Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1913-08-10 / 63. szám

Békéscsaba 1913. aug. 10. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 3 nik fel egy pillanatra, különösen, ha vasúti eseményeire visszaemlékezünk, ami pedig nem azért szükséges, hogy a Békésmegyei Közlönyben egy cikkel több legyen; hanem azért, hogy vonjuk le tanú ságai^. Mióta a szentes-Szolnoki vonalon a tiszafö.'dvíri vasulállomás megvan, azóta mindig egy élő tilalomfát láthat Öcsöd, hogy vezetősége ne legyen ósdi. Mióta a pusztapó—öcsödi vasút erőlködötten megajánlási összeg mellett megsiklott, emlékeztetőnek maradhat: ! „Erődön tul semmit ne tégy", mert : avval célhoz ugy s?m érsz. Mióta a Tiszaugg—Kunszentmárton — Öcsöd—Mezőberóny felé tervezett j vasút eszméje, mint az egész vonalon ! — jövőbe látóan legegészségesebb irány j — főleg Szarvas miatt kútba esett; mert hiszen Mezőberény érdekeltségét pótolni, elejteni lehetett volna, azóta I Öcsöd megtanulhatta, hogyha a „rossz szomszédság török átok", akkor Öcsödre a szarvasi járási szókhely, örök átok. Nincs mit tagadni benne, a Csongrád —mezőtúri napirenden levő vasút keskeny vágány mellett Öcsödre esik any- j nyi jelentőséggel bir, hogy tízezernyi ember világtól elzártságát szünteti s a szomszédos vasúti forgalommal biró '> községek közt legelmaradottabbságát megakadályozza. ! De igy is, igenis legyen, mindig érdeme marad mai vezetőinknek, hogy ha községünket a mai 30-40 óves stagnálásból kiemelik, a mezőtúri fővonalhoz jutva, ez is többet érő lesz Öcsödre, mint a Szarvas által szintén elejtett kunszentmárton—szarvasi vasút. Ilyen lévén községünkre a vasutügy, ámulatba ejtő csodálkozással hírlik, hogy Szarvas az ő heted-hótországra szóló, civakodással létrejött villanyvilágításából Öcsödnek áramot akar liferálni. Vágjunk jó arcot a vasúti eseményekhez, tegyünk ugy, aki téged kövei dobott, dobd vissza kenyérrel, úgyis több van itt az Alföldön, mint kő. Saját zsebünk érdekében talán mégis csak felvethetjük e kórdóst, hát hol volt a jó Szarvas, mint járási szókhely a villamvilágitási eszme legeslegelső felvetésénél, az ő járására nézve. Mi§rt ment ő maga áramkölcsönórt 24—26 kim. távolba, holott ha a 6 kim. távolu Kondoros, 4 kim. távolu B^késszentandrás s a 14 kim. távolu Öcsöddel összefog, önmagának lehetett volna villamtelepe s a legtávolabbi Öcsöd se kapta volna oly távolból az áramot, mint kapja ma a jó Szarvas, m

crt az összeadott három község távolsága sem teszen többet, mint Szaivas, Me ző uré. Ami a szóbahozható telepAliitás drága voltát illeti, hát a járásbeli négy község is birt volna reá annyi garanciával, mint a 100% os pótadóju Mezőtúr. Ezt megszervezni abban lett volna ratio, abban lett volna praktikusság, — főmérvben Szarvasra nézve, de hogy Öcsöd, Szarvas s már akkor bizonyára Szentandrás által is bebasznált 40 kilométeres áramból nyerjen vilamvilági tást, mint végső, ez már Szarvasról igazán lekötelező nagy előzékenység. Még nagyobbá válik ez az előzékenység, ha tudjuk, hogy Kunszentmárton 10—11 kim. távolban van Öcsödtől ós villamtelep felállításán fárjdozik; tehát Öcsöd 10 kim. távolból, közvetlen a teleptől nyerhet áramot; hogyne kapkodnánk hát két kézzel a szarvasiak javaslatán, Minden nagy szakórtősködós nélkül minél közelebb a tüz, annál biztosabban melegedhetünk; áll ez a viilamtelepek tüzóre is.* •Minden község külön vezetéket kap. Szerk. -1. Rétegyháza csatornázása. Nemsokára készen lesz. Kótegyházának nagyon sok baja volt a csatornázásával. Köztudomásu, hogy a megye legszegényebb községei közé tartozik ós még ha meg is volna polgáraiban az akarat a község fejlesztésére, uj, modern intézményekkel való gyarapítására, akkor is alig tudnáoak valamit megcsinálni a község nagyon szerény anyagi viszonyai miatt. Azonban vannak olyan közintézmények, amelyeknek a legszegényebb községekben is meg kell lenniök. Mivel a kótegyháziak ezek létesítésére sem voltak hajlandók, fölöttes hatósága, a vármegye volt kénytelen erélyesen fellépni elienök és hatalma súlyával kényszeríteni őket. Tudjuk, hogy az állami iskola épületét is csak a vármegye szorgalmazására építették fel a kétegyháziak. Még sokkal több baj volt a csatornázással, amire Kétegyházának a legnagyobb szüksége volt. Esős időben napokon, heteken keresztül állottak az u'cákon a tócsák, mert nem volt lefolyásuk. Az undorító büz mellett ezek a tócsák a különféle ragályos betegségek egész légióját terj-'sztették, tehát határozottan veszed lmesek voltak a közegészségügyre. Tudták ezt jól a kö?s 'g vezetői is, de nem merték a csatornázás ügyét maguk jószántából a képviselőtestület e!ó vioni, mert tudták, hogy úgyis sikertelen lesz az akció, a képviselőtestület egy fiilért se fog megszavazni, f-őt még pereátot kiált áz indítványozókra Mivel a csatornahiány miatt a közegészségügyi állapotok egyre türhetetlentbbskkó váitax Kótegyházán, a vármegye lépet fel ós erélyesen felszólította Kótegyházát, hogy a csatornázás terveit, költségvetését mielőbb készíttesse el és jóváhagyás végett terj ssze be. Nagy volt a megrökönyödés a vármegye fiilépáse miatt. A képviselőtestületnek esze ágiban sem volt a r ndelkezést végri hajtani, hanem kimondotta, ho, y mivel koldusszegény a közsrg, o'yan költséges mulatságra, mint a cda'.ornázás, egyáltalában nincsen pénze. Az alispán ós a megyebizottság többször is utasították arra a községet, még erélyesebb fellépéssel is megf nyegették, de hiába volt minden. Ekkor a vármegye radikálisabb eszközhöz folyamodott. Elkészíttette a kulturmérnöksóggel a csatornázás tervét, költségvetésé, és utasította a községet, hogy azt a tervet mielőbb valósítsa meg. Lőn nagy jajongás ekkor Izráelben, mert a ku turmérnökség tervének kivitele 40-50000 koronát veit volna igénybe. Ann\i pénzt pedig honnan vegyen olyan kö -sóg, mint Kétegyháza ? Mivel azonban már látta a képviselőtestület, hogy a megyével tréfálni nem lehet és a csatornázást akárhogy is meg kell csinálni: alázatos instanciát menesztett az alispánhoz, hogy kói-zit e-san olcsóbb tervet, me rt az elsőt nem birja el a község. A aiispán err,? is hajiandó volt. E készíttet tt Jácosy államépitószeti hivatali mérnökkel egv olcsóbb tervet, amelynek kivitele 18,000 koronába került volna. Est már akc plálta a közság és ki is ir<a az árlejtést a csatornázáer., azonban a beérkezett ajánlatok között a legolcsóbb kótszerannyi volt, mint ar. uj költségvetési összeg. E^kor a község azt az ajánlatot tette a vármegyének, hogy inkább házilag készíteti el a csatornázást. Es ellen se volt kifogása a megyének, mert előtte fő vo'.t a cél. M 'gbi/.la Jánosy mérnököt, hogy ügyelj n fe a cs tornázási munkálatokra. Vt gre-valahára tehát megindu hított a mu ka, a nely közel is jár a bi f j'^ó-hez. Most jelentette a kö?.sóf, hogy a csatornázás ebben a hónapban elkészül, Kéte/yhiza tehát egy hasznos intézménnyel vá ik gazdagabbá. Gyula nem alakul községgé. Nyugtalanság egy ujságközlemény nratt. L p'ársunk, a „Békósmegyei Függetlenség" szerdai számában egy cikk jelent meg, amely állításaival és hangjável nagyon is alkalmas volt arra, hogy Gyulán nyugtalanságot, izgalmakat keltsen és növeljék a gyulaiakban azt a meggyőződ st, hogy Csaba az ö városuk tönkretételóre törekszik. Az volt ugyanis abban a cikkben, hogy a kormány néhány hivatásuknak megfelelni nem tudó várossal együtt Gyulát is közsóggó fogja átalakítani. A cikk hangjából azt lehetett kivenni, hogy Gyula \ ezt a degradálást meg is érdemli. Fej( tegeti egyúttal a cikk azokat az előnyöket, amelyek a degradálásból Csabára háiulnak. Mi mindjárt különösnek és hihetetlennek tartottuk a cikk állítását. A tény, hogy Gvu'a állandóan anyagi gondok- j kai küzd, de az is tény, hogy vezetősége hivatása magaslatán áll, városszerü intézményeket létesít, egyszóval a kor, mánynak semmi oka sincs arra, hogy Gyulát a hivatásuknak meg nem felelő és degradálandó városok közé sorozza. Lehetetlen ez már csak azért is, mert | Gyula megyeszók hely ós minden közi intézmény, közhivatal ott van, amelyekj nek megyeszékhelyeken kell lenniök. Az már kézenfekvő, hogy megyeszókhely nagyközség nem lehet. Az ott levő közintézményeket és hivatalokat más helyre áttelepíteni most már nem lehet. A gyulaiakat nagyon kellemetlenül érintette laptársunk cikke. Szerkesztőnknek alkalma volt néhány gyulai vezető férfiúval beszélni. E^ek egyike követ kezőképen nyilatkozott: — A cikk nagyon rosszindulatú ós azokat, akik a viszonyokkal nem ismerősök, módfelett el is keserítette. Mivel többször történik benne hivatkozás Csa bára, itt mindenki abban a meggyőződésben van, hogy Csaba keze működik, az akarja Gyulát degradálni és ezzel a halálos csapást mérni rá. A cikk tehát nem tett egyáltalában jó szolgálatot a Gyula és Csaba közötti viszony bensőbbé tételére, ami pedig mind a két városnak érdekében állana. Mi tudjuk, hogy a hirnek alapja nincs és csak egy pár fővárosi lap kacsázta világgá, hogy a kormány több várost degradálni akar. Igen, degradál majd a kormány több várost, de leginkább azokat, amelyek maguk is igy akarják, mert összeroskadnak a városi szervezet terheinek súlya alatt. Nos hát Gyula épen nem tartozik azok közé. Itt senki sem kívánja a községi szervezetet, ami pedig a terheket illeti, bár azok elég nagyok, mi el tudjuk viselni. Igazán kár volt a gyulai polgárságot azzal a cikkel felizgatni. Hogy a híresztelés mennyire alaptalan, kitűnik az alábbi félhivatalos nyilatkozatból is : „Egyes lapok az utóbbi hetekben ismételten közölték a belügyminiszte- ! riumban készülő városi törvény reformtervezetéről szóló tudósításokat. A Budapesti Tudósító ezekkel a közleményekkel szemben illetékes helyen a következő felvilágosítást kapta: A belügyminisztériumban ugyan teljes erővel foglalkoznak a városi reform előkészítésével, de ezidő szerint még a leglényegesebb alapelvek állanak tárgyalás alatt. A részletek tekintetében még állásfoglalás sem törtónt. Tehát minden a részletekre vonatkozó híresztelés teljesen önkényes. Azok a közlemények pedig, amelyek egyes városokat neveznek meg, mint amelyek átszervezése a reform következménye volna és arról adnak hirt, hogy egyes törvén hatósági joggal felruházott városok rendezett tanácauakká, rendezett tanácsú városok nagyközségekké és viszont eg,ye3 nagyközségek rendezett tanácsú városokká és rendezett tanácsú városok törvényhatóságiakká alakittatnak át, nemcsak teljesen önkényesek, hanem közérdekű szempontokból ártalmasak is, mert valótlan tartalmukkal indokulatlanul nyugtalanságot idéznek elő a közleményekben megnevezett városokban. Ez pedig semmi esetre sem lehet célja ama hírlapoknak, amelyek a teljesen alaptalan híreszteléseknek jóhiszeműen helyt adtak." A gyulaiak tehát nyugodtan alhatnak. Gyula nem alakul át faluvá. Erre nem is szolgáltatott okot semmivel. KróniKa, Bár hazudik az az ember, Ki azt mondja nyár van, Mégis csend van mindenfelé, Mint kánikulában. Rz emberek tengnek-lengnek, Semmit se csinálnak, Újságokat, friss pletykákat Csak én tőlem várnak. Budapesten méla csend ül fi parlament táján, Nem vesznek most a honatyák Össze a lúd máján, fi lúd mája; koncot jelent Ebben a rossz versben, Mert én annál jobb koncot még Bizony ritkán nyeltem. fi honatyák békességben Nyugodtan nyaralnak, Koccintnak az ellenségek S együtt mennek falnak. Mungó, meg a negyvenyolcas Együtt ugy megférnek, hogy magyarom, bizony őket fiiig ismernéd meg. fi kurucok nyakkendője Most fekete-sárga, fl mungó a nemzetiszin Pántlikákat állja. Éljen Tisza I — szól a kuruc, Éljen Justh I — a mungó, Fürdőn ilyen barátkozást Láthal a halandó. De ez már csak talmi béke, fikár a Balkánon, ' Hol a harcok kitörését Minden percben várom. Bukarestben igazán jót Még sohasem csináltak, fiz ottani béke tehát, Jó lesz a kutyának. Pedig hej, de jó volna már fiz igazi béke 1 hogy a fegyver kerülne már fi fogasra végre. És nem élnénk rettegésben flhogy eddig éltünk És a mi fő, lenne végre, Tudják hogy mi ? — Pénzünk. Kevés á pénz, ezt hallani Itt is, meg amott is, De nagy huncut ám az ember, flzt mondom én most ís. Ime, Csabán volt egy cirkusz S kinyíltak a tárcák Ezerek és ezerek a Cirkusz útját járták. Volt reklámja Barnum módra, Bár Trencsénből jött ő, fimerikát nem is látta, fiz már kétszerkettő, fi cow-boyok dob-utcai firanyifjak voltak, fi lovakon Spitzer és Kohn Lányok lovagoltak. hem baj az. fi reklám jó volt, Hozott a konyhára, Ez a környék megmutatta, Hogy telt a tárcája. He sirjon hát senki itten, Hogy, jajj, nincsen pénzem, Ha ezt mondom, ön reám is Kételkedve nézzen I Guy. Munkatulhalmozás a csabai adóügyi osztálynál. Egy bizottság, amely hallgat. Békéscsaba község junius havi közgyűlésén az adóügyi jegyző javaslatot tett arra vonatkozólag, hogy az adóügyosztálynál a pónzügyigazgatóság által már évekkel ezelőtt több ízben sürgetett kataszteri hivatali állásokat a község végre-valahára rendszeresítse, mivel a felszaporodott munka következtében a kataszteri hivatal állapota már tarthatatlan. Ugyanis a szabályrendelet szerint a földadó ós házadó nyilvántartása s a földadóval és házadóval kapcsolatos egyéb jegyzői teendők elvégzése egy emberre, a földadónyilvántartóra van bízva, illetve ezek az ügydarabok a valóságban tényleg neki vannak kiosztva. A képviselőtestületi közgyűlésen egyesek azon nézeten voltak és azt mondták, hogy az adóügyosztálynál egyáltalán nem hajlandók állásokat szervezni ; voltak azonban olyanok is, akik belátták, hogy azt a rengeteg anyaghalmazt, mely a kataszter évi teendői közé tartozik, fizikai lehetetlenség egy embernek elvégezni, tehát munkaerőt kell bocsátani az adóügyi jegyző rendelkezésére, természetesen napidijasok alakjában, mivel azok a legolcsóbban dolgoznak. Mivel ismert okokból veszélyes lett volna az adóügyi j gyző kérelmét elutasítani, a közgyűlés más alakban mondta ki a nem et: bizottságot küldött ki a tanulmányozására. Talán fölösleges is megjegyezni, hogy tekintettel az ügy sürgős voltára, ez a bizottság a mai napig sem jött össze. Pedig sokat tapasztalhatna a kataszternél ez a bizottság. Látná azt, hogy a pénzügyi törvény egyik legnehezebb és legbonyolultabb része, az állami ós községi közháztactás szempontjából pedig egyik legfontosabb jövedelmi forrás kezelése: napidijasokra és Írnokokra van bízva. Látná azt, hogy mikóp megy lassanként tönkre a község által 1910ben nagy áldozattal elkészített trü: a házadókataszter felvételi mukálatai. Megállapíthatná azt, hogy hol és miért rekedt meg annak a 400—500 drb kérvénynek az elintézése, amelyeket az adófizetők 1912 szept. óta házadó ügyben a hatóságokhoz benyújtottak. Megállapíthatná azt, hogy nem valami másolásról vagy lajstrom készítésről, hanem egy terjedelmes és önálló munkakör betöltéséről van szó, amelynek keretén belül kérvényeiknek sorsa dől el s amely munkásság elhanyagolása esetén esetleg a zsebüket érzékenyen érintő kellemetlen felfedezésekre tehetnek szert. Meggyőződhetne arról ez a