Egy hónapra 25000 korong. Példányonként 1000 korona. Főszerkesztő ; Toleíenssám : 7 Főszerkesztő ; Feiel5i szerkeszti s Szerkesztősig és kiadóhivatal: Békiscuabia Dr. Gyöngyösi János. P.-Horváth Kescfi. II. ker. Ferencz József-tét 20. sz. — Hirdtbh díjszabás szerint. TJpponyi cáfolata a kisáritánt vádjairól Budapest, május 11. Apponyi Albert erélyesen visszautasítja a kisantantkonferencián hozott határozatot. Kijelenti, hogy a békeszerződés reánk nézve enyhitő hatású határozatainak végre nem hajtása a kétségbeeséshez vezet. A magyar kormány nem elégedhetik meg a kisantant esetleges határozatainak visszautasításával. A kisantant államférfiai — nézete szerint — e kérdésben különösen elvetették a sulykot, mert olyan állításokat kockáztattak, amelyek szembeszökően és komikusan arculütik a tényeket. Apponyi e kijelentése azon állításokra vonatkozik, amelyek Magyarország pazar költekezésére irányulnak. Magyarország fegyverkezését emlegetik azok, akik embertelen módra még a gyilkos gázok elleni védekezés eszközeit is megtadják tőlünk. JJ hűvösvölgyi leányrablás ügye tisztázódik Budapest, május 11. A hűvösvölgyi rejtélyes támadás ügyében ma a rendőrség nyomra bukkant. Kollár Etel a kiállott izgalmak miatt súlyos betegen fekszik. A főkapitányságon mégis remélik, hogy ma délelőtt feltétlenül tisztázzák az egész rejtelmes autókirándulás minden részletét, mert a rendőrségen sikerült megtudni az egyik férfi nevét, aki az autóban ült. Zürichben a magyar koronái 72 5/s al jegyezték. Szomorú esztendő lesz az 1925-ös Az alispáni jelentés leverő adatai a közigazgatási bizottság ülésén (A Közlöny eredeti tudósitása.) Hétfőn reggel 9 órakor tartotta meg május havi ülését a vármegyei közigazgatási bizottság, Kovacsics Dezső dr. főispán elnöklete alatt. Az ülésen Daimel Sándor dr. alispán a vármegye április havi közállapotairól szóló, rendszerinti jelentését a következőkben terjesztette elő : Közbiztonság A személybiztonság ellen 58, a vagyonbiztonság ellen 149 cselekmény történt, ami az előző hónapban kimutatott adatokkal szemben némi apadást mutat. Baleset 4, öngyilkosság 9, tüz 7 esetben történt. A balesetek folytán a vizsgálat megindult. Defétista, destruktív szervezkedések vagy mozgalmak nyomai nem mutatkoztak Felmerült konkrét jelentések szerint egyik nemzetgyűlési képviselő postán csomagban több röpiratot küldött a vármegye több helyeire szétosztás céljából. A röpiratokat tartalmuk miatt elkobozták és most a nyomozás tart. Földmivelés, ipar. kereskedelem A mezőgazdaság állásáról a gazdasági felügyelő számol be, igy ezen a helyen csupán azt jelentem, hogy a földmunkások helyzete némileg javult, az építőmunkások azonban ezutial is nagy keresethiánnyal küzdenek. Az építkezések ugyanis úgyszólván teljesen szünetelnek. Még az előző hónapban észlelt javítási munkálatok is javarészben befejeződtek, ugy hogy ezidőszerint az építőipari vállalkozás épen ugy vállalkozás nélkül van, mint maga az építőipari munkásság. Arra nézve, hogy uj építések induljanak, a közeljövőben remény nincs. Ez az esztendő, amennyire megítélni lehet, az építkezések terén messze mögötte fog maradni a forradalmak óta eltelt évek bármelyikének. Vegyesek A közigazgatás menetében jelentékeny fennakadás, vagy visszamaradás nem volt. A hatóságok és elöljáróságok buzgalommal végzik megsokasodott feladataikat. A felügyeletre hivatott hatóságok az ellenőrző vizsgálatokat rendesen megtartják, amelyek során visszaélések, vagy mulasztások nem észleltettek. A magam részéről vizsgálatot tartottam a gyomai főszolgabírói hivatalban. Felügyeleti vizsgálatot pedig Gyomán, Dobozon és Gyulaváriban. Pénztelenek az adózók Felügyeleti vizsgálataim alkalmával személyesen ellenőriztem a közúti adó és a községi közmunka behajtását, mert a közúti alapba való befizetések az utolsó két hónap alatt oly csekélyek, hogy a hátralékok behajtására erélyes rendeletet voltam kénytelen kiadni. Sajnos ennek a rendeletnek úgyszólván semmi esedménye sem volt s mindenütt azt a választ kaptam, hogy az adósok egyáltalában nem fizetnek, mert pénzük nincs, sőt a több izben foganatosított végrehajtások sem vezettek eredményre. Ilyen szomorú körülmények között kénytelen voltam és vagyok az uti munkálatokat meglassítani s lényegesen csökkenteni. Ha a helyzet hamarosan nem változik, ugy a hengerelésre fel veit utak 40—50 százalékát a jövő évre kell halasztani, úgyszintén nagy gondot okoz az is, hogy a tiz vármegyei vashidnak átfestési költségeit, amely munkálat már úgyszólván elhalaszthatatlan, honnét fogom előteremteni. Az igaz, hogy bizonyos tartaléktőkével rendelkezem, azonban, minthogy az 1925. évi közúti költségvetés fedezeti részéből a miniszter több mint 30 százalékot törölt, ennélfogva a tartalék felhasználása már legközelebb szükségessé fog válni és még annak figyelembevételével is, tekintélyes szükségletek nem lesznek a költségvetés keretein belül fedezhetők. Békés község képviselőtestülete, az elhunyt Bartyik Mátyás főpénztári ellenőr állására báró Drechsel Dezső békési lakost helyettesitette. Szentetornya község orvossá dr. Hajós István budapesti alorvost választotta meg. Megbüntetett tisztviselők Dr. Pecsenyánszky István, Gyula városi közgyám, valamint Illich Jókai *) Az Aurora-kör Jókai-ünnepélyén (1) elmondotta Benedek Marcell iró A világ legszerencsétlenebb nemzetének módot adott a sors, hogy történelmének legszörnyűbb éveiben vigasztalást és önérzetet merítsen a múltból. A centenáriumok éveit éljük. Tiz éven belül Kemény Zsigmond, Arany János, Tompa Mihály, Petőfi Sándor, Madách Imre, Jókai Mór születésének százéves fordulóját ünnepeljük. És gondoljuk meg, hogy ennek a csodálatos évtizednek szülöttei olyan években értek férfiúvá, amikor Vörösmarty, Eötvös, Széchenyi, Deák és Wesselényi vártak már reájuk, hogy együtt teremtsék meg a magyar feltámadás korát. Van egy népszerű szállóigévé vált könyveim : Nagy idők — nagy emberek. Azért oly népszerű, mert semmit sem mond és belégondolhatunk akármit. Még csak állitmánya sincs, nem árulja el, mi közük van a nagy időknek a nagy emberekhez. En a magam tészéről élek a magyarázat szabadságával és igy magyarázom : minden idő nagy idő, mert mindig az emberek százmillióinak boldogsága forog kockán. És mindig vannak nagy emberek is, csakhogy egyik kor a nagyegyénisé* gek kora, a másik a tömegek, a névtelenek nagyságáé. A negyvenes évek a nagy egyéniségek évei voltak : kiválasztott szellemek ragadták maguk után Európa népeit, a negyvennyolcas szabadságmozmalmak felé. A mi véres korunknak nincsenek az eseményekhez méltó nagy emberei. Nam voltak ilyenek a háborúban és nincsenek most, az úgynevezett béke idején sem. A mi időnkben a nagyság millió és millió alakban testesül meg, ami annyit jelent, mintha nem is öltene testet. Száz év múlva nem a mai hadvezérek, államférfiak, sőt talán nem is a mai költők és művészek szobraihoz, hanem a névtelen katona és a névtelen anya szobrához fog elzarándokolni az utókor. A nagy egyéniségek nagysága : az alkotás, — ezzel a mi romboló és önmagát marcangoló korunk nem dicsekedhetik. A tömegek, a névtelenek nagysága a szenvedés: ebben nagy a mi korunk. Ha kétségbe nem akarunk esni a jövő felől, vissza kell menekülnünk a múltba. Mai esténk is ilyen menekülés Jókai Mór szárnyai alá. (Az előadó itt röviden ismertette Jókai életét s emberi jeliemét a következő mondásban foglalta öszsze : „Főjellemvonása: gyöngeség, akarattalanság, ingadozás mindenben, ami a külső élethez tartozik; és a zseni ereje, akarata, munkabírása, meg nem alkuvása mindenben, aminek köze van az alkotáshoz.") Mi a művészi jelentősége Jókai Mórnak? Egy gazdag képzeletű népnek, amely kilencszáz esztendő alatt a mesemondás kincseinek hihetetlen tömegét halmozta fel, ő volt az első mesemondója, aki az egész országhoz, az egész világhoz tudott szólni. Aki a magyar népmese gazdagságát ismeri, annak fel kell sóhajtania: hány mesemondó tehetség pusztulhatott el ebben az országban, megértés, vagy akár irni-olvasni tudás hiánya miatt is, amig 1825-ben megszületett az, akinek a jószerencse mindent az ölébe hullatott 1 Akár népmeséről, akár regénymeséről van szó: ritka adomány a rnesemotivumok kitalálásának, újszerű szövésének tehetsége. Oly ritka, hogy a világ meseirodalma évezredek óta nagyjából ugyanazt a keletről származó ősanyagot ismétli, vagy variálja. A regény, a dráma apró arnyalatok segítségével teszi újszerűvé a régóta ismert főmotivumokat. A mesében szegény modern irodalom lélektani részletezéssel, vagy szociális eszmékkel pótolja a mese hiányosságait. Ami mese van, azt többnyire visszavezethetjük néhány őstípusra. Már magában az is nagyságot jelent, ha valaki bőségesen tudja ontani az újszerű mesefordulatokat. A mese jótétemény, az embernek mindig szüksége volt és szüksége lesz rá. De Jókai több a termékeny és újszerű mesemondónál. Két irányban is több, két ellentétes irányban : az álom és a valóság, az ideál és a reálitás irányában. Végezzünk először a valósággal, a reálitással. Jókai száz és egynéhány kötetében képet adott a magyar társadalomról, magyar életről, magyar történelemről, a pogány magyarok korától a mi korunkig és még azon is tul: gondoljunk a Jövő század regényére. Szinte balzaci értelemben teljes ez a kép, amelyet a maga korának társadalmáról, annak minden osztályáról adott. Arisztokrata és bányamunkás, csizmadia és paraszt tőzsdés és költő, táblabíró és al földi betyár, politikus és katona — de mit soroljam fel, mindenfajta embertípus van a regényeiben, egyforma megértéssel és szeretettel ábrázolva. Leirta egész Magyarországot : az Alföldet, a Balatont, a Felvidéket, Erdélyt, aVaskaput; — Jókai regényeiben megmaradt a területi integritás. (Folyt, köv.)