Békésmegyei közlöny, 1924 (51. évfolyam) október-december • 213-287. szám

1924-12-02 / 265. szám

2 S3M8meöyei mmMm Békéscsaba, 1924 december 2 zatát a házszabályok értelmében meg is tudta hozni. Látszik ebből a helyzetből is, hogy egy kisebbség terrorisztikus módon lehetetlenné akarja tenni a Ház tanácskozásának nyugodt menetét és meg akarja akadályozni azt, hogy a többségi akarat érvényrejusson. Két tojás évi bér — egy épülettömbért As állam és a békéscsabai hadfelszerelési raktár (A Közlöny eredeti tudósitása.) Minden kommentár nélkül adjuk az alábbi cikket, amelyből kiderül, hogy a magyar korona mai szerencsétlen helyzete nemcsak szomorúságot termel, de fájdalmas eseteket is. Ami alább következik, abban humor is van a szomorúság mellett, jó és eredeti — akasztófahumor... Mint tudvalevő, a békéscsabai hadfelszerelési raktár épületének, helyesebben: épülettömbjének tulajdonosa Békésvármegye törvényhatósága. Ezért az épülettömbért, mely igen sok termet és szobát számol, békevilágban 5604 korona évi bért fizettek. Hogy milyen öszszeg volt ez, igen könnyű kiszámítani, ha azt számítjuk, hogy 10—12 koronáért jó cipőt, 70—80 koronáért a legfinomabb öltönyt lehetet kapni. A hadfelszerelési raktár ma is ebben az épületben van elhelyezve, amely ma is a vármegye tulajdona. És a kincstár ma is 5604 papirkoronát fizet ezért az épületért évi bérül, holott ha csak a hivatalos szorzószámmal számoljuk is át ezt az összeget, akkor is 95,268.000 koronát tenne ki. A régi házbért ma is fizeti a kincstár, mely hűségesen és egy jó fizetőhöz illő pontossággal kopogtat minden évnegyed elején az alispánnál, hozva, illetőleg küldve az 5604 koronákból á negyedekre jóró 1401 koronókat, melyért békevilágban 140 cipőt vagy 14 öltöny ruhát adtak, ma pedig mit lehet ezért az összegért kapni ? Tiz skatulya gyufát vagy ha jobban tetszik : két és fél tojást.. . És még milyen kiadása van a megyének erre a házbérre. Először 1800 koronába kerül a levél, melyben az összeg átutalását közlik, 1000 korona az utalványkéz besitési dij, fizetnek érte, mikor beteszik a postatakarékba, fizetnek, ha kiveszik, iktatják, referálják, intézik, dolgozik vele kéthárom ember, végül az 5604 koronára még tizszer ennvit ráfizetnek. Daimel Sándor dr. alispán most egyszerűen kijelentette, hogy mindaddig, mig nem emelik fel ezt a bérösszeget, addig nem is veszi fel, mert felesleges költségekre nincs a vármegyének pénze. 20—30 koronás árvapénzeket utalt ki az árvaszék A pénz értékcsökkenése tudvalevően mérhetetlen anyagi kárt okozott azoknak a kiskorú árváknak, akiknek kötvényeit, készpénzét a békeévek óta a gyámpénztárak kezelték. A törvény szigorú intézkedései, rideg paragrafusai erősen megkötötték az árvaszék kezét és igy nem tudták a rájuk bizott értékeket a gazdasági elértéktelenedés zűrzavarából valorizálva megmenteni. Békésmegye árvaszékénél szinte megszámlálhatatlan ilyen békebeli árvavagyont kezelnek. Ezeknek a megőrzése, kezelése százszor, sőt ezerszer többe kerül a gondozott értéknél. A törvény szerint minden gyámoltnak, ha nagykorú lesz, ki kell utalni az árvaszék által kezelt vagyonát. Az árvaszék eleget is tett ennek az eljárásnak és szorgalmasan küldözgette az őrzött 20—100 koronákat. A legtöbben azonban el sem fogadták ezt az örökséget, mert a kiutalt csekély összegért 700 korona portóköltséget kellett fizetni a postásnak. A visszautasított örökség újra visszakerült az árvaszékre s eközben egész sereg aktát szült, nagyobb dicsőségére avult közigazgatási adminisztrációnknak. A belügyminiszter, hogy ennek az aktagyórtásnak véget vessen, rendeletet adott ki a kisértékü kötvények és készpénzek kiutalása ügyében. A rendelet alapján az árvaszék most kimondta, hogy a jövőben csak a 10 ezer koronánál nagyobb összegeket utalja ki a nagykorúakká és önjoguakká váltak kezeihez. A 10 ezer koronánál kisebb összegeket az árvaszék egy közös gyámpénztári lapon addig kezeli, amig érte a fél nem jelentkezik. Harminckét év után mindenféle igény elenyészik. Ezekkel az intézkedésekkel kiván az árvaszék az aktagyártás ellen védekezni. Tiz Eskütt-per folytatása Budapest, dec. 1. Eskütt megvesztegetési perében a mai folytatólagos főtárgyaláson Eskütt bejelentette, hogy a védelmére újból Weisz Ödön és Györki Imre ügyvédeket kérte fel. Elnök: Kern Aurél védő urat felmentem a védelem további ellátása alól. Bejelenti, hogy a bíróság a bizonyítás kiegészítésére vonatkozó indítványok egy részét elfogadta, más részét feleslegeáségük miatt nem. Práger Márton tanú elmondja, hogy csak egyetlen egy momentumra emlékszik az Eskütt-üggyel kapcsolatban. Egy izben felmentem Eskütthöz, ahol egy ur egy köteg pénzt adott Esküttnek, mire Eskütt azt mondta, hogy nem vagyok hordár, ez az illető ur dr. Bence volt. Semmi egyébre nem emlékszik. Térffy Béla nyug. miniszter elmondja, hogy a kiviteli és beviteli ügyekben vizsgálatot folytatta. cipők, amerikai, svéd és norvég gyártmányú női-, férfi- és gyermekr tl érkezett nagy mennyiségben Péterfi cipőáraiméba Az árak kirakataimban megtekinthetők Husz éves a villanytelep Három régi mtmkásának kitüntetése (A Közlöny eredeti tudósitása.) December 1-én töltötte be a békéscsabai városi villanytelep fennállásának és működésének huszadik esztendejét, amely alkalommal a villanytelep igazgatósága ünnepi ülést tartott, a nevezetes évforduló emlékére. A jubiláris ülés szombaton folyt le a telep igazgatósági irodájában, ahol Berthóty István dr. polgármester rövid ünnepi beszédet mondott az évforduló alkalmából. Kiemelte, hogy a városnak ez az üzeme sok nehézséggel küzdött meg az évek során, de azért munkáját igyekezett becsülettel és a Közönség megelégedésére ellátni. Ujabban a nehézségek csak sokasodtak, ugy, hogy a nehéz viszonyok között óriási fáradságba ke. rült rendesen ellátni a feladatát 77 letűnt Kóma Róma, nov. 22. A keresztény világ Rómáján kivül, amely immár majdnem két ezredév óta él és virágzik, van egy másik Róma, amelynek romjain az uj épült: az antik Róma. A modern főváros úgyszólván minden jelentősebb terén látni valami ókori emléket: diadaloszlopot vagy obeliszket, amely a régi, letűnt világbirodalomról regél. De van egy hely. ahol a néhai római impérium fénye varázslatos elevenséggel lép elénk: a Fórum Romanum és környéke. Az egyesitett Italia fővárosának impozáns emléke, a II. Viktor Emánuel monumentum mögött nyúlik el hosszan a kissé mélyebben fekvő Fórum, egykor a római élet központja. A különböző tűzvészek (Nero felgyújtotta Rómát stb.), a keresztény középkor vallásos fanatizmusa, végül a gyakori földrengések teljesen rombaboritották az egykori ragyogó palotákat. Napoleon, majd a XIX. század pápái, végül legutóbb az olasz kormány kiásatta a romokat s ma már a szemlélő összefüggő képét láthatja a 2000 évvel ezelőtti pogány Róma életének. A leggyönyörűbben bontakozik ki előttünk a Vesta szüzek két emeletes lakóháza. Lent a társalgó és nappali, fent a lakó szobák. Középen csarnok, mélyén vízmedencével, körülötte talapzatok a papnők szobrai számára, amelyek azonban már nincsenek helyükön. Impozáns épület az összeomlással fenyegető Konstantin bazilika; 100 méter hosszú, 76 méter széles s a középhajó 38 méter magas. Hátulsó fala még egészben meredezik az ég felé. Méltán kelti fel az érdeklődést a Sepulcretum, a régi rómaiak temetkezési helyének egy kis darab kiásott része, a régi hamvvedrekkel. S a Kolosseum felé vezető Via Sacran mindenütt gyönyörű, kiásott márványmozaik lapok (egy részük afrikai márvány), amellyel a pompában és jólétben dúslakodó rómaiak palotáik padozatát rakták ki. A régi magánépületek közül a Palatínus hegyen Tiberius palotája s főleg Caligula kéjlaka maradtak meg az egykori pompát visszatükröztető állapotban. Teljes egészében fennáll a Tiberius anyjának, Líviának palotája s bár teljesen romokban, de a palota egykori beosztását hiven visszaadó Domus Flavia. Itt látjuk a ma is ragyogó márvánnyal kirakott fogadótermet, a bazilikát, ahol fontosabb percekben maga a császár elnökölt, az óriási perystiliumot (a mai hall), a gyönyörű márványfürdőket s az óriási éttermet, ahol az udvari ebédeket tartották. Az egyik szolga egy kis borravalóért egy ciszternára hivta fel figyelmemet. A ciszterna rendkívüli mély, meggyújtott és ledobott újságpapír világánál meggyőződhettem róla (magyarázóm szerint 46 méter) s mélyéből összekötő alagút vezet a Circus Maximushoz- A császár a pompás lakomák után kíséretével innét ment egyenest a cirkuszba a gladiátorok véres küzdelmében s az éhes fenevadaknak odadobott keresztények jajveszékelésében gyönyörködni. A Circus Maximusból (akkora, mint fél Csaba) csak itt-olt látni még a régi páholyokat és ülőhelyeket. Egyébként ujabb épületek emelkednek rajta. Szó van róla, hogy az olasz kormány az egész területet megtisztítja s az épült házakat kitelepíti onnét. (Csak ne volna itt is olyan borzasztó lakáshiány. A mult héten is interpelláltak miatta az olasz parlamentben.) Annál kitünőbben állt ellen az idő rohamának a Kolosszeum. Óriási, három emeletes aréna, mintegy 50.000 néző férhetett el benne. Háromivü főbejárat a császár számára, mig a másik oldalon a gladiátorok belépő helye. Magas pódiumon a császár és az előkelőségek páholya, azután három emelkedő sor ülőhely, végül fenn a tetőn, a kakasülő a szegényeknek. Kitűnően lehet látni a mélyen fekvő cellákat, ahonnét a vadállatokat a véres játékhoz az aréna porondjára felvonták. Mindezeket a látnivalókat a régi Rómából azonban felülmulta impressziókban az a látogatás, melyet délután tettem szent Callistus katakombáinál. A gyönyörű Via Appián mentünk, azon az uton, ahol az Appia kapunál (ma Porta S. Sebastino) az emlékezetes Quo vadis, Domine jelenet lejátszódott. Mintegy háromnegyed órai autó ut után juí el az ember a katakombákhoz, a régi keresztények temetkezési helyére. (A város területén belől ugyanis a rómaiaknál nem volt szabad a halottakat eltemetni.) Egy kis kápolnánál állottunk meg. Maga a vidék szelíden lankás rét, itt-ott ciprusfasorokkal. A kápolna mellől egy szerzetes lépcsőkön levisz bennünket a föld mélyébe. Igy jutunk le az első folyosóm, amelynek lámpával világított mélyében oldalt kamrákat látni. Minden kamrában 3—4 üreg egymás felett, valamennyi egy-egy üldözött keresztény sírhelye. Ma már legnagyobbrészt üresek, mert az egyház a mártírok csontjait, mint szent ereklyéket, szétosztotta a világ templomai között. Mintegy 4—5 emelet nyúlik le mélyen a föld belsejébe. Egyes