Békésmegyei közlöny, 1924 (51. évfolyam) július-szeptember • 137-212. szám

1924-08-07 / 169. szám

2 B&KffiSffiEOTlI KÖZLÖK? Békéscsaba, 1924 augusztus 140 A krajovai foglyok utja Brassó felé A pénzelés első sikere — A leleplezett „kém" (Egy volt krajovai „prizonir" jegyzetei.) (2) A vonalban hamarosan elhe­lyezkedtünk. Megalakultak a tár­saságok. Kezdődtek a katona­viccek, tréfák, ugratások. A fiata­lok elkezdtek komázni az öregek­kel, hogy elszontyolodott ábráza­tukat felderítsék. A társaság jól el volt látva útravalóval: előkerült a „hazai" s általános, jóizü lak­mározás indult meg. Egy óra múlva már széles jókedv ural­kodott. A legvidámabb hangulatba — mint derült égből a villám — csapott le a hir és az ismerősök fülbesugva közölték egymással : Vigyázni, kém van közöttünk. Megszületett az első rémhír 1 Igen ám, de világítás hijján hogyan tudjuk meg, melyik a kém, mikor még a jóbarótot is csak a kon­túrok alapján lehetett felismerni ? Egyszerre vége szakadt az ed­dig szinte kiapadhatatlan tréfál­kozásnak. Mindenki gyanús volt, aki él. Ilyen borongós hangulat­ban érkeztünk meg este 10 óra­kor Nagyváradra. A háborúban megszoktuk volt, hogy katonai utazások alkalmá­val nagyobb állomásokon leszáll­tunk körülnézni. Váradon is ezt akartuk tenni, de legnagyobb cso­dálkozásunkra szuronyos legio­náriusok állták el az ajtót. A legionáriusok a volt osztrák­magyar hadseregnek azokból a román nemzetiségű tagjaiból rek­rutólódtak, akik a háború alatt átszöktek az olaszokhoz, ahol légiókat szerveztek belőlük. Ter­mészetesen nemcsak szigorúan, de bosszuvágyó gyűlölettel is bán­tak velünk. Egyébként inferiorus társaság volt (amint majd a to­vábbiakból ki fog tűnni), akiket maguk a regátbeli tisztek is meg vetettek. Ekkor mái kissé szeget ütött a fejünkbe a Piso kapitány által emlegetett „kéjutazás" l Hiszen mi békés polgári foglalkozásunktól elvont civil emberek voltunk és nem elfogott kombattánsok. Ezalatt néhány fogolytársunk igyekezett közelebb térkőzni a bennünket kisérő és állatiasan durva altisztekhez. A cél volt, ki­fürkészni, hogy tulajdonképen mit szándékoznak velünk tenni. A transzportvezető-altisztet sikerült egy jó vacsorával megdolgozni. Mire a fizetett bortól megmómo­rosodott, közlékeny is lett, sajnos azonban maga sem tudott sok felvilágosítással szolgálni. Dr. Biró Emilnek végre sikerült tőle meg­kapnia a transzport menetlevelét. Rendkívül elővigyázatosan, az egyik vasúti félfülkében bontották fel a pecsétes borítékot. A román nyelvű írásból — egyik olóhul tudó társunk tolmácsolásának segítsé­gével — kisütötték, hogy bennün­ket mint harcban foglyul ejtett vö­rös tiszteket szállítanak Brassóba. A levelet óvatosan újból lera­gasztották, a pecsétet hibátlanul helyreigazították. De képzelhetni, hogy ez a felfedezés milyen le­sújtó hatással volt valamennyi­ünkre. Beletörődtünk sorsunkba és el­helyezkedtünk éjjelre. Olyan szo­rosan feküdtünk teljes összevisz­szaságban, hogy ha valamelyik megmozdult, még a kocsi túlsó sarkában fekvő is megérezte. Csak másnap reggel indítottak tovább bennünket Nagyváradról. A névsorolvasásnál ekkor még senki sem hiányzott. A társaság skrupulusosabb tag­jainak oldalát erősen fúrta a kém­ügy. Elhatároztuk, hogy a dolog­nak végire járunk. A nappal vi­lágosságánál azután kinyomoztuk a kémet. Idegesen babrált a ba­juszával, szúrósan nézett, fekete haja gondosan le volt simítva és ami előttünk a leggyanúsabb volt: gondosan ügyelt a nadrágja va­salására. Feltűnő volt még az is, hogy senkihez sem szólt egy szót se. Figyelő állásba helyezkedtem és gondosan szemléltem még azt is, hányat lélekzik percente. Mikor már nagyon sok terhelő momentumot gyűjtöttem össze és valóságos perdöntő bizonyítékok voltak a kezeim között : óvatosan félrehívtam Wagner Jóskát és nagy titokzatosan közöltem vele észrevételeimet. Jóska az ő joviá­lis természetéhez hiven hangosan felkacagott és azt mondta : — Ez kém ? Hiszen ez Győr­bíró Jenő barátom. Mérnökember. Erre azt tanácsoltam Jóskának, feltűnően sokat beszélgessen Győr­biróval, hogy az ő személyén ke­resztül minden gyanú eloszoljon. Egy óra múlva mór senkinek sem jutott eszébe Győrbiróra görbe szemmel nézni. (Folytatjuk.) Sorozatos betörések egyetlen éjszakán A nekivetkőzött vásáros kellemetlen ébredése — A feledékeny betörő elhagyja a zsákmányt — Nincs nyoma a tettesnek (A Közlöny eredeti tudósítása). A békéscsabai betörők nemes és viharedzett céhe hosszas hallgatás után megint beszéltet magáról. Huzamosabb idő óta tartott szél­csend után az éjszaka sötét leple alatt operáló lovagok ismét mun­kába kezdtek és ezt a kezdest olyan buzgalommal csinálták, hogy mindjárt több betörést is követtek el egyetlen éjszakán. Az első látogatásuk Grünwald József kereskedő Jókai-ucca 10. számú házban levő lakásának szólt. Innen egészen különös kö­rülmények között egy rend ruhát zsákmányoltak. Grünwald József ugyanis késő este érkezett meg valamelyik közeli községből, ahol országos vásár volt. A szakadó esőben az alatt az idő alatt, amig hazaért, alaposan megázott, ugy hogy hazaérkezése után legelső dolga volt, hogy a tökéletesen át­ázott ruhát levesse és száradni tegye. Szárítás céljából a lakás előtt lévő tornácra hordta ki a vizes ruhákat, amelyeket a tor­nacra teritett, hogy majd reggelre megszáradnak. A betörők azonban felfedezték a kiterített ruhákat és egy künn lógó felöltővel együtt összeszedték és elemelték. A betörők munkáját csak reggel vették észre Grünwaldék, amikor a száradni kitett ruhát keresték, de hasztalan. Az éjszakai vándorok ezután a Prónay-uccóban próbáltak sze­rencsét. Itt Kurilla Pál piaci árus lakásába — amely a 2. számú házban van — akartak be­hatolni. Az idegenek jövés-mené­sére azonban a házbeliek fel­neszeltek, mire lármát csaptak. A betörők a zajra megriadva hagyták félbe a munkát és sietve elmene­kültek. Annyira siettek, hogy azokat a ruhákat, amelyekei a Jókai uccában Grünwald [Józseftől loptak, az udvaron felejtették s a házbeliek nagy meglepetéssel vet­ték észre az udvarukban levő idegen holmikat, amiknek jelenléte azt bizonyította, hogy a betörők nemcsak lopni szoktak, de — ajándékozni is. A kudarc szinhelyéről ezután még egy helyre ellátogattak a be­törők. A Wesselényi-ucca 4. sz. házban Komlósi Lajos nyűg. pos­taellenőr lakásának szólt most a látogatásuk. Itt az udvarra nyiló kamraajtót ielfeszitve. behatoltak a kamrába, ahol Komlósiék a fehérnemük egy részét szokták tartani. Munkájuknak ez alka­lommal várakozáson felüli ered­ménye volt. Több millió korona értékű fehérneműt, ruhákat, ezen­kívül 12 kilogramm füstölt szalon­nát zsákmányoltak, amelyeket sikerült elemelniök anélkül, hogy a házbeliek közül bárki is akár­milyen zajt hallott volna. Komlósi Lajos és csalódja a betörők kellemetlen látogatását csak reggel vették észre, mire haladéktalanul megtették a fel­jelentést az ismeretlen tettesek ellen. Grünwald József megkerült ru­háit a rendőrség visszaadta a boldog tulajdonosának, a vakmerő betörők kézrekeritésére pedig szé­i leskörü nyomozás indult meg. Memorandumot intéznek a pénzügy­miniszterhez az adókivetések miatt Demonstratív üzletbezárást terveznek a kereskedők (A Közlöny eredeti tudósítása.) A sérelmes keresetiadókivetések miatt városszerte keletkezett izga­lom még mindig tart. Az érdekel­teknek tudomására jutott, hogy a küldöttségjárás nem hozta meg a kivánt eredményt, miután a gyu­lai pénzügyigazgatóságon tudomá­sukra adták, hogy a megtörtént kivetéseken a pénzügyigazgató­ságnak már nincsen módjában változtatni. A kivetések összesítését már felterjesztették a pénzügymi­nisztériumba és igy azokba a gyu­lai pénzügyigazgatósóg még csak betekintést sem tehet. Mindezeket a Kereskedelmi Csar­nok szerda esti és az Ipartestület csütörtök délutáni rendkívüli ülé­sén fogják részletesen feltárni és­megbeszélni. Egyúttal szóba kerül: az az egyöntetű eljárás is, ame­lyet az érdekelteknek ez a két testülete óhajt megtenni illetékes helyeken a sérelmes adókivetések ellen. Ezeken a gyűléseken fogjók megbeszélni részletesen és végle­gesen azt a tervet is, amely együttes, monstre-gyülést óhajt rendezni a békéscsabai érdekelt­ségekből az adókivetések miatt. Ezt a tiltakozó nagygyűlést a ter­vek szerint most vasárnap tarta­nák meg és a gyűlés egy memo­randum szövegében is megálla­podnék, amelyet aztán lehetőség szerint küldöttségileg juttatnának el a pénzügyminiszterhez. Az érdekeltségek körében egyéb­ként mindjobban tért hódit az az. eszme, hogy a lehetetlen és ki­bírhatatlan adókivetések elleni til­takozásképen a békéscsabai ke­reskedők rövidebb vagy hosszabb tüntető sztrájkot kezdenének,, vagyis pár órára bezárnák az üz<­leteiket, hogy ezzel is demonstráU janak az őket fenyegető adókive­tés ellen. Kisgyermekek tragikus halála Egy kisleány megfulladt a száraz babszemektől, amikkel játszott — Egy kisfiú titok­teljes halála (A Közlöny eredeti tudósítása.) Bakucz Erzsébet 3 és fél éves bé­kési kisleány két kisebb testvéré­vel a lakásuk udvarán játszado­zott. Az eresz alá száradás végett bab volt kiterítve. A kis gyerme­kek anyja nem volt odahaza, ta­nyára ment munkára s az apró­ságok a nagyanyjuk felügyeletére voltak bizva. Estefelé, mig a gyer­mekek nagyanyja az apró jószá­gokat ketrecükbe bezárta, a kis Bakucz Erzsébet a kiteregetett száradó babból több babszemet a szójóba vett s lenyelte. A bab­szemek közül egyik a kis leány légzőcsövébe szaladt 8 mire nagy­anyja dolgát végezve a kisgyer­mekekhez visszatért, kétségbeesve látta a kis leány fuldokló vergő-­dését. A megrémült öregasszony a kis­gyermeket karjára kapva, rohant az orvoshoz segítségért, de mire odaért, a kis leány megfulladt.s az orvos csak a bekövetkezett halált konstatálhatta. Az ily hirte­len elhalt kisleány édesanyja iránt,, aki a tragikus esetről csak a ta­nyai munkából való hazaérkezése után értesült, a legteljesebb rész­vét nyilvánult meg a környékbeli lakosok részéről, A mostohaapa Szántó János békési tanyai la­kos 4 év körüli Szász László ne­vü mostohafiát nem nagyon sze­rette. Ezt tudva, a kisfiú édesanyja DEL-KA cipők n y a p i dény k Női szürke, barna iápusitása és fekete antilop köröm és regatta cipők pápja 260 ezer K Női fehér, szürke, barna vászon pántos, köröm és regatta cipők pápja 120 ezer K Mindenki saját érdekében tekintse meg Péterfi Cipöáruházában

Next

/
Thumbnails
Contents