Békésmegyei közlöny, 1924 (51. évfolyam) július-szeptember • 137-212. szám

1924-09-12 / 197. szám

EGYES SZÁM ARA 1OO0 KORONA Békéscsaba, 1924 szeptember 12 Péntek 51-ik évfolyam, 197-ik szám BEEESH KÖZLÖNY Politikai napilap Elcflxstésl öijak : Helyben és vidékre postán küldve : negyedévre 75.000 korona. Egy hónapra 25000 korona. Példányonként 1000 korona. Főszerkesztő : Dr. Gyöngyös' János, Felelős szerkesztő i P.-Horváth Rezső. Telefonszám : 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, II. ker. Ferencz József-tér 20. sz. — Hirdetéf díjszabás szerint. fiadat üzent egymásnak két kinai tartomány London, szept. 11. A Daily Teiegraph tudósítója jelenti Sanghaiból: Csiang-Szu katonai kormányzója ezidőszerint Vuinsanban erélyes offenzívát készit elő, hogy az északról kapott tekintélyes megerősítésével áttörje az ellenséges rállásokat és elfoglalja Sanghait. Peking katonai kormányzója a Times szerint megüzente Csekiangnak a háborút. Kiang-Szu vezérkari főnökének kijelentése szerint Szang Ju Kiang tábornok beleavatkozott a háborúba. A leghevesebb harcok Hvangtu mellett folytak. Kiang-Szu csapatai legalább 2000 embert vesztettek. Csekiang haderői az állomást még megszállva tartják. Peking, szept. 11. A II. és III. Csekiang-hadosztály egy polgári kormányzó vezetése alatt kikiáltotta az ország függetlenségét. Urgában hir szerint katonai zendülés tört ki. Több külföldit letartóztattak. Részletek hiányoznak. Elindulnak Olaszországba a képviselők Budapest, szept. 11. A legutóbbi ""feét héten egymásután elmaradt a minisztertanács és igy nagyobbszámu folyó ügy torlódott össze. A minisztertanácsot már megtarthatják, amelyen a folyó ügyeken kivül a közmunkák kérdése is szóba kerül. A tervbe vett útjavítások, útépítések és hidmunkálatok, azután jórészt a már megindult munkákról folynak a tanácskozások. A héten indulnak útnak az Olaszországba leránduló képviselők. „Isten vele, 7Tlií)áty !" Budapest, szeptember 11. Ismeretes az az affér, amely egy törvényszéki tárgyalás nyomán, ahol Győrffy László őrnagy „Isten vele, Mihály 1" felkiáltással búcsúzott el a per egyik vádlottjától, FranciaKiss Mihálytól, heteken át foglalkoztatta nemcsak a sajtót, hanem _ a nemzetgyűlést is, amelynek ülésén egy alkalommal Pikler Emil nemzetgyűlési képviselő fel is szólalt ez ügyben. Pikler „A Reggel" cimü lapban kelt ki élesen az őrnagy ellen. Az őrnagy felettes hatóságától felhatalmazást kapott arra, hogy sajtó utján elkövetett rágalmazás címén vonja felelősségre Piklert. A vádtanács, amely a napokban foglalkozott ez ügygyei, sajtó utján elkövetett rágalmazás vétsége miatt vád alá helyezte Piklert. Zürichben a magyar koronát 69-el jegyezték. „ Apponyi beszéde Trianon remzöját követelte" Egyik párisi lap, az Information foglalkozik Apponyi népszövetségi beszédével és megállapítja, hogy az leplezve ugyan, de határozottan követelte a trianoni békeszerződés revízióját. Ez a követelés most, Németország felvételének küszöbén különösen meggondolandó. Ha Magyarország a nemzetek szövetségénél támogatásra talált volna, vagy bünrészessége megállapítást nyert volna, a revízió gondolata nyíltan felvetődik. Apponyi beszéde nyilván nagy visszhangot keltett Magyarországon, amely nem járul hozzá a kedélyek csillapításához. A Journal a következőket irja : A délelőtt folyamán Apponyi foglalta le elsősorban a figyelmet. A magyarosítás egykori apostola ma 78 éves, de még semmit sem vesztett sem erélyéből, sem méltóságteljes megjelenéséből. Csengő hangon, áradó ékesszólással védelmezte célzatos tételeinek sorozatát, melynek következményekben gazdag szülőgondolata' az, hogy nem lehet az államokat továbbra is két kategóriába állítani. Olyanokra, melyeket a nemzetek szövetsége keretében egyenlő jogok illetnek meg és olyanokra, melyeket a békeszerződések szolgálatába vesznek. Apponyi legfőbb érdeme az, hogy őszinte volt. Tizenhárom hónapi internálás kémgyanusságért Szalontai László dr.-tté kálváriája — Magyar állami tanítónő, akinek nem ismerik el a magyar állampolgárságát Szalontaiék Budapesten fenntartották az ismeretséget és gyakorta összejöttek román barátjukkal. Ennek az lett a következménye, hogy Szalontainét mint kémgyanus elemet becitálták a rendőrségre és kihallgatása után megindították ellene az internálási eljárást. Ez 1923 julius első napjaiban történt. Zalaegerszegre szállították, ahol — mivel több nyugati nyelvet beszél .— irodai munkaerőnek használták fel. A szerencsétlen fiatalasszony teljes tizenhárom hónapot töltött az internálótáborban, anélkül, hogy erre az elbánásra meglett volna a megfelelő súlyos büne. A táborban való tartózkodása alatt egyébként — azon a cimen, hogy a férje Bukarestben született' — megindították az aszszony állampolgárságának megállapítása iránti eljárást és noha férje 35 éve lakik Magyarországon, ő maga pedig állami tanítónő volt, azt állapította meg róla a hivatalos bölcsesség, hogy nem magyar, hanem román állampolgár. Ennek következtében azután hivatalos érintkezést kerestek a román hatóságokkal az állítólagos román állampolgár Szalontainé átvételére nézve. A véletlen Ki tudja hány évig üdülhetett volna Szalontainé a zalaegerszegi internálótáborban, várva a hivatalos eljárás lefolyását, ha a véletlen közbe nem szól. A véletlen a jelen esetben az volt, hogy Diószeghy miniszteri tanácsos, a belügyminisztérium internálási osztályának vezetője, látogatást telt Zalaegerszegen. A tábor vizsgálata közben feltűnt neki Szalontainé. Kikérdezte az asszonyt és a hal(A Közlöny eredeti tudósítása.) Tegnapi számunkban a rendőrségtől kapott információnk alapján részletesen foglalkoztunk dr. Szalontai Lászlóné volt zalaegerszegi internált esetével, aki a békéscsabai rendőrség fogdájában lenyelt egy szublimátpasztillát, mivel a büntetéstől való félelmében — hogy engedély nélkül visszajött Magyarországra — öngyilkosságot akart elkövetni. Szükségesnek tartottuk, hogy a hivatalos felvilágosítások mellett magát a szerencsétlen, hánytvetett életű fiatal nőt is meghallgassuk. Ezért felkerestük a kórházban, hogy magától a szerencsétlenség főhősétől halljuk és kapjuk meg a legilletékesebb információkat. Szalontai Lászlóné ma már tul van minden komoly veszélyen és felgyógyulása csak napok kérdése. Elbeszéléséből egy meggyötört élet sok szenvedése és fájdalma csendült ki és olyan furcsa hatósági intézkedések, amelyek előtt csodálkozva és megdöbbenve kell megállani minden jóérzésű embernek. A gyanús barát Dr. Szalontai Lászlóné állami tanítónő volt és mint ilyen Tatabányán, majd Budapesten tanított évekig. Egyszer megismerkedett Szalontai Lászlóval, aki artistaszülők gyermeke volt és szüleinek világcsavargása közben, ezek egyik állomásán, Bukarestben született. Innen datálódik a fiatal házaspár minden szenvedése és Szalontainé egész kálváriája. Bukarestben ugyanis megismerkedtek egy román állami tisztviselővel, aki a kommün utáni időkben a budapesti román követséghez került. lott felvilágosítások után azonnal intézkedett, hogy Szalontainét bocsássák el a táborból. Diószeghy csodálkozását és megbotránkozását fejezte ki afelett, hogy Szalontainét az internálótáborban tartják. A szabadság levegőjének első csapása csak arra volt jó a szerencsétlen asszonynak, hogy azonnal vonatra ült és — anélkül, hogy Budapesten levő három gyermekét látta volna — Lökösházára utazott. „Román" állampolgár létére át akart menni a határon, hogy a férjéhez menjen és nehogy mégegyszer visszakerüljön a szegesdrótos kerítés mögé. Három napig a határon A magyar-román határon jószívű magyar katonák vezették át a pénztelen, éhes asszonyt. A román területen egy magyar kisgazda tanyájába vette ke most magát Szalontainé, aki csak alkalomra várt, hogy a granicsárok elkerülésével indulhasson beljebb román területre. Ilyen alkalom azonban csak nem akart kínálkozni. Teljes három nap múlott el, de a tanyabeIiek még mindig óvták az utrakeléstől, mert az szerintük veszélyes lett volna. Végre a negyedik nap estéjén utrakészülődtek. Maga a gazda akarta elvezetni Szalontainét a határon túlra. Készülődés közben azonban román tisztek tévedtek a tanyába, akik vacsorát akartak készíttetni a gazda feleségével. Vacsorafőzés közben a gazda megemlitette a tiszteknek az idegen nő jelenlétét és megkérte őket, engedjék be szegényt az ország belsejébe. A tisztek nagyon felháborodtak a kérésen, de még jobban azon, amit Szalontainé — akivel franciául tudtak csak beszélni — elmondott nekik a kálváriája okául. A szublimát Nem engedték meg azonban neki, hogy román területre lépjen, hanem magukkal vitték a határőrségre. Itt tudtára adták, hogy áíkisérik a határon Magyarországba s átadják a magyar csendőröknek. Szalontainé, akinek ekkor eszébe jutott a Zalaegerszegen eltöltött tizenhárom hónap és az, hogy a kálváriája a „román" állampolgársága miatt újra fog kezdődni, rimánkodni és könyörögni kezdett a tiszteknek, hogy hagyják meg őt román területen. A tisztek azonban hajthatatlanok maradtak, sőt gorombáskodni kezdtek vele. A szerencsétlen asszony ekkor az asztalon észrevett egy üveget, a melyben szublimátpasztillák voltak. Egy alkalmas pillanatban kl•> csent az üvegből egy pasztillát és a ruhájába rejtette. Az volt a szándéka, hogy megmérgezi magát, ha a tisztek bántani akarnák. Erre azonban nem került a sor. A tiszGalambf>kat legmagasabb napi áron vásárol aas Alföldi Lovas Egylet titkársága, galamblövészet céljaira. A galambok a Békéscsabai Sertéshizlaló Rt. telepén adandók le. Érdeklődők forduljanak az Alföldi Lovas Egylet titkárságához, Szent István-tér 5. szám