Békésmegyei közlöny, 1924 (51. évfolyam) október-december • 213-287. szám

1924-11-16 / 252. szám

4 BtöKENlütieinGl KÖZLÖNY Békéscsaba, 1924 november 16 És törhetetlen hittel csüggnek azon a hitükön, hogy az imádkozás ereje minden más erőnél hatásosabb, jótékonyabb és erősebb. Ez a hitük szinte megegyezik az indiai fakirok káprázatos erejű hitével, amely balgatag haszontalanságoknak jellemzi mindenét betöltő hite mellett a földi élet minden dolgát és megnyilvánulását. A reszketősök főleg a reszketve gyakorolt imádságuk hatalmas erejében, annak feltétlen hatásában hisznek görcsösen és tántoríthatatlanul. Amióta kisded gyülekezetüknek két tagja: egy fiatal simándi zsidóleány és egy békéscsabai nyomdász felesége, halálos bajból menekültek vissza az imádkozás révén az egészségességbe, azóta reszketősék fanatizmusa kősziklássá keményedett. Az egyik halálból visszarántott hivük, özvegy Karasz Gyuláné, igy mondja el hitének megalapozódását, csodálatos gyógyulásának s a reszketősökhöz való csatlakozásának történetét : — Kállai Györgynek a felesége, egy csodálatos tehetséggel biró asszony, azt modta, hogy az imádság által, csodákat müveit. Én magam is, mint a többi világi ember, eleinte kinevettem és hitetlenkedtem. De az ugy volt, hogy egyik percben hittem, a másik percben nem hittem, de a meggyőződésem megerősítette az én hitemet és pedig hogyan? Abban az évben, októberben fájni kezdett a ballábam és napról-napra jobban és jobban, annyira, hogy már a téli hónapokban minden orvosi kezelés dacára sem bírtam járni. Ágyba estem és ahány orvos ' volt Békéscsabán, az mind kezelt Gyógyítottak hideggel, meleggel, forróval, de nem használt semmi. A következő nyári hónapokban elrendelték az orvosok, hogy Pöstyénbe menjek. Mikor Kállainé ezt meghallotta, azt mondta: hiábavaló lesz a költség, mert ennek orvosa csak egy van: az Ur Isten. Én ezt nevetségesnek tartottam, hogy hogyan lehetne meggyógyulni orvos és orvosság nélkül. Elvittek a fürdőbe, de hatheti kura után nemhogy jobban lettem volna, hanem rosszabbul. Hazakerültem a fürdőből és nagyon elkeseredtem. Ekkor elhivattam magamhoz Kállainét és megkértem őt végső elkeseredésemben, hogy vezessen engem arra az útra, amelyiken engem az Ur Isten meg fog gyógyítani. Gondoltam, ezt az egyet még megpróbálom, mert akkor már egy éve volt, hogy élő halott voltam, nem tudtam járni. Kállainé aztán megmagyarázta, hogy böjt tel, imádsággal és igaz megtéréssel és alamizsnával meghallgat az Ur Isten. Böjtöljek Isten nevében, minden rossz cselekedetet hagyjak el és az ellenségeimet is szeressem. Szóval ami Isten ellen van, azt mind hagyjam el, imádkozzam és a kegyességet gyakoroljam, ugy hogy az én cselekedeteim is imádkozzanak Istenhez. Én ezeket megfogadtam, ugy cselekedtem és amikor azokat a böjtöket böjtöltem, észrevettem magamban a változást, sőt a körülöttem levők is, mert amikor az utolsó napot böjtöltem, még két mankó volt a kezemben, de egyszerre — mintha belémlőttek volna — a két mankót eldobtam és azt kiáltottam : „Nézzétek, hogy tudok járni!" — és kiszaladtam az udvarra. És attól a perctől fogva meggyógyultam és egészséges vagyok. Ezzel a gyógyulással én nagy kegyelmet kaptam, mennyei látványaim vannak és már többször hallottam mennyei szózatot... .. . Ezeket mondja Karasz Gyuláné, a rezgősök gyülekezetének egyik oszlopos tagja az ő hitéről és látványairól, amelyek a maga nemében valóban páratlanok és VASÁRNAP Lourdes Békéscsabán Mostanában divatbajöttek a békéscsabai reszketősök. Hol egyik pesti lap küldi ki külön tudósítóját interjúra a jaminai különcökhöz ; hol egy amerikai magyar lap hoz cikket a „rezgősök gyülekezeté"ről, hol meg vidéki lapok tárgyalják a mi specialitásunkat. A lapok tudósítói különböző időkben járnak a reszketősöknél, abban azonban valamennyien egyetértenek, hogy lekicsinylő gúnnyal, szatirikus éllel és kifigurázva irnak a mi reszketve imádkozó polgártársainkról. Pedig aligha lehet ezeket a derék és nagyon egyszerű embereket ilyen magasról, ennyire fölényeskedve elintézni. Hiszen sem bünt, sem bajt, sőt még csak nevetségességet sem cselekszenek ők. Egyetlen bűnük és erényük az, hogy hivők és mialatt mások tülekedve tolonganak az élvezetek és az aranyborjú körül, ők hisznek rendületlenül a túlvilági boldogság eljövetelében és szünet nélkül éneklik imádságaikat. Kiki a magáét ugyanegy teremben, ugyanegy időben. A református is a magáét, a katolikus is, a zsidó is, az evangélikus is. Minden erejük, törvényük, vágyuk, törekvésük, céljuk és akaratuk a hivés és az imádság. Fanatikusan, semmit sem látva, semmit sem hallva, semmire sem ügyelve, rajongva és boldogan hisznek és ebben az egyetlen lelki érzésben szinte felolvad és átlényegül egész testük. Hiszik az írás igéit, hiszik a prédikátorok tanításait, hiszik a lelkük mélyén fodrozódó naiv és tökéletlen képeiket a túlvilágról és általában hiszik mindazt, ami misztikum és félelmetes és a lelket narkózisba ringatja. TRIEST Triest, nov. 11. Az egész város, a házak, az üzletek, a kikötő, de még a sűrűn szaladó villamosok, az autók, sőt a kocsik is fellobogózva s az amúgy is olaszosan tobzódó színpompában mindenütt a trikolór úszik a szem elé. A szállodában a szobaleányt kérdezem meg, micsoda ünnepség van ma? — Nem tudja ? — feleli csodálkozva. De aztán kisül, hogy ő, maga sincs tisztában a dologgal. — A királynak, vagy a királynénak van nevenapja — intézi el röviden. Az uccán hullámzik a nép s amint a Corson a kikötő felé tartok, egyszerre csak Két élénkszemü, sötét fruska ugrik elém. Fekete, magas nyakú bluzukról csak később jut eszembe, hogy fascista lányok. Az egyik szó nélkül a mellemre tüz egy olasz nemzetiszin kokárdát (egész olyan, mintha magyar volna, csak a szinek sorrendje fordított), a másik pedig perselyt tart elém. — Mi van ma? — kérdem most már másodszor, — La rivista, a szemle — mondja a lányka s azután, hogy beguritok a perselybe egy Iirát, már szalad ujabb áldozat elé. Végre is hatalmas falragaszok világosítanak fel. „Hódolat a vitéz zs győzedelmes királynak, aki elment a lövészárokba harcolni a hazáért". Egy másik plakát arra hivja fel a figyelmet, hogy a király, III. Vittorio Emanuele mentette meg a hazát a polgárháborútól 1922-ben. De az igazság kedvéért meg kell irnom, hogy egy harmadik öles plakáton ez a felirat áll: „Omaggio al Duce Mussolini". Hódolat Mussolini hercegnek, aki mindent elkövet, hogy Itália a béke áldásait élvezhesse". Az idegen szemlélő előtt már igy, a két egymásmellé ragasztott plakátnak meg van a pikantériája. De nézzük a rivistát, a szemlét. A Piazza del'Unita-n nagy emelvényen katonai, polgári és egyházi előkelőségek. Katonazene hangjai mellett előttük vonul el a csapatok véghetetlen sora, amelyet egy tábornok vezényel. Először a tengerészek, aztán a fantasztikusan festőicarabinierik(csendőrök), majd a gyalogos ezredek, (a hordozható géppuskák nem állatokra vannak felszerelve, hanem az emberek cipelik a hátukon) aztán nehéz tüzérség, utána a repülőgépek elleni tüzérek, ezután fináncok, ezekután autós messzehordó ütegek, fényszóró osztagok, pionir szakaszok, autós trén, szanitészek s végül péncélautós géppuskások, akik a szük lőréseken keresztül kíváncsian bámulnak ki a tömegre az idomtalan csodaszörnyek belsejéből. Tart vagy egy óra hosszat. Érdemes volt ezt megnézni, mert igy fest egy provinciális katonai szemle ű győzteseknél. Most jött azonban a meglepetés számomra. Ugyanilyen katonás rendben, közvetlen a sorkatonasághoz csatlakozva, szép szál és merész arcú tisztek vezénylete alatt felvonulnak a fascisták. Ruházatuk tábori szürke, de katonabluz helyett széles kihajtásu fekete gyapjuinget viselnek, fejükön hosszú lelógó bojttal fekete sapkát. A tömeg, legalább annak túlnyomóan fascista része, a szokásos fascista üdvözlettel köszöntik őket: jobb karjukat, nyitott tenyerükkel kifelé, feléjük nyújtják. A legtöbb hadviselt, öreg fiu, de a „legénység" között szép számmal szerepelnek az egészen fiatal ifjak A fegyverük rövid karabély, ám vannak géppuskás osztagaik is. Utánuk, ugyancsak fegyveres, különböző ifjúsági nacionalista szervezetek, majd fegyvertelenül iskolás cserkészgyerekek. — Gli futuri — mondja valaki mellettem. — A jövő nemzedék I Mig egy munkáskülsejü ember sötéten dörmög mögöttem : — Mindigcsakünnepelnek. Ahétből hét napot ünneppel töltenek el. És *ez kétségkívül jellemző Itáliára. Az összeomlásból fakadt venetói győzelem óta az olaszok diadalmi mámora nemhogy alább hagyott volna, de — feledve lassankint a rendkívüli áldozatokat, amibe a háború nekik is került — egyre nagyobb erőre kap. A duzzadó nacionalizmus uralja egész közéletüket a parlamenttől le egész az — iskoláig. A kirakatokban egyedülállók, mert hiszen eddig senkisem dicsekedhetett el azzal Békéscsabán, hogy mennyei látványai voltak és mennyei szózatot hallott... A reszketősök közé kell vegyülnie a mai kor hitetlen fölényeskedőjének, hogy megtérjen és meggyógyulva, látványokra és szózatokra legyen érdemes ... P.-Horváth Rezső fi kar ön szép lenni? Ha igen, ugy használjon JTlaklura-crémel, pouderíés szappanl Készíti: Gally és IVénicí) drogériája Békéscsaba, Szt. István-tér 16 SÜRGÖNY! TURUL ciparaktár BÉKÉSCSABA Hozza forgalomba a kü dött la. kiwiietü női fekete box száras füzös cipőt K 295 ezer árban TURUL KÖZPONT Budapest levő gyermekjátékok is túlnyomórészt nacionalista vonatkozásúak. Pedig az egész világon végig vonuló gazdasági válságok itt is éreztetik hatásukat. Az élelmiszerdrágulást illetőleg ép tegnap kellett Mussolininek megnyugtató kijelentést tennie. (Pedig hol vannak még ők a mi drágaságunk fokától ? 4—5 líráért, vagyis 14—17 ezer magyar koronáért egészen jól megebédelhetni.) A fascista kilengések kétségkívül megerősítették Mussolini ellenzékét. A „herceg" tiltakozik ellene, hogy a kormány részrehajló embereivel, a fascistákkal szemben. Tegnapi beszédében hivatkozik arra, hogy Itáliában legújabban 5306 fascista van bűnügyi eljárás alatt s ezek közül 845 börtönben is ül. De az ellenzék, amely egyre elszántabb, nem elégszik meg ezzel a kormányelnöki nyilatkozattal. Tegnap a néphez intézett manifesztuma megállapítja, hogy az alkotmányt a végrehajtó hatalom megsértette s az ebből következő erkölcsi bomlásért az ellenzéki pártok elhárítják a felelősséget. Szóval a helyzet a többségi párt és az ellenzék között még jobban kiéleződött. S vájjon Mussolini gyengeségét vagy józanságát kell hogy jelentse tegnapi szózata a fascistákhoz: hogy „vessék le az ünnepi ruhát és fogjanak hozzá a türelmes és mindennapi alkotó munkához I" Gyöngyösi János.