Békésmegyei közlöny, 1924 (51. évfolyam) július-szeptember • 137-212. szám

1924-09-18 / 202. szám

EOTE8 ÍSJKAM AHA lOOO KORONA Békéscsaba, 1924 szeptember 18 Csütörtö

k 51-ik évfolyam, 202-ik szám Politikai napilap Előfizetési dijak : Helyben és vidékre postán küldve : negyedévre 75.000 korona. Egy hónapra 25000 korona. példányonként 1000 korona. Főszerkesztő : Dr. Gyöngyösi János. Felelős szerkesztő i P-Horváth Rezső. Telefonszám : 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, II. ker. Ferencz József-tér 20. sz. — díjszabás szerint. Nagyatádit szocialistabarátsággal hozták hirbe Budapest, szept. 17. Az egyik reggeli lap hosszabb cikkben arról ad hirt, hogy Nagyatádi földmivelésügyi miniszter az Eskütt-ügy tárgyalása után tárgyalásokat folytatott volna a szociáldemokrata párttal és ezeken a tárgyalásokon a földmivelésügyi miniszter és a szocialistapárt politikai együttműködéséről lett volna szó. A közlemény még arról is hirt ad, hogy a földmivelésügyi miniszter megbízást adott volna valakinek, hogy az együttműködésről nevében Garami Ernővel tárgyalásokat folytassanak. Nagyatádi földmivelésügyi miniszter ezekre a közleményekre vonatkozólag a Magyar Távirati Iroda munkatársának a következőket mondotta : — A szenzációnak szánt híradásokra tulajdonképen felesleges Fel kell emelni a vármegyei pótadót Kevés a vármegye adójövedelme Sürgős alispáni intézkedések az adó ügyében nyilatkoznom. Mégis, hogy ezekre a közleményekre rámutassak, csak annyit kívánok közölni, hogy az Eskütt-ügy tárgyalása után nemcsak hogy a saját párttagjaim kerestek fel nagy számban, hanem igen sokan jelentek meg nálam a legkülönbözőbb és a legellentétesebb pártoktól is és kifejezést adtak annak a nézetüknek, hogy az irányomban érzett egyéni meggyőződésüket legkevésbé sem ingatta meg Eskütt szertelen hazudozása. Ezek között volt Peidl Gyula is, az ő látogatása volt az úgynevezett politikai tárgyalás, amelyet most ilyen formában kellett bizonyára politikai célzattal felvetni. Hogy megbízást adtam volna Garamival vaió tárgyalásra, erre az állításra, azt hiszem, felesleges válaszolnom. (A Közlöny eredeti tudósítása.) Békésvármegye törvényhatósága újból nehéz időknek, súlyos napoknak néz elébe. A folyton növekvő drágaság — amellyel egyáltalában nem tart lépést a jövedelmek emelkedése — nagyon súlyos helyzet elé állította a vármegye vezetőségét, amely egyelőre csak a helyzet feltárására szorítkozik, amellett, hogy alárendelt közegeinek utasítást adott az adók sürgős kivetésére. Mint annakidején megírtuk, az alispán az egyik legutóbbi megyegyűlésen bejelentette, hogy a vármegye háztartási költségvetése szerint a folyó évben csupán 3 százalékos lenne a vármegyei pótadó, abban az esetben, ha a vármegye egész területén 8—10 millió aranykoronára rúgnának az állami adók. A számvevőség ezután pontosan kiszámította a folyó évi adózás várható végösszegét, ami arra a kellemetlen tapasztalatra vezetett, hogy az adók nemhogy nem érik el a kitervezett összeget, de meg sem közelitik azt, sőt mélyen alatta maradnak annak. Vagyis a kontemplált 8—10 millió aranykoronás éni adójövedelem helyett mindössze csak 33 millió aranykorona adóösszegre lehet számítani, ami a következő adókból ál' elő: Földadóból Társulati és tantiémadóból Házadóból 5%-os keresetiadóból 2,269.607'82 158.786"59 53.558834.40060 Összesen 3,316.35301 Ez a végösszeg tehát arra mutat rá, hogy mivel a megye adójövedelmei mélyen alatta maradnak a 8—10 milliónak — aminek következtében elég lenne a 3%-os megyei pótadó — a tervezett pótadószázalék egyáltalában nem fog elegendőnek bizonyulni és igy ennél jóval magasabb számban kell megállapítani. Hogy a magasabb pótadó számszerűen mennyi lesz, azt ma még nem lehet tudni. Egyidejűen az alispán elrendelte az adójövedelmek behajtásának szorgalmazását. Utasította a polgármestereket és a községi elöljáróságokat, hogy a vármegyei útadót az 1924. évre aranykoronában kivetett földadó kétszeres összege után, a házadónak aranykoronára átszámított összege után, a társulati és tantiémadó után az 1924. évre 10 százalékkal sürgősen vessék ki. A kivetéseknek nagyon rövid határidő alatt meg kell történniök. Mindezek azt célozzák, hogy az alispán végre tisztán akarja látni: mennyi jövedelemre lehet kilátása a súlyos anyagi terhek alatt görnyedező vármegyének. 77 csongrádi bombamerénijlö tagad a főtárgyaláson Szolnok, szept. 17. A csongrádi bombamerénylet ügyében a törvényszék ma reggel 9 órakor kezdte meg a főtárgyalást. A vádlottak a következők : Simkó László 25 éves, Bölönyi Miklós 32 éves, Fülöp Andor 27 éves, Piroska János 30, Piroska György 26, Cs^ki János 24, Csáki Rókus 22 éves. Az ügyészség háromrendbeli gyilkosság és 25 rendbeli gyilkosságra való kisérlettel vádolja Bölönyit és Fülöpöt mint tettest, Piroska Jánost és Piroska Györgyöt, Csáki Jánost és Csáki Rókust pedig mint bűnsegédeket. Felolvassa a vádiratot, mely szerint mult év december hó 26-án a Magvar Király-szállodában tartott bál alkalmával a bálterembe kézigránátot dobtak, melynek felrobbanása következtében hárman meghaltak, 25-en megsebesültek. Az elnök ugy rendelkezik, hogy Simkó László maradjon a teremben, a többiek pedig a folyosón várakozzanak. A vádlottak kivezetése után Simkó László kihallgatását kezdik meg. Simkó kijelenti, hogy a vádat megértette, de azt alaptalannak tartja, nem érzi magát bűnösnek. Előadja, hogy 1923. december 22-én Faragó Ferencel borozott, majd csatlakozott hozzájuk Bölönyi Miklós. Éjjel visszatértek a Magyar Királyba, itt még borozott, de hogy onnan hogyan került haza, nem tudja. Csak másnap hallott a merényletről Az elnök ezután december 31-iki vallomását tárja elébe, melyben beismeri, hogy Fülöp bírta rá, hogy dobja be a bombát a terembe. Beismeri ebben a vallomásában, hogy a kocsiutról az ablak irányába dobta a bombát és elfutott. Súlyos autószerencsétlenség Erzsébethelyen A gázolás után az autó továbbhajtatott (A Közlöny eredeti tudósítása.) Szerdán délelőtt fél tiz tájban sölyos autószerencsétlenség történt Erzsébethelyen, az 0roshá7i-uton levő Zeisler-féle fatelep előtt. A „21—801. S." jelzésű autó, mely a Futura-részvénytársaság makói kirendeltségének tulajdona és amelyet Bondró János sofőr vezetett, sebes iramban haladt a vasúti feljáróhid irányában. Az autó utasai nagyon siettek, mivel az aradi gyorsvonattal Budapestre akartak utazni és észrevették, hogy a vonat már befutott a pályaudvarra. Amint az autó a Zeisler-féle fatelep elé érkezett, a sofőr észrevette, hogy az előttük baktató három homokosszekér előtt egy ember ide-oda szaladgál. Tülkölni kezdett, mire a futkosó ember egy időre eltűnt a lovai mögött, alig ért azonban az autó az élen haladó szekérhez, az ember — az egyik fuvaros — megint csak előbukkant. A fuvaros előlépáse olyan hirtelenül és váratlanul történt, hogy a sofőr bár félrefordította a kormánykereket, a sebesen rohanó autó hátsó sárhányója elkapta a szerencsétlent és messze kivágta az úttest közepére. A szerencsétlen ember vérrel borítva, eszméletlenül terült el az úttest porában, mig a gázoló autó tovaszáguldott. Mint később kiderült, nem az igazoltatás elől igyekezett menekülni, hanem azért sietett el, mivel az utasaival még el akarta érni a gyorsvonatot. Ez azonban nem sikerült neki, mert közben a vonat kifutott az állomásról. Az autó ezután a rendőrségre sietett, ahol a sofőr az ügyeletes rendőrtisztviselőnek jelentést tett a történtekről. Az elgázolt emberhez az eset szemtanúi nyomban kihívták a mentőket, akik alig pár perc alatt már a helyszínére is érkeztek. A mentők az elgázolt fuvarost, akiről megállapították, hogy Marik Pál 50 éves békéscsabai lakos, . beszállították a közkórházba. Az orvosi vizsgálat megállapitotta, hogy Marik Pál ballábát bokában eltörte az autó kereke, bal vállán pedig egy 10 centiméter hosszúságú és 2—3 mm. nagyságú vágott seb van, mig a jobb alsó lábszárán egy ehez teljesen hasonló sebet ejtett rajta az autó sárhányója. Az elgázolás egyébként olyan erővel történt, hogy az autó hátsó sárhányója erősen begörbült az összeütközés következtében. A nyomozás megállapitotta, hogy a balesetnek minden valószínűség szerint maga az áldozat az oka, mert az eset szemtanúi mind azt állítják — sőt ezt Marik Pál is elismerte — hogy az autó soffőrje folytonosan és erősen tülkölt az elgázolás megtörténte előtt. A nyomozás folyik. sége testébe mártott. Közben berohant a szobába apósa, akinek szintén háromszor testébe döfte a kést. Az egyik szúrás az agg vendéglőst a nyakán találta és átvágta ütőerét. A szerencsétlen ember percek alatt elvérzett. Végre Bozai Gusztávnak sikerült Marth kezéből kihúzni a kést. Ekkor Marth hazarohant és forgópisztollyal meglőtte magát. A családi tragédiának két halott és két súlyosan sebesült áldozata van. Családi tragédia négy áldozattal Szekszárd, szept. 17. Marth József jómódú szekszárdi géplakatost pár nappal ezelőtt elhagyta a felesége. A napokban Marth meglátogatta a feleségét, aki édesanyja és sógornője társaságában épen vacsoránál ült és újból kérlelte az asszonyt. Az asszony azonban ismét elutasitotta. A férj ezen anynyira felingerlődött, hogy egy nagy konyhakést először anyósának, idősebb Buzai Istvánnénak hátába szúrt, majd négyszer a feleZürichben a magyar koronát 69-el jegyezték. a