Békésmegyei közlöny, 1920 (47. évfolyam) január-december • 2-104. szám

1920-07-08 / 55. szám

2 ftfiKfiSXEGYEI KÖZLÖNT Békéscsaba 1920 julius 4 Hadjárat az Hvarescu-kormány elten. Budapest, 1920. jul. 7. Bukaresti jelentés szerint az erdélyi nemzeti párt a leghevesebb akciót indította meg Avarescu és kormánya ellen. Legújabban azzal vádolják őket, hogy Csehországnak engedtek át nagymennyiségű gabona- és élelmiszerszállitmányt, amelynek pedig Erdé ybe kellett volna jönnie. Erdéiyben nagy a drágaság, a szegény nép éhezik s emiatt általános az elégedetlenség. TI románok dobra ütik a vagyonukat, Debrecenből jelentik, hogy a bukaresti Victorul legújabb száma elrémítő képet ad arról a válságos politikai helyzetről, melyben a jelenlegi rorrái kormány van. Hogy súlyos pénzügyi helyzetén segítsen, a kormány kénytelen volt eladni a kincstári ménesbirtokokat. Mo_t pedig erdélyi birtokait bocsátja áruba. Hogy ezalatt az oláhoknál a m?gyar gardáktól elrab'oít földeket kell érteni, az csak természetes. a Olasz—albán fyáboru. Paris. (Sziklatávirat.) Ideérkezett je= lentés szerint az albánok bevonullak Valonába. Olasz hadihajók legénységet tettek partra, amely megkísérelte visszaszerezni a várost. De a kísérlet teljes kudarccal végződött. Az olaszok 480 halottat vesztettek, az albánok 7 nehéz ágyút és 39 géppuskát zsákmányoltak. á franciák félnek a germán erőtől. Egybe akarják kovácsolni a dunai államokat. Bécset akarják a Duna hajózás középpontjává. (Saját tudósítónktól) Junius 3. án a francia szenátus 263 szava zattal 23 ellenében ratifikálta az osztrák békét. A békeszerződés előadója Imbart de la Tour senator volt, aki érdekes beszédben ismertette az osztrák magyar monarchia volt államainak a helyzetét A beszédből azokat a részeket, me lyek bennünket magyarokat is érdekelnek a kö^ vetkezőkben közöljük : — Világos — mondotta a szenátor — hogy a Wa.-ht am Rheint, a rajnai őrséget a francia politikának a Dunánál kell ellensúlyoznia. A mi politikánk néhány szóban összefoglalható. Minden erőnkkel támogatni kell azokat az álla mokat, melyek a régi monarchiából vagy meg fogyva, vagy megnövekedve előállottak a pan• germanizmusnak minden beavatkozása ellen — Nekünk a további jövőben arra kell ügyelnünk s azt kell fontolóra vennünk, hogy micsoda intézkedések által, sőt ha kell, a béke tervezeten való változtatás által szervezhetjük ujjá véglegesen Középeurópát és hogy mi módon valósithatjuk meg az ott lakó népek politikai egyensúlyát és jólétét Gazdaságilag ezek a népek kiegészítik egymást földrajzilag pedig valamennyien a nagy Duna medencének a lakosai Magyarország gabonatermő, Jugoszlávia állattenyésztő ország, Cseh-Szlovákiának bányái vannak, főleg szénbányája, sok nyersanyaga, nagy ipara, főleg sör, cukor és üvegipara. Ausztria acélt gyártott, fát dolgozott fel és kívülről jövő nyersanyagokat és bankokrá ciája révén finanszírozta a birodalom kereske delmét és Iparát. — Egész Középeurópa jövője megköveteli, hogy az egykori monarchiából alakult államok kölcsönös gazdasági elzárkózása megszűnjön. Az osztrák békeszerződés néhány pontjában erre tekintettel is van. De szükkorlátu, provizórikus intézkedések helyett szükséges lett volna a Dunai-Aiiamok egységét elvileg kimondani. Ezt az egységet természetesen nem akarjuk kierőszakolni. de csodálatraméltó, hogy kifejezetten nem mutattunk rá, hogy megengedhető és keresztülvihető : Pedig ezeknek az államoknak erre az egységre kell törekedriiök, mihelyt a háborús gyűlölet lecsillapodott — Ez a gazdasági egység követeli, hogy a vámsorompók lehulljanak, akár egy vámközös ség, akár pedig kereskedelmi szerződések foly tán Megköveteli egyszersmind a vasúti közlekedés szabadságát és intenzív voltát és feltétlenül megkívánja, hogy a dunai hajózást meg | felelő módon szervezzék. A dunai hajózás szer | vezésének az elsőnek kell lennie amit az osz | trák béke érvénybelépte után mindjárt végre j kell hajtani Ennek főcéljának kell lennie, hogy j ez a nemzetközi viziut a gazdasági egység és a j folyam államok jólétének főrugójává váljék. A Duna lesz annak a területnek, amelyen áthalad, ipari ütőere és arra van hivatva, hogy az uj Középeurópa jövőjében elsőrangú szerepet ját szon Végül a szónok megemlíti, hogy a dunai hajózás középpontjának nem Pestnek, hanem Bécsnek kell lennie. De ezt a kívánságát nem szabad szivünkre vennünk a derék frnnciáktól Tudvalevő hogy az angolok Budapestet akarják mint központot. Ennek sem irányunkban való elfogultság az oka. Egyszerűen az angolok Budapesten, a franciák Bécsben vásároltak össze mindent, ami a hajó \ zás körébe vág Az előbbinek az osztrákoknál, az utóbbinak nálunk vannak nagy érdekeltségeik. Ami pedig a derék franciáknak a szószék rőt elharsogott egyéb kijelentéseit illeti, főleg a Dunai Államok gazdasági egységét, megérzik rajtuk, hogy kigondolójuk tőlünk messze a helyzet tapasztalati ismerete nélkül, képzelte el a dolgot. Mert hogy beszélhetnénk mi gazdasági : együttműködésről mindaddig, amig a Csonka magyarország csupán kiuzsorázottja lenne egy csomó szipolyozónak ? Hogyan bizalomról, ami* kor a legembertelenebb módon bánnak honfitársainkkal ? Imbart de la Tour senatornak igaza van. Intézkedéseket kell tenni sőt ha kell, megváltoz tatni a szerződést! Ez volna az egyedüli kint abból a gazdasági katasztrófából, amely felé Középeurópa rohamlépésekkel halad Komán hajózási bizottság Budapesten. Még ők beszélnek kárról. Tudvalevően a békeszerződés értelmében a románok a tőlük a háború folyamán elvett hajó kat és uszályokat visszakövetelhetik Magyarországtól Ebben az ügyben a mult héten egy ro mán bizottság érkezett Budapestre, amely tár gyalást kezdett a Magyar Hajózási Intézőséggel, ahova a magyar társaságok tulajdonában volt hajópark felosztási ügye tartozik. Eddig mintegy 8 uszályt kaptak vissza a románok azok közül, amelyeket a magyar csapatok annakidején elvet tek tőlük. A tárgyalások folyamán a Magyar Hajózási Intézőségnek a legnagyobb eréllyel kellett védelmeznie a magyar álláspontot, mert a román hatóságok egész sereg jogtalan követelést támasztottak Még körülbelül 8 uszály visszaadására tar tanak igényt a román megbízottak. A Magyar Hajózási Intézőség a legnagyobb figyelemmel vizsgálja a románok adatait, mert valóban nagy értékekről van szó, miután ma egy uszály meg állapított forgalmi értéke 3 millió koronát tesz ki Minden fel nem található uszályért hozzávetőleg ennyi kártérítési igényt emelnek a ro« m 'n megbízottak, de a kár megtérítésére eddig még egyetlen esetben sem került sor, csupán jegyzőkönyvek felvételével intézték el a felek a ' felmerült vitás ügyeket. Csütörtöki levél. Aktuális sorok. A „Békésmegyei Közlöny" vasárnapi számában egy rövid kis hirt olvastam arról, hogy végre, hosszú vajúdás után a város érintkezésbe lépett egy angol import céggel és — ha sike rül — rövidesen 4-5 waggon cukrot fognak szétosztani Békéscsabán kilónként 92 koronás árban Megelégedetten olvastam ezt a kis örömhírt de a másik pillanatban önkéntelenül is arra gondoltam, .hogy miért kell ennek az ötvenezer lakossal rendelkező városnak a cukor és más egyébb hozzá hasonló fontos élelmicikkeket nél külözni, amikor más kisebb városok a szó szo ros értelmében mindennel ellátják a lakosságot és ha egyes cikkekben nem is bővelkednek de annyi bizonyos, hogy hiányt nem szenvednek. Fölöslegesnek találom e helyen bővebben foglalkozni azzal, hogy milyen fontos közszükségleti cikket képez a cukor Sőt azt hiszem, nem tévedek, ma sokkal fontosabb a cukorkérdés megoldása, mint a háború ' éveiben Nemcsak azért, mert a rettenetes drágaság folytán a hústalan napokat meg kelett kétszerezni és amit — tudott dolog — csak főzelékkel és tésztával lehet pótolni. De hogyan, mivel lehet a tész tánál a cukrot pótolni ? De nemcsak ebből a szempontból fontos a cukorkérdés sikeres és gyors megoldása. Min denekelótt fontos ez közegészségi szempontból. Nem is olyan régen hatalmas fekete keretű plakátok hirdették Békéscsaba utcáin azt a szomorú valóságot hogy Magyarországon az el* mult évben millióra ment azoknak a száma, akik áldozaiul estek a tüdővésznek Ugyancsak ezek a szomorú, döbbenetes sorok adták tud tunkra azt is, hogy e rettenetes betegség még ma is óriási mértekben szedi áldozatait Tudom jól, hogy a cukorkérdés sikeres megoldásával még nem fognak megszűnni ezek a bajok ; viszont azt is tudom hogy sok esetben enyhülés és némely esetben gyökeres orvoslás állana be. Mert hiszen mindenki iisztában van azzal, hogy a tüdőbetegeknél milyen fontos szerepet játszik a „jó táplálkozás". A jó táplálkozást pedig cukor nélkül elképzelni lehetetlenség A „vesztett" háború után szegény letiport megcsonkított országunknak szüksége van min den polgárára ha azt akarjuk elérni, hogy a most lenézett és teljesen magára hagyott magyar nemzet újból a régi fényében ragyogjon. Es mi akarjuk I Szivünk minden dobbanása, agyunk minden gondolata csak abban dombo rodik ki, hogy megmentsük a mi szülőanyánkat : a magyar hazát 1 Ámde ha ezt elakarjuk érni akkor félre kell tenni a kishitüségünket és erős kézzel, közös erővel hozzá kell fognunk ahhoz a munkához, melynek nyomán áldás fakad. Le kell ráznunk magunkról a bűnös nemtörődömség súlyos láncait és uj friss erőt és életrevaló szellemet vinni oda ahol a szük látókörű konzervatívok és az egyéni érdekeket képviselő bácsik mostohán, megértés nélkül intézik el ügyeinket Felocsúdva az évtizedek óta tartó kábultSágból, újjászületésünk reggelén jóleső érzéssel szemlélnénk egy olyan kort, amelynek szelleme kivétel nélkül mindenkinek meghozná a maga — boldogulását. Egy olyan kort, amely felül tud emelkedni az osztályok harcain és amely egyforma mérleggel juttatna mindenkinek abból, amely a megelégedettség felé vezet. Szeretném már szívvel-lélekkel üdvözölni ezt az uj kort annál is inkább, mert me? va« gyok győződve arról, hogy ez ugy az egyes ember, mint az összeség és igy a szegény, megcsonkított magyar hazánknak is csak az előnyére válna mert ez magával hozná a munkát, a termelést és az annak nyomán fakadó — bol dogulást Hiszem és erős a reményem, hogy erre nem kell már sokáig várni; hogy rövidesen jönni fog a megértés szelleme és akkor lassanlassan el fognak tűnni a falakról azok a mély gyászt hirdető, vastag fekete keretű előhírnökei a csontkezű hideg rémnek, mely irgalmatlanul elsodorja azt, akit útjába ejt. Szemléld.