Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) január-március • 1-73. szám

1925-02-20 / 41. szám

2 "SSKEHJíLEtíYM MGZLÖNS Békéscsaba, 1925 február 20 Az Aurora szimfonikus zenekará­nak első hangversenye Pár esztendővel ezelőtt vájjon ki gondolt volna még arra, hogy Békéscsabán helyi szimfonikus zenekar fogja tolmácsolni a zene­irodalom örökbecsű alkotásait ? Zenei műélvezetünk, ha ugyan annak lehet nevezni, templomi énekkarok és lelkes daloskörök dicséretreméltó tevékenységén fe­lül kimerült abban, hogy sirva­vigadó bánatunknak vagy duhaj­kodó kedvünknek a cigány nyi­retíyüje mellett adtunk nem egy­szer tulhangos kifejezést. A cigány nemzeti hagyományaink egyik le­téteményese lett s minden muzsi­ka, amely ezen kivül állott, névre klasszikus, érzésre német vagy idegen muzsika lett annál is in­kább, minthogy utóbbit ugy-ahogy fekete sárga katonazénekarok pro­pagáltak egyedül. Innen magyaráz­ható, hogy még értelmiségünk egy része is ilyen hamisan és kultur­ellenesen ösztönös nemzeti érzés­ből idegenkedett a művészi ze­nétől. Része van benne kétségkívül zenei műveltségünk megdöbbentő elmaradottságának is. A szép em­lékű liberális kor a maga lázas alkotó kedvével és duzzadó alkotó erejével neki kiszabott pár évtized alatt ezen a téren is bámulatra­méltó, de csak felszínes munkát tudott végezni. Volt világraszóló zeneakadémiánk, volt Liszt Fe­rencünk, Hubay Jenőnk, lett Doh­nányink, Bartókunk, a müveit vi­lágot diadalmasan járták be ma­gyar zeneirók müvei és magyar zeneművészek, de az általános zenei izlés még a szép, régi ma­gyar daloktól is az üzletre csinált ál-népdalokhoz sülyedt. Egész ne­velésügyünk elhanyagolta és el­hanyagolja a zenét. Néptanítóink még csak részesülnek zeneokta­tásban, de az ifjúságát végigro­botoló, nagyrészt szegénysorsu filozopter sem a szülői házból, sem a középiskolából nem hozott magával zenei műveltséget, egye­temi tanulmányai alatt pedig sem pénze, sem ideje nem volt rá, És a7 iskolában részletesen be magoljuk Napoleon minden csa­táját, de a vele időben parallel zenei titánnak, Beethovennek ta­lán még nevét se halljuk. Mindezt pedig azért tartottuk szükségesnek elmondani, hogy kel­lőleg átérthessük az Aurora teg­napi szimfonikus koncertjének je­lentőségét és kellőleg méltányol­hassuk azt a gigantikus munkát, amelyet dr. Südy Ernő, az Aurora zeneügyeinek vezetője és a zene­kar karnagya évek hoászu során át kifejtett. Csakis az ő ideálista rajongása, akadályt nem ismerő fanatizmusa és nyughatatlan, nem szűnő agilitása tudott ilyen ered­ményt elérni. A szimfonikus zenekar tegnapi bemutatkozása reveláció volt a kívülállók, de örvendetes meg­lepetés az Aurora benfentesei számára is. Az ezelőtti zenekari próbálkozások csupán jószándéku dilettáns kísérletezéseknek, nemes törekvésű szalonzenekaroknak vol­tak tekinthetők. A mostani már igazi szimfonikus orchester nem­csak számarányánál és hangsze­relésénél, de azon komoly telje­sítményénél fogva is, mely nem csupán a jóakaratú támogatást, de a tárgyilagos, komoly kritikát is elbírja. A bemutatkozó műsor valóban elsőrangú. Beethoven heroikus Coriolan nyitánya, a gyönyörű, lirai hatásokban gazdag Volk­mann szerenád s végül Haydn Es dur szimfóniája, a hires üst­dobpergés zeneköltemény szere­peltek műsoron. Legtökéletesebben a legutolsó sikerült, amelyre érez­hetőleg a legtöbb igyekezetet for­dították. Volkmann dúsan áradó lírájában a szólamok még itt-ott szétfutottak, azonban itt is, ugy a zenekar, mint a sikerrel szereplő Weisz Ernő, aki a gordonka szó­lót játszotta, őszinte műélvezetet nyújtott. Sok lendület, erő és töké­letes zenekari hatások nyilvánultak meg Beethoven fenséges nyitá­nyában. Általában zenekar és vezetője szükséges, hogy minél gyakoribb próbákkal összeszok­janak s akkor valóban hibátlant fognak nyújtani. Igy is méltán ünnepelte a kö­zönség a lelkes Aurora-muzsiku­sokat és mindegyiknél lelkesebb és fáradhatatlan vezérüket, dr­Südy Ernőt. A mai nap — ugy érezzük — jelentős fordulat váro­rosunk kultúrtörténetében. A közönség egy részét talán a tulmagas helyárak távoltartották. Ép azért örülünk, hogy az értékes és propagativ erejében felbecsül­hetetlen hangversenyt minimális helyárakkal vasárnap megismétlik. Ugyancsak arról is hallunk, hogy az Aurora-zenekar Gyulára is el­látogat. Elismerés, hála és sok, sok lelkes támogatás illeti meg őket. (gy. j.) A MNSz hangversenye Endrödön A tvidék szervezkedése A Magyar Nemzeti Szövetség országos szervezkedésével kap­csolatban szépen sikerült hang­versenyt rendezett f. hó 17-én End­rödön, a már megalakult és vi­rágzó gyomai és szarvasi körök vezetőségének agilis közreműkö­désével. A gyomai rendezőség, élén Krecsmarik Endre polgári iskolai igazgatóval, a szarvasi kör pedig Blaskó Sándorral, az ottani kör főtitkárával buzgólkodtak a hang­verseny sikere érdekében. A Ma­gyar Nímzeti Szövetség országos központja képviseleíében Majoros István igazgató és dr. Pongrácz Aladár h. igazgató jelentek meg. A hangverseny keretében Pon­grácz Aladár h. igazgató mély gon­dolatokban gazdag beszédében ismertette a szövetség fontos hi­vatását és hazafias törekvéseit, rá­mutatott arra a magasztos, nagy nemzeti gondolatra, melyet a szö­vetség programul maga elé tűzött s amelyek megvalósítására a haza­fias magyar társadalmat egy ha­talmas nagy táborba tömöríteni törekszik: a történelmi Magyaror­szág eszméjének megvalósítására. Az endrődi lelkes közönség el­határozta, hogy belép a Magyar Nemzeti Szövetségbe, megalakítja az endrődi kört. Köri elnökké egy­hangú lelkesedéssel Csernus Mi­hály apátplébánost, igazgatóvá pedig Koczkás Sándor polgári is­kolai igazgatót válasziották meg. A kör elhatározta, hogy a közel­jövőben nagyszabású diszgyülést rendez, amelyre a Magyar Nem­zeti Szövetség vezeiősége is kilá­tásba helyezte megjelenését. Egy káplár halálos tréfája Arad, február 19. Megdöbbentő tragédia történt ma az aradi vár­kapu őrségénél. Raides Pál káplár a várkapu alatt levő őrségen fegy­verével játszott és játék közben ráfogta a töltött fegyvert Farkas Károly közkatonára. — Nem félsz, hogy most agyon­lőlek? — kérdezte, miközben ujja véletlenül elrántotta a ravaszt. A fegyver biztositéka nyitva volt, az ütőszeg elcsattant és a kire­pült golyó szivén találta Farkas Károlyt, aki abban a pillanatban kiszenvedett. A golyó keresztül­hatolt a fiatal katona testén, a falnak ütődött de onnan gellert kapott és egy katona alsólábszá­rába ütődött. A csontot érintve uj fordulatot vett a golyó és egy harmadik katonát is megsebesített a fején. Farkas Károly 22 éves, refor­mátus vallású, kisperegi szárma­zású közkatona, akinek holtesttét hazaszállították Kisperegre és ott tartják temetését. A másik két ka­tona sérülése súlyos, de nem élet­veszélyes. A gondatlan káplárt, Raides Pált, azonnal letartóztatták. Megindult az öngyilkossági járvány Öngyilkosságot követett el a vágányok között talált hentessegéd (A Közlöny eredeti tudósítása.,) Budapesten naponta tucatszám történnek öngyilkosságok és ön­gyilkossági kísérletek, amik egytől­egyig a lehetetlen gazdasági hely­zet következményei. Ez a szomorú járvány lassanként átplántálódik a vidékre is. Békéscsabán február hónapban feltűnően sok öngyil­kosság történt, amelyeknek rész­ben a súlyos anyagi viszonyok, részben egyéb körülmények az okozói. Ezek közé most az az eset is sorakozhatik, amelyről teg­napi számunkban adtunk számot s amelyet a nyomozás mai fel­fedezéséig mindenki véletlen sze­rencsétlenségnek, egyszerű vasúti balesetnek gondolt. Mint megírtuk, a keddről szer­dára virradó hajnalon a békés­csabai vasúti állomás tolatósze­mélyzete a sinhálózat külső részén, a Frangepán ucca felőli oldalon, vértócsa közepette egy eszmélet­lenül fekvő férfit talált. A férfinek hatalmas fejsárülései voltak, ezen­kívül a ballába bokán össze volt roncsolva. Nyilvánvaló volt, hogy a balesetet valamelyik vonat okozta s addig is, mig a sebesülte.t a köz­kórházba szállították, a nyomozás azt következtette, hogy a szeren­csétlenül járt férfi — aki Verők János 38 éves békéscsabai mé­száros- és hentessegéddel volt azo­nos — véletlenül került a sinekre, a kerekek alá. A nyomozás mára azonban hirtelen más fordulatot vett. A kórházban ugyanis átvizsgálták Verők János ruháit, hogy a ben­nök levő értéktárgyakat biztosabb helyre tegyék. Vizsgálódás közben a kabátja egyik zsebében egy lezárt levelet találtak, amelynek borítékján ez állott: A rendőr­ségnek. A levelet a kapitányság bűn­ügyi osztályán felbontották. A le­vél tartalmából kiderült, hogy Ve­rők János egyáltalában nem vé­letlen szerencsétlenség áldozata lett, hanem saját elhatározása folytán került a vonat alá. A hentessegéd ugyanis bevallja leve­lében, hogy életuntsága mialt meg akar válni az élettől és ezt igy jelenti be a rendőrségnek. Végül nyomatékosan hangsúlyozta, hogy tettének okait ne kutassák, mert úgysem fognak rájönni. Mivel Verők János sérülései súlyosak ugyan, de nem halálo­sak, remény van arra, hogy az elszánt öngyilkosjelölt rövidesen felépül és gyógyultan hagyhatja el a kórházat. Éjjeli hadjárat a kutyák ellen As állategészségügyi hatóság javaslata (A Közlöny eredeti tudósítása.) Az utóbbi időben annyira elsza­porodtak a kóbor kutyák — ame­lyek között veszettek vagy gya­núsak is akadtak — hogy az ebzárlatot a polgármesteri hivatal kénytelen volt egészen májusig meghosszabbítani. A kóbor ebek azonban, mintha csak pontosan értesültek volna az ellenük készülő támadó hadjáratról és a bőrükre menő harcokról, egyszerűen el­tűntek a város belső területeiről és az elhagyottabb uccákban foly­tatják kódorgásaikat. A kóbor kutyáknak ez a visz­szahuzódása a korán beköszöntött tavasz eredménye, mert a kutyák az enyhe idők beálltával nappal künn csatangolnak a kevésbé népes külterületeken s csak este merészkednek be a városba, hogy táplálék után nézzenek. Ilyenkor azonban valósággal sürü csapa­tokban, falkákba összeverődve jönnek befelé s a sötét, villágitat­lan uccákban mint sötét, hang­talan négylábú kisértetek osonnak végig az árkok mélyén, hulladé­kokat és egyéb táplálékokat ke­resgélve. Igy persze a pecérek nappali hadjárata a kóbor kutyák ellen nem sok eredménnyel jár. A városi állategészségügyi ható­ság ezért azzal a tervvel foglal­kozik, hogy a kutyák elleni had­járat eddigi rendjét megváltoztatja, olyképen, hogy a pecérek nem nappal, hanem éjszaka járnának vadászatra kegyetlen drótkari­káikkal, mert igy egészen bizo­nyosan nagyobb eredménnyel járna a gazdátlan ebek ártalmat­lanná tételének tevékenysége. A tervet értesülésünk szerint a polgármester elé fogják terjeszteni s néhány napon belül megtörténik majd a döntés afelett: nappal-e vagy éjjel fogdossák össze a kóbor kutyákat ? — Alaptőkeemelés. A szarvasi takarékpénztár 2500 uj részvény kibocsátásával alaptőkéjét 10 mil­lióról 260 millió koronára emeli.

Next

/
Thumbnails
Contents