Békésmegyei közlöny, 1924 (51. évfolyam) október-december • 213-287. szám

1924-11-25 / 259. szám

2 íbskíssmmym Békéscsaba, 1924 november 25 A közgyűlés lefolyásáról tudósí­tásunk a következő : Bajcai Beliczay Géza elnök szí­vélyesen üdvözölte a megjelente­ket és bejelentette, hogy a köz­gyűlés egyedüli tárgya a Pénzinté­zeti Központ hozzájárulásával el­határozott alaptőkeemelés kimon­dása. Bejelentette, hogy 87000 részvény képviseletében 5242 sza­vazatot jelentenek a megjelent ta­gok, majd üdvözölte Laubner Jó­zsefet, a Nemzeti Bank fiókjának vezetőjét, megjelenéseért. Bohnert József kormányfőtaná­csos, vezérigazgató ezután rövid szavakban indokolta meg a tőke­emelés szükségességét. Beszélt arról a titáni küzdelemről, ame­lyet a kormány tolytat a normális pénzügyi viszonyok megteremtésé­ért s szólt a korona stabilizálásának munkájáról. Sajnos, mig a köz­gazdaság idáig jutott, sok meg­rázkódtatáson mentek keresztül az ország pénzügyei. Ha tehát to­vább is ki akarjuk birni a nehéz­ségeket, meg kell erősödnünk, pénzzel kell felvérteződnünk. A vezérigazgató ezután rövid visszapillantást nyújtott a pénz­intézet mult esztendei működé­sére. Az 1923 december 31-től 1924 november 22-ig terjedő idő alatt a betétállomány 2400 millióról 10.500 millióra, a váltó- és a folyó­számlakölcsönök összegei 4 mil­liárdról 20 milliárdra emelked­tek. Mindez megköveteli a további üzletmenethez az üzleti tőke sza­porítását. A tőkeemelés szükséges még az affiliációk és az össze­köttetésben levő pénzintézetek tőkével való zavartalan ellátása céljából is. Majd ismertette az igazgatóság határozati javaslatát, amely szerint az eddigi 500 millió koronás alap­tőkét 100.000 darab 5—5000 ko­rona névértékű uj részvény ki­bocsátásával egy milliárd koro­nára kéri emelni. Ezzel az intézet alaptőkéje egymilliárd, tartalék­tőkéje pedig kétmilliárd koronára fog emelkedni. A javaslatot a közgyűlés hozzá­szólás nélkül, egyhangúan elfo­gadta, azzal, hogy az uj részvé­nyek kibocsátásával, a vételi és jegyzési feltételek megszabásával s a jegyzés lebonyolításával az igazgatóságot bizza meg. A határozat elfogadásával a közgyűlés Beliczay Géza elnök zárószavaival ért véget. Eskütt védője megint lemondott Budapest, nov. 24. A folytatóla­gos főtárgyalást ma délelőtt 10 órakor kezdte me? Töreky Géza tanácselnök. Alig foglalta el a he­lyét a bíróság, Eskütt Lajos, aki­nek a tárgyalás megkezdése előtt ismét szóváltása volt védőjével, idegesen felugrott helvéről és be­szélni akart. Dr. Weisz Ödön, Eskütt Lajos védője kért szót ezután. Eskütt Lajos — mondja — engem bizott meg védelmével. En hosszú hónapokon keresztül hiven teljesítettem kötelességemet. Amikor elsőizben Györky Imre dr. védőtársammal eltávoztunk a védői székből, azt vettem észre, hogy a vádlott helyzete rosszab bodott. Az a kellemetlenkedés azonban, amelyet a vádlott velem szemben folytat, felőrli idegeimet. Most is azzal áll elő, hogy nem bizik bennem. Ezzel nem törőd­ném, mert addig kell kötelessége­met teljesítenem, amig védencem megbízatását tőlem el nem vonja. Nem láthatom el azonban a vé­delmet ugy, hogy más legyen Eskütt jogi felfogása és más le­gyen az enyém. Reputációm és az ügyvédi kar reputációja nem engedi, hogy tovább is ezen a helyen maradjak. Ezért kérem a bíróságot, mentsen fel a védelem további ellátása alól. A harmadik mentő­vizsga Huszonnégy hallgató vizsgázott (A Közlöny eredeti tudósitásaj A békéscsabai önkéntes mentők lelkes gárdája ismét megszaporo­dott néhány taggal. Vas Vilmos dr. rendőrorvos agilitása és fárad­ságot nem ismerő készsége ismét azt eredményezte, hogy a mentés ügye iránt érdeklődő, önzetlen fiatalság közül ismét jó egynéhá­nyan lettek a derék gárda tag­jaivá. Vas dr. mellett kitűnő or­vostársai : Donner László dr. és Jeszenszky József dr. buzgólkod­tak a mentőnövendékek oktatá­sán, ugy, hogy a harmadik mentő­tanfolyam rövid idő alatt vizsgára érett meg. A vizsga szombaton este folyt le a városháza nagytermében, Berthóty István dr. polgármester elnöklete alatt. A polgármester lelkes, szép sza­vakkal nyitotta meg a tanfolyamot. Nagy örömét fejezte ki afelett, hogy az ifjúság körében napról­napra mind nagyobb és nagyobb érdeklődés nyilvánul meg az ilyen önzetlen célok érdekében, ami kü­lönösen azért örvendetes, mert a mentés ügye minden emberre nézve egyaránt fontos s egyfor­mán szorulhat rá mindegyikünk a mentők segítségére. A megnyitó beszéd után a 21 hallgató vizsgáztatása következett. A fiatalembereket a vizsgáztató orvosok alapos kérdezés alávették a mentés, az első segélynyújtás és a betegszáltitás módjai felől s a hallgatók talpraesetten és ala­pos tudással feleltek a kérdé­sekre. Eközben bemutatták egy­máson az első segélynyújtás és az ápolás egyes fontosabb részeit, a csonttöréseknél szokásom kötö­zéseket stb. A vizsgát a következők tették le : Klein Dezső cipész, Terpitka János tisztviselő, Szikora János asztalos, Szarvas András szoba­festő, Podobni Mihály textilmun­kás, Sós László cipész, Ledzényi András kerékgyártó, Bartyik Már­ton textilmunkás, Hrabovszky Mi­hály cipész, Kolarovszky György kereskedősegéd, Csabovszky Sán­dor üveges, Váci Gábor órás. Polgár János cipész, Bárányi Já­nos textilmunkás, Szeibert Imre Cipész, Szaukó János kereskedő­segéd, Kovács Mihály cipész, Kardos Sándor géplakatos, Gyura József fényképész, Dorn Jenő technikus és Kvorka Béla tisztvi­selő. Ezek közül jelesen vizsgáztak Podobni, Váci, Dorn és Kvorka. A mentővizsga a polgármester lelkesítő és buzdító beszédével ért véget, amikor is az uj önkén­tes mentők megkapták okleve­leiket. Légypapirossal mér­gezte meg magát (A Közlöny eredeti tudósítása.) Megrázó, nem mindennapi szeren­csétlenség történt a Csorvás köz­ség közvetlen közelében levő egyik tanyaházban, amely Kovács-Ro­hoska István békéscsabai gazdál­kodó tulajdona. A szerencsétlen­ség oka a gazdálkodó családjá­nak vigyázatlansága volt s áldo­zata a gazda apró gyermeke lett, akit a leggondosabb orvosi keze­lés sem tudott már megmenteni. Kovács Rohoska István tanyá­ján kinn volt szombaton az egész család, köztük a gazda hasonnevű, 3 éves kisfia. Estefelé a család valamennyi tagja az udvaron volt elfoglalva a jószágok körül s ek­kor a kisgyermeket rövid időre magára hagyták a szobában. A fiúcska az asztalhoz mászott, felkapaszkodott az asztallapra, ahol egy tányérban az ismeretes légypapiros volt csekély vizben Paduai Szent Ttntal sirjánál Padüa, nov. 17. A gyönyörű csarnokkal ékes egyetem hatalmas épületéből ki­indulva és a Ponté San Lorenzo felé vezető uccán elhaladva Dante egykori lakóháza mellett, pár perc­nyi gyaloglás után eljut az ember a tágas Piazza del Santora, ahol a Donatello remekbe öntött, mo­numentális ércalkotása, Gattemo­lata hadvezér lovasszobra, a renaissance első, nagyarányú szo­boralkotása vonja magára a figyel­met. Egyszerre szemembe tűnik a paduai Szentnek ajánlott, ará­nyaiban egyenesen megdöbben­tően óriási székesegyház. Be kell vallani, a bazilika nem szép, sőt szörnyű kupolaméreteivel, az óriási boltozatokat tartó vastag oszlopaival inkább valami gigan­tikus torzszerüséggel, mint a kü­lönben megszokott felséges har­móniával hat. Látszik rajta, hogy építőit nem annyira a vallásos és művészi áhítat, mint a nagyot­akaró becsvágy vezette, hogy a szomszédos Velence Szt. Márk templomának páratlan kupoláján tultegyenek. Az akarat megtört a képességek hiányán s igy a templom nemcsak elhibázott, de örökké befejezetlen is maradt. Nem csupán kivül, de belől is az óriási falak egyszerűen fehérre vannak meszelve, a szokásos mozaik ornamentika nélkül, ami például a Szt. Márk templomnál olyan fenségesen áhítatossá és misztikusan meghitté teszi. Az óriási, fehér falmezők egyhangú­ságát csupán az oldal hajókban elhelyezett, diszes kis kápolnák és különböző síremlékek szakítják meg. A főhajó a bazilika-formával ellentétben hosszan nyúlik el s a főhajó végében levő nagy kupola arany zománcu díszítésén most is serényen dolgoznak. A 700 évvel ezelőtt elkezdett templom építését tehát újból megkezdték. A festők állványai közölt még sivárabban ható főoltár helyett a sok látogató mind a kereszthajó baloldali kápolnájához tart, amely­nők oltárán ragyogó pompában ott áll a Szentnek szobra, körü­lülte kilenc, magas reliefkép San­sovinótól és a legkiválóbb mes­terektől faragva, amelyek a Szent életéből ábrázolnak különböző jeleneteket. Az egész oltár valósággal tün­döklik a rengeteg gyertya s a sok idehordott csillogó arany és ezüst ajándék fényében. Majdnem min­den látogató hoz magával gyer­tyákat, (amelyeket a templom előtti téren vásárolhatni) hogy azokat a Szent tiszteletére ajánlja fel- Ezek megszentelve az oltárra kerülnek s ott égetik el őket. Ezért tündö­köl állandóan 'száz meg száz gyertya és rengeteg örökmécses Szent Antal kápolnájában. De a ragyogó, fogadalmi aján­dékok mellett legmeghatóbbak az ártatlan és boldog lelkeknek azok a tiszta szívből fakadó megnyilat­kozásai, amelyek a Szentnek oltá­rát körülveszik. Gyermekek, beteg élettársukért vagy családjukért ag­gódó nők és férfiak egyszerű levelei, az élet szerencsétleneinek könyörgő sorai a Szentnek se­gítségéért, százával hevernek az oltáron és az oltár körül. Itt egy bájos, kis gyermek foto­gráfiája, akit súlyos betegségé­ben a halálból mentett ki a Szent segitő keze, amott egy egyenruhás férfi arcképe, akinek anyja áradozó sorokban mond köszönetet védőszentjének, amiért fiát épen hozta haza a rettenetes háborúból. Nagyrészt olasz leve­lek, de akadnak a világ minden részéből mindenféle nyelven. A kápolnában meghatott, bol­dog csend van. Akik idejönnek, azok nagy részét nem a kíván­csiság, de a lelket fanatizáló, leg­magasztosabb hit vezette. Áhítat­tal ülnek a padokban, buzgón imádságba merülve, csak egyik­másik zokog csendesen. A Szent bizonyára meghallgatja könyörgé­sét, Páduai Szent Antal, aki védi a gyengéket s felemeli az eleset­teket. Lehet valaki szabadgondol­kodó, lehet ateista, lehet akármi­lyen vallású vagy bármilyen filo­zófiai meggyőződésű, de lehetet­len, hogy az emberi léleknek ilyen gyönyörű, magasztos és meleg megindulásán lelke legmélyén meg ne illetődjön. Ehhez nem férhet a logika kételye. Credo, quia absur­dum. Higyj és a te hited üdvözít téged. A csendet egyszerre fájdalmas, monoton ének töri meg: a bará­tok kórusa, akik most végzik ájta­tosságukat. Mintegy 30—40 kám­szás barát halad körül, mint pro­cessio, a főkupola körivében, oltár­ról oltárra. Litániákat énekelnek. Kyrie eleison, Christe eleison. Uram irgalmazz, Chrisztus kegyel­mezz 1 Az eddig ájtatosan imádkozok felkelnek helyükről és súlyos, ne­héz léptekkel haladnak a Szent oltárához, amelynek márvány­tömbje alatt nyugosznak a Szent hamvai. Az oltárt megkerülik s aztán egyenkint járulnak a ham­vakat magában rejtő sziklatömb­höz. Kezüket ráhelyezik s csendben mormogva kérik Szent Antal se­gítségét. Az egyik asszony kis, 3—4 éves gyermeket Vezet kezé­nél. Felemeli, hogy a kicsike is megérinthesse a szentnek sírkövét. A sok érintéstől a márvány kő egész meleg. És mikor eltávoz­nak, szemükben könny csillog, de ez már a megnyugvás, a meg­váltottság, a biztos hit boldog könnye. A barátok fájdalmas éneke pe­dig tovább borong a misztikus homályban : Kyrie eleison, Christe eleison 1 Gyöngyösi János

Next

/
Thumbnails
Contents