Békésmegyei közlöny, 1920 (47. évfolyam) január-december • 2-104. szám

1920-11-14 / 92. szám

Békéscsaba, 1920 november 14 fira 1*

50 IC Vasárnap fcn £ M r ágw* evt« — félévre — — Negyedévre — 2gy uóaarr* — 120— koron* 60 korona 30.— korona 10-— koron? S ; £S>M llfl Megjeícniít hetenkém kétszer i Csütörtökön és vasárn»D regge? wimkj I tMn XLVIL évfolyam. 92. szám POLITIKAI LAP sí*«fces*t6ség is kiadóhivatal : U. kerület, Ferenc Jötte!-tér (Bazapiac) 20. s* Megyei telefon : 7. s»ám. il w L W A hirdetési dijak helyben, mindenkot készpénzzel fizetendők. — A „Nyilt-tér" rovatban egy sor közlési dija : 20'— K Kéziratok nem adatnak vissza. A Duna. Nem napok, de már hónapok óta szállingóznak a politikai körökből kiszivárgott hirek, hogy mozgalom indutt meg egy uj kormányzópárt szervezésére. Ennek a kormányzópártnak létrejöttét, születését nagyon jói ismerjük már s ha maguk a nemzetgyűlési képviselők jöttek rá, hogy igy tovább nem mehet, mert nem felel meg az ország valódi akaratának és jogos érdekeinek a mai politikai széttagoltság, akkor még idejében jöttek rá. Még nem késő, ha a párturalom helyébe egységes reálpolitikát restituálnak, egy olyan politikai öszszetételt, mely kepviseli a társadalom minden osztályát, vagyis képviseli a nemzet egyetemét. Különösen komoiy jelentőséggel bir ez a kérdés akkor, mikor tudjuk, hogy a közel jövőben Magyarországnak nagy gazdasági érdekei forognak kockán, amelyhez nem elég a felelősség homályos érzete, de ahova kell a politikai tapasztalat. Es e tekintetbpn éppen a kisgazdapárt jutott abba a helyzetbe, hogy saját érdekei tekintetében is meg kell védeni a kisgazdát, mert mig játsza a rövid kantárra eresztett politikát, addig olyan országos, sőt világpolitikai kilátással járó gazdasági, de magyar érdekek forognak kockán, amellyel ma valaki alig törödik. Gróf Tisza István volt az, aki egyik képviselőházi beszédében figyelmeztette az országot nem a háború elvesztésével járó egyeb körütményekre, hanem egyenesen a legsúlyosabb és legjelentősebb kérdésre hivta fel a figyelmet már jóelcre, mikor figyelmeztetett arra, hogy ellenségeink el akarják venni tőlünk a Dunát. Ezer béke ezer ratifikálása mellett is minden állam az, amelynek sznverénitása a saját földjén meg van kötve, ahol szárazföldön és vizén hideg testű sima kigyók gyürőznek keresztül, akik, ha egyelőre el nem is nyelnek, de benyálaznak az örök kigyótcrmészet szerint, hogy simábbá tegyenek majd az elnyelés processusához. Mig ezer megoldatlan nagy nemzeti kérdés tépdesi a lelkünket, ugy, hogy azt se tudjuk, merre és hová forduljunk a tekintetünkkel, mikor éppen az utolsó, legkeserűbb kérdésről van szó, a béke ratifikációjáról, ugyanakkor vetődik felszínre ennek az országnak egy lehetetlen gazdasági megkötöttsége; a Dunahajózás kérdése. Figyelemmel kisérve e fontos kérdést, maradt egy vigasztalásunk, hogy mindent nélkülünk tesznek. Németország, Ausztria, Magyarország és Bulgária ebben a kérdésben határozati joggal nem rendelkeznek. De ez a négy állam nincs még letörülve a föld színéről s amíg letörülve nincs, addig élni fog, még ha koldusmankón jár is, mert azzal a koldusmankóval még ütni is lehet. A Dunahajózás kérdésével kapcsolatban ismét a legszerencsétlenebb sors jutott ki nekünk. Most érkezeit vissza dr. Jármay E'emér miniszteri tanácsos, a küiügyminiszterinm dunaügyi osztályának vezetője Parisból, ahol a Duna-konferencián vett részt. Nern valami jó újsággal tért haza, mert ellenségeink nemcsak a Dunát veszik el, hanem a Tiszát is és mindazokat a mellék]oly ókat és csatornákat, amelyeket majd egv bizottság kijelöl. Ellenben Párisban a Száva a Dunának nem mellékfolyója, tehát nem esik nemzetközi nyilvánítás alá. De van még ennek a Dunaszerződésnek, mely egyúttal a békeszerződésnek is, egy olyan része, amely megdöbbenthet minden magyarul gondolkozó embert. Ugyanis Magyarország a béke jóváhagyásától számitolt három éven belül a szövetséges parti államok kikötői között csakis az illető államok engedélyével tarthat Jenn forgalmai. Tehát nem csak mellékfolyóinkon kalózkodik a szerb, az oláh, a cseh, de ha neki ugy tetszik, a magyar hajózás meg se indulhat. E szerint ott vagyunk, ahol a part szakad Nincs semmi garancia arra, mert a ratifikálás semmi és nem garancia, hogy most már megnyílnak mind azok az erőforrások, melyek egy államélet éléséhez •alóban szükségesek. Garancia csak egy van, magyar fajunkban nem csak ébien tartani, de fejleszteni és erősíteni azt a büszke öntudatot, mely tüzes életet önt az áléit lelkekbe, amely nem uj, de kipróbált vállakra teszi a kormányzat súlyát. Garancia a magyar középosztály, akiket nem lehet kirekeszteni a szellemi vezetésből, mert hiszen a müveit középosztály vezeti és vezette az egész világot, a müveit magyar középosztálynak át kell venni a vezetéstmég akkor is, ha a magyarság nem százszor, de ha ezerszer olyan agrár állam is mint a milyen. A folyamat megindult a kormányzópártban, mely egy komoly politikai törekvés összhangját keresi, nem fontos ebben a pillanatban, mi lesz az eredmény, fontos csak az, hogy legyenek, akik a hazafiság mellett kötelességeket is ismernek. A kötelességek közül pedig legelső a gazdasági továbbfejlődés utjának biztosítása, nem nemzetközi, hanem a nemzeti munkaprogramm alapján. Nem akarunk kikapcsolódni a nemzetköziségből, de Csonkamagyarországou nem adhatjuk fel azt a kis függetlenségünket, amelyben bízva, nehéz szívvel, de tudomásul vettük d béke ratifikálását. A magyar folyók és patakok életerei a magyar földnek, ha ezt is elveszik tőlünk, ha megfojtják földünknek extra vérkeringését, akkor csakugyan tájékozatlan lehet az a Dunabizottság, mert nem gondol a Duna és Tisza mellékfolyóinak áradására. Egy-egy tavaszi árvíz nagy földindulásokat szokott okozni, inár pedig a Duna és Tisza mellékfolyói mellett magyarok laknak. Az a cseh, vagy oláh hajó éppen jó helyen köt majd ki Szentesen, vagy a leroskadt szolnoki hid alatt. Levél az elhagyott hazából. Porzsolt Kálmánnak, az Esti levelek kitűnő Írójának megható sorait találjuk a most megjelent „Külföldi Magyarságában. A tartalmas és mély magyar érzéstől átitatott irás megérdemli hogy azt széles körben olvassák, Az emberiség természetrajzában külön fejezetet érdemel a „külföldi magyar". Külön egyéniség Önálló karakter. Össze nem téveszthető semmiféle más nemzetbelivel Sőt még az „óhazai magyar" ral sem Ha Plutarchos élne, ki párhuzamos jellemrajzokat irt, ilyen párhuzamos karakterfestéssel tudná csak megmagyarázni, hogy mi különbség van a kétféle magyar között? Akkor tűnnék csak ki igazán, hogy mennyivel különb a külföldi magyar, mint az itthonmaradt Hasonlítsuk össze ugyanazon a pályán mennyi akadállyal kell egy magyarnak megküzdeni itthon és mennyivel a külföldön. Itthon a legszamarabb diákot is át lehet húzni minden 1 vizsgán egy kis protekcióval Odakünn nincs pártfogás Idehaza a család, a rokonság valamivel mégis csak segiti az embert Odaküun a magyarnak nincs családja s ha van. akkor az csak terhére van mindaddig, mig föl nem vergődik. Itthon azt a nyelvet, mellyel a mindennapi kenyerét megkeresheti, az anyatej jel szívja magába. Künn a külföldön mennyi kinnal fáradtsággal kell megtanulni az idegen nyelvet. Akármit tanult is itthon a kivándorló, külföldön sck ujat kell megtanulnia, minden egy^s fillérért tiz fillérnyit is kell dolgoznia. Itthon méltányolják a tehetségét az ismerősök s az ismeretség maga szárnyat ád a boidoguláshoz. Idegenek közütt kemény munkával, lágy alázatossággal csak lassan tud eljutni odáig, hogy megismerjék és eiismerjék Odakünn minden kivándorló újra születik s újra kell magából embert csinálnia Az emberek fajsulyát s egyéni értékét csak most mérik meg igazán, mikor a leégett hazát újra kell építeni. Eleve kimondhatjuk az itéle tet, hogy az ó hazai magyar magára hagyatva Hem tudja fölépíteni régi otthonát. Sőt százezrével akarják kezükbe venni a vándorbotot. Ezért szükség volna ember cserére Az uj kivándorlók helyébe jöjjenek visszavándorlók De majd csak akkor, ha itthon minden visszavándorlónak minden joga és kötelezettsége adóügye s katonai szolgálata tisztába jött Bizonytalanra ne jöjjön haza senki. Ezt a levelet az elhagyott hazából csak azért küldöm hozzátok külföld magyarjai, hogy az egyetlen igazi emberi érzésnek, az irigység nek adjak kifejezést: irigyelünk benneteket, kik egy idegen világban becsületes kenyeret tudta tok magatoknak szerezni A mi kenyerünk keserű A mi kenyerünk kevés. A ruhánk rongyos foszlányokban szakad le rólunk. Pénzünk nincs. Ami van. az is értéktelen. A ti példátokra van szükségünk, hogy meglanuljunk dolgozni takarékoskodni. Adjatok nekünk leckét a kivándor* lás tudományából amiben ti már letettétek az érettségi vizsgát Nekünk is „ki kell vándorol nunk" — még ha itthon is maradunk — a régi hencegő, tunya életünkből. Mert bár négy Elszász Lotharingiánk is van mégis ugy büszkéi kedünk. mintha mind Gascogneiak volnánk . Szállj Jtis levélke messze idegenbe, bánatos hazából boldog otthonokba. Külföldi édes test véreink, kik még nem felejtettétek el zengetes szép mBgyar uyelvünket kik emlékeztek még falutok fehér házikóira,»a fatornyos templomokra, gondoljatok néha néha ránk. kik itthon a hidegülő őszben ugy gunnyasztunk összehúzódva, mint a fészektelen, tört szárnyú fecskék a távíró dróton, melyek szeretnéuek messze szállni meleg tájak felá, de itt tartja őket a — tragédiájuk . . .