Békésmegyei közlöny, 1920 (47. évfolyam) január-december • 2-104. szám

1920-11-14 / 92. szám

2 «£K tsw * «V»11 KÖZLÖNY SchoSta József m. kir. állami közrendőr az Ur 1~,20 esztende' jének november havában hajnali y

a3 kor elvá gódott Budapest közepében: az Oktogonon. Róla fog szólni ez a cikk; mink csak ennyit adha tünk neki. Tehát elvágódott a hideg, piszkos aszfalton, mert egy golyó szaladt a hátába Ezernyi-ezer scholtajfózsef bukott már igy a földre az utóbbi hat esztendőben — a világ minden sarkában, golyóval a hátában. A mi Scholta Józsefünk az Oktogonon bukott el. A testéből csergedezett a piros életnedv a bűnös pesti aszfaltra Halódó szemeivel fájdalmasan nézte szegényke az eget vagy atgőgös paloták elmosódó kontúrjait. Háta megett a megfutó, gyilkos bestiák gúnyos röhögését hallhatta. Fogyni kezdő fiatal életével Isten nevét suttogta vagy káromkodott, mig csak hűlő tagjai halálba nem dermedtek Aztán tar gonczán egy közeli kávéházba tolták és ifjú res tét a széttaposott, köptócsás padlóra tették. Pedig .scholta tovább is élhetett volna, ha az életösztöne erősebb mint a kötelességérzete. A hideg éjszakában cirkált szegény mikor egy kínzott ember jajkiáltásait hallotta Scholta biz tosan közelebb ment és látta — a rendőri je lentés szerint „manlichetekkel és revolverekkel" felszerelt csoportot akik egy embert rugdostak és ütlegeltek A delikvens pedig nagyon ordit hatott. Fájó üvöltése elhallatszott a közeli utcák házáig, amikben a polgárok reszketve bújtak a takaró alá. Mert az erős emberek is kiáltoznak ha kínozzák őket A szerencsétlen lehet, hogy öreg volt, vagy fiatal aki talán orvosért ment a hideg hajnalba, vagy a vasútról érkezett, vagy mit tudom én hova akart menni. Scholta látta az „egyéni akciót", a sok revolverest és ezt gondolhatta : „ezek az állatok még engem is bántani fognak, ha rájuk szótok " És elmehetett volna egy más utcába cirkálni. Ráért volna „ké sőbb" oda érkezni Nem tudom, hogy Scholta tudományos alapon is ismerte volna a jogrend fontosságát; nem tudom, hogy tisztában volt e avval, hogy a külföld előtt tr.it jelent egy ilyen éjszakai lincselés, nem tudom, hogy ki számította e hirtelenében, hogy a tönkrement valutánk mennyit fog megint esni, de az tenv. hogy mégis odament a manlicheres akció nislakhoz és katonásan rájuk szolt, hogy hagyják el a karmaik közzé került szerencsétien fiótást. Az „egyéni akció" tagjai nem ijedhettek meg nagyon Ha egy ember áll tizükkel szem ben : nagyon bátrak ; ugy is mint antiszemiták, ugy is „mint az ország élő lelkiismeretei " Sehol iának biztosan gorombaságokat vágtak a fejé hez ilyenformán : „büdös paraszt" vagy „zsidó bérenc*, vagy amelyik jól megtanulta a legutolsó pesti plakátot ezt mondhatta: fel kell akasztani a keresztény eszme ilyen árulóit l1 bcholta még mindig elmehetett volna Az urak legfeljebb tovább ütik a zsidót Esztelen • ség ilyen túlerővel az ember életét kockáztatni. Szegény kőzrendörnek b ztosan családja van vagy özvegy édesanyja, vagy szeretője Talán van még célja az életben, még vár a sok nyomorúság után jobb napokat : élni akaa De Sgholta közrendőr nem mozdult. Megállt mint a cövek A brigantik sértegetései és feltartott fegyverei sem voltak elegek ahhoz hogy a helyét gyáván elhagyja. Mereven állt a ködös éjszakában tiz szadista gazemberrel szemben, akik freccsenő nyállal köpték felé a fenyegetéseket, mig egy lövés pukkant Szegény Scholta József talán azért hajolt le hogy az anyaföldet meg csókolja de csak a rohadt pesti aszfaltot érte hidegülő ajka A golyó nemcsak a megdicsőült közrendőrt találta, hanem a Hungáriát is. A gyilkosok csak az elsőre céloztak. * Scholtdnak már mindegy, hogy mit irunk és mit beszélünk róla. Megüvegesedett szemé vei a koporsó f/ját bámulja Nem törödik töb< bet a jogrenddel Nem reagál Dánér képvise lőnek arra a kijelentésire, hogy véletlenül lőtték le. Nem tarthatja elégtételnek hogy Szmrecsányi lemondott a képviselőházi alelnökségről. Nem mar a szivébe a külföld utálata Es nem érti már meg a mi ökölbe szorult kezeinket . . . (-) Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök Igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában, Amen. Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország mennyország. IC" L semények, KROHim Olyan dolgok . . . A közéleten érezhető volt bizonyos feszült ség azok akik figyelemmel kisérték a jelenségeket állandóan tartottak bizonyos kirobbanásoktól Az ilyen irányú sejtés nem volt alaptalan, mutatja ezt a nem teljes, csak részleges kitörés mely immár több izben kavarta fel azt a sokat hangoztatott jogrendnek nevezett valamit. Itt játszódott le minden a szemünk előtt az a sok injoria, amely előtt minden jobb érzésű ember megdöbbenve állott meg, vagy csak megmosolyogta sajnálta a lehetetlen szervezke dést, amely ime végeredményében mégis csak anarchiát jelent E/ek azok az olyan dolgok, melyről a magyar miniszterelnök azt jelentette ki hogy sejtettük de alapos bizonyságokat csak most tudtunk szerezni Hát, enyhén szólva — hiszi a pici. Az injoriáknak egész láncolata, sőt, foko zata játszódott le szemeink előtt, nem Budapes ten hanem itt és ott, mi is tudtuk és szomszé dunk is tudta, erről beszéltek a kaszinóban, a kávéházban és a hivatalos fórum ezt csak sej tette és csak most jött rá olyan dolgokra ala pos bizonyossággal, hogy itt a legnagyobb brutalitásnak volt kitéve, ki volt csúfolva ez az ezerszer hangoztatott jogrend. Elhisszük, hogy most nfár sarkára áll a hivatalos kötelesség egy egyszerű rendőrnek, a kötelesség áldozatának koporsója mellett csakhogy már minden hivatalos intézkedés mellett is gyászol a jogrend és gyászol a törvény is Ha mi tudjuk és tudtuk, hogy honnan törnek elő azok a rejtélyes erők, tudniok kellett volna azt azoknak is. akik a hi vatalos hatalom funkcionáriusai, csakhogy igenis meg volt mindig a tétovázás és a késedelem. A helyzet mindenesetre elfajult s azok, akik mondjuk jó és nemeslelkü hazafiakhoz illő gondolatokat a büntető törvénykönyvvel hoznak kapcsolatba nem mind a pesti szállodákban laknak Csak azt nem értjük, hogyha olyan nagyok, hősök, magyarok, miért nem ölnek meg ahelyett a sok magyar helyett egy csehet, egy rácot, vagy oláht? Hiszen ott bővebb al kalom nyilna megmutatni azt, ki a legény a gáton De ilyen módszert, hogy eszméit dia dalra juttassa ilyen uton valamely eszmei közösség a magyar história nem ismer. De nem is akarunk ismerni. Nem fér össze a magyar karakterrel. Uj kereskedők a felvidéken. Hogy a magyar védelem alatt felnőtt nem zetiségek ki akarjfk irtani mindenáron a magyarságot, az már holtbizonyos Minden mes terséges eszköz felhasználásával eltüntetik még azokat a nyomokat is, amelyek emlékeztetnének valamikor a magyar kulturára. Tudunk az olá hok, a szerbek üldözéseiről, melyek elsősorban is a magyar intelligencia ellen irányultak, most pedig arról vesszük a hírt, hogy a csehek a felvidéken a magyar kereskedőket üldözik ki. Cseh légionáriusok járják be a felvidék városait s három nap alatt kitelepítik a magyar keres kedőket az üzletükből, a lakásaikból. s ezeket az üzleti meg lakóhelyiségeket erőszak utján át» adják a magukkal hozott cseh kereskedősegédeknek. Es ez nemcsak egyszerű üzlet, h»nem az érdem jutalmazása is, mert ezek voltak azok, akik a mi magyar fiainkat kínozták Szibériában. A Felvidék története ezzel egy ujabb szomorú fejezethez ért, mert a felvidéki, régi magyar kereskedőknek megindult a kivándorlása. A kiszorított kereskedők útiránya Varsó. Szívesen látják és szeratettel fogadják ott őket s a hirek szerint Pozsony, Besztercebánya, Kassa, Zsolna, Trencsén és Nyitra kereskedői már nagyrészt megindultak a szomoni uton. Annak az uton útfélen pocsékolt magyar energiának milyen hatalmasan tág tere volna még itt. . . I fiz újságírónak párja sehol sincsen, fi jó újságírót segíti az Isten. Neki mindig zöídel a re-nénység fája, Segit rajta híven a fantáziája. fi nyájas olvasót hogy ne érje bánat, Neki mindig egy uj gondolata támad. Körülcirkalmozza s felszószoija szépen, Hogy a hű olvasó majd ledől a széken. Például mi történt szombaton Pekingben ? — Király és királyné elszaladt egy ingben Ez idáig semmi, ez idáig nulla, De feküdt az uton harmincezer hulla. Bár idáig sen'-.i nem tudja, hogy hogy iett, De a királyokat elűzte a szovjett. Elszaladt a kiráiy, alig birta lába, Meg se á'lt mig nem ért Nagy-Bulgiriába. Szerencse hogy közben társultak hozzájok S Csaba fele vették utjok a királyok. Szobát is béreltek a Nádorba estre, Qondolták hogy reggel tovabbmennek Pestre. Tökkirály, Zöldkirály, karöltve a Makkal Találkozott itten a hazafiakkal S mikor a Nádorban zöld asztalhoz ültek fi jó Teli Vilmosnak igen megorültík. filiqhogy íogasra tették a kalapot Böngészni kezdiék a helyi napilapot Meghökkenve látták, hogy a:d a kis késit I Hozzák a királyok elmenekülégit. Majd sétára mentek, nézni, mi var. még itt, • S megnezték a város nevezetességű. f\z uj fürdotervet, az ártézikutat, fi menekült királyt ily kérdés nem untat. Látták a Prófétát, benne Fehérváryt, Nagy taftekpipáját s hosszú pipaszárit. Majd a nárom nyo cas következett sorra, Betértek ugyanis egy-két pohár borra. De itt hamarosan feiismerfék őket S ölelték, becézték, akárcsak a nőket Kézről-kézre járlak, mint bálban a lányok, Nagy becsbe voltak a menekült királyok. Menekült királyok mind csak arra néztek, Bárha már egy kézben egyesülheteének 5 ugy örültek végre a nagy pillanatnak fimikor egy ajkon felzendült a — vannak ! Elűzött királyok egymáshoz simultak, (Jj éietre keltek az aranyos multak R forgó szerencse felmosolygott rájuk S visszanyerték régi — vesztett koronájuk. Ez a fantázia és igy van ez kérem, Ha egyszer fekete szalad a fehéren Mert itt mindegy kérem, tőr, vitriol, bomba 5 feltétlen a hatás, ha kissé goromba. —ó. TJ fekete. A nagyállási ispánnak sohse tudott olyan forró feket ó főzni a szakácsné, hogy az ispán ur azt ne mondta volna: _ — Ez a kávé megint hideg. Ez nem feketekávé, ez kávéfagylalt. Százszor megmondtam már magának, kogy nekem forróu hozza be a kávét. Be én nem imádkozok ... Ha még egyszer igy teszi elém, hát felszedheti a sátorfáját ... És a szakácsné fel is szedte azt a bizonyos sátorfát, mert hiába tette azt a feketét poharastól a tűzre, mikor bevitte, csak nem volt az olyan forró, mint amilyennek az ispán ur szerette volna. Elment az egyik szakácsné, jött a másik, harmadik és e sürü változás egyedüli oka a feketekávé volt. Hanem az ispán ur eszén is túljárt a negyedik. — Ez a káré hideg, ez nem feketekávé, ez kavéfagylalt Nekem ugy lőzze a kávét, hogy az forró legyen. — Igenis kéremaláson ... — Mert ha nekem hidegen hozza be, akkor szedheti a sátorfáját. — Igenis kéremaláson ... És másnap volt is forró fekete . . . olyan forró, hogy az ispán urnák a szájaszéléről meg a nyelvéről lement a bor tisztára. , És ennek a negyediknek is el kellett menni, mert azért volt olyan forró a fekete, hogy: — a kávéskanalat megtüzesítette. Tíz inspektor ur. Szigorúan meg volt tiltva az urasági kocsisnak, hogy hátranézzen, ha a bakon ül. Soha és semmi korulmenyek között. És a parádés kocsisok meg is fogadtak ezt a parancsot, mert mig megszokik ilyesmihez az ember, addig Kijár a kosát mellé más egyéb is . . .