Békésmegyei közlöny, 1925 (52. évfolyam) január-március • 1-73. szám

1925-02-19 / 40. szám

2 B&KESKKGM KOZLÖICÍ Békéscsaba, 1925 február 19 késcsaba. Berkes Sándor dr. nyug. kórházigazgató, Gyula, Gabnay Sándor dr. községi orvos, Orosháza, Komássy Mihály dr. kórházi főorvos, Békéscsaba, Szamek Lajos dr. Békéscsaba. Szemészet: Oláh Emil dr. kórházi főorvos, Gyula. Orr- és gégebajok: Ehrenreich Mária dr. (dr. Gáli Gézáné) Gyula, Tauffer Emil dr. kórházigazgató. Fülgyógyászat: Tauffer Emil dr. Gyula. Fogászat: Faragó Mórdr., Mocskonyi Béla dr., Takács Gusztáv dr. és Tóth Pál dr. Szarvas, Tarr József dr. és Klein Simon dr. Orosháza, Steuer Lajos dr. Öcsöd, Biró Emil dr. Békés, Szamek Oszkár dr., Grünwald Ottó dr. és Révész Sándor dr. Békéscsaba, Szilágyi Ferenc dr. községi ügyvezető orvos, Gyoma, Ehrenreich Erzsébet dr. és Wertheim Iván dr. Gyula. Kórszövet- és kórvegyvizsgálat: Follmann Ignác dr. Gyula. Beregi Oszkár Kiss Árpád színtársulatánál Pethes Imre saját életével akarta fedezni Beregi testi épségét (A Közlöny eredeti tudósítása.) A trianoni szerződés aláírásának napja Kiss Árpádot, a békéscsabai szinház ezidőszerinti igazgatóját, színtársulatával együtt épen Felsőmagyarországon érte, ahol épen akkor sziniidényt tartott, még pedig Munkács városában. Á felvidéki magyarságot a szerződés határozmányai — amelyek a hovatartozásukat szabták meg — végtelenül elkeserítették s a munkácsi magyarság is átengedte magát a mély fájdalomnak és a szünetnélküli busulásnak. Kiss Árpád színigazgató elhatározta tehát, hogy a magyar fájdalmat a nemes és érett magyar művészettel fogja valahogy feledtetni és elzsibbasztani s nagyobb vendégművészek szerepeltetésére szánta el magát. Éppen kapóra jött Beregi Oszkár, aki abban az időben már Magyarországon kívül tartózkodván, a Felvidéken vendégszerepelt és egyik ragyogó sikerét a másik után aratta. A színigazgatónak sikerült is megnyernie Beregi Oszkárt vendégszerepelni. mire a kiváló, világhírű magyar művész egy napon Munkácson termett és megkezdte vendégfellépteit. A munkácsi közönség valóságos extázis közepette élt ezekben a napokban és Beregi ragyogó színjátszó tehetsége olyan óriási és osztatlan sikereket aratott, amilyenre e nagy művész életében is aligha lehetett példát lelni. Az elszakadt felvidéki magyarság valóban feledte ideig-óráig a fájdalmát és elzsibbadva merült el a magyar művészet isteni szépségeiben. Kiss Árpád ekkor a szinház állandó zsúfoltságából arra következtetett, hogy általában hálás feladat az elszakadt városokban nevesebb magyar művészeket vendégszerepeltetni. Programot dolgozott ki tehát ilyen irányban és ebben Pethes Imre is szerepelt, a Nemzeti Szinház mostanában elhunyt jeles művésze. Pethes Imre ugyancsak leutazott Munkácsra és ott már ki is tűzték az első felléptének idejét, amikor a véletlen közbelépése folytán végleg el kellett tekinteni Pethes fellépésétől. Pethes és Beregi ugyanis egyik délután összetalálkozott a munkácsi kávéházban, mire barátságos diskurzus fejlődött ki köztük. Pethes, aki a Beregi forradalomalatti szereplését felülbíráló bizottságnak elnöke volt, bűnbánóan jelentette ki kiüldözött kollégájának, hogy nem érti, miért nem tér vissza Magyarországba és Budapestre, hiszen a távollétre 3emmiféle oka nincsen. Majd a beszélgetés további során kijelentette, hogy ő maga készséggel hajlandó a Budapestre visszatért Beregi Oszkárnak testi épségét és biztonságát a saját élete árán is megvédelmezni. Beregi Oszkár a kétségtelenül nagylelkű ajánlatot akkor elhárította magától s ezzel a diskurzus más irányt vett. A beszélgetésről azonban — hogyan, hogyan sem — tudomást szerzett a közönség, aminek az eredménye az lett, hogy a Cyrano de Bergerac az estére kitűzött előadását — amelynek főszerepét Pethes játszotta volna — nem lehetett megtartani. Nem pedig azért, mert egyetlen jegy sem fogyott el. . . Pethes Imre munkácsi vendégszereplése ezzel véget is ért, amiből azt a tanulságot lehet leszűrni, hogy az elszakadt magyarság krisztusibb szivvel néz el a magyar horizont bajai, bűnei, botlásai felett. — Meghívó. A Békéscsaba Külvárosi Olvasókör február hó 23-án este 7 órakor saját helyiségében (Resicza-vendéglő Erzsébethely) rendes évi közgyűlést tart, melyre a tagok ezennel meghivatnak. Elnökség. Kiütéses tífuszjárvány Mezőberényben Nagy riadalom és kétségbeesés a cigánysoron (A Közlöny eredeti tudósítása.) Néhány nappal ezelőtt veszedelmes betegség tüneteit észlelték a mezőberényi cigánysoron. A hatósági orvosi vizsgálat megállapította, hogy a „cigányváros"-nak nevezett putritábor lakosainak némelyike kiütéses tífuszban betegedett meg s mire a hatóságok a betegeket ápolás alá foghatták, már alaposan elharapózott a veszedelmes járvány, sőt a betegek egyike meg is halt. A hatósági vizsgálat megállapította, hogy a kiütéses tífuszt idegen cigányok hurcolták be a község területére. A napokban ugyanis néhány sarkadi cigány érkezett Mezőberénybe, ahol a cigányvárosban lakó ismerőseiknél és rokonaiknál szálltak meg. Alig voltak a vendégek egy-két napig Mezőberényben, a putrikban kiütéses tífusz ütötte fel a fejét, mire a bihari cigányok sietve összepakoltak és tovább állottak. Összesen tiz cigány betegedett meg kiütéses tífuszban s ezek egyike, amikorra a hatóságok tudomást szereztek a járványról, már olyan súlyos beteg lett, hogy a megmentésről többé szó sem lehetett. Ez a cigány a napokban iszonyú kinok között kiszenvedett. A veszedelmes járvány elfojtására és leküzdésére megtelték a szükséges intézkedéseket. A belügyminisztériumból egy közegészségügyi felügyelő utazott a községbe, ezenkívül Zöldy János dr. vármegyei tisztifőorvos és Moldoványi János főszolgabíró is kiszálltak Mezőberényben, hogy foganatosítsák az óvóintézkedéseket. A hatóság mindenekelőtt vesztegzár alá vette a cigányvárost, majd fertőtlenítették valamennyi házat és az összes lakásokat. Végül — ami a cigányokra nézve 9 legszomorúbb és legkellemetlenebbvolt—minden cigányt megfür dettek, amely barátságtalan, merényletszerü aktus óriási elkeseredést és nagy riadalmat okozott a cigányok körében. A járvány továbbterjadését a radikális intézkedésekkel sikerült is megakadályozni és most már csak a betegek lelkiismeretes ápolásán múlik, hogy a veszedelmes betegség csak kellemetlen emlékké váljék. Kereskedelmi és ipari ügyek A szegedi kereskedelmi és iparkamara közleményei A szegedi kereskedelmi és iparkamara tanulmányi ösztöndijai. A kamara a háborút megelőző időben tanulmányi ösztöndijak adományozásával segítette az olyan érdemes kereskedőket és iparosokat, akik külföldön akarták ismereteiket gyarapítani. Anyagi helyzetének megjavulását a kamara ismét régi rendszerének felújítására használja fel és pályázatot hirdet két, egyenként 5 millió koronás ösztöndíjra, melyek közül az egyik lehetőleg felsőipariskolát vagy más szakiskolát végzett fiatal iparosnak, a másik pedig olyan felsőkereskedelmi iskolát végzett növendéknek támogatására szolgál, akik vagy valamely külföldi ipari vagy kereskedelmi vállalatnál óhajtják ismereteiket gyarapítani, vagy valamely külföldi szakiskolában óhajtják tanulmányaikat folytatni. A pályázaton Csongrád, Csanád, Békés és Bácsbodrog vármegyéből való ifjak vehetnek részt, akik a cél megjelölését magában foglaló kérvényhez a személyi viszonyokat igazoló okmányokat, alkalmaztatásuk esetén főnökük nyilatkozatát, amennyiben pedig ezidőszerint valamely szakiskola utolsó évfolyamának növendékei, az iskola igazgatóságának az igazolványát tartoznak csatolni. A pályázat határideje 1925. március 15. Az ösztöndíj kiutalására vonatkozólag a kamara elnöksége fenlartja magának azt a jogot, hogy a folyósítás iránt azon esetben intézkedjék, ha a kérvényben megjelölt célt biztosítottnak látja. * A kisipari hitel igénylése körül panaszok hallatszanak, hogy a hiteltnyujtó intézetek visszautasítják sokak igénylését, azon egyszerű oknál fogva, hogy nem az erre szolgáló blankettán történt az igénylés. Akárhogy is bíráljuk el e kérdést, számot kell vetni azzal, hogy leginkább egyszerű iparosemberekkel történik meg az a kifogásolt eljárás, hogy külön kérvényben kérnek segélyt s éppen ezért nem szabad az ilyen kérelmeket ridegen visszautasítani, hanem legfeljebb a hiányzó adatokat kell tőlük bekérni. A legnagyobb méltányosságot és jóindulatot kell tanúsítani minden kérdésben azokkal szemben, akik talán kevés iskolázottságuknál fogva nem tartják magukat mindig az előirt sablonhoz. * Vasúti igazolványokkereskedelmi utazók részére. A háború előtti időben a kereskedelmi utazók bőröndjei a kamarák által kiállított igazolványok alapján kedvezőbb tarifális elbánásban részesültek. Ez a kivételes tarifális elbánás megszűnt ugyan, de a magyar kamarák ismét állítanak ki vasúti igazolványokat, melyeknek a jelentősége az, hogy a kereskedelmi utazók nagyobb terjedelmű bőröndjeit a vasút podgyászképen veszi fel és szállítja ugyanazon a vonaton, amelyen az utazó utazik. Külföldi utazásoknál a bizonyítvány alapján a vámhatóságok a bőröndök mintatartalmát személyp^dgyásznak tekintik. Végül a bizonyítvány, tekintve, hogy fényképes igazoló lappal van ellátva, hatósági személyek előtt igazoló okmányul is szolgál. A bizonyítvány és igazoló lap kiállításáért a kamarának a 10.000 koronás okmánybélyegen kivül 30.000 korona illeték fizetendő. Amennyiben az utazóknak német és francia nyelvű fordításra is szükségük van, az igazolványkiállitás dija 50-000 K. * Bélyegkiállitás Szegeden. A Szegedi Bélyeggyűjtők Egyesülete a szegedi városi muzeum igazgatóságával karöltve, április 7—13. napjain bélyegkiállitást rendez a kultúrpalotában. A kiállítás rendezésének költségeit a Szegedi Bélyeggyűjtők Egyesülete vállalta magára, a kiállítás tiszta jövedelmét pedig arra fogják fordítani, hogy vele a városi muzeum részére összeállítandó bélyeggyüjteménynek az alapját vessék meg. A kiállításon különösen súlyt fognak fektetni a régi magyar és osztrák bélyegek, továbbá az utódállamok bélyegeinek bemutatására. Az egyesület a kereskedelemügyi miniszterhez már kérvényt intézett, hogy a kiállítás tartama alatt a Városi Muzeumban egy külön postahivatal működjék, amely egy erre a célra készült bélyegzővel fogja a kiállítás területén feladott közönséges és ajánlott leveleket lebélyegezni. A kiállítás iránt érdeklődők mindennemű felvilágosításért a szegedi városi muzeum igazgatóságához fordulhatnak. * A szegedi női iparostanonciskola ügye. Szegeden a női iparostanonciskola felállításának az ügye már 1914. óta húzódik, mikor a kereskedelmi- és iparkamara a törvény értelmében ennek a létesítését a városi tanácsnál szorgalmazni kezdte. Minthogy ugyanebben az időben tárgyalások indultak meg a kormánynál, hogy az iparostanonciskolát állami k&zelésbe fogják átvenni, a belügyminisztérium és a vallás- és közoktatásügyi minisztérum között lefolytatott tárgyalások eredménye gyanánt a városi tanács azt közölte a kamarával, hogy a női tanonciskola az államosítással egyidejűleg fog felállíttatni. Az államosítás azonban