Békésmegyei közlöny, 1924 (51. évfolyam) július-szeptember • 137-212. szám

1924-08-26 / 183. szám

2 sskésme6yeí közlöm Békéscsaba, 1924 augusztus 26 Réthy Béla szökése a brassói fogságból Mikor a foglyok megszaporodnak — Husz korona és a bor hatása — »Kérem, én vetkőzöm« (Egy volt krajovai „prizonir" jegyzetei.) (9) Junius 17-én reggel nagy sürgésforgás volt a Fehér Kaszárnya udvarán. Ekkor már tudomásunkra hozták, hogy valamenynyiünket visznek le Craiovába. Podgyászokkal felszerelten izgatottan tárgyaló csoportok alakultak. A várt szabadulás helyett ujabb és még reménytelenebb fogság — erről beszélt elkeseredetten mindenki. Sokan szökésen törték a fejüket. Réthy Béla, aki mind humorát, mind lelki ruganyosságát legjobban őrizte meg valamennyiünk közül, nevetve megszólalt: — Fiuk, meglássátok, én meglógok 1 Egyszerre csak látjuk, hogy lefejti a tiszticsillagokat katona blúzáról. A csillagtalan, alacsonygalléros bluz hasonlított a román uniformishoz. — Kiszököm az őrségnél, mint román tiszt. Erre azonban nem került a sor. A véletlen sokkal kedvezőbb alkalmat nyújtott. A tüzérkaszárnyába került társaink közül ugyanis annak a hírére, hogy megyünk Craiovába, néhányan, igy Rusz Lipót, Wagner Béla és még ketten, parancsnokságuk engedelmével egy őr kíséretében eljöttek elbúcsúzni tőlünk. Dél felé járt az idő, mikor visszafelé indultak. Már kifordultak a kapun, mikor Réthy Béla gyors elhatározással utánuk sietett. Az őr feltartóztatta : — Nem szabad I Hé I — kiáltott rá. — Nem látod, hogy hozzájuk tartozom, — felelte kedélyesen Réthy Béla s az álmélkodó őr előtt kisétált a többiekhez. Jó darabig mehettek, mikor a kisérő oláh baka nagy csodálkozással észrevette : — De hiszen én csak négy emberrel jöttem — motyogta — most meg már öten vannak. Hogy a fogas problérpának végét vesse, Réthy gyorsan a markába nyomott 20 koronát (sok pénz volt még az akkor), amire az őr fisztességtudóan elhallgatott s egyszeribe tudomásul vette a létszámnövekedést. Elvégre azért nem büntethetik meg, hogy az őrizetére bízott foglyok megszaporodtak. Réthy Béla azonban ujabb terven törte a fejét. — Gyerünk, domnule, igyunk egy kis jó bort. Jól esik az ilyen vitéz legénynek, — mondotta. Azzal intett egy otthaladó bérkocsinak és az öt fogoly meg a román őr elhajtattak egy jóhirü kis kocsmába. Pár perc alatt kedélyes borozgatás közben Béla barátunk kitűnő barátságot kötött a román hadsereg képviselőjével. — Igyál, komám — biztatta és szorgalmasan töltögetett neki. Fél óra múlva az oláh baka tökrészeg volt. Most már a foglyoknak okozott gondot, mit csináljanak az elázott őrrel. Réthy Béla, mint aki jól végezte dolgát, érzelmes bucsut vett, a többiek pedig kötelességtudóan karonfogták a berúgott atyafit és szépen cipelték a tüzérkaszárnya felé. A foglyok az őrt. Réthynek legsürgősebb gondja volt megszabadulni az uniformistól. Azért hát kocsin az egyik brassói nőegyleti taghoz sietett, akinek a foglyok annyi jót köszönhettek. — Itthon van a nagyságos aszszony ? — kérdezte. Őnagysága nem volt otthon. A férje sem. Csupán egy öreg nénike, a ház úrnőjének anyósa, aki szörnyen megijedt, mikor az uniformisos magyar tisztet meglátta. — Megszöktem a táborból, kérek egy civilruhát — tért rá gyorsan a tárgyra Réthy Béla. A szegény asszony ijedelme erre csak fokozódott s legjobban szerette volna már kivül látni a veszedelmes látogatót. Béla barátunk azonban nem hagyta magát. Szükség törvényt bont. Megindult a szobák felé és lázasan kutatott dr. Biró Emil fogolytársunk elegáns pepita ruhája után, amelyről tudta, hogy ebben a házban van elrejtve. Csakhamar rá is akadt. A nénike még mindig ott állt és nézte kétségbeesetten, mit csinál a hívatlan vendég. — Nagyságos asszonyom — mondotta neki Réthy, — akár távozni tetszik, akár marad, de — bocsánatot kérek — én vetkőzöm. S a szót tett is követte, Réthy Béla gyorsan elegáns pepitába bujt a reszkető matróna előtt, aki az ijedtségtől moccani se tudott, Aztán illedelmesen kezet csókolt, újból bocsánatot kért és távozott. (Folytatása következik.) Szomorú véget ért éhségsztrájk Egy rendőrségi fogoly, aki már négy nap óta nem evett (A Közlöny eredeti tudósítása.) Székely Miklós régi jó ismerőse a békéscsabai rendőrségnek. Hol egy kis csalás, hol lopás, hol valami szélhámosság miatt gyűlt meg a baja a hatósággal, amely négy-öt év óta átlag félévenként tett bilincset a kezére s adta át az ügyészség fogházának. Akkor pedig, amikor nem a mi rendőrségünk baj lódott vele, Székely Miklós más városok rendőrségeivel hadakozott, mert elve az, hogy valamikor valahol mindig bajlódnia kell a rend őreivel. Legutóbb négy nappal ezelőtt került a békéscsabai kapitányságra. Különféle bűnök miatt tartóztatták le, amelyeknek szálai részben Budapestre vezettek, ugy hogy szükségessé vált, hogy Székelyt Budapestre szállítsák, az ottani nyomozás lefolytatása végett. Amikor a rab meghallotta, hogy a pesti rendőrség kezére kerül, hirtelen elhatározta magában, hogy ezt minden módon megakadályozza. Eleinte a szökésre gondolt, de erről le kellett mondania a békéscsabai rendőrség közmondásosán mintaszerű őrzési rendje miatt. Ekkor — jobb ötlet hiján — éhségsztrájkra határozta el magát. Ez négy nappal ezelőtt történt És Székely Miklós négy nap óta csökönyösen és derekasan állotta a koplalást. A szemei kidülledtek az éhségtől, az alakja meggörbült és a járása részeges dülöngéléssé változott a kegyetlen éhezéstől. Az volt a hite, hogyha alaposan legyengül majd, a rendőrség mint beteget fogja kezeltetni és átszállitatja a közkórházba. Onnan aztán'gyerekjáték lesz kereket oldani. A békéscsabai rendőrség azonban felette jószivü intézmény. Gyenge szive nem birja tűrni, ha valaki éhezik, ugyanakkor, amikor mások tobzódnak a jólétben. Eleinte okos szóval, tudományos okfejtésekkel igyekeztek hát rávenni a fiók-Succhit, hogy faljon a rabkosztból — melyet direkt a Fiumeszálló közismerten pazar konyhájáról hozatnak a raboknak — de amikor a szép szó, a rábeszélés, a könyörgés és a rimánkodás nem használt, „elő az erőszakkal I" csatakiáltással elhatározta a rendőrség, • hogy akarata ellenére is jóllakatja az éhségsztrájkoló foglyot. A feltétlenül humánus aktusra Vas Vilmos, dr. rendőrorvos váU lalkozott. Üvegtölcsérrel, gummicsövekkel, csillogó műszerekkel megjelent a fogda udvarán, ahova nyomban elővezették a sápadt, reszkető, tétova tekintetű foglyot. Az egész jelenet — a kör közepén álló reszkető delikvenssel — ugy hatott, mint valami rideg és borzongató kivégzési processzus. Vas Vilmos dr. még egyszer megpróbált szép szóval ételt kényszeríteni a makacs éhezőbe. Megmutatta neki finom szerszámait, amelyek játszi könnyedséggel, fölényesen nyitják ki az összeszorított szájat — s közben ugy ravaszkodott velük a fogoly szája körül, hogy ha ez megszólal, a feszítő műszer végét hirtelen betaszítja a fogak közé. De Székely Miklós is résen volt és az orvossal vívott néma párviadal során inkább a fogai közül eregette ki válaszait, de óvakodott kinyitni a száját. Az érvek zuhatagja végre is kifogyott a doktorból és jelt adott két rendőrnek, fogják le a delikvenst, hadd töltse bele a félliter tejet. Az egyik rendőr — éppen akkor végzett a borotválkozással — sietve kapott a zubbonya után, mi" vei ingben állta körül a csoportot— Hagyja csak azt a blúzt — szólt rá Vas dr. — Igy nagyobb lesz a tekintély — mondta komolyan a rendőr. Hangos derültség szakadt le köröskörül, ugy hogy még Székely Miklós is elnevette magát. Hanem ebben a pillanatban hideg vasat érzett a fogai között: a szájfeszitő hirtelen szétfeszítette az állkapcsait, egy nikkelfogó pedig megragadta a nyelvét és kihúzva, félreterelte az útból, hogy a nyelőcsőben egy pillanat alatt eltűnjék a vörös gummicső. A makacs rab nagy könnyeket potyogtatott szemeiből, az arcán halálos sápadtság ömlött el, de már semmit sem tudott megakadályozni s a félliter tej zuhogva, bugyborékolva tűnt el a torka mélyén. A tortura végén Székely Miklós csuromvizesen emelkedett föl a lócáról, ahova acélos rendőrkarok szorították le. S mialatt támolyogva, viaszsárgán és letörten indult meg a cellája felé, rémülten csengett a fülébe Vas dr. rettentő fenyegetése : — Ezt fogom csinálni magával naponta háromszor, ha nem fog enni 1 A legyőzött éhségsztrájkoló morogva, dühösen vonult be a hűvösre, miközben a kíváncsiak csoportja és az udvar népe harsányan kacagott ügyefogyottságán s a letört sztrájkon . . . Egyenlőséget, vabadságot és testvéri munkás békét hirdet a Békésmegyei Közlöny. aiREK A kölni viz Az orvos dicsekszik kollegájának : — Ma arattam életem legszebb sikerét. Gyógyultan bocsátottam el egy betegemet, aki pedig olyan megrögzött alkoholista volt, hogy már reggel rumot kávézott ... A kolléga kicsinylően legyint: — Ez semmi. Én kigyógyítottam egy páciensemet, aki évekig megivott naponta másfél liter kölni vizet! — Ugyan ne mondja, kolléga ur! Szinte hihetetlen. — Pedig igaz. A páciensem ugyanis évekig Kölnben lakott ! DEL-KA cipők nyári idénykiárusitása Női szürke, barna és fekete antilop köröm és regatta cipők párja 260 ezer K Női fehér, szürke, barna vászon pántos, köröm és regatta cipők párja 120 ezer K Mindenki saját érdekében tekintse meg Péterfi Cipőáruházában Valódi angol őszi ís téli öltöny és télikabát szövetek nagy választékban érkeztek raktárra. — Előnyös feltételek mellett megrendelhetők IRIRSY és OLLÁRY urS divatszabóknál, Kistabán-ucca 10