Békésmegyei közlöny, 1920 (47. évfolyam) január-december • 2-104. szám

1920-12-23 / 103. szám

*es I ÁIU Békéscsaba, 1920 december 23 Csütörtök XLVII. évfolyam, 103. szám Zgósc évr« — Fftévre — ­Ifegyedévre — hónapra — 120— korona 60— korona 30.— korona 10-— korom Megjelenik hetenként kétszer t Csütörtökön és vasárnap reggel POLITIKAI LAP SMfkexitőség és kiadohlva­Ui: n. karülotj Ferenc Jó­iwef-tér (Búzapiac) 20. sz Wej>y>>i teieíon: 7. szám. A hirdetési dijak helyben, mindenko; készpénzzel fizetendők. — A „Nyilt-tér" rovatban egy sor közlési dija: 20'— K Kéziratok nem adatnak vissza. Az uj pénzügyminiszter igazi székelyre valló józan és amellett ravasz góbé ésszel ott ragadta meg az or­szág kátyúba jutott szekerét, ahol eddig legmélyebbre sülyedt a kerék : a pénzügyi sártengernél. Szépen kicirkalmozott szóvi rágok és mámorba ejtő jelszavak helyett a határozott célú és erős akaratú, dolgában biztos szakember nyers és rövid parancsa hallatszik. Nem siránkozás és kéztördclés, de éles vezényszavak, nem tunya ábrán­dozás, de átgordolt,, gyors cselekvés. Hegedűs Lóránt ma Magyarország pénzügyi diktátora, a legfőbb ur minden garasunk felett. A sok keserves, megizzadt béke-garas elkezdett gurulni a lejtőn együtt a háború konjukturás, röpke bankjegyei­vel. Ember legyen aki ezt az áradatot meg­állítja. Hegedűs Lóránt erre a feladatra vállalkozott és olyan erős bizalom, annyi fanatikus hit sugárzik ki beszédéből, hogy már ez maga is megbecsülhetetlen ener­giát kölcsönöz ájuló gazdasági életünknek. Legyünk bármilyen felfogással, az az egy tény, hogy ezen a földön minden életnek első alapfeltétele az anyagi követel­mény. Szellemi erőkifejtés csak anyagi jóiét vagy legalább is anyagi megélhetés mel­let lehetséges. Es Hegedűs ezt az első alapfeltételt akarja biztosítani, hogy a ma­gyarság szellemi ereje is össze ne roppan­jon. Mert akkor végünk. Áz egyénnek is, meg a közösségnek is. Tervezetének eszmei gerince három pillér. Józanság az önzésben, emberséges indulat mindenki iránt és annak tudata, hogy magyarok vagyunk, Mintha mind a három ebbe az egybe, az utóbbiba futna össze. Magyarok vagyunk és magyarok­nak kell lenünk, ha nem akarunk elpusz­tulni. Nálunk, mihelyt erről van szó, nem lehet és nem szabad lenni megosztó kü­lömbségeknek, osztályharcnak, munkásnak és tőkésnek, szegénynek és gazdagnak, ilyen vagy olyan felekezetnek. Mi mind­nyájan, akik itt élünk és halunk, igenis magyarok vagyunk — és jó magyaroknak kell lennünk. Ez élet és halál kérdése. Hi­szen az imánk is ugy szól ; „A nagy vi­lágon e kívül nincsen számodra hely." Az önzés helyét éppen ennek a célnak az érdekében a lemondásnak kell elfog­lalni. Lemondani kell tudni, mert bármeny­nyire különösen hangzik is, ebből az egyénnek is csak haszna van. Itt a közös­ség érdekét fedi az egyéné. Magyarországnak ma első polgára, a kormányzó példát mutatott. A kormányzó lemondott az udvartartás fényéről, mert az ország érdeke ugy kívánja. Minden jómodu magyarnak ép ugy le kell mondani a maga háztartása fényéről, mert nyomorgó ma­gyar polgártársa ugy kivánja. Lemondani a kereskedőnek, hogy élhessen a fogyasztó, kevesebbel beérni a gazdának, hogy neki lendüljön az ipar, a forgalom é3 viszont — ez kell, hogy lelki rugója legyen a felépülésnek. Ezért kell az emberi önzésnek kellő me­derbe szorulnia, ezért kell emberséges in­dulattal eltelnie mindenkinek többi ember­táisai iránt és főleg s elsősorban ezért kell. hogy áthasson mindenkit az a tudat, hogy mi egyek és magyarok vagyunk. A pénzügyminiszter expozéját egyelőre még nem lehet eredményeiben áttekinteni, igy tehát azt sem mondhatni meg, vájjon mennyiben válnak valóra azok az optimisz­tikus számitások, melyek a tervezetben le vannak fektetve. De egyet már ma is meg lehet állapítani: Hegedűs Lóránt beszámolója biztató re­ménysugárt csiholt azokból a szivekből, melyek már egy végzetes magyar betegség átka alatt roskadoztak és kijózanító meg­döbbenéssel verődött azoknak az agyába, akik talán nagyrészt jóhiszeraüleg, de jel­szavaktól, irányoktól, kaotikus tülekedéstől, a nagy megélhetési harctól vagy féktelen indulattól elvakultan tudatosan vagy tudat­talanul hozzájárultak ahhoz, hogy ma igy állunk. És ha végre Károlyiék politikai egy­ügyüsége vagy alávalósága, a kommün fel­kavart szenvedélye és betörő gazdálkodása s végül az utána kővetkező idők ideges ki­lengései, kétségbeesett tehetetlensége, rend­kívüli és meggondolatlan önnyomoritása után visszatérünk a reális politikához és fantazmagóriák kergetése helyett a valóság­gal próbálunk leszámolni, mint ahogy azt az uj pénzügyminiszter célozza, ugy meg most, lerongyolódottan, csonkán és vér­szegényen sincs mit féltenünk nemzetünk jövőjét. — ígérem, hogy felfogjuk támasztani gyermekeink, unokáink számára azt a ha­zát, amelyről ma csak álmodni szabad — mondotta Hegedűs. Az egyébként vékony­pénzű, de keménykoponyáju és kemény­idegü székely góbét tartjuk olyan legény­nek, aki meg is teszi azt, amit mond. Táviratok. Amnesztia a kommunistáknak. Budapest, dec. 22. A kormány elhatá­rozta, hogy az emberiség legszebb ünne­pére, karácsonyra amnesztiát adnak mind­azoknak, akik abban a szomorú mozga­lomban, mely bennünket ilyen lejtőre jut­tatott, részt vettek. A kormány amnesztia iránti intézkedése három részre oszlik, igy amnesztiát kapnak, 1. akiknek ítéletük 3 évnél rövidebb időtartamra szól, 2. akiknek ügye most van bírói eljárás alatt és az ítélkezés most van folyamatban. 3. azok, akik a kommün kitörése után hazafias ér­zéstől buzdítva, önfeláldozással akartak részt venni a haza megmentésének mun­kájában. nemzetgyűlés. Budapest, dec. 22. A nemzetgyűlés mai ülése iránt csak csekély érdeklődés mutat­kozott, amennyiben a nemzetgyűlési kép­viselők nagy része elutazott már a kará­csonyi ünnepekre. Az indemnitást harmad­szori felolvasásban elfogadták, majd a föld­gáz további kérdésének tárgyalására került a sor, az interpellációk előterjesztése után pedig február hó 3-ig elnapolták a Mázat. A kormányprogramm vitájához többen vol­tak még feliratkozva, igy Andrássy, Ru­binek, Friedrich és Szmrecsányi, reájuk azonban nem került a sor, csak majd ha a hatheti szünet után folytalják a kormány­programm feletti vitát. Egyesek elállottak volna ettőí az interpellációtól, de Haller István kiadta a jelszót, hogy Hegedűs Ló­ránt pénzügyminiszter működését figyelni kell. Teleki miniszterelnök hozzájárul ah­hoz a javaslathoz, hogy a kormánypro­gramm feletti vitát szünet után folytassák, jj amelynek befejezésévei a pénzügyi ja­vaslatok kerülnek tárgyalás alá. Szabad kereskedelem. Budapest, december 22. Politikai körök­ben még mindig a Hegedűs Lóránt hét­fői beszédje az érdeklődés tárgya. Egyes politikusok kérdezősködésére Hegyeshalma Lajos ker. miniszter kijelentette, hogy a szabadkereskedelem egyetlen tényezője a helyzet megoldásának. A szabadkereskede­lem felvétele azonban nem megy minden nehézség nélkül, szükséges elsősorban is mind az az intézményes intézkedés, amely a szabadkereskedelmet biztosítja. Ez első­sorban is nem rajtunk áll, hanem az úgy­nevezett utódállamokon. A miniszter re­méli, hogy a gazdasági összeköttetést helyre tudjuk állítani, ehhez azonban az szüksé­ges, hogy a közigazgatósági hatóságok a korlátoktól megszabaduljanak, biztositsák a szabad mozgást. Ennek a kérdésnek meg­oldása különben az összes érdekeltségek bevonásával fog megtörténni. Ezzel kapcsolatosan jelentik, hogy a kor­mányzópártban még mindig nem si­multak el az ellentétek. A Windischgrátz­csoport aláírásokat gyűjt, amelynek alap­ján a kormányzópártból 19 nemzetgyűlési képviselő kilépése várható. Bonyodalmak Csehországban. Prága, dec. 22. A csehországi munkás­zavargások még mindig nem értek véget. Rahble csehországi város környékén a mun­kások dec. 17. óta sztrájkban állanak, mi­után elmozdították az összes hivatalnokokat, megszállottak a spirituszgyárat. Eddig 120 munkást tartóztattak le, de mert a zavar­gások tovább is tartottak, katonaság vonult fel, mely véres harcot provokált a katona­ság és munkásság között. Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország mennyország.

Next

/
Thumbnails
Contents