Békésmegyei közlöny, 1924 (51. évfolyam) július-szeptember • 137-212. szám

1924-09-04 / 191. szám

EGYES SZÁM ARA ÍOOO KORONA Békéscsaba, 1924 szeptember 4 Csütörtök 51-ik évfolyam, 191-ik szám ÉSHEGrTEI Politikai napilap ElőfUetésl dijak : Helyben és vidékre postán küldve : negyedévre 75.000 korona. Egy hónapra 25000 korona. Példányonként 1000 korona. Főszerkesztő : Dr. Gyöngyösi János. Felelős szerkesztő i P.-Horváth Rezső. Telefonszám : 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabár., II. ker. Ferencz József-tér 20. sz. — Hirócte* díjszabás szerint. A nemzetközi jorgalom felé Az elmúlt években a magyar kormány részben valutavédelmi szempontból vezetve, részben pedig az ipari körök unszolására olyan kereskedelmi politikát foly^ tátott, hogy lehetőleg ne jöjjön be " áru a külföldről. Sok olyan árura, amelyek a belföldön készülnek és a belföldi szükségletet, hacsak részben is ki tudják elégíteni, továbbá a luxuscikkeknek minősített árucikkekre teljes behozatali tilalmat rendelt el, mig azokra, amelyeknél a behozatal teljességgel mellőzhetetlen volt, behozatali kontingenseket létesített, amelyeknek keretén belül az illető árura a kereskedők behozatali engedélyt kaptak. Ezek a konlingesek mindig kisebbek lettek, mindig több és több árura mondatott ki a behozatali tilalom, egyszóval mindig erősebben elzárta a kormány a határokat a külföldi áru behozatala elől. Es ezt az elzárkózási politikát változatlanul folytatta a kormány akkor is, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy ezzel semmiképpen sem tudja befolyásolni a 1 valuta alakulását. Hiszen ugyanakkor, amikor a behozatalt a végletekig megszorítva elérte azt, hogy a magyar külkereskedelmi mérleg rendkívül megjavult, azaz a behozatal aránya a kivitelhez lényegesen megváltozott, az elérni remélt célt, a magyar korona stabilizálását nem, de ennek ellenkezőjét érte el a kormány, mert a német márkán kivül — ahol egészen más tényezők érvényesültek — egyetlen valuta sem sülyedt annyira, mint épen a magyar korona. Még akkor is, amikor a Népszövetség akciójának és a külföldi kölcsönnek a következményeképen a korona stabilizálódott, a kormány nem volt hajlandó elzárkózási elvéből engedni, ellenkezőleg egy uj vámiarifát szavaztatott meg a nemzetgyűléssel, a.nely sokkalta magasabb vámokat tartalmaz, nemcsak az eddigi magyar, de a legtöbb külföldi állam vámtételeinél is. Az elzárkózás hasznát kizárólag egyes gyárak élvezték — az exportra dolgozó nagy, életrevaló iparvállalatok nem, — de súlyosan károsította az egész magyar lakosságot. Az elzárkózás, a külföldi áruk versenyének úgyszólván tfcljes kizárása következtében a belföldi árak messze túlhaladták a világparitást is ugy, hogy ma már iparcikkekben sehol olyan drágaság nincs, mint Magyarországon. Most aztán látva a fogyasztóközönség nehéz helyzetét, a kormány változtatott eddigi politikáján és megkezdte a behozatal megszorításának enyhítését. Rövid egymásutánban három rendeletet adott ki, amelyekben felszabadította egy sereg árunak a behozatalát, de a fogyasztóközönség szempontjából legfontosabb ruházati cikkek, a pamut és gyapjúszövetek behozatala még mindig engedélyhez van kötve. Sajnos, a kormánynak az az intenciója, hogy a szabad behozatallal az olcsóbbodást elősegítse, semmivé vált, mert mindazokra az árukra, amelyeknek a behozatala felszabadult, egyúttal az uj óriási magas vámtételeket rótták ki. Ezekbe a magas vámtételekbe — amelyek némelyike többet tesz ki, mint az illető árunak az egész értéke — abban a tudatban nyugodott bele az ország közvéleménye, hogy ezeket a tételeket azért kellett olyan magasan megszabni, hogy a külkereskedelmi szerződések megkötésekor legyen miből engedni. Az ország fogyasztóközönségének, városi és falusi lakosságának életérdeke, hogy legszükségesebb használati cikkeihez, ruházkodási anyagaihoz olcsón és jó minőségben jusson hozzá, a kereskedőnek érdeke, hogy vevői számára jól vásároljon és nagy választéka legyen, a földmüveslársadalomnak, a bortermelőnek, gazdának, de még a jól dolgozó iparosnak is az e z érdeke, hogy külföldre szállíthasson. Ezért követeljük azt, hogy a szomszéd államokkal létrejöjjön a kereskedelmi szerződés. Van ugyan már két kereskedelmi szerződésünk, Jugoszláviával és Romániával, de ezek nem nagy jelentőségűek. Csehországgal, Ausztriával, Németországgal azonban — amelyek a mi agrár termékeink piacai és ahonnan azokat a ruházati cikkeket, ipari termékeket, gépeket, szerszámokat tudnánk beszerezni, amelyek megélhetésünket és termelésünket olcsóbbá tehetnék — még mindig teljesen szerződés nélkül állunk. A lerongyolódott, rosszul-élő, kínlódó, munkaalkalomban is hiányt látó magyar lakosságnak jövő boldogulása ezen dől el, hogyan és végre mikor tudunk belekapcsolódni a lüktető világforgalomba, mikor tudjuk végre felvenni legalább a gazdasági érintkezést elszakított területeinkkel, valamint a külfölddel. Minden nap, emivei késünk, talán jóvátehetetlen kárt okoz, hiszen minél tovább tart országunk, elzárkózása, kikapcsolódása a világforgalomból, annál jobban elszoknak tőlünk és hozzászoknak az ország megkerüléséhez . . . Radics természetes szövetségesnek hirdeti a magyarokat Zágráb, szeptember 3. Radics a belgrádi kormány változása óta a legnagyobb politikai hatalom az ország területén. A horvátországi parasztpárt vezérének magatartásától függ az uj kormány sorsa. Radics kijelentette, hogy ők nem akarják a régi történelmi állást, a báni méltóság visszaállítását. „A legkevésbé óhajtunk alkirályt, — mondotta — vagy helytartót, mert mi köztársaságiak és föderalisták vagyunk. A kisántánt felfogásunk szerint nem létezik. Csak másokat ellenőriz. Mindig zsandár akar lenni, de saját magát nem ellenőrzi. A zsandárszerep a cári abszolút Oroszországhoz illett. Ez a szerep nem méltó az uj demokratikus államokhoz. A magyaroknak és a bolgároknak nincs szükségük zsandárokra, ők a mi természetes szövetségeseink és csak félreértés, hogy már most legalább gazdaságilag nem egyesültünk. Az éjjeliőr titokzatos halála Akit a gyilkosai Kétegyházáról Ceglédre utaztattak — Különös dorbézolás a kétegyházai állomáson — A feltört vagonok, amelyekből semmit sem raboltak (A Közlöny eredeti tudósítása.) Annakidején — junius első napjaiban, mint a Közlöny is megírta — nagy feltűnést keltett Kétegyházán Rusznyák Mihály vasúti éjjeliőrnek eltűnése. De még nagyobb feltűnés és szenzáció volt, amikor az éjjeliőr holttestét megtalálták, még pedig — Cegléden, egy nyitott vasúti kocsiban, ahova a tettesek a testet a gyilkosság elkövetése után beledobták. A nyomozás akkor nagy apparátussal megindult, de csakhamar abbahagyták. A hatóságok nyomozási munkája hirtelen félbeszakadt és a titokzatos gyilkosság ügyében azóta — teljes negyedév alatt — jóformán egyetlen ujjmozdulat sem töktént. A vizsgálat csodálatos megfeneklése azután feltűnt a szerencsétlen áldozat családjának is, amely egy ideig magánúton próbálta a nyomozás kátyúba jutott .szekerét előbbre lendíteni s amikor ez nem sikerült, ügyvédet bizott meg azzal, hogy feljelentést tegyen a gyilkossági nyomozás különös elcsendesedése miatt. Hogy a Rusznyák Mihály szerencsétlen halála körüli titokzatosságokat teljesen megérthessük, el kell monda'nunk magát a szomorú esetet : Hullát hoz a vonat Junius 3-án reggel történt a ceglédi vasúti állomáson, hogy a Kétegyháza felől befutó tehervonat egyik üres, nyitott teherkocsijában egy vasutas hullájára akadtak. A hulla mellett egy rövid létra hevert, amilyent a vasutasok használnak a nyitott vagonokba való feljutáshoz. A hullát elszállították és a boncolás alkalmával a hatósági orvosok megállapították, hogy a halál oka hajszálkoponyarepedés volt. Ami azt jelenti, hogy az áldozat a koponyájára mért hatalmas ütés következtében halt meg. Egy-két nap után a nyomozás kiderítette, hogy a hulla azonos Rusznyák Mihály vasúti raktári munkással, aki a kétegyházai állomáson mint éjjeliőr teljesített szolgálatot. Azt is megállapította a nyomozás, hogy Rusznyáknak junius elseje óta nyoma veszett, illetőleg szolgálatának teljesítése közben eltűnt, anélkül, hogy másnapig, szolgálata átadásáig bárki is kereste volna. Rusznyák Mihály éjjeliőri teendője abból állott, hogy az állomás mellékvágányain veszteglő megrakott vagonokat járta sorra. Sétájáról óránként tartozott visszatérni az állomásépületbe, ahol a szolgálattevő tisztviselő neve aláírásával igazolta mindenkor a körút megtételét. Eltűnésének éjjelén — a május 31 -érői junius 1-ére hajló éjszakán — azonban csak egyszer jelentkezett Rusznyák a forgalmi irodában. A holttestnél ta Iáit ellenőrzési könyvecskében ugyanis csak az esti 9 órás jelentkezés volt meg, amelyet Lonyha György váltókezelőhelyettes igazolt. Ettől kezdve Rusznyák Mihályt az állomási személyzet közül többé senkisem látta és csodálatos, a pontosan jelentkező éjjeliőrnek elmaradása senkinek sem tünt fel! Dorbézolás az állomáson Az eseményeknek ezen az éjszakán való különös csoportosulása következtében egészen furcsa jelenségeket lehet megállapítani. Megállapítható mindenekelőtt az, hogy az éjjeliőr eltűnésének éjszakáján a kétegyházai állomás egész tisztviselői kara nagy dinomdánomot rendezett a vasúti vendéglőben. A nagy mulatság egész éjjel tartolt és körülbelül hajnali két óra után ért véget. Az állomásfőnöknek csodálatosképen semmi kifogása nem volt a dáridó ellen. Különös betörés Ugyanezen az éjszakán a külső vágányokon veszteglő, megrakott vagonok közül ismeretlen tettesek hármat feltörtek. A betörők levágták a kocsiajtók ólomzárját, felnyitották az ajtókat, csodálatosképpen azonban egyik vagonból sem vittek el semmit sem. De még csodálatosabb az, hogy a vagonok feltörését az állomásfőnökség senkinek sem jelentette, sőt reggel sietve bedrótozták a felnyitott ajtókat és a vagonokat , igy indították tovább utjukra. És hasonlóképpen csodálatos az is, hogy a meggyilkolt Rusznyák Mihály éjjeliőrtársai : Fojtek István és Haluska János — akik Rusznyákkal azon az éjjelen is együtt teljesiZürichben a magyar koion&i 69'5-el jegyezték.