Békésmegyei közlöny, 1920 (47. évfolyam) január-december • 2-104. szám

1920-01-15 / 5. szám

6 BÉKÜSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba 1919 január 4 ^ Angol és magyar érintkezések a múltban. Felhívjuk olvasóink figyelmét az alábbi cikkre, amely egy ismert egyetemi magántanár, tudós tollából való. Ma élénken foglalkoztatja a magyarság közvéleményét, hogy a jövőbeni vi lág politikai relációja milyen lehet Minden magyar szive Anglia felé fordul s minden reménységünk Angliában bizakodik. Nem érdektelen tehát kimutatni azokat a politikai és érzelmi momentumokat, amelyek eddig is — ha lazán ii — de összekötötték Magyarországot Angliá val. Két részben fogjuk közölni e nagyérdekü tanulmányt, amelyet elsőnek ismertethetünk Bé késcsaba müveit közönségével. Hir szerint az angol pénzvilág figyelme Magyarország felé is fordul Az a körülmény, hogy a Dunának az eddiginél fontosabb szere pet szántak a világforgalomban, bizonyos érdeklődést ébresztett a magyarság iránt is Va jon kezdenek e bennünket felfedezni, vagy tudtak e rólunk már régebben is valamit Angliá ban ? A kérdést néhány történetileg érdekes, da kevéssé ismert adattal fogjuk megvilágítani Kevesen tudják, hogy már a XI században is jutottak el angolok hazánkba Két angolpárt királyfi Svédországba menekült Salamon király udvarában nevekedtek. Ugyancsak ná'^/ik nőtt fel Margit a későbbi skóciai kl.aiyné is, kii skót és óangol krónikák tanúbizonysága szerint több magyar nemes kisért távol hazajába. A Lesché család. Stócia legismertebb családjainak egyike M

f.git, egy magyar kisérőjétől szármáz tatja magát E XI. századbeli véletlen érintkezésen kivül kevés lehetett a találkozás angolok és magyarok kőzött. Néhány adattal kimerül idevonatkozó ismeretünk. Csak a legnevezetesebbeket emlit jük. Zsigmond magyar király vendége volt V. Henriknek Windsorban, Tar Lőrinc kinek po kolbamenetelét Tinódi lantosunk énekelte meg. több honfitársáivá' együtt Szt. Patrik purgató riumát nézte meg Írországban. De Magyarországot persze vajmi kevéssé ismerhették A középkori angol költészet elég sürün emliti ugyan hazánkat is, de tartalom nélküli neveken kivül többet nem igen tud A XVI. század végétől kezdve már több nyoma látható az angol magyar érintkezésnek, amelyek még akkor is csak a véletlennek voltak köszönhetők. Tisztára véletlen például, hogy Sir Philip Sidney a hires angol költő hazánkba eljut és az itt hallott magyar versekről megemjgkezik nagy általánosság ban egyik müvében, véletlen, hogy a tudós Budai Parmenius egy hires ujfundlandi expedi cióhoz csatlakozik, mely azonban szerencsétlfc nül végződik és véletlenek azok a más érint kezések is melyet a tizenhatodik század króni kásái esetleg feljegyeztek Hazánkról a Shakespeare korabeli irodalom azonban már többet tud mint az elmúlt öt század együttvéve. Sok angolról tudunk, ki Magyarorszagon harcolt a törökök ellen történelmi müvekből útleírások ból elég sokat lehetett megtudni hazánk akkori állapotiáról Rendszeresebb, sőt a mai napig tartó érintkezésünk Angliával azonban csak a XVII. században kezdődjk. Nem Bethlen Oábor politikájára célozunk, 'mely Erdélyt hozta néhány évtizedre Angliával szorosabb nexusba, hanem református theologusoknak szokásossá vált angolországi tanulmányútját érijük a megindult érintkezések kiinduló pontjának A XVII. században igen sokan utaztak ki Angliába, Milton, az Elveszett paradicsom költője is emliti. hogy főleg az erdélyieket hozta tudásvágyuk angol hitsorsosíHttiQz és csakugyan számtalan adatunk van Angliába vándorolt és részben ott le is telepedett magyar református theologusokról. Angolok pedig szívesen segítették hitsorsosaikat. Akárhányszor egy=egy leégett templom felépítésére Angliában gyűjtötték össze a szűk' séges pénzt A XVII. század végén jelenik meg az első alapos, kultúrtörténeti szempontból is értékes angol útleírás hazánkról könyv alakjában. Dr Brown a szerzője. Nyilt szemmel utazta be ha7ánkat, meglepően sokat tud közviszonyainkról. A XVIII században az érintkezés még mindig jóformán csak az egyházi életben állapit ható meg, bár vannak rendkívül érdekes fel jegyzések hazánkról, mint például a hires Mary Worthy Montagu magyarországi leveleiben, to vábbá a bécsi angol követek feljegyzéseiben, a Konstantinápolyba Magyarországon át utazó kö vetek útleírásaiban, de igazi szervessé váltható érintkezés angolok és magyarok között csak a XVIII század végén indul meg. (Vége köv.) Dr. F. Müveszest Csabán. A vidéki va'rosok kulturális életében már esk.iendők óta olyan pangás állott be amely pá ratlan a művészet-történetben. A hosszú és véres háború okozta lelki lenyomotiság természet szerű belső következménye volt az hogy az emberek a szépért, a müvésze'é.t nem rajons; tak sőt azt, mintegy alacsonyabb kiélési forma= nak tekintették A háborúval megindult mérhe tetlen pénzfolyam magával ragadott mindenkit és legmagasabb, legmagasztosabb életformának a pénzt a gazdaságot ta. tották s csak az érde kelte az embereket amivel vagyont, na^y nagy halmaz bankót szerezhetek. És ez őrült hajszában senkisem talált bol dogságot, a pénz átok a pénz csömör lett, a gazdagok jólakottsága remegéssé nyomorodott; az egy évig tai.ó forradalom söpredéke a gaz dagok pénzét kutatta, hogy másokéval törölje le ?7 ő sok szenvedéses verejtékét Ma már lehiggadtak a szivek és a hábo^jis izgalmak, a forradalmas puskaropogas után :.a lami megnyugvó tiszta, üde szige'.re vágynak az agyak és ez a művészet. Az élésének a lehetőségei olyan egyéniek, amelyek rádiktálást nem tűrnek. Minden ember ugy éii ki önmagát, (önmaga felesleges er.ergia) ahogyan a lelki berendezései megengedik- Az individuális kiélési lehetőségek, csak a feles e* ges energia produkiiv foglalkoztatásával lelnek kielégítők, megnyug

f".tók Aki ezt nem tudja megtalálni, vagyis a felesleges energiáit nem képes produktive foglalkoztatni ?z kénytelen valami külső inger segítségével elveszitem ön magát önmaga elől Ezeknek a méúéktelen nikotin az alkohol, az őrületbe hajtőit ölelés a folytonos mámor szükséges ahhoz hogy egyszer is ne találkozzanak a leg elkükkel Igen ám de ezeknek az egészséget, az élet egyetlen nagy ajándékát kell cserébe ac'niok azéri hogy a felesleges energiájukat valamikép kiéüessék A tiszíultabb intelleKtusok megbecsülik az egészséget, mint a legfőbb jót és a művészetek élvezésében élik ki magukat meit a művészet az egészség produktuma tehát ez a legmaga s?bb élvezési lehetősé? Sok és nehéz küzködés után jutottam el ods, hogy a barátaim biztatására egy csuoa profernionis'a művészből álló gárdát hoz'ík össze, hogy igy egységes akarattal a közönségnek olyan művészi élvezetet nyujtsunk, amely párat lan 'egyen a provinciális életben. Tervünket elmondtuk többek élői,; ismertettük, hogy mit akarunk A mindenhonnan jövő biztatás, szeretetteljes kézszorítás után lelkesedéssel állottunk neki, hogy tervünket keresztül vigyük. S ma már örömmel jelenthetjük, hogy még e hó 25 én, vasárnap ta^andó „Művész délután" ra az alábbi müvéczek közreműködését sikerült biztosítani : Anhr ~r Ot ó opeiaénekes, Fetter Irén hangverseny énekeseő, Eng

rl Iván és Pongrácz Géza zongoraművészek továbbá Brrcníés Lajos, aki a Bánk Bánból Ady Tóth Árpád és Debreczeni Miklós verseiből fog előadni Részletes műsorral a vasárnapi számunk ban fogunk szolgálni Erős a hitem, hogy az uriközönség szeretni fogja ezi a délutánt és megértéssel fogadja programmunkat, melynek biztos sikerére a szereplő művészek nyújtanak garanciát Nem akar tam műkedvelő kabarét csinálni, mert az a meggyőződésem, hogy ebből már unos untig ele gendő volt mindenki számára Azután meg azért akarjuk vasárnap csinálni ezt a müvészdélutánt, meii éppen az a közönség, akire mink számítunk, az éppen vasárnap nem megy színházba és pnnak éppen a vasárnapjai a legunalmasabbak. Erős a hitem még azért is, hogy a magyar uri Rözőnséj* szeretni fogja a délutánokat, mert a magyar kuíhjjra nagyszerűségét hirdetik. A magyar zsenialitás ragyogó ereje már régtől fogva olyan csodálatos lendülettel iveit fel az egyetemes emberi kultúra egére, hogy bámu latba ejtette még a legharagosabb ellenségein' ket is De szeretni fogják a délutánokat, mert tiszta mély és őszinte művészetet adók lesznek és mink lehetetlennek tartjuk, hogy az ilyen alkalmokat ne a legnagyobb örömmel ragajü*. meg a művészit olyan ritkán élvező publikuma. (Zs. Zs.) 500 csecsemő volt 1919. év végéig a „Csecsemő és Anyavédő Intézet* nyilvántartásában és ápolásában, tehát az összes újszülöttek — 1263 — 40 százaléka. Az 5C3 csecsemő közül 54 született házasságon kivül. A 446 ból 49 valamivel több mint 10 százalék mig az 54 bői 12 halt el Ha tekintetbe vesszük hogy az országos halálozási szám 1 éves korig 20 százalékot teszen ki. akkor ezt a 10 százalékos eredményt igen kedvezőnek kell minősítenünk Ugyancsak kedvező a házasságon kivül született csecsemők halálozási arányszáma: 25 százalék, mert az or szágos szám 50 százalékot tesz ki A halálozási arány tehát feleannyira redukáltatott és ha a spanyoljárvány oly sok szép csecsemőnket el nem ragadott volna, akkor megközelítettük volna Svédország és Svájc csecsemőhalálozását, hol 7 5 százalék a halálozás Hogy az eredmény oly jó volt, az annak a törekvésnek köszönhető hogy majdnem minden anya maga táplálja gyermekét. Ezt minden szop tatási propaganda nélkül sikerült elérnünk mert az anyák többnyire olyan foglalkozást űznek, ahol nem kell a csecsemőt otthon hagyni mert a gyárba nem lehet elvinni. Aztán meg abban is kedvezőbb a helyzet nálunk, hogy maguk az anyák sem szeretik a mesterséges táplálást űzni. Intézetünk éppen ezért elsősorban a szoptató anyákat támogatja: pénzel élelemmel, hogy minél több és jobb tejük legyen és igy megfe lelőbben szoptathassák gyermekeiket Csak né hány anya volt akik részint az anya vagy az emlők betegsége miait nem tudtak maguk szoptatni. A percentuális eredmény elbírálásánál még tekintetbe kell venni, hogy az intézetünk ré szére csak kevés anyagi eszköz állott rendelkezésre Mig az első évoen 28.0C3 korona volt, addig a második évben már 22 000 koronára redukálódott az összes kiadásunk Ebből a Nő egylet 3000, a város 60CD koronát adott a többi magánosok s különböző pénzintézetek adományaiból lett iedezve A második évben, azaz 1919 ben az adományok, különösen a ta nácskormány ideje alatt teljesen megrekedtek s valóban csoda hogy kiadásainkat tudtuk fedezni. Az anyák és csecsemők pénzbeli és élelmiszer segélyezése erősen csökkent, mert a jótékony adományok elmaradtak Az állam részéről a hozzájárulásra néz/e csak ígéretet kaptunk, de kézzelfogható segélyt nem A békéscsabai Nő egylet és város az elsők között foglalnak he lyet akik ezen nemzetfenntai kó tekintetben elsőrendű intézményt létesiteuek Snmmiféle k2s<Mmen.a intézmény nem tud oly kitűnő eredményt felmutatni, mint a csecsemő és anya védelmi intézet A háború okoz.ta vérveszteséget és s-iporulati csökkenést ezen intézmény van hivatva a jövőben javítani. Mindezek dacára, hogy a gyermekhalandóság még mindig igen magas, az onnan van, hogy a tanyákon lakó sok cseléd és szegény torsu szülők csecsemőit és u anyákat nincs módunkban ellenőrizni, mert a mi gondozóink csak a városban működnek A tanyai működéshez nagyobb apparatussal, már a terület nagyságánál fogva is kellene dolgoznunk, dé ezidőszerint ehhez nincs meg az anyagi és fi' zikai erőnk Az intézmény működése csak akkor lesz tökéletes, ha a távoleső tanyákat és majorságokat be fogjuk vonni működésünk hatás* körébe Intézetünk működésének nagy horderejét mindenkinek, aki a iövő f'ánt bizalommal van, méltányolnia kell Pénz és egyébb anyagi se gélyek nélkü

1 tz intézmény működését azonban nem leszünk képesek fenntartani. Sőt még an= nak is ki vagyunk téve, hogy a csecsemők sza« porodásával — kénytelen intézetünk a működését beszüntetni Holott a szapoi alat a jövőben nagy mértékben várható, mert mig a háborús években a házasság száma 200 körül forgott, addig már 1919 oen 713 házasság köttetett. Ugyebár mennyi sok csecsemő és anya vár tá • mogatást az 1920 ik évben Mi ezen elsőrendű humanitárius intézetben az elnökségtől kezdve a védőnővel és gondozónőkkel együtt mindannyian önzetlenül dolgozunk, mert mindnyájan attól a meggyőződéitől vagyunk áthatva, hogy áldásos munkát végzünk, mert látjuk azt is, hogy a szegénysorsu anyak csecsemőikkel szívesen felkeresik az intézetünket és örömest fogadják részünkről a megfelelő utasításokat a cso ~emő gondozásban 500 csecsemőt gondoztunk és ez olyan munka, mely eredményének az elolvasása kell,