Békésmegyei közlöny, 1920 (47. évfolyam) január-december • 2-104. szám

1920-10-17 / 84. szám

Ara 1*50 K Békéscsaba, 1920 október 17 Vasárnap XLV1L évfolyam, 84. szám - VI Sgéas évia — Félévre — — Negyedévre — Xjy hónapra — — — 120— korona — — 60-— korona — — 30.— korona — — 10-— korona Megjelenik hetenként kétszeri Csütörtökön és vasárnap reggel POLITIKAI LAP Smrkesstóség 6a kiadóhiva­tal: II. kerfilet, Ferenc Jó­ssef-tér (Bnzapiac) 20. «• Megyei telefon: 7. szám. A hirdetési dijak helyben, mindenkor készpénz se) fizetendők. — A „Nyilt-tér* rovatban egy sor közlési dija : 20°— K Kéziratok nem adatnak vissza. Á csehek praktikája. A magyar békeküldöílség elnöke, gróf Apponyi Albert megjósolta, hogy Magyar­ország megcsonkítása ugy m«rad itt Európa közepén, mint egy nagy nyitott seb. Mig a magyar kérdést közmegelégedésre nem rendezik, a beteg Európa meggyógyulni nem fog. Apponyi Albertnek ez a jóslása beteljesedett, mert a felszínen levő politi­kai kérdések között nincs ma Európának fontosabb kérdése, mint az orosz és a magyar kérdés. Az európai politikai körök, különösen a jó szomszédok, akik könnyű győzelem soha nem álmodott gyümölcsei­hez jutottak, fáradoznak azon, hogyan le­hetne ezt a nekik kedvező mostani állapo­tot fenntartani és biztosítani, ha kell erő­szakkal is. Ennek a törekvésnek a meg­testesülése a kis antant, melynek ideája a csehek politikai nagykonyháján született meg. Ma, ha a jelek nem csalnak, ott tar­tunk, hogy ez a mi feldarabolt országunk ellen szőtt szövetség eltért eredeti céljától, mert a szomszédokat nem sikerült teljes egészében a magyarság ellen tömöriteni. Így például Lengyelország egyenesen ki­jelentette, hogy a lengyelek csatlakozásáról csak akkor lehet szó, ha ennek a szövet­ségnek nincs meg a nyilvánvaló magyar­ellenes tendenciája. Hogy a cseheknek ez a ravasz mes­terkedése nem sike.ült, oka az is, hogy időközben a cseh köztársaságban is súlyos belső zavarok törtek ki, de meg a lengye­lekkel is van még egy elintézetlen lovagias ügye, ez pedig a tescheni kérdés. Már pe­dig ennek a kérdésnek az elintézéséig L.engyelország tudni sem akar a kis an­tantról. Ugy látszik mégis, hogy a csehek minden áron meg akarják ezt a kérdést oldani, igy aztán a~(iseh külügyminiszter minden készségét kijelentette a lengyelek­kel szemben, hogy a köztük levő vitás kérdést békésen oldják meg, Igy nemcsak reméli, de Csehország boldog lesz, ha a lengyelek is csatlakoznak a kis antanthoz. Nem tudjuk még, mi lesz a lengyel kormány válasza, de az egyetlen népről, mely évszázados közös sorsban velünk együtt vérzett és szenvedett, nem hisszük, hogy felüljön az alattomos cseh számitás­nak. Nem hisszük különösen azért, mert hiszen éppen a csehek számítottak Len­gyelország bukására s Nyugateurópa felé ők .nyitottak kaput a bolsevizmusnak. Annyi bizonyos, hogy ma már a kis antant diplomáciája nem dolgozik olyan zavartalanul, mint eddig. De hát hogy ne­künk is jusson egy kis mézesmadzag, most á csehek azon mesterkednek, hogy minket Js bevonjanak egy keleteurópai szövetségbe. Ennek az akciónak őszintesé­gében nem igen hiszünk, de bizunk ab­ban, hogy a dolgok fejlődése itt még nem fog megállani s az előállott európai zűr­zavar folyamán élesebb szinben tűnik fel a mi igazságunk. Vagy ugy is mondhat­nánk, hogy rikítóbban fest az az igazság­talanság, melyet velünk szemben Európa elkövetett. A torlódó események uj és uj alaku­lásokat vetnek felszínre, vagy sülyeszte­nek el, igy nekünk izmosodik az a remé­nyünk, hogy kiszabadulunk a magyargyű­lölő politikai gyűrűből, mit a csehek kö­rénk vontak. Egy központi fekvésű Ma­gyarország nélkül nem maradhat itt fent semmiféle államszövetség, különösen nem egy keleteurópai szövetség. A csehek ugyan még mindig keverik a kártyát ellenünk, de ha a lengyelek felismerik a helyzetet és átérzik azt a fájdalmat, mely a sajgó magyar sebből fakad, akkor a vakon gyű­lölködő cseh mesterkedés vereséget fog szenvedni. Események, Szerajevóban a szerb testvérek egy kiprö bált eszközhöz nyúltak és virágcsokor helyett bombával kedveskedtek a szerb trónörökösnek Hogy a merénylet nem sikerült ugy, mint hat évvel ezelőtt a mi trónörökösünkkel történt, hát ez csak olyan privát szerencséje lehet a szerb régensnek. De mikor a robbanás után tovább vitte a vonat, elgondolkozhatott volna bizonyos dolgokon Neki oka és módja van rá hogy egy kicsit emlékezetben tartsa a multat Ahogy egyik nap alapja a holnapnak, az a mult ugy lesz holnapja a jövőnek. Az a hat évvel ezelőtt el hajitott bomba lángbaboritotta a müveit világot felszabadította az elvakult emberi indulatokat, amelyeknek pénztel fűtött melegágya volt a Balkán Ez a szörnyű világégés talán sohasem következett volna be, talán sohase lett volna az általános emberi nyomor, ha a belgrádi konak ban nem talált volna jó és megfelelő talajra az eldurvult emberi erkölcs Robbanások után talán megmozdul a felelősségérzet és a hatalmi tob­zódások mellett a téli éjszakákon megjelennek a véres emberi árnyak, mint nagy intő példái annak, hogy a belgrádi konak nagyon is süp­pedékes talajra van épitve. Az oláhok már megint számolnak Számol­nak az eseményekkel, hogy netalán elveszítik a megszállott részeken a pünkösdi hatalmat. Tehát harmóniát akar teremteni közöttünk az ő sajátos módszere szerint, igy először ledönti a szalon» tai Kossuth-szobrot, aztán ünnepélyesen felállítja a muzeumban. Mikor erőszakosságokkal, zsaro • lásokkal végsőkig keserítik el a lakosságot, ak kor a román sajtó jön és igéri, hogy vége lesz a tulkapásoknak. Sőt még kesereg, hogy az el keseredés oka az, hogy nincsenek tisztviselők, akik ismernék a nép lelkét, bevett szokásait, igy aztán szakadoznak a szálak ahelyett hogy szorosabb volna az egybekapcsolódás. Ez a Re­sergés ugyan semmi eredménnyel nem jár, ma rad minden mindig a régiben, de a román sajtó emiatt sivárnak látja a jövőt, amellyel számolni kell. Számolnak is, csak arra nem akarnak rá­jönni, hogy kétszerkettő négy, hogy a mi igaz­ságunk mindig igazság marad Talán egyszer csakugyan eljön a nagy tanítómester, a Sors és jobban megtanítja őket a számolásra, semmint gondolják Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök Igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában, Amen. Fővárosi levél. — Saját tudósitónktól. — Budapest, 1920 október 15. A politikában szélcsend. Az a bizonyos nagy nyomasztó némaság a kitörni készülő vi< har előtt. A parlamenti szünet végre mintha a politikai hullámok elülését is magával hozta volna. A képviselők szétszéledtek s a lelkiisme­retesebb és számítóbb része azzal tett eleget honatyai kötelességének, hogy beszámolót tar­tott kerületében. Ezért a pártkörök élete jelen­tékenyen megcsappant A kisgazdapártban csak néhány amatőr kisgazda, meg az itt rekedt mi­niszterek szállingóznak. Egyedül a Wenckheim palota és a keresztvén párt helyisége hangos. A párt kebelében altalános az elégedetlenség a ImrzussaU Abban mindannyian megegyeznek, hogy a kitűzött programmból — eltekintve az enyhének tartott numerus clausustól és a galí­ciaiak most megindult kitoloncolásától — sem • mit sem sikeiült megvalósitani s ez a körül­mény — sokak meggyőződése szerint — ka­tasztrófálisan előidézheti a tömegek kiábrándu­lását Éppen ezért két ellentétes eltolódás ész* lelhető : az egyik, a hevesebb temperamentu­muak, a valóban intranzigensek, a keresztény irányzat sürgős megvalósítását követelik, ugy gazdasági, mint politikai és társadalmi téren, tekintet nélkül minden egyéb megfontolandó szempontra. Ez a frakció akart nemrégiben tömörülni a Felébredt Magyarok Pártja néven s ennek az alakulásnak a terve még mindig szőnyegen van A másik rész, — s ez a szám­ban jóval nagyobb — mindenekelőtt a kon szolidációt, a megközelítően normális gazdasági élet felvételét, a mindinkább súlyosbodó szo­ciális bajok és a társadalmi nyomor enyhítését megfelelő helyes szociálpolitikával ezt tartja szem előtt. A most még csak lepel alatt for rongó előkészületek a megindult uj ülésszak alatt jutnak felszínre, amikor egyébként is rend­kívüli kihatású, fontos törvényjavaslatok kerül­nek tárgyalásra. A benyújtandó javaslatok élén két korsza­kos tőrvénytervezet dominál: az egyik a /ötdbir tokreform, a másik az egyszeri nagy vagyonadó. Mind a kettőt az iltelékes körök a legnagyobb titoktartással bástyázzák körül. A földbirtokre­formnál sikerült megegyezésre találni a nagy­atádi Szabó és Rubinek féle fölfogás között, amikor közbelépett Korányi, a pénzügyminisz ter és pénzügyi szempontból megállj t kiáltott a javaslatnak Lehetetlennek tartja a kisajátítandó földek megvételének hitel utján való lebonyo­lítását A föld ára ma pénzünk gyenge vásárló ereje folytán hihetetlen magasra szökött. Hosz­szabb lejáratú kölcsönöknél pénzünk várható javulása mellett, végzetes terhet jelentene a vevőre a mai vételár névértékének a visszafize­tése. Viszont ha a törvény a vételárat a háború előtti árak szerint állapítaná meg, ugy ez rend« kívüli veszteség volna a jelenlegi tulajdono. sokra, arai könnyen bénitólaghathatna a nagy­birtokok üzemére. Ennek a kérdésnek a meg­oldása a tervezet legérdekesebb és türelmetle­nül várt pontja. Kiszivárgott hirek szerint a pénzügyminiszter azt a kiutat ajánlja, hogy a kisajátított földek egyelőre csak bérbeadassanak az arra jogosultaknak azzal a kikötéssel, hogy a vételre a bérlőnek elsőbbségi joga van. Aki­nek már most meg van a pénze a vételár ki­fizetésére, annál a dolog természetesen semmi akadályba sem ütközik ,„-. Az egyszeri vagyonadóról még kevesebbet tudni. Annyi bizonyos, hamarosan a Ház elé kerül. Amint már a miniszter nyilatkozott is, különbséget tesznefcgháborus (konjunkturás) és normálisan szerzejfr, békevagyon között A kulcs, amely progresszive halad, minimális, a kötelezettség időtartama elég hosszú ugy hogy

Next

/
Thumbnails
Contents