Békésmegyei közlöny, 1924 (51. évfolyam) január-március • 1-64. szám

1924-01-29 / 13. szám

2 BÉKHSME6YK1 KÖZLÖNY Békéscsaba, 1924 január 29 Az Apokalypszis 4 lovasa február 6-án és 7-én Palotát épit a csabai ág. ev. egyház A presbitérium közgyűlése A csabai ég. ev. egyház pres­bitériuma hétfón délelőtt közgyűlést tartott dr. Szeberényi Zs. Lajos esperes és Korosy László felügyelő elnöklete alatt. A közgyűlés, amely­nek tárgysorozatán rendesen a szorosabban vett egyházi ügyek szerepelnek, ez alkalommal olyan kérdéssel is foglalkozott, amely Csaba város egész közönségét ér­dekli. Ugyanis élénk eszmecsere után kimondotta a presbitérium, hogy a nagy templommal szemben a Luther ucca sarkán levő Koren­féle paplak telkén impozáns palo­tát épit, amelynek földszinti front­ján üzlethelyiségek lesznek. A vá­ros szépitese szempontjából min­den esetre nagyfontosságú ez az elhatározás és dicséretes is, mert azt bizonyítja, hogy a presbitérium feladata magaslatán áll és tehet­ségéhez képest igyekszik a szoro­sabban vett egyházi érdekek mel­let a közérdeket is szolgálni. Az uj paiota építéséhez már az idén hozzá fognak. A közgyűlés különben azzal kez­dődött, hogy az újonnan válasz­tott presbiterek letették az esküt az elnökség kezébe. Utána a kü­lönböző bizottságok megalakítása következett, amelyre vonatkozólag az elnökség tett javaslatot. Nóvák György szól elsőnek a javaslathoz. Kifogásolta, hogy a presbitérium egy-két tagja úgy­szólván minden bizottságban benne van és indítványozta, hogy minden bizottságot más-más em­berekből alakítsanak meg, mert igy a presbitériumnak úgyszólván minden tagja foglalkoztatva van és nem terhelnek tul néhány pres­biteri. A közgyűlés hozzájárult az indítványhoz. Grexa György erzsébethelyi ta­nítót az egyházközség presbiterré választotta. Mandátumát azonban a közgyűlés nem fogadta el, az­zal ez indokolással, hogy Grexa György teniló, mór pedig a taní­tóknak a presbitériumban való arányos képviseletét az egyházi statuturnok szabályozzák. Ezek mellett sok kisebbjelentő­ségü üggyel foglalkozott a pres­bitérium. rendelet értelmében fizette a? augusztusi bér hatszorosát, vagyis 30CC0 koronát, 1924 február 1 én pedig husz százalékkal fizet többet, mint novemberben, A 30000 ko­ronához hozzájön tehát még ennek 20 százaléka, vagyis 6000 ko­iona. A szóbanforgó bérlő ftehát tiszta lakbér gyanant 36000 koro­nát köteles majd fizetni február l én. Ehhez hozzájön a kincstári haszonreszesedes, vagyis a ház­bér felének 25 százaléka. Novem­berben tehát 15000 korona után 25 százalek, vagyis 3750 korona is emelkedik 25 szazalékkal, vagvis 750 koronavai, ugy hogy a febiuár havi haszonreszesedes mér 4500 korona lesz. Ezt hozzászámítván a 36000 koronahoz, a tiszta bér­hez, összesen tehát 40500 koronát kell fizetni. Mennyi lakbért kelt jizetni jebtuar elsejen ? Megírtuk annakidején, hogy az 1924. évi febiuár 1—április 30 iki negyedévre nem lesz soronkivül va.ó lakbéremelés és febiuen 1-én csak a műit év okteber 31-én kiadott rendelet szerint esedekes százalékkal drágítják meg a lak­bért. A husz százalék az 1923 november 1-én fizetett bér utan számítandó. A kincstári részesedes szintén 20 százalékkal emelkedik. Aki például 1923 augusztus 1-én 5COO korona lakbért fizetett az augusztus 1-től október 31-ig ter­jedő negyedre, annak lakbére igy alakul : 1923 november 1-én az október 1-én kiadott miniszteri i\ agyszabasu lesz a csabai iparkiatlitás A rendező bizottság ülése Több ízben megemlékeztünk már airól, hogy a csabai ipartes­tület pünkösdkor nagyobb szabású iparkiéllitást rendez, amely kellő­képen akarja reprezentálni a csabai iparosság mindenfelé előnyösen ismert kulturszinvonalát. A kiállí­tás iránt már is nagy éideklődés nyilvánul meg nemcsak Csabán, hanem az egész vármegyében is, úgyhogy erkölcsi sikere már előre biztosítva van. A rendező bizottság vasárnap délelőtt Martincsek Károly elnök­lete alatt újból értekezletet tartott, amely elhatározta, hogy bejelentő lapokat bocsát ki, amelyeket feb­ruár 15-ig kell beszolgáltatniok a kiállításon részt venni akaró ipa­rosoknak. Kimondotta az értekez­let, hogy ha kellő számú jelentkező akad, az iparkiállitást mintavásárrá bővíti ki és mindent elkövet arra, hogy hasonló kiállítások rendezé­sére mielőbb megfelelő helyiség — iparcsarnok létesüljön Csabán is. Valószínű, hogy a jelentkező iparosok nagy számára való tekin­tettel a bejelentési határidőt meg fogják hosszabbítani. Milyen az orosz nép ? Egy csabai volt hadifogoly élményei Lenin halála az oroszokat is­mét aktuálisakká tette. Az egész világ figyelme feléjük fordul és mindenki kíváncsian lesi, hogy vájjon a kommunista apostol meg­semmisülése idéz-e elő lényeges változásokat a vörös Oroszország­ban ? Az otthon szenvedő vagy külföldön bujdosó ellenforradal­márok kilátásai mindenesetre ked­vezőbbek lettek e haláleset által és nem is lesz nagy csoda, ha egy szép napon arra ébredünk, hogy nagy Oroszországban ismét összecsaptak a vörösök és a fe­hérek. Ugy hisszük, nem végzünk fö­lösleges munkát, ha az oroszor­szági állapotokról, az orosz nép jelleméről egyetmást elmondunk olvasóinknak ifj. Povázsay Sándor csabai biztositótársasági főtisztvi­selő elbeszélése alapján, aki csaknem hat évet töltött orosz fogságban. Povázsay Sándor a következő érdekességeket mon­dotta munkatársunknak. — Én mindjárt a háború leg­elején, augusztusban fogságba ke­rültem Rohatynnál. Abban az időben, épugy mint nálunk lehe­tett, Oroszországban is újdonság volt a hadifogoly és igy nem csoda, hogy kíváncsi sőt szánakozó te­kintetek ostromoltak minden állo­máson, mikor vonatunk Kiev felé robogott. Az én kocsimban sebe­sült és szabadságos katonák utaz­tak, akik egy csöpp ellenséges in­dulatot sem tanúsítottak irántam. Sőt mikor az állomásokon elhal­mozták őket mindenféle ajándék­kal, szívesen juttattak nekem is belőle, Elhalmoztak érdeklődő kér­désekkel, amelyekre természetesen nem tudtam válaszolni, mert ak­kor még nem értetlem az orosz nyelvet, amelyet később szóban és írásban is tökéletesen elsajá­títottam. A körülményekhez ké­pest meglehetősen jól éreztem magamat közöttük, csak akkor hült meg bennem a vér, mikor egyik állomáson egy hatalmas ter­metű, vad tekintetű, állig felfegy­verzett kozák szállott fel a ko­csinkba és egyenesen felém kö­zeledett. Ugy nézett rám, mintha megakart volna ölni. No most vé­gem lesz 1 — gondoltam magam­ban. De nem történt semmi baj. A kozák leült mellém. Természe­tesen nem nagyon örültem a ve­szedelmesnek hitt szomszédság­nak. Egyszer csak hozzám fordult és nyers hangon kérdezte oroszul: — Van-e dohányod? Nem értettem. Erre kézzel-lábbal igyekezett megmagyarázni, hogy mit akar. Végre rájöltem és intet­tem, hogy nincs. Rögtön zsebébe n>ult s csomag dohányt vett elő és átnyújtotta. Hozzá még mo­solygott is, ha ugyan azt az arc­fintort mosolynak lehet nevezni. — Az orosz népről ez első utam alkalmával szerzett kedvező benyomásaim később sem változ­tak, sőt fokozódtak. Bárhova ve­tett a sors, mindenütt olyan fi­gyelmességgel találkoztam, amit sohasem fogok elfelejteni. Igaz, hogy használhatóvá tudtam tenni magamat, mert mint előbb emii­tettem, tökéletesen megtanultam oroszul. Legtöbbet kórházi irodák­ban dolgoztam, vezettem az ál­lománylajstromokat és különféle átiratokat, jelentéseket, felterjesz­téseket szerkesztettem. Az orvo­sok, korházparancsnokok nagyon meg voltak velem elégedve, úgy­hogy nem is tekintettek fogolynak, hanem rendes kórházi tiszviselő­nek. Polgári ruhában jártam és DEL-JÍTJ sorozatos reklámcipők kaphatók míg a készlet tart Péíerfi CÍDŐárut)ázában 1-KŐ sorozat: női elsőrendű félcipő, sevrnbőrből poja 60.000 Ü, 2-ik sorozat: női muMasszáru tüzős cipők, elegáns lakkcipők p* rja 80.000 Ki, 3 ik sorozat: női msgasszáru fűzős cipők, rámánvarrott talppal psírja 100.000 künn laktam a városban egyik orvosommnál. — Mikor a forradalom kitört és teljes erével dult a fehérek és vö­rösök haica, érdekes dologra jöt­tem rá. A vörösökhöz szegődött magyar hadifoglyok ugyanis na­gyon rossz hirét költötték a ma­gyar nevriek, amely hamarosan elterjedt. Az orosz a magyart „wengei" nek hívja, de ekkor a „magyar" elnevezés is elterjedt. És az orosz nép különbséget tett a „wenger" és „magyar" között­A „magyaréról az volt a hiede­lem, hogy vad, kegyetlen, gonosz indulatu, szóval gazember, ellen­ben a „wenger" müveit, rokon­szenves, lovagias Egyszer elren­delnék az én hatalmas kórházam­ban a „magyar" foglyok össze­írását, mert valahová egy tábor­ban akartak bennünket összpon­tosítani. Kiderült ekkor, hogy raj­tam kívül, aki irodista voltam, még 60 magyar szanilec is műkö­dött a kórhazban. A kórházpa rancsnok elképedt, mikor ezt meghallotta. — Mik vagytok ti ? kérdezte tő­lem ? — Magyarok — válaszoltam. — Az lehetetlen. Ilyen ember nem lehet magyar. — Mar pedig en az vagyok. — Te nem vagy „magyar", ha­nem „wenger". Ugy is írd meg a jelentest, hogy ebben kórházban nincs egyeden magyar sem, mert ha titeket elvisznek innen, össze­omlik az egész kórházi adminiszt­ráció. Nelkületek mozdulni sem tudok. Ugy is történt. Mint magyarokat elvittek volna, de mint wengere­ket ott hagytak. Ekkora volt a tá­jékozatlanság rólunk még az in­telligencia körében is. — Főnököm azonban akkor volt csak igazán elkeseredve, mi­kor a hazaindulás réges-régen várt kedves órája elérkezett. Min­den rábeszélő tehetségét előszedte,. hogy marasztaljon. — Ha akarod, rögtön kinevez­tetlek kapitánnyá. Ne menj haza, hiszen úgyis elvették országotokat. De hiába beszélt. Vladivosztok­ban boldogan szállottam fel egy francia hajóra és két hónapos ten­geri ut után végre hazakerültem^ Valódi angol s&övelujdcEsagok Alkáliul és utcai ruhák a legnjabb divat szerint. Előnyös árak! erkeztek nagy választékban Irimy és Olláry Tanulókat felvesznek! uridivat szabók Kistabán-u. 14*

Next

/
Thumbnails
Contents