Békésmegyei közlöny, 1924 (51. évfolyam) január-március • 1-64. szám

1924-03-21 / 57. szám

2 BÉKÉSMEGÍEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1924 március 21 Románia beváltja a magyar jelzálogleveleket Budapest, március 20. A magyar jelzáloglevelek után megnyilvánult élénk kereslet összefüggésben van a román-magyar gazdasági tárgyalásokkal. A magyar jelzáloglevelekről hivatalos jelentést még nem adtak ki, de bizonyosra veszik, hogy a rornán kormány ezeket 2 : 1 arányban be fogja váltani és intézkedni fog, hogy a magyar jelzáloglevelekkel a fizetések később teljesíthetők legyenek. JYem engedélyezlek a békéscsabai földmunkások gyűlését Másodszor akart megalakulni a helyicsoport — A betiltó határozat érdekes indokolása Tlz egységes párt és a kényszerkölcsön Budapest, márc. 20. Az egységes pártnak 12 es tagu pénzügyi bizottsága ma 12 órakor ült össze újra. Az ülésen a képviselők indítványt tesznek azoknak a kategóriáknak a kényszerkölcsönbe való erősebb bevonásáról, amelyek a statisztikai adatok alapján erre alkalmasabbak mutatkoznak. (A Közlöny eredeti tudósítása.) A békéscsabai földmunkások megbízásából Békészki Pál és társai néhány nappal ezelőtt bejelentették a rendőrségen, hogy .március 23-án, vasárnap délután 2 órakor a Munkásotthonban gyűlést óhajtanak tartani, hogy megalakítsák a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetségének békéscsabai csoportját. A bejelentésre Jánossy Gyula rendőrtanácsos, a rendőrkapitányság vezetője azzal válaszolt, hogy a bejelentést nem vette tudomásul, a gyűlés megtartását pedig nem engedélyezte. Jánossy rendőrtanácsos ezt a döntését véghatározatban hozta az érdekelt kérvényezők tudomására, azzal, hogy joguk van ellene 15 napon belül az államrendőrség szegedi főkapitányságához felebbezni, de csak birtokon kivül. Az érdekes és alapelveiben teljesen helytálló indokolás egyébként — kivonatosan — ilyenformán hangzik : A békéscsabai földmunkások 1922. március 23-án tartottak egy gyűlést, amelyen kimondották már a helyicsoport megalakulását. Az ideiglenes megal kulás kimondatván, azt tudomásulvétel céljából a rendőrség 1922. május 13-án fölterjesztette a vármegye alispánjához. A tudomásulvétel mind a mai napig vissza nrm érkezett. A másik békéscsabai földmunkás helyi csoport (az erzsébeíhelyi) működését viszont az államrendőrség szegedi főkapitánysága 1920. december 23-án fölfüggesztette, mert a csoport vezetőség:nek és tagjainak egy része a kifejtett tevékenység miatt az államra és a társadalmi rendre veszélyesnek és aggályosnak bizonyult. Az indokolás ezután kifejti, hogy a békéscsabai földmunkásoknak helyi és országos szervezetekbe való tömörítése már megtörtént, igy ujabb gyűlés fölösleges és indokolatlan, de egy belügyminiszteri rendeletbe is ütközik. Ez a rendelet ugyanis kimondja, hogy valamely szakszervezet helyi csoportjának a működése csak a megalakulás tudomásul vétele után kezdődhet meg, de a megalakulás is csak a tudomásulvétel után mondható ki. Akkor tehát, amikor az egyik helyi csoport működése föl van függesztve, a másik pedig, — amelynek éppen a jelen kérvényt aláíró Békészki Pál az elnöke — alakulás szempontjából még tudomásul vétel alatt áll : a megtartani szándékolt gyűlés és a napirend letárgyalása nem tekinthető másnak, mint az érvényben levő rendeletek ellenére való egyesületi tevékenység folytatásának. A rendőrség intézkedése a földmunkások körében nagy elkedvetlenedést okozott, de — mint értesülünk — nem szándékoznak felebbezéssel élni a betiltó véghatározat ellen. Egyesek köréből mind hevesebben tör elő az a kívánság, hogy az ügyet Szeder Ferenc nemzetgyűlési képviselővel kell közölni, hogy a képviselő aztán a nemzetgyűlésen tegye szóvá. A magyarság veszedelme Ezer éves törtenetünk legrettenetesebb csapása alatt nyögünk. A mohi-pusztai, mohácsi és világosi országos katasztrófák után elkövetkezett a negyedik nagy megpróbáltatása nemzetünknek: a trianoni országcsonkitás. A három első csapást hosszabb-rövidebb idő alatt kihevertük, törhetetlen a reményünk, hogy a negyediken is, előbb vagy utóbb, de keresztül vezet bennünket a Gondviselés keze és a magyarság honfenntartó ereje, bór kétségtelen, hogy az előbbi katasztrófák sem méreteikben, sem hatásukban nem hasonlíthatók a mostanihoz. A kivezető utak egyike : az emberéletben beállott veszteség pótlása és a megfogyatkozott népesség erősítése. Ezért munkálkodik a Békésvármegyei Stefánia Szövetség az anyák és a csecsemők védelméért s ezért gyűjti táborába mindazokat, akik a. magyarság életerejét növelni segítenek, akik hazafias adományokkal a szövetség célját előmozdítani igyekeznek. Így legutóbb adakoztak: Békésvármegye törvényhatósága 400 ezer, Tardy Lajos gyűjtése (Vésztő) 240 ezer, gróf Wenckheim József (Ókigyós) 200 ezer, Fejérvóry Celesztin, Békésvármegyei Általános Takarék (Békéscsaba), Szirmey L. Árpád, Békéscsabai Sertéshizlaló Rt., G. Nagy László (Gyoma) 100—100 ezer, gróf Blankenstein Pólné (Füzesgyarmat), Dobozi malomipar Rt. 50—50 ezer, Futura Békéscsaba 30 ezer, Békéscsabai Magyar Bank, Herceg Károly és fia (Tótkomlós) 25—25 ezer. Dubónyi Gyula (Gyulavári) 20 ezer, Csorvási kerület; munkásegylet, Hyros László (Gyulavári), Grammling Alajos (Okigyós), Schwartz Adolf (Pusztabucsa), Gyulai földm. gőzmalom, Csernus Mihály (Endrőd) 10—10 ezer, Endrőd-Gyomai takarékpénztái. Érsek Elek (Gyulavári), Barabás György (Békés), Szarvasi takarékpénztár kondorosi fiókja, Békési takarékpénztár 5—5 ezer koronát. Áz adományokért hazafias köszönetet mond a békésvármegyei Stefánia Szövetség nevében özv. gróf Woracziczky Jánosné Almásy Lily grófnő, dr. Konkoly Tihamér Békésvérmegye főjegyzője, vál. elnök. Utazás közben .. . Jugoszlávián keresztül, vonattal — Züllés, balkanizálódás minden vonalon — Ahol még mindig igazoltatnak Marhakocsikban utaznak a harmadosztályú utasok Belgrád, márc. 15. (Befejező közlemén)) (A Közlöny eredeti tudósítása.) Piszok, szenny és büz a kocsikban. Néhol törött az ablak vagy egyáltalában nincs is üveg az ablakkeretekben. Ezzel szemben, kárpótlásul, a lámpák sem égnek és aki nem akarja sötétben, gyanús elemek közólt eltölteni a hosszú éjszakát, az vásárol néhány gyertyát az állomás trafikjában, amelyben hatalmas gyertyaraktár található. A gyertyafény indiszkreten leleplezi a kupé interiőrjét: förtelmes piszok mindenütt, a félreesőhely bűze a kocsi másik végében is érzik. Az emberek összepréselve, egymás hegyén-hátán állanak: a lépcsőkön, a plattformon, a belső folyósókon, az illemhelyeken, a pedok között, az átjaróhidakon. „Szolgalatban nem beszelek magyarul" Jön a kalauz. Fölveri az alvókat és átpreseli magét a rettentő embertömegen. Valaki megszólítja magyarul, mert ismeri a bekevilagbol, amikor magyar vasutas volt. A konduktor a szerb utasokra pislant az otromba szabású, daróc tányérsapka alól es röviden annyit jelent ki, persze szerbül: — Szolgálatban nem beszélek magyarul. A kocsik kivül-belül festetlenek, kopottak, rongyosak, megviseltek. A padlón hetes a piszok (vagy az uj gazdaktól telik meg egy-két óia alatt ?), a padok ragadnak a nedves szennytői. Eszünkbe jut, hogy a vasutak minisztere mivel indokolta meg, miért nem világítják, miért nem javítják a személykocsikat ? „Azért nem — mondotta Jankovics Velizár közlekedésügyi miniszter ur — mert a kocsikról nem tudjuk, melyik lesz a miénk, melyik kerül vissza a régi tulajdonosához. és igy nem költhetünk pénzeket javításokra és világiló fölszerelésekre." Salamoni szellemesség, amelynek elsütesekor nem okozoit gondot a miniszternek az, hogy .Európa legdrágább vasutjának mégis illenék valahogy az uiazó közönség kényelmére is gondolni. Még mindig igazoltatnak Csendőrök jáiják végig a vonatot. A moic katonák az igazolványokat kérik és az utasok sóhajtva szedik elő a piszkos, gyűrött és átzsirosodott személyazonossági igazolványokat. A csendőrök szemmelláthatóan nem ismerik ki magukat, nem tudják elolvasni a kacskaringós cirillbetüket,. de ezt nem árulják el, hanem viszonzásul olyan félelmetes arcot öltenek és olyan szigorúan mustrálgatják végig az utasokat, mintha mindegyikben szökött fegyencet vagy legalább is ötszörös rablógyilkost sejtenének. Az utasok drukkolnak is és nehéz félelem üli meg a kupét. Az ilyen, vizsgálat mindig nehéz ügy és a kimenetele teljesen bizonytalan; nem lehet tudni, elismeri-e a csendőr az olyan igazolvány hasznalatát, amelyen az igazolvány olyan hivatalnoktól származik, aki azóta — más helyen működik ... A vizsgálat ezutttal baleset nélkül bonyolódik le. A végén néhány darócruhás, fejbubsipkás montenegióinak nagy kegyesen el is engedik az igazolvány fölmutatását. Ez látható nagy megkönynyebbülést jelent a crnagorcoknak, akiknél biztosan nincs igazolvány. Ami nem is csoda, hiszen ahonnan ők jöttek, ott még a kerületi főnök se tud írni... Piözch nyel el mindent Hajnalban — csekély másfélórai késéssel — megérkezünk abba a városba, ahová igyekeztünk. A kiszállásnál egész sereg puskás, szuronyos csendőr. Az állomás — a magyar államvasutak egykori büszkesége — botrányosan mocskos és piszkos. Szinte elmerül és beleluilad a piszokba minden.. Sopitsnek, tisztogatásnak semmi nyoma. Büz és áporodott szennyillat mindenütt- A fekete, csúszóspadlóju váróteremben — ahol nincsen pad — az emberek a csomagjaikon ülnek, néhány bátrabb*. mert rongyos és foltos ruháju katona a fekete padlón nyúlt végigLegyek milliói lepnek el mindent, és a padlón — a fürészelő hortyogással szundító katonák között — jókora példány patkányok szaladgálnak. A szemünkben hirtelen égő köny teszi fátyolossá a tekintetet,, mert arra gondolunk, hogy mivé züllött, hová jutott, mennyire tönkrement ez a páratlanul szép,, pontos és nagyszerű vasút, amely nemrégen még Európa legelső ilyen intézményei között foglalt helyet. Ma megfojtódva, letörve vegetálmegölte, elborította a Balkán mocskos iszapja. (h. r.) GUMM1TALPAS KÜLÖNLEGESSÉGEK x 0el

mJ(h PETERFÍ IL CIPŐÁRUHÁZÁBAN