Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1913-08-17 / 65. szám

Békéscsaba, 1913. XL Ik évfolyam. 65-ik szám. Vasárnap, augusztus 17. BEKESME6T POLITIKAI LAP EOZLONT elefon-szám : 7. Szerkesztőség : érenc József-tér, 20. sz. ház, hova a lap szellem részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem nűanuik vis.oza Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap ós csütörtökön. ElrOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. RlSfizetni bármikor lehet évnegyeden belül I*. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő: OUX.TÁS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZIHELS7-KY JÓZSEF. Kiadóhivatal: TeIefon-s*ím 7 Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova t hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A közigazgatás rendezése. Békéscsaba, augusztus 16. Az ázsiainak nevezett magyar közgazgatás rendezésének kérdése a leglürgősebben elintézendő ügyek élére cerülvén, innen is, túlnan is felvonullak a harcosok, hogy megvívják tu;ájukat: föntartandó legyen-e a mai /álasztási rendszeren alapuló önkormányzat, vagy pedig az autonómia igyébkénti épségben tartása mellett íinevezés utján nyerjék a tisztviselők megbízatásukat? Az autonómia, az önkormányzat a lemzeti szabadság egyik bástyája. Ez 3Ízonyos, valamint az is kétségtelen, hogy a tisztviselők időnkénti választása is tündöklő és hatásos polgári jog. Azonban a fejlődés törvénye kérlelhetlenül belevágott szép ideálunkba és amit mi nemzetvédq bástyának szerettünk volna látni, az egyes famíliák gondűző menedékhelyévé vált, a tisztviselők megválasztásának joga pedig oda módosult, hogy egyes családok kisajátították a közhivatalok egy nagy r-észét, tekintet nélkül arra, hogy a megválasztottak érdemesek-e a bizalomra, rátermettek-e a hivatalra? Ez az idilli állapot uralomra juttatta a pajtás közigazgatási rendszert, melynek sok helyen vezérlő csillaga a „kéz kezet mos" elve lett. Tehetetlen egyének évekig nyomorítottak egyes vidékeket, mert ezt kívánta a családi érdek, máskor meg valóságos razziát tartottak a tisztviselőkre és seregestül elcsapták őket, ha netn hajtottak térdet-fejet a megyét kisajátító dinasztáknak. Az, aki jó pajtás volt, aki hasznavehető eszközzé vált, pláne aki benősült a famíliába : szédítő sebességgel haladt fölfelé a hivatali ranglétrán, még ha nem is volt nagy tudása és a tudásánál is kevesebb volt a szorgalma, de bezzeg várhatott az előléptetésre az, akinek szorgalmán, tudásán és becsületességén kívül más jó tulajdonsága és különösen jó családi öszszeköttetése nem volt. Mi az önkormányzati elv rendithetetlen hívének valljuk magunkat és mégis örömmel üdvözöljük azt a tervet, hogy a közigazgatási tisztviselőket ezután nem fogják választani. A tisztviselők kinevezésében a demokratikus haladás egy nagy lépését látjuk, mely alkalmas lesz arra is, hogy az igaz érdem elnyerje mindenkor a jutalmát és minden köztisztviselő a tehetségének és szorgalmának megfelelő helyen fejthesse ki tevékenységét. A tisztviselők választási jogáért kardoskodók megfeledkeznek a többek között arról, hogy más a mai tisztviselő helyzete, mint volt hajdanta. Ma a tisztviselő hivatalnok, akinek dolgozni kell, nem pedig rezisztálni és a hazát passzive védeni. Ma egy kétmilliárdos költségvetéssel dolgozó állam vagyunk, ahol a közigazgatásnak az óramű pontosságával kell működnie és nem lehet a nemzeti életet megállítani. De megfeledkeznek arról is, hogy van egy tisztviselői karunk már, mely kinevezés utján nyeri megbízását, amelynek sem hazafiasságához, sem becsületességéhez, sem függetlenségéhez szó sem fér. A bírákra és bírói tisztviselőkre gondolunk, akiket szintén a kormány vagy a kormány előterjesztésére a király nevez ki és mondhatjuk, hogy sokkal jobban funkcionál, mint amikor a bírákat is választották ! De megfeledkeznek arról is, hogy a tapasztalat szerint a kinevezett tisztviselők sokkal tárgyilagosabban intézik el az ügyeket mint a választottak, mert nem kell a multat meghálálni és a jövőt megszolgálni. Ha a közigazgatási tisztviselők kinevezése oly módon történik, mint azt jelenleg a bíróságoknál látjuk, ha a fegyelmi eljárás szabályozva és az ítélkezés független közigazgatási bíróságokra lészen ruházva, akkor szívesen lemondunk a restórációs szép napokról. Egy darab muzsikás élet fog letűnni a közélet látóhatáráról és helyébe fog kerülni mindenhol, mert Békésmegyében eddig is igy volt, a prózai való: a szorgalmas, becsületes munkálkodás. Békéscsaba közgyűlése. Állatorvos-választás. — Az árvák tűzbiztosítása. — Emelték a tanítók fizetését. — Segítsünk az árvízkárosultakon! — Az irattár. — Kisebb ügyek. Csaba képviselőtestületének csütörtöki közgyűlése nem volt hosszú, de annál érdekesebb ós tartalmasabb. Valóságos mintaközgyülés.volt, nemcsak tárgyainál, hanem a rajta elhangzott felszólalásoknál fogva is. A két leghoszszabb vitát provokáló tárgyról, tudniillik a közigazgatási állatorvosok fizetésemeléséről és az Anker-féle kölcsön ről külön cikkekben számolunk be. De a többi tárgyak között is sok volt az érdekes. Különösen ki kell emelnünk a képviselőtestület igen nemes és humánus állásfoglalását az árviz által lesújtott, nyomorba, kétségbeesésbe döntött szerencsétlen vidékekkel szemben. Amellett, hogy maga a képviselőtestület is jelentékeny összeget szavazott meg számukra, elhatározta, hogy gyűjtést is indit a lakosság körében, amelyen a gyűjtést végző községi elöljárók nemcsak pínzt fogadnak el, hanem terményeket is. Ilymódon remélhető, hogy igen tekintélyes összeg fog összegyűlni a szerencsétlenek számára. A közgyűlésről, amely különben nyugodt, csöndes lefolyású volt, tudósításunk a következő : Mindenekelőtt tisztújító szék volt, amelyen Kiss László főszolgabíró elnökölt. A tisztujitószéken a harmadik állatorvosi állást töltötte be a képviselőtestület. Kiss László főszolgabíró bejelentette, hogy a tévedésből 1300 koronásnak jelzett, de valójában 1200 koronával javadalmazott állásra csak egy pályázó jelentkezett, Szák György csabai születésű okleveles állatorvos személyében, akit ő jelöl. A választási eljárás tartamára bizalmi férfiakul B e1 i c e y Gézát, Botyánszky Jánost, B o h u s M. Györgyöt ós Varga Andrást jelölte ki a főszolgabíró. Az eljárás azonban nem volt hosszú, mert a képviselőtestület egyhangúlag Szák Györgyöt választotta meg a harmadik állatorvosi állásra. Ezután Zahorán György biró vette át az elnöklést. A pénzügyigazgatóság értesítette a községet, hogy a borital ós husfogyasztási adók biztosítása ügyében a tárgyalást szeptember 2 re tűzte ki. A tárgyaláson Csaba képviseletében Zahoran György biró,KorosyLászló főjegyző és Zahorán Pál gazdasági intéző fognak részt venni. Az árvaszék az árvák vagyonának tűzbiztosítása ügyében még tavaly szerződést kötött a „Hungária" biztosító intézettel, amely a legolcsóbb ajánlatot tette. Ezt több n megfelebbeztók sa törvényhatóság a szerződést hatályon kivül is helyezte, kimondván, hogy ilyen szerződések kötésére nem az árvaszék, hanem a képviselőtestület jogosult, mint amely felelős az árvák vagyonáért. A tanács javaslatára a képviselőtestület kimondotta, hogy uj pályázatot hirdet a biztosító társulatok között. Hrabovszky Pál közgyám hangsu yozza, hogy a biztosítási eljárással sietni kell, mert az Első Magyar ral még a mult évben lejárt a szerződós ós mivel a Hungária szerződését megsemmisítették, az árvák vagyona most biztosítatlan. A jegykendő. Irta: Csite Károly. Régi a történet. Mokány, pörge bajuszu legény volt akkor még Csiza Gergő s a bal zsebéből egy szines cérnákkal kivarrt jegykendő csücske kandikált ki mindig, akárcsak annak ajándékozója, a csalfa szemű, mosolygós Boriska szobaleány a kastély ablakán. Es Gergő nem értvén meg teljesen az idők szívbéli jelét, elment egy esős napon a dörgösi javasasszonyhoz, hogy segítsen az ő nagy baján. Az ezerráncú javasasszony szívesen fogadta Gergőt, mialatt a tűzhelyen sok apróbb és nagy bögrékben rotyogtak a vajákos gyógyitalok és kenőcsök. — No, ha te füstölsz, akkor én is füstölök ! — gondolta Gergő s pipára gyújtott. A javasasszony föltette pápaszemét s felütötte a százados, kopott csizió könyvét s abból olvasta ki a bölcsességet : — Hát biz' nagy a baj fiam, igen nagy! Nincs más segítség, minthogy meg kell házasodnod. — Ez az igazság, nénóm-asszony 1 — csapott Gergő bizalmasat a combjára. — Ugyanezt gondoltam én is. Mondhatom, okos könyve van kendnek. Mindjárt fel is állott Gergő indulásra készen, mint akinek teljesen elintézték az ügyét: — Köszönöm, öreganyám az okos szót, mit fizetek érte ? — Azért semmit, csak ezért a kis szerelemitalért fizess valamit, amit akarsz, — nyújtott át a vajákos asszony Gprgőnek egy kis üvegcse piszkos folyadékot. — Még ez is vele jár ?! — csodálkozott Gergő — de hát mit fizessek ezért a nemtommicsodáért ? — Mondom már, fizess, amit akarsz 1 — Amit akarok? — vakarászódott Gergő a zsebeiben, de az oly üres volt, mint a lyukas kulacs. — Nohát, tartsa tenyerét öreg édesanyám ! A kuruzslónő elébe nyújtotta száraz, aszott kezét s Gergő pedig fölnyitotta a kialvófólben levő pipája kupakját s bele ütötte forró tartalmát a nyitott tenyerébe. — Tessék hát, öreganyám egy kis bagó, ugy hiszem a fogára való! — mondta Gergő s a következő pillanatban kiugrott az ajtón, nem várta be, hogy a boszorkány seprűje hátát érje. Gergő a jó tanácshoz hiven, még aznap tárgyalásba bocsátkozott a szép Boriskával, de az egyelőre nem vezetett teljes eredményre, mert a szép hamis szemnek még hamisabb tulajdonosa kereken megmondta, hogy lakodalom nélkül nemcsak Gergőnek, de még a királynak sem lenne a felesége. Már pedig a lakodalom tartásra mindenütt pénz kell. — Igazad van Borcsám neked is, nemcsak a tisztelendő urnák! — helyeselt Gergő — mikor mulatnánk ki magunkat, ha még a saját lakadalmunkon sem táncolhatnánk muzsikaszóra. Másnap ünneplőbe öltözve, elindult a városba, honnét az a hir jött az előző héten, hogy egy pénzes boltot nyitottak a gazdag urak s mindenki kap náluk pénzt, aki egy hosszúkás ördöngös papírlapot aláír. No ő aláír akár százat is, csak pénzt kapjon ! Beállított az urakhoz a takarékpénztárba s előadta egy jók'pü urnák a dolgát. — Mennyi vagyona van, barátom ? — kérdezte tőle a takaréki ur. — Tyű, hát igy fütyülik a nótát 1 — vakarta meg Gergő a feje hátulját. De nem esett zavarba. — Nem sok, csak egy jó hold az egész; — felelte egy kis ravasz mosolygással. — Biz' az csekélység! Node megnézzük előbb is a telekkönyvnél; — mondták az urak s egyikük elment a telekkönyvi hivatalba s az hamarosan vissza is jött onnét, azzal a kijelentéssel, nemhogy egy hold birtokot talált volna Cziza Gergő nevén, de a neve elő sem fordul a telekkönyvi mutatóban. — Hát öcsém, merre van az az egy hold ? — kérdé tőle az ur. — Azt biz' nem ott keresték, ahol kellett volna, mert az nem a kendi határban, hanem az Isten mezején van. Ott ni, a nyugati égboltozaton most is látható; — mondta Gergő szörnyű komoly ábrázattal. — Ugy?! Eiég szép! — mondták neveive az urak. — Hát még egyéb ily fajta birtoka nincs ? — De van egv jó hosszú köz földem is : Körmendtől Kendig enyém az egész országút. — Ez is szép! — kacagott a jókedvű öreg takaréki ur, — csak az a baj, hogy ezeket a birtokokat nem lehet zálogul lekötni. —• Hát bizony baj nekem, mert igy a szép Borcsa lelkemet más veszi örök zálogba! — sóhajtotta Gergő. Az öreg ur megsajnálta a tréfás fickót. — Hát öcsém, ha valami kis zálogot tudsz letenni, adok ón ötven pengőt a Saját zsebemből. S meglátom majd, milyen becsületes ember leszel! G-rgő pirospozsgás arci oly kerekre gömbölyödött erre, mint' egy pengő foiint. Zsebeiben tapogatózott s először is pipáján akadt meg a keze. — Haj a pipámat nem adhatom oda a világért sem! — gondolta magában — Iokább meghalnék, mintsem egy nap is nélkülözném. Már már az arca mindinkább enged a pengő forinttal való hasonlatosságból, mikor keze megakadt a Borcsától kapott jpgykendőa. — Nini! van valami, amit zálogba lehet tenni! Ami ugyan nem valami ildomos cselekedet, de a szükség sok mindenféle törvényt megbont.. Az öreg ur mosolyogva fogadta el a felajánlott kézizálogott s leolvasta Gergőnek az ötven pengőt. Gergő boldogan köszöntött el, azon igárette', hogy egy ív múlva ha törik, ha szakad, de visszaváltja zálogát. Ámde már harmadnap múlva megjelent a takarókban s titkolózva súgta az öreg urnák: — Visszajöttem ténsuram a kendőért. Ihol az ötven pengő ! Az öreg takaréki ur csodálkozva kérdezte tőle : — De hát mi baj öcsém ? Tán meghalt a menyasszonyod ? — Nekem meghalt, de másnak annál vígabban él! — szólt Gergő némi keserűséggel. Ugy áll a dolog teljességgel uram, hogy átpártolt a cifraság az urasági erdésilegónyhez. Tegnap már meg is tartották a kézfogójukat. No, mondok, ha már elrepült a madár, repüljön utána a kendője is, hogy ne tartozzak senki másnak a világon, mint az Úristennek a végső nagy számadással.