Békésmegyei közlöny, 1924 (51. évfolyam) április-június • 65-136. szám

1924-06-14 / 124. szám

2 BEKÉSMEGTEÍ KO^LONY Békéscsaba, 1924 junius 14 a húsárak mikénti alakulását. Mindenekelőtt a rendőrség figyelmét fogja fölhívni annak pontos megállapítására, mennyi az ára Békéscsabán a közfogyasztásra szánt állatoknak élősúlyban és a kapott számhoz hozzáütve az önköltségeket és a megengedett polgári hasznot, meg fogja állapítani, ki követett el árdrágítást és milyen mértékben. Fölfogása ugyanis az, hogy az a húsvágó, aki a 19 ezer koronáért vásárolt borjúhúst 37 ezer koronáért adja el, teljesen kimeríti az árdrágítás tényét, az ilyennel szemben tehát minden egyes esetben meg fogják indítani a bűnvádi eljárást. A rendőrség feladatai közé fog tehát tartozni ezentúl az, hogy pontos ellenőrzéssel kiderítse, melyik húsvágó kér aránytalanul nagyobb árat a húsért, mint amennyit rendes körülmények között kérhetne. A hatóság ennél az akciójánál a fogyasztóközönség támogatására is számit. Szívesen veszi, ha minden visszaélést vagy föltűnő mérvű áremelést bejelentenek nála, hogy az esetet megvizsgálva, megvédelmezhesse a fogyasztók érdekeit és rendet teremthessen az árak mai szédületes kaoszában. Sztrájkból - iizembessüntetés A Reisz-bútorgyár beszüntette üzemét (A Közlöny eredeti tudósítása.) A békéscsabai butorgyártási ipar leghatalmasabb képviselője : a Reisz-butorgyár, amely az ország ilynemű üzemeinek egyik legnagyobbika — a munkásaival való differenciák miatt a héten beszüntette üzemét- A nagy gyári üzemben minden munka megállott, a hatalmas műhelyek üresek és csöndesek és a munkások a szerszámokat letéve, tevékeny munka nélkül állanak. Az üzembeszüntetés okai a következők : Junius 10-én a Reisz-butorgyár 26 női munkása, az úgynevezett fényező-munkások, béremelési kívánsággal jelent meg a gyák vezetősége előtt. A munkásnők, akik voltaképen csak rövid évek óta dolgoztak a gyárban és a férfimunkások munkájának egy részét végezték, — az eddigi 3400-3500 koronás órabérek 50 százalékos megjavítását kérték. A kívánságot a korona vásárlóerejének folytonos csökkenésével okolták meg, amit a gyár el is ismert, az órabérjavitást azonban nem állott módjában megadni, a magyar bútoriparban uralkodó általános pangás és üzlettelenség miatt. A 26 munkásnő az elutasító válasz elhangzása után azonnal kijelentette, hogy bérharcot kezd, a munkát beszünteti és mindaddig, mig a béremelést meg nem adják nekik, nem veszi föl a munkát. A sztrájkoló női munkások ezután elhagyták a gyár területét és hazamentek. A munkásnők távozása után a gyár vezetősége egy majdnem befejezett bútordarabon azt a munkát, amelyet a nők szoktak végezni, az egyik asztalossal akarta elvégeztetni. Ez azonban kijelentette, hogy — noha az a szakmájához tartozik — nem hajlandó elvégezni, mert ezzel más munkás munkájába ártaná bele magát. Majd bejelentette, hogy csak akkor végezheti el azt a munkát — az úgynevezett fényezést — ha a szakszervezet arra fölhatalmazást ad neki. Este a gyár munkásai a szakszervezetben értekezletre jöttek össze. Az értekezlet hosszas vita után ugy határozott, hogy az asztalosoknak nem szabad beleártani magukat a nők munkájába, tehát nem szabad elvégezniök a butorfényezést, ellenesetben sztrájktörés esete forogna fönn, amelyet a szakszervezetből való kizárással büntetnének. A munkások ezt a határozatot másnap f

< közölték a gyár vezetőségével, amely erre kijelentette, hogy nem kíván senkitől sem sztrájktörést, de azt elvárja, hogy a saját, megkezdett munkájukat fejezzék be. Minthogy ebbe a befejezésbe a fényezés is beletartozik, a munkások megtagadták a munka e részének elvégzését — mivel azt eddig a nők végezték — és tudomásul vették a gyárvezetőség bejelentését, hogy a munkások munkamegtagadása miatt az üzemet beszüntetik, A munkások erre elhagyták a gyártelepet és hazamentek. Az üzembeszüntetés következtében csak 13 munkás került ki a gyárból, mivel a bútorgyártás folytonos pangása miatt a gyár a száz főnyi munkáséból mór az elmúlt hónep folyamán elbocsátotta a túlnyomó részt. A bérmozgalom és üzembeszüntetés ügyében egyébként hatósági közbenjárásra megindultak az egyezkedési tárgyalások és nem lehetetlen, hogy rövidesen sikerül a békét helyreállítani. Magyar bajok, tul a gránicon Miért gyáva a jugoszláviai magyar sajtó és miért bátor az erdélyi? (II.) Ilyen függő helyzetben természetesen nem lehet önérzetes újságot írni, magyer szempontból. Igy csak az a szolgai, megalázkodó, lanyha és tessék-lássék kritizáló hang juthat a közönség elé, amilyen miatt az önérzetes magyar ma undorral vpszi a kezébe egyikmásik jugoszláviai magyar lapot. A magyarok elnyomásáról, a kormány baklövéseiről és elnyomó törekvéseiről, óriási panamákról és visszaélésekről, iskolai rémségekről ezért nem mer méltó hangon írni a magyar sajtó. Mindig ott van a szerkesztők feje felett a kiutasítás fenyegető réme. Hogy ez nem üres agyrémszerű kitalálás, elmondunk egy jellemző példát, amely mostanában esett meg. A szabadkai magyar lapok — horribile dictu! — állítólag bátrabb hangnemet kezdtek használni és, mint az erdélyi lapok, élesen kezdték bírálgatni a kormány nemzetiségi politikáját. Mi történt erre ? A belügyminisztériumtól távirat érkezett a szabadkai rendőrséghez, hogy a magyar emigráns újságírók azonnal kiutasitandók. Karakásevics főkapitány nyomban megtette a szükséges intézkedéseket, de a megriadt emigránsok legfőbb pátronusukat, az emigráció haszonélvezőjét és managerét: Linder Bélát hívták segítségül és ez sikeresen el is járt az érdekükben és visszaszippanttatta a kitoloncolási intézkedést. Azóta a magyar lapok újra iimonádét tálalnak az olvasóik elé, magyar és bátor kritika helyett és a lapok magatartása — ha lehetséges — még gyávább és gyámoltalanabb. A rossz nyelvek azt beszélik, hogy a belgrádi kormány csak ügyes fogásként rendezte az egész komédiát, hogy a lapokat még szolgaibb és még csúszómászóbb hangra szorítsa . . . Azóta persze a lapok még hétrétebbre görnyednek Belgrád előtt és nagyobb harsogással fuvolázzák a naiv falusi magyar fülébe, hogy a kormány csak jót akar a magyarokkal, tehát hü és lojális polgárnak kell lenni, a kizsákmányolás és kifosztás pedig csak „alantas közegek botlása", amely miatt botor dolog magát a rendszert okolni. Mi ez, ha nem a legszemérmetlenebb és a legaljasabb kerítő munka — Belgrád számára ? Ilyenféle kerítő munkát végez a jugoszláviai magyar sajtó némely oigánuma, amelyet Moszkva és Bécs emlőin felnövekedett Leninfiókák firkálnak tele és amelyet Linder Béla védelmez meg . . . Ilyen viszonyok között nem találhatja különösnek senki, hogy az összes utódállamok közül éppen csak Jugoszláviában nem szabad a régi, évszázados helyneveket használni, hanem csak az ujakat. Az erdélyi és csehszlovákiai magyar lapok bátran írhatják bármely elkeresztelt város vagy falu nevét a régi módon, vagyis magyarul, semmiféle hatóság nem tiltakozik ellene. Egyedül Jugoszláviában nem szabad Szabadkának írni vagy mondani a mai Suboticát, Újvidéknek Novisadot.Zombornak Sombort, Szenttamásnak Srbobrant stb. Az itteni magyar lapok sohasem tiltakoznak az ellen a barbárság ellen, amit a békeszerződés sem kövePÉTERFI CIPÖÁRUHÁZÁBAN a szokásos reklámárusitás — amig a készlet tart — ezúttal 3 sorozatban történik I. SOrOZat : Női lakk, antilop, regatta és körömcipők (szürke, barna, fekete és drapp színekben) párja 288 ezer II. SOl'OZat : Női barna sevró és bagaria regatta cipők (svájci és francia formájú) párja 288 ezer III. sorozat : Női fekete sevró és box párja 220 ezer tel meg, hogy a régi, évszázados helyneveket az uj elnevezésen szabad csak említni. A magyar lapoknak ez ellen semmi tiltakozásuk, egyetlen szavuk sem volt, nem szálltak sikra a lehetetlen intézkedések ellen, hanem csendben meglapultak és alázatosan hallgattak. Gyáván belenyugodtak az uj nevek erőszakolásába és ezzel szankcionálták azok használatát. Közben azonban döngetik a mellüket, azt az üres vázat és süketté harsogják a magyar füleket azzal, hogy ők milyen bátor és önérzetes magyarok . . . A jugoszláviai magyar sajtó gyávaságának, nyílt és titkos kerítő munkájának, íme, ez az egyedüli oka. Ha nem a kiutasítás rémétől örökké reszkető, bécsi és moszkvai ideológián nevelkedett emberek írnák ezeket a lapokat, hanem gerinces, vakmerő, akár mártirságra is hajlandó fajmagyarok, akkor bátor és önérzetes lenne X az ottani magyar lapok hangja is (akár csak az erdélyieké) és akkor a belgrádi hatalom meghökkenve állapítaná meg, hogy ami a magyar ember hátában végigvonul,, az nem puha és hajlitható hurkabél, hanem acélszilárd, kőkemény, férfias erő : magyar gerinc I (h. r.y (Vége.) Kard és konyhakés párbaja Kétheti fogház a rendőr megtámadása miatt (A Közlöny eredeti tudósítása.)'' Május 25-én óriási riadalmat okozott a Bánát-ucca 43, számú házban az egyik lakó garázdálkodása. Hugyecz János 56 éves mezőgaz- v dasági napszámos, aki a házban elég veszedelmes hírnévre tett szert garázdálkodásai révén, a vasárnap örömére bort hozatott az ebédhez. Mivel az italt nagyrészben ő maga fogyasztotta el, egy idő múlva jókedve támadt, ami nála ugy jutott kifejezésre, hogy dühöngeni és garázdálkodni kezdett. Hugyecz János két konyhakést kapott föl, aztán vad csatakiáltásokkal megtámadta lakószomszédját : Szirbusz Jánost, aki rémültem igyekezett menekülni a veszedelmes ember elől. A házbeliek közül néhányan rendőrért szaladtak és Papp László rendőr, akit a legközelebbi uccasarkon találtak,, készségesen indult el lefegyverezni a két késsel fenyegetőző, embert. — Félre előlem, mert mindenkif megölök, különösen ezt a büdös oláht! — kiabált Hugyecz János Szirbusz felé és az uj ellenségre rohant. A rendőr higgadt szavakkal v próbálla lecsillapítani a dühöngő embert, de nem tudta kiparancsolni a kezéből a két konyhakést. Hugyecz már-már elérte a rendőrt és a késekkel Papp László orra előtt hadonászott, de a szorongatott helyzetben levő rendőr kirántotta a kardját és ezzel megállította a veszedelmes ellenfelet. Hugyecz azonban csak megtorpant, de azért nem tágított. A késekkel próbált a rendőr testéhez férkőzni, hogy aztán elbánhasson Jaekie Coogan: „A kis bohóc" szombaton ís vasárnap