Békésmegyei közlöny, 1924 (51. évfolyam) október-december • 213-287. szám

1924-11-25 / 259. szám

2 íbskíssmmym Békéscsaba, 1924 november 25 A közgyűlés lefolyásáról tudósításunk a következő : Bajcai Beliczay Géza elnök szívélyesen üdvözölte a megjelenteket és bejelentette, hogy a közgyűlés egyedüli tárgya a Pénzintézeti Központ hozzájárulásával elhatározott alaptőkeemelés kimondása. Bejelentette, hogy 87000 részvény képviseletében 5242 szavazatot jelentenek a megjelent tagok, majd üdvözölte Laubner Józsefet, a Nemzeti Bank fiókjának vezetőjét, megjelenéseért. Bohnert József kormányfőtanácsos, vezérigazgató ezután rövid szavakban indokolta meg a tőkeemelés szükségességét. Beszélt arról a titáni küzdelemről, amelyet a kormány tolytat a normális pénzügyi viszonyok megteremtéséért s szólt a korona stabilizálásának munkájáról. Sajnos, mig a közgazdaság idáig jutott, sok megrázkódtatáson mentek keresztül az ország pénzügyei. Ha tehát tovább is ki akarjuk birni a nehézségeket, meg kell erősödnünk, pénzzel kell felvérteződnünk. A vezérigazgató ezután rövid visszapillantást nyújtott a pénzintézet mult esztendei működésére. Az 1923 december 31-től 1924 november 22-ig terjedő idő alatt a betétállomány 2400 millióról 10.500 millióra, a váltó- és a folyószámlakölcsönök összegei 4 milliárdról 20 milliárdra emelkedtek. Mindez megköveteli a további üzletmenethez az üzleti tőke szaporítását. A tőkeemelés szükséges még az affiliációk és az összeköttetésben levő pénzintézetek tőkével való zavartalan ellátása céljából is. Majd ismertette az igazgatóság határozati javaslatát, amely szerint az eddigi 500 millió koronás alaptőkét 100.000 darab 5—5000 korona névértékű uj részvény kibocsátásával egy milliárd koronára kéri emelni. Ezzel az intézet alaptőkéje egymilliárd, tartaléktőkéje pedig kétmilliárd koronára fog emelkedni. A javaslatot a közgyűlés hozzászólás nélkül, egyhangúan elfogadta, azzal, hogy az uj részvények kibocsátásával, a vételi és jegyzési feltételek megszabásával s a jegyzés lebonyolításával az igazgatóságot bizza meg. A határozat elfogadásával a közgyűlés Beliczay Géza elnök zárószavaival ért véget. Eskütt védője megint lemondott Budapest, nov. 24. A folytatólagos főtárgyalást ma délelőtt 10 órakor kezdte me? Töreky Géza tanácselnök. Alig foglalta el a helyét a bíróság, Eskütt Lajos, akinek a tárgyalás megkezdése előtt ismét szóváltása volt védőjével, idegesen felugrott helvéről és beszélni akart. Dr. Weisz Ödön, Eskütt Lajos védője kért szót ezután. Eskütt Lajos — mondja — engem bizott meg védelmével. En hosszú hónapokon keresztül hiven teljesítettem kötelességemet. Amikor elsőizben Györky Imre dr. védőtársammal eltávoztunk a védői székből, azt vettem észre, hogy a vádlott helyzete rosszab bodott. Az a kellemetlenkedés azonban, amelyet a vádlott velem szemben folytat, felőrli idegeimet. Most is azzal áll elő, hogy nem bizik bennem. Ezzel nem törődném, mert addig kell kötelességemet teljesítenem, amig védencem megbízatását tőlem el nem vonja. Nem láthatom el azonban a védelmet ugy, hogy más legyen Eskütt jogi felfogása és más legyen az enyém. Reputációm és az ügyvédi kar reputációja nem engedi, hogy tovább is ezen a helyen maradjak. Ezért kérem a bíróságot, mentsen fel a védelem további ellátása alól. A harmadik mentővizsga Huszonnégy hallgató vizsgázott (A Közlöny eredeti tudósitásaj A békéscsabai önkéntes mentők lelkes gárdája ismét megszaporodott néhány taggal. Vas Vilmos dr. rendőrorvos agilitása és fáradságot nem ismerő készsége ismét azt eredményezte, hogy a mentés ügye iránt érdeklődő, önzetlen fiatalság közül ismét jó egynéhányan lettek a derék gárda tagjaivá. Vas dr. mellett kitűnő orvostársai : Donner László dr. és Jeszenszky József dr. buzgólkodtak a mentőnövendékek oktatásán, ugy, hogy a harmadik mentőtanfolyam rövid idő alatt vizsgára érett meg. A vizsga szombaton este folyt le a városháza nagytermében, Berthóty István dr. polgármester elnöklete alatt. A polgármester lelkes, szép szavakkal nyitotta meg a tanfolyamot. Nagy örömét fejezte ki afelett, hogy az ifjúság körében naprólnapra mind nagyobb és nagyobb érdeklődés nyilvánul meg az ilyen önzetlen célok érdekében, ami különösen azért örvendetes, mert a mentés ügye minden emberre nézve egyaránt fontos s egyformán szorulhat rá mindegyikünk a mentők segítségére. A megnyitó beszéd után a 21 hallgató vizsgáztatása következett. A fiatalembereket a vizsgáztató orvosok alapos kérdezés alávették a mentés, az első segélynyújtás és a betegszáltitás módjai felől s a hallgatók talpraesetten és alapos tudással feleltek a kérdésekre. Eközben bemutatták egymáson az első segélynyújtás és az ápolás egyes fontosabb részeit, a csonttöréseknél szokásom kötözéseket stb. A vizsgát a következők tették le : Klein Dezső cipész, Terpitka János tisztviselő, Szikora János asztalos, Szarvas András szobafestő, Podobni Mihály textilmunkás, Sós László cipész, Ledzényi András kerékgyártó, Bartyik Márton textilmunkás, Hrabovszky Mihály cipész, Kolarovszky György kereskedősegéd, Csabovszky Sándor üveges, Váci Gábor órás. Polgár János cipész, Bárányi János textilmunkás, Szeibert Imre Cipész, Szaukó János kereskedősegéd, Kovács Mihály cipész, Kardos Sándor géplakatos, Gyura József fényképész, Dorn Jenő technikus és Kvorka Béla tisztviselő. Ezek közül jelesen vizsgáztak Podobni, Váci, Dorn és Kvorka. A mentővizsga a polgármester lelkesítő és buzdító beszédével ért véget, amikor is az uj önkéntes mentők megkapták okleveleiket. Légypapirossal mérgezte meg magát (A Közlöny eredeti tudósítása.) Megrázó, nem mindennapi szerencsétlenség történt a Csorvás község közvetlen közelében levő egyik tanyaházban, amely Kovács-Rohoska István békéscsabai gazdálkodó tulajdona. A szerencsétlenség oka a gazdálkodó családjának vigyázatlansága volt s áldozata a gazda apró gyermeke lett, akit a leggondosabb orvosi kezelés sem tudott már megmenteni. Kovács Rohoska István tanyáján kinn volt szombaton az egész család, köztük a gazda hasonnevű, 3 éves kisfia. Estefelé a család valamennyi tagja az udvaron volt elfoglalva a jószágok körül s ekkor a kisgyermeket rövid időre magára hagyták a szobában. A fiúcska az asztalhoz mászott, felkapaszkodott az asztallapra, ahol egy tányérban az ismeretes légypapiros volt csekély vizben Paduai Szent Ttntal sirjánál Padüa, nov. 17. A gyönyörű csarnokkal ékes egyetem hatalmas épületéből kiindulva és a Ponté San Lorenzo felé vezető uccán elhaladva Dante egykori lakóháza mellett, pár percnyi gyaloglás után eljut az ember a tágas Piazza del Santora, ahol a Donatello remekbe öntött, monumentális ércalkotása, Gattemolata hadvezér lovasszobra, a renaissance első, nagyarányú szoboralkotása vonja magára a figyelmet. Egyszerre szemembe tűnik a paduai Szentnek ajánlott, arányaiban egyenesen megdöbbentően óriási székesegyház. Be kell vallani, a bazilika nem szép, sőt szörnyű kupolaméreteivel, az óriási boltozatokat tartó vastag oszlopaival inkább valami gigantikus torzszerüséggel, mint a különben megszokott felséges harmóniával hat. Látszik rajta, hogy építőit nem annyira a vallásos és művészi áhítat, mint a nagyotakaró becsvágy vezette, hogy a szomszédos Velence Szt. Márk templomának páratlan kupoláján tultegyenek. Az akarat megtört a képességek hiányán s igy a templom nemcsak elhibázott, de örökké befejezetlen is maradt. Nem csupán kivül, de belől is az óriási falak egyszerűen fehérre vannak meszelve, a szokásos mozaik ornamentika nélkül, ami például a Szt. Márk templomnál olyan fenségesen áhítatossá és misztikusan meghitté teszi. Az óriási, fehér falmezők egyhangúságát csupán az oldal hajókban elhelyezett, diszes kis kápolnák és különböző síremlékek szakítják meg. A főhajó a bazilika-formával ellentétben hosszan nyúlik el s a főhajó végében levő nagy kupola arany zománcu díszítésén most is serényen dolgoznak. A 700 évvel ezelőtt elkezdett templom építését tehát újból megkezdték. A festők állványai közölt még sivárabban ható főoltár helyett a sok látogató mind a kereszthajó baloldali kápolnájához tart, amelynők oltárán ragyogó pompában ott áll a Szentnek szobra, körülülte kilenc, magas reliefkép Sansovinótól és a legkiválóbb mesterektől faragva, amelyek a Szent életéből ábrázolnak különböző jeleneteket. Az egész oltár valósággal tündöklik a rengeteg gyertya s a sok idehordott csillogó arany és ezüst ajándék fényében. Majdnem minden látogató hoz magával gyertyákat, (amelyeket a templom előtti téren vásárolhatni) hogy azokat a Szent tiszteletére ajánlja fel- Ezek megszentelve az oltárra kerülnek s ott égetik el őket. Ezért tündököl állandóan 'száz meg száz gyertya és rengeteg örökmécses Szent Antal kápolnájában. De a ragyogó, fogadalmi ajándékok mellett legmeghatóbbak az ártatlan és boldog lelkeknek azok a tiszta szívből fakadó megnyilatkozásai, amelyek a Szentnek oltárát körülveszik. Gyermekek, beteg élettársukért vagy családjukért aggódó nők és férfiak egyszerű levelei, az élet szerencsétleneinek könyörgő sorai a Szentnek segítségéért, százával hevernek az oltáron és az oltár körül. Itt egy bájos, kis gyermek fotográfiája, akit súlyos betegségében a halálból mentett ki a Szent segitő keze, amott egy egyenruhás férfi arcképe, akinek anyja áradozó sorokban mond köszönetet védőszentjének, amiért fiát épen hozta haza a rettenetes háborúból. Nagyrészt olasz levelek, de akadnak a világ minden részéből mindenféle nyelven. A kápolnában meghatott, boldog csend van. Akik idejönnek, azok nagy részét nem a kíváncsiság, de a lelket fanatizáló, legmagasztosabb hit vezette. Áhítattal ülnek a padokban, buzgón imádságba merülve, csak egyikmásik zokog csendesen. A Szent bizonyára meghallgatja könyörgését, Páduai Szent Antal, aki védi a gyengéket s felemeli az elesetteket. Lehet valaki szabadgondolkodó, lehet ateista, lehet akármilyen vallású vagy bármilyen filozófiai meggyőződésű, de lehetetlen, hogy az emberi léleknek ilyen gyönyörű, magasztos és meleg megindulásán lelke legmélyén meg ne illetődjön. Ehhez nem férhet a logika kételye. Credo, quia absurdum. Higyj és a te hited üdvözít téged. A csendet egyszerre fájdalmas, monoton ének töri meg: a barátok kórusa, akik most végzik ájtatosságukat. Mintegy 30—40 kámszás barát halad körül, mint processio, a főkupola körivében, oltárról oltárra. Litániákat énekelnek. Kyrie eleison, Christe eleison. Uram irgalmazz, Chrisztus kegyelmezz 1 Az eddig ájtatosan imádkozok felkelnek helyükről és súlyos, nehéz léptekkel haladnak a Szent oltárához, amelynek márványtömbje alatt nyugosznak a Szent hamvai. Az oltárt megkerülik s aztán egyenkint járulnak a hamvakat magában rejtő sziklatömbhöz. Kezüket ráhelyezik s csendben mormogva kérik Szent Antal segítségét. Az egyik asszony kis, 3—4 éves gyermeket Vezet kezénél. Felemeli, hogy a kicsike is megérinthesse a szentnek sírkövét. A sok érintéstől a márvány kő egész meleg. És mikor eltávoznak, szemükben könny csillog, de ez már a megnyugvás, a megváltottság, a biztos hit boldog könnye. A barátok fájdalmas éneke pedig tovább borong a misztikus homályban : Kyrie eleison, Christe eleison 1 Gyöngyösi János