Békésmegyei közlöny, 1924 (51. évfolyam) január-március • 1-64. szám

1924-02-21 / 32. szám

KGYGS SZÁM ARA KOROKA Békéscsaba, 1924 február 21 Csütörtök 51-ik évfolyam, 32-ik szám BEEESH mm sa EOZLONT t>o(ííikai napifap Előfizetést diján: : ^Helyben és vidékre postán küldve: negyedévre 16.000 korona. Egy hónapra 5500 korona. Példányonként 300 korona. Főszerkesztő : Dr Gyöngyön! János. Telefonszám : 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal : Békéscsabán, II. ker. Ferencz József-tér 20. sz. — Nyilttér és reklám szavanként 100 korona. súlyos vihar közepette jutott szó­hoz a parlamentben és ha ez né­miképen érthetővé is teszi a be­széd fogyatékos és kapkodó vol­tát, egyáltalán nem menti azt az elképesztő egykedvűséget, mond­hatni cinizmust, amellett azt a meg­döbbentő sivárságot és tartalmat­lanságot, minden távolabbi meg­gondolás, vagy terv hiányát, amely ebből a szánalmas beszédből két­ségbeejtően kirivalkodik. Kétirányú javaslatot terjesztett Kállay a nemzetgyűlés elé: az egyik a hitelek valorizációja, a másik a kényszerkölcsön. Az egyik feltétlenül jogos és helyes, igazsá­gos, vagy legalább is ildomos, a másik, amint már a neve is mu­tatja, kényszerűen szükséges. Ki­térni ma már egyik elől sem l#het és abban van a volt pénzügymi­niszter megszégyenítően balke­zes és megnyomorító pénzügyi po­litikája, amelyet ostorozni és guny tárgyává tenni soha meg nem szüntünk, hogy akkor hozta eze­ket a javaslatokat, amikor ezek­nek a javaslatoknak késése és az intézkedéseknek halogatása foly­tán nyomorban, lelkileg megzava­rodva és anyagilag lezülve nyög az egész ország. Tudvalevő, hogy az orvosság, ha idején jön, gyógyít, ha elkésik, sokszor zavarokat idézhet elő, sőt halálos lehet. Jó pár hónap­pal ezelőtt mi is, de a magyar köz­vélemény, elsősorban pedig a ter­melő és dolgozó elemek túlnyomó része követelte a jegyintézeti hite­lek valorizálását, vagyis megszün­tetését annak a lehetetlen állapot­nak, hogy egyes kedvezményesek állandóan nemzeti ajándékokat kapjanak, mig az ország dolgozó tömegének még kicsi éhbére is ki­csúszik a kezéből az egyre romló korona és a nyomában fellépő folytonos drágulás miatt. Akkor a közgazdasági élet bizonyos nyug­vó ponton volt, ma pedig teljes a zűrzavar. Akkor megkönnyebbü­lés lett volna ez a javaslat, amely a biztonság érzetét váltotta volna ki, ma a legnagyobb fokú nyug­talanságot keltette. Hiába mon­dotta a bukott fináncminiszter, hogy ez a javaslat most már sok mindent rendbe hoz, a tény az, hogy éppen a teljes bizonytalan­ság folytán minden őrületesen megdrágult és még egyre drágul. A másik javaslat: a kényszer­kölcsön. Mindenki tudja, hogy en­nek meg kell lennie. De mi törté­nik itt is? A kényszerkölcsön ugy-e bár arra hivatott, hogy a csődbe rohanó magyar államon a magyar állampolgárok segítsenek. Az csak egész természetes, hogy mindenki teherbírásához képest és arányo­san. Ez a javaslat azonban, ami­kor a kényszerkölcsön alapjául az amúgy is sokszor ötletszerűen ki­vetett vagyon- és jövedelemadót veszi, megint csaK az ország egy részére, mégpedig főleg a kis em­berekre és a dolgozókra rak óriási, a képességeket meghaladó terhe­ket, mig a másikat — enyhén mondva — kedvezményben ré­szesiti. Senki sem foghatja ránk, hogy demagógiát üzünk, hisz a józan és szükségesen mérsékelt polgár­ság álláspontjának igyekeztünk mindenkor hangot adni, de szo­morú megállapításként kell leszö­geznünk, hogy hosszú idő óta Magyarországon olyan antiszoci­ális, annyira a kisemberek bőrére menő gazdálkodás nem folyt, mint Kállay és lelki rokonainak uralma alatt. Más eredményt egyelőre nem jelenthetünk, minthogy Kállay min­den dolgozó és minden becsüle­tesen és elfogulatlanul itélő ma­gyar ember örömére távozott. Nem sok, de ez is jelentős eredmény ebben a tökéletes háborodott­ságban, hogy az ember legalább egy pillanatra megkönnyebbülten sóhajthat fel a hosszú lidércnyo­más alól Az országnak olyan pénzügyminisztert kérünk, akinek hozzávaló esze és emberi szive van. Illő tisztelettel legyen mondva, ebben az elparentálásban meg kell állapitanunk, hogy Kállay Tibornál mindkettő hiányzott.'(gy.j.) Kállay pénzügyminiszter beadta lemondását Ideiglenesen Valkó veszi át a pénzügyi tárcát - Végleges utódról még nem tudni Budapest, febr. 20. Kállay pénzügyminiszter tegnap este beadta lemondását. A minisz­terelnök a lemondást elfogadta, A pénzügyminiszteri teendők elvég­zésével Valkó Lajos kereskedelem­ügyi miniszter bízatott meg. A Kállay Tibor lemondásával előállott helyzetre vonatkozóan a következőket mondták illetékes helyen : Bár tárgyilagosan meg lehet ál­lapítani, hogy Kállay Tibor távo­zása határozottan megkönnyebbe­dést jelent a kormányra nézve, mégis nehéz helyzet elé állította a kormányelnököt és vele együtt az egész kormányt. Popovics Sán­dor és Lukács László elhárították maguktól a kormány ajánlatát, másfelől Valkó kereskedelmi mi­niszter a tegnapi napon a minisz­terelnök előtt nyomatékosan ki­jelentette, hogy hosszabb időre nem képes vállalni a pénzügymi­nisztérium irányítását. Ilyenformán a helyzet az, hogy a kormány egyelőre maga sem tudja, hogy kivel lehetne betölteni a pénzügy­miniszteri széket, ugy hogy a pénz­ügyminiszteri állás betöltésének kérdése egyelőre teljesen tisztá­zatlan. A lemondott pénzügyminiszter utódjára vonatkozólag eddig a következő kombinációk állapit­hatók meg : Először : Valkó Lajos lesz a pénzügyminiszter, mig a kereskedelmi miniszter Bud János közélelmezési miniszter lesz, aki­nek a helyére Hadik Jánost kombinálják. Másodszor •' megszű­nik a közélelmezési minisztérium és Bud János lesz a pénzügy­miniszter. Harmadszor a legkomo­lyabb jelölt állítólag Balogh Ele­mér, a Hangya vezérigazgatója. Negyedszer ha ő szélsőagrárius mivolta miatt nem mutatkoznék alkalmasnak, szó lehet még Papp Elekről, a Jegyintézet vezetőjéről. Mit kiván az egységes párt értekezlete A kormánypárt tagjainak egy része ma délben rögtönzött érte­kezletre vonult vissza Pesthy Pál alelnök szobájában. A rögtönzött értekezletről kiszivárgott hirek sze­rint a képviselők a következő ja­vaslattal járulnak a pártértekezlet elé : Leglényegesebb követelésük, hogy olyan jövedelmi adó megál­lapítását kívánják, amely a kény­szerkölcsön alól teljesen mente­sítve legyen. Kívánják a vagyon­váltság kíméletlen behajtását és a társulati adónak a kölcsönkérdésbe való bevonását. Személyi kérdé­seket a kormánypárti képviselők nem tárgyaltak, csupán azt a kí­vánságukat szegezték le, hogy a kinevezendő pénzügyminiszter csak olyan férfi legyen, akinek személye teljes rendszerváltozást jelent. Mint az előjelek mutatják, a Kállay-féle törvényjavaslat előre­láthatóan megváltozott formában kerül a Ház plénuma elé. A déli órákban megjelent a folyosón Kállay Tibor lemondott pénzügy­miniszter is. Igen nyugodtnak lát­szott, a tegnapi izgalmak alig láthatók rajta. Később megjelent a zárt értekezleten, amely 12 órakor kezdődött. Zürichben a magyar koronát 0'0140-el jegyezték. A rumintavásár, árukiállitás, tenyészállatvásár Irta : Filipplnyi Sámuel. III. Ami a csarnok építési helyét illeti, e szempontból egyetlen hely jöhet tekintetbe : a városháza mö­götti Körös szakasz. E helyen pompás építészeti meg­oldás találkozik a Körös áthida­lásával. Anyagkiállitásra ott a vasutvágány, kövesut. A szenyviz levezetésére a Körös csatorna meg­felelő, ha hetenkint kétszer kicse­rélik a vizét. Ez a hely ugy a vasbeton építkezés, mint később a csarnok használata szempont­jából elsőrangú. Ami a csarnok épületét, beren­dezését illeti, nem tartozik e cikk keretébe, sőt nem is az építési költséghez, kitérek azonban még arra, hogy jó lenne, ha az ipar­testület; székházat a megfelelő vendéglővel egybe építenék a csarnokkal. A csabai iparosság­nak ugyanis régi vágya a szék­ház : a csarnoképítéssel együtt elsőrangú alkalom kínálkozik a székház felépítéséhez is. Hogy mit jelent az ipartestületi ügykeze­lés szempontjából ugy területre, mint az ipaiosokra az ily módon könnyen hozzáférhető szákház — nem is kell bővebben magya­ráznom. Végül megemlítem még a tenyész­állatvásár rendezésének szüksé­gességét a vásár sikere szempont­jából. Az ipari és állatvásár, amint a tapasztalat is bizonyítja, igen nagy forgalmú szokott lenni, mert eg>ik b iztositja a másik látoga­tottságát is. Erről azonban nálam hivatot­tabb szakember fog rövidesen fel­világosítást nvujtani. Mielőtt 'cikkem befejezném, óhajtanék még felelni egy-két az előző cikkre elhangzott ellen­vetésre : 1. „Hogy kétezer millió korona (200000-es búzát véve alapul) ke­vés." Nem hiszem. Egy két eme­letes, a vasbetonnál drágább anyagból, költségesebb komforttal épüli lakóház építési költsége körülbelül ezernyolcszáz millió ko­rona, De, ha azok az adatok nem is tennének teljesen helyesek, melyeket én szereztem, ha 500 vagy 1000 millióval többe is ke­rülne, akLor is mindössze az épí­tési határidő tolódna ki. De, ha a tagadhatatlan fennálló nehézsé­gektől visszariadunk és nem kez­dünk mennél hamarabb — soha nem fogunk kezdeni. 2. „Hogy a kereskedőket érzé­kenven károsítja a csarnok a vevők elszívásával." Ez sem áll. A bu­dapesti csarnokok tőszomszéd­ságában vannak a legrégibb, jó. forgalmú gyarmatáru cégek. Kü­lönben is megállapítható, miféle áruk kerülhetnek a csarnokba. Mindezeket pedig azért tartot­tam szükségesnek elmondani, mert

Next

/
Thumbnails
Contents