Békésmegyei közlöny, 1924 (51. évfolyam) július-szeptember • 137-212. szám

1924-07-06 / 142. szám

EGYES SZÁM ARA ÍOOO KORONA Békéscsaba, 1924 julius 6 Vasátnap 51-ik évfolyam, 142-ik szám BEKESME6YEI KÖZLÖNY Politikai napilap Előfizetési dijak. : Helyben és vidékre postán küldve : negyedévre 75.000 korona. Egy hónapra 25000 korona. Példányonként 1000 korona. Főszerkesztő : Dr. Gyöngyösi János. Felelős szerkesztő : P -Horváth Rezső. Telefonszám : 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, II. ker. Ferencz József-tér 20. sz. — Hirdetés díjszabás szerint. A s államrendőrség várositása előtt Ujabb visszafejlődést kiván a szanálás végrehajtása (A Közlöny eredeti tudósítása.) A Magyarország szanálásáról alkotott uj törvény tudvalevően nemcsak megdöbbentően súlyos terheket rak az országra, hanem ^'régi, jól bevált, megcsontosodott közintézményeket huz át gyilkos vörös krétájával, azon a cimen, j hogy a felesleges inlézményekkel ' takarékoskodni kell. Az ország gazdasági helyreállítása érdekében számos hivatalos szervet feloszlattak és megszüntettek azzal az indokolással, hogy eltünésük nemcsak kárára nem lesz az ország lakosságának, de egyenesen hasznára fog válni. Kétségtelen, hogy ez a halálos - ítélet nagyon sok intézményünkre szükségszerűen érkezett el. Hogy csak egyetlenegyet említsünk : az Árvizsgáló Bizottság névre hallgató, közismeretlenségnek örvendő, nagymértékben felesleges hivatal eltüntetése például általános helyesléssel találkozott minden vonalon. Ami azt jelenti, hogy ennek e hivatalnak megszüntetése * régi és ádáz óhajtása volt a köznek. Nem mondható el ugyanez arról az „egyszerűsítési" tervezetről, amely valakinek indiszkréciója folytán most pattant ki és került a nyilvánosság elé. Ez a terv a magyar közbiztonság nagyszerűen bevált őrének, a városi szolgálatott ellátó államrendőrségnek viszszafejlesztését, helyesebben : viszszasülyesztését célozza. A szanálási törvény végrehajtása sorén ugyanis állítólag sor fog kerülni arra is, hogy az öt esztendővel ezelőtt helyes érzékkel államosított vidéki rendőrségeket bizonyos számú lakosság számarányáig átminősítik városi rendőrséggé. Az áldozatok közé tartoznék állítólag a békéscsabai államrendőrség is. A kipattant tervek szerint — amelyeket, hangsúlyozzuk, hivatalos helyről még sem meg nem erősítettek, sem meg nem cáfoltak -— a szanálási törvény alapelveinél fogva az egész országra rákényszeritett takarékoskodás elve követeli meg ezt a hatalmas lépési, mert az államrendőrség mai óriási szervezete olyan roppant anyagi terhet ró az állam vállaira, hogy az állami rendőrség fenntartása maga teszi ki a költségvetés egyik tekintélyes és súlyos tételét. Mindenki belátja a szerencsétlen, szétdarabolt ország mai helyzetében a legszigorúbb takarékosság szükségességét, mert igazán csak az menthet meg és vezethet el a végleges összeomlástól. Azt azonban teljes mértékben helyteleníteni kell, hogy a magyar közbiztonság legjobban bevált szervezetét, az ország békés életét és fejlődését biztosító testületet kikapcsolják az állami függőségből, visszasülyesszék a régi maradi és patriárkális színvonalra és megint városivá tegyék, a mai függetlenségéből városi klikkek, demagógok, sógorok és komák engedelmes függvényesévé. A városi rendőrségek sohasem állhatnak annyira a hivatásuk magaslatán, mint az államiak. A tisztviselők választott volta, a városhoz ezerféle rokoni és baráti érdek által való kötözöttségük mindmind befolyásolják intézkedésük biztosságát, ezt pedig mindenkor a köz, sőt maga a közbiztonság sinyli meg. A tapasztalatok — melyet az ötéves tanulságok még jobban megerősítettek — azt mutatják, hogy csak a független, a szolgálati helyétől anyagi és érzelmi érdekkapcsolatoktól nem függő, tehát állami rendőrség tudja ellátni hibátlanul és közmegelégedésre a hivatását, az ország érdekeinek megfelelően. Csodálnók, ha a szanálási törvény megbolygatná az államrendőrség vidéki szervezeteit és a haszontalan és diága miniszteri autók és egyéb cécók helyett a közbiztonság egyetlen biztos őrét: a vidéki államrendőrségeket áldozná fel takarékoskodási kísérleteinek, azzal, hogy visszasülyesztené a régi városi, atyafiságos befolyások által alaposan körülmadzagolt, teljesen függőséges állapotába. A törvényszék köröz két békéscsabai „Prónay-tisztet" Kényszeritették a soffőröket, hogy az autókat szolgáltassák ki nekik (A Közlöny eredeti tudósítása.) Sok ember előtt emlékezetes még, hogy 1921. tavaszán a Fiume előtt napokon keresztül két hatalmas teherautó vesztegelt. Az autók egy bécsi szalámigyáros tulajdonai voltak, aki Bécsből beleket szállított át Romániába, az autók azonban Békéscsabán defektust kaptak. Nyolc napig pihent itt az autókkal a két soffőr — névszerint Zsalakovics István és Heiden Louis — amikor egyszerre eléjük állt két főhadnagyi uniformisban levő egyén, akik magukat Prónaytiszteknek adták ki és akik kijelentették, hogy az autókat nem engedik a demarkációs vonalon tul, mert a románok el fogják azokat venni. Ellenben hajlandóknak ígérkeztek, hogy 30—30 ezer koronát adnak a soffőröknek, hogy ha az autókat felviszik Budapestre. A soffőrök engedelmeskedtekafőhadnagyoknak és felmentek Budapestre a főhadnagyokkal együtt. Budapesten Bibó hadnagy vette át az autókat, azután a főhadnagyok a soffőröknek 15—15 ezer koronát adtak. Amikor a bécsi szalámigyáros értesült Romániából, hogy a szállítmányt nem kapták meg a címzettek, feljelentést tett a két soffőr ellen sikkasztás büntette miatt. A gyulai törvényszék az annakidején lefolytatott tárgyaláson 9—9 hónapi börtönbüntetésre ítélte el a két soffőrt, mivel pedig az ismeretlen főhadnagyok személyazonosságát nem lehetett megállapítani, kézrekeritésük végett külön eljárást indítottak. A gyulai törvényszék ítélete ellen a védelem felebbezést jelentett be a szegedi Ítélőtáblához, amely tegnap foglalkozott ezzel az ügygyei. A szegedi tábla ugy határozott, hogy visszaküldi az iratokat a gyulai törvényszékhez azzal, hogy miután az eddigi tényállás szerint a soffőröket felbujtották, illetve kényszeritették az ismeretlen főhadnagyok a büncselemény elkövetésére, a törvényszék tegye meg a megfelelő lépéseket, hogy a felbujtókként szereplő állítólagos Prónay-tisztek előkerittessenek. Mint egyik pesti lapból értesülünk, a két tiszt személyazonosságát a nyomozás már megállapította. Az egyik Székely Aladár volt, aki akkoriban élénk szerepet vitt Békéscsaba társadalmi életében, elegenciájáról és uri passzióiról közismert volt. A másiknak Eisinger a neve. Azóta mindkettő levetette az uniformist és állítólag megszállt területenjtartózkodnak. Az érdekes bünpert csak az ősszel fogja tárgyalni a gyulai törvényszéken dr. Tóth Ferenc biró tanácsa, amikorra talán a két snájdig „tiszt" is előkerül. Pótrendelet az aranyparitásos vasúti tarifához A MÁV igazgatósága az elsején életbe lépett uj díjszabásra vonatkozólag pótrendeletet küldött az üzletvezetőségekhez. E rendeletnek az utazó közönséget közvetlenül érintő intézkedései a következők : Gyorsvonattal szállított teherkocsiban gyorsvonati harmadosztályú menetdijat kell fizetni. Ha az utas a menetjegyén feltüntetett magasabb kocsiosztályba, vagy személyvonatról gyorsvonatra száll át és ezt a kalauznál, legkésőbben a rendes jegyvizsgálatnál bejelenti, az egyszeres rendes menetdijak közötti különbözetet fizeti egy aranykorona összegű pótlékkal, legrosszabb esetben pedig a külömbözet kétszeresét tartozik megfizetni. Ugyancsak a rendes menetdijat egy aranykorona pótlékkal, kivételes esetben pedig kétszeres menetdijat fizet az, aki tovább kiván utazni, mint ahová menetjegye érvényes és ezt a szándékát előzetesen bejelenti a kalauznak. A személykocsiba bevitt apró élőállatokért külön szállítási dijat kell fizetni az állomási pénztárnál és aki azt elmulasztja, a dij kétszeresét, de legaláb 1 aranykoronát fizet. Élő baromfit csak harmadosztályú kocsiba szabad díjmentesen bevinni, még pedig legfeljebb két darabot, kosárban vagy ládában. A podgyász feladásánál a menetjegyet fel kell mutatni és az utas köteles azzal a vonattal elutazni, amelyhez podgyászát feladta. Aki ezt be nem tartja, az expresszállitási dij háromszorosát fizeti. A podgyász elveszése, hiány, vagy sérülés esetén a vasút kilogrammonként legfeljebb két aranykoronát, illetve podgyászdarabonként legfeljebb 20 aranykoronát térit meg. (!) Menettérti jegyeket csak személy- és vegyesvonatokra, de legfeljebb 120 kilométer távolságig adnak ki az állomáspénztárak két napi érvénnyel. Tiz éven alóli gyermekek kísérőkkel harmadosztályú jeggyel is beléphetnek a másodosztályú várótermekbe. Az expesszáru szállítási dij 10 kilogrammonként a fuvarozási illetékkel együtt személyvonaton 50 kg.-ig 0.26, 100 kg-ig 0.47, 2 métermázsáig 0.89 aranykorona. Gyorsvonaton 0-28, 0.70 és 1.34 aranykorona. Gyulán át Kétegyházára A megye székhelyét belekapcsolják a fővonalba Pénteken este a szegedi üzletvezetőségnek egy különvonata érkezett Békéscsabára, amely a vármegye közlekedési viszonyainak tetemes javításával és az ezzel kapcsolatos nagyfontosságú tervekkel függnek össze. Á különvonat egy mérnökökből és vasúti vezetőférfiakból álló bizottságot hozott Békéscsabára, Dalmady László dr. miniszteri tanácsos vezetése alatt. A bizottság egy óriási horderejű terv kivitelének egyengetését kezdte meg. A terv szerint Békésvármegye székhelyét: Gyula városát bele akarják kapcsolni a nagy vasúti forgalomba, amelytől a megye székvárosa a szerencsétlen trianoni határkijelölés következtében elesett, azzal, hogy a békéscsaba—nagyváradi fővonal szimpla vicinálisé degradálódott. Az államvasutak vezetősége azt tervezi, hogy a megye székhelyét a budapest —aradi fővonalba kapcsolja be, olymódon, hogy ez a fontos és szellemi és gazdasági Zürichben a magyar koronát 67-5-el jegyezték.