Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1913-12-21 / 101. szám

2 BÉKÍSMEGYM KÖZLÖNY Békéscsaba, 1913 dec. 21. rási faiskola, amelyben a gyümölcsfák mellett a törvényhatósági utakat szegélyező fákat is tenyésztenék. A két körirattal foglalkozik a törvényhatósági bizottság keddi gyűlése is. Az ellenzék és a nemzetiségek. - Fővárosi levél. — Apponyi a szatmármegyei szervezkedő gyűlésen a függetlenségi pártoknak, keserű szemrehányást tett a kormánynak, főképen pedig Tiszának amiatt, hogy annak idején az obstruáló ellenzékkel nem bocsátkozott tárgyalásokba, hanem erőszakos eszközökhöz nyúlt, ellenben a hazai románság egy részét szép szeréve), paktálással igyekszik megnyerni a magyar nemzeti állam gondolatának Rikitó ellentétnek tünteti fel Apponyi, hogy Tisza nem kereste, sőt elutasitotta a békés megegyezést egy magyar párttal, amely csupáq a jogait gyakorolta, viözont azonban paktummal édesgeti magához a román nemzetiségi párt vezetőit, akik ma még az egységes magyar haza fogalmával ellentétes nézeten állnak. Hát mindannak, amit Apponyi tényként állit, épen a tökéletes ellenkezője az igaz, ennélfogva természetesen a következtetése is visszája az igazságnák. Mindenekelőtt a képmutatásnak netovábbja az az állítás, hogy az obstruáló ellenzék csupán csak a jogait gyakorolta. Ugyan kivel akarja elhitetni Apponyi, hogy a kisebbségnek joga volt a többségi elv érvényesülését meghiúsítani, a törvényhozás mükédésót lehetetlenné tenni, a maga kisebbségi véleményét az alkotmányos élet minden tényezőjére rákényszeríteni. Ki nem rőkönyödik meg azon a képtelenül furcsa kijelentésen, hogy az ellenzóknek Európát megbotránkoztató, a nemzet közéletét megzsibbasztó parlamenti duhajkodása törvényes joggyakorlat volt ? És kinek olyan rövid az emlékezete, hogy elfelejtette volna azt a végtelen türelmet, azt a számtalan kísérletet, amivel a többség ós a kormány a normális állapotok békés uton való lórehozását akarta elérni? Khuen Hóderváry miniszterelnökségének egész Ideje ebben a várakozásban, ebben a fáradozásban tölt el: Lukács kabinetje egyenesen az ellenzékkel való megegyezés jegyében és reményében alakult meg, ezek is, Tisza is, számos izben felajánlották a békejobbot, de az ellenzék a legridegebben visszautasított minden jóindulatú közeledést. Előbb Khuen Hédervárynak a távozását követelte, majd Lukács ellen indított vad, szenvedélyes hajszát, végül Tiszára jelentette ki, hogy | vele szóba sem áll. Az emlékezetes junius negyedike előtt is az ellenzék szakította meg a béketárgyalásokat egy diktátori hangú ultimátum lehetetlen követeléseivel s nyomban "hozzáfogott | az obstrubció folytatásához. Egyáltalá- ' ban lehetetlen volt tehát az obstrukció- ] val végezni, mint ahogy Tisza tette s a j legrosszhiszemübb történeti falzum az, : hogy a kormány még csak meg sem { próbálta az ellenzékkel a békés meg- • egyezést. A történeti igazságnak ilyetén helyreállítása minden súlyától megfosztja Apponyi kifakadásásának azt a részét, amely szerint Tisza a nemzetiségek, kiváltkópen pedig a románok bizonyos köreinek a megnyerésén fáradozik. Ebben Apponyi is csak azt vette zokon, hogy Tisza többre becsüli az idegen ajkuakat, semmint a magyar ellenzékkel való rendezett viszonyt. Minthogy azonban Tisza is s az egész munkapárt is kezdettől fogva a legőszintébben törekedett a pártközi békét megteremteni; nem eshetik kifogás alá, hogy a nemzetiségi politikusok egy részével tovább folyik az egyezkedés. Da nem igaz, hogy Tisza a románokkal, vagy bármely csoporttal is paktál, alkudozik olyan módon, mint ahogy épen az ellenzék paktál a nemzetközi szociálistákkal és nemzetiségekkel. Tisza nem a maga pártpolitikai céljaira, hanem a magyar nemzeti eszme részére igyekszik megnyerni a nemzetiségekből azokat, akik a felvilágosítás, a meggyőzés eszközeivel megnyerheiők. Az ellenzék azonban önző hatalmi érdekből keresi a nemzetiségek barátságát, hogy ezzel a segítséggel annál erősebben támadhassa a magyar kormányt ós magyar parlamenti többséget. Apponyi tehát olyan részlehajlás vádjával illette Tiszát és a többséget, amely ezekre nézve nyilván alaptalan koholmány s épen az Apponyi partjára nézve megdöbbentően szomorú valóság. Az árvaügyek kezelésének reformja. Nem választják a közgyámot. A reform a miniszter előtt. Nagyjelentőségű ós a közönséget is igen közelről érdeklő reformtervezet fekszik nemsokára a belügyminiszter előtt. Ez a reform az árvaügyek kezelésének, más szóval a gyámügyi igazgatásnak a reformja. A közönséget mindenesetre igen közelről érdekelheti ez a reform, mert alig van valaki, akinek dolga ne volna az árvaszókkel, vagy a közgyámmal kiskorú árvák és gondnokoltak ügyében. Fontossággal kell bírnia tehát a laikus előtt is annak, hogy vájjon hogy akarják megreformálni az árvaszóket, a közgyámságot, amely hivatalokra oly sokszor és oly sok embernek van'az életben szüksége. Eddig a nagy nyilvánosság nem sokat törődött az árva ügyekkel, az árvaszékekkel. A jelen kort méltán és teljes igazsággal lehet a reformok korának nevezni, de az árvaszékekre csak a legújabb időkben terelődött a figyelem. Minden téren reformáltak és reformálnak. Reformálták az esküdtszéket, a sajtótörvényt, reformálni, illetve államosítani akarják a közigazgatást, a jegyzőket, a munkásbiztositó pénztárakat, reformálják a közoktatást, az ipartörvényt, a munkásbiztositási törvényt, a városi törvényt, a községi törvényt, az adótörvényt ós még a jó ég tudná elmondani, micsoda törvényeket, csak az árvaügyekkel nem törődött egészen a legújabb időkig senki. Igaz, hogy az árvaszókek és a közgyámságok nem végeznek valami zajos munkát. Csöndben, de annál eredményesebben és áldásosabban működnek a szegények, az árvák, az ügyefogyottak javára. Az árvaügyek kezelése azonban már kissé ódon, régimódi ós mint minden, az is reformra szorul. A közigazgatási szaktekintélyek épen ezért legújabban arra feküdtek rá ós most minden tőlük telhe'őt elkövetnek arra vonatkozólag, hogy az árvaügyek kezelése mielőbb ós célszerűen reformáltassék. Az akció ólén a vármegyei tisztviselők országos egyesületének gyámügyi szakosztálya áll, amely fölfelé is olyan nagy tekintélylyel ós sulylyal bír, hogy a nagy körültekintéssel megalkotott reformtervezet a belügyminisztériumot ós az országgyűlést remélhetőleg nemsokára foglalkoztatni fogja. A reformtervezet egyik legérdekesebb pontja az, hogy a közgyámi állás ezután ne választás, hanem főispáni kinevezés álial töltessek be és hogy a nagyobb községekben közgyám csak jegyzői kvalifikációja egyén lehessen. Ez helyes is. Csaba mint óriás község még abban a szerencsés helyzetben van, hogy közgyámja okleveles jegyző, de bizony messze földre el lehet menni, mig hasonlóra akadunk. Békésmegyónek például olyan nagy népességű községei vannak, hogy olyanokkal más vármegyék az egész országban nem rendelkeznek ós a legtöbb községben egyszerű műveltségű emberek töltik be a fontos közgyámi állást. Pedig azokban még talán nehezebb betölteni, mint Csabán, amelynek a közgyám mellett még önálló árvaszéke ós szintén intelligens segódgyámja is van. A reform tehát igen üdvösnek mondható. Már csak abból a szempontNéhány perc múlva egy kocsi haladt el mellette. A tanácsosnó ült benne az illető karcsú férfi oldalán. A következő napon szokatlan idő ben kopogtatott Gáspár ur a tanácsos uróknál. A tanácsosnó egyedül fogadta. Gáspár ur nem fogadta el a kinált helyet. Sápadtan ós szilárdan állott, két ujját Ferenc-József kabátja gombjai közé dugta és igy szólt: — Asszonyom sajnálom, hogy egy önre nézve kellemetlen ügyet kell megbolygatnom. Sajnálom, de lehetetlen másként cselekednem. A férjének igaz, őszinte barátja vagyok. Ez a barátság feljogosít engem arra, hogy a boldogságát fenyegető minden veszély ellen, amennyire csekély erőmtől telik, megvédjem. Mély lélekzetet vett. — Asszonyom, ön tudja, hogy én férfi vagyok — mondta rövid szünet után, emeltebb hangon. — Tudóm — mondta az asszony megtörten. Gáspár ur egy pillanatra zavarba jött, aztán visszaemlékezett arra, amit feltett magába, mielőtt idejött ós kissé halkabban folytatta: — En nem akarok Önnek ártani, én csak vissza akarom adni ennek a családnak a veszélyben forgó boldogságát. Az asszony hálásan emelte fel szelid, puha fényű szemeit. — Ön ugy-e megigóri, hogy az illető úrral — ennél a szónál hideg és kegyetlen volt a hangja — az illető úrral örökre szakit? A tanácsosnó egészen összetört Gáspár ur férfias, szilárd fellépése alatt ós hálásan mondta: — ígérem. — A családi életben előfordulhatnak zavarok, amelyek — elismerem — fájó sebeket üthetnek az egyik, vagy a másik fól szivén, de a kötelesség az első, — mondta Gáspár ur könnybelábadt szemmel. — En móltánylom az Ön fájdalmát — igy folytatta — ós csodálattal hajlok meg nagy kötelességérzete előtt. Gáspár ur meghajolt ós a kezébe vette a tanácsosnó puha, meleg kezét ós megcsókolta. Ő nagy jellem. Lemondani csak az igaz jellem tud 1 — gondolta magában és még egyszer fölemelte szemeit a tanácsosnó könnyektől csillogó nagy szemeire és meghatottan, de megnyugodva távozott . . . Ez az ember valóban férfi és neki köszönhetem, hogy egy ostoba lépéstől megmentett, — gondoíta a tanácsosnó egy vasárnap délután, amikor bizonyos idő multán nyugodtabban tudta életének ezt a szomorú eseményét megítélni. — Következetes, vasjellem — ós még mindig a fűiében csengett Gáspár ur hideg hangja : „Asszonyom ez kötelességem". — Ö egy szilárd karakterű nő — mondta magában Gáspár ur, mikor néha összetalálkozott a szeme a tanácsosnó lemondó, bűbájos szemeivel és sajnálkozva nézett a tanácsos úrra, aki ennek a kincsnek az értékét nem tudta méltányolni. Ezentúl többet foglalkoztak egymással és Gáspár ur elbűvölve fedezte fel az asszonynak eddig rejtett szépségeit, gyönyörű lelki és szellemi tulajdonságait. Hosszú eszmecserékbe és vitákba bocsátkoztak ós Gáspár ur elkáprázva nézte a tanácsosnét, amint a selyem pongyolából elővillanó fehér karjaival, hajlékony, finom gesztusokat irt le a levegőbe s kedves, dallamos hangjával a legkomolyabb tárnákról bámulatraméltó szellemességgel és könynyüsóggel csevegett. A tanácsos nem érdemli meg ezt a tökéletes asszonyt — mondta néha magában és nem tudta leküzdeni azokat a vágyakat, amik ostoba, husz éves kora óta nem háborgatták a nyugalmát.— Nyugtalanul csillogó szemmel nézte az asszony fölséges alakját, amint hajlékony gazella termettel siklott, lebegett fel-alá a szobában . . . És egy nyugodalmas vasárnap délután, mikor a tanácsos ur illatos szivarját szíva, lustán elterpeszkedett a széliben és jóságosan mosolyogva di csérte a családi életet és ezzel kapcsolatban szidta azokat a betörőket, akik nem átalják önző, gyilkos kézzel belopózoi és elrabolni ami a legszentebb a családi boldogságot, — Gáspár ur hamiskásan mosolyogva igy szólt: — Van egy esst, mikor az ilyen betörőt nem lehet kárhoztatni. — És az ? — mondta a tanácsos ur lustán nyújtózkodva. — Mikor a betörő olyan kincset visz el, amelynek igazi értékéről a tulajdonosnak nincs tudomása. — Hisz a tolvaj ebben az esetben nem fosztja meg a gazdát. Sőt hasznos munkát végez, mert lehetővé teszi, hogy az a kincs nemes tulajdonságait kamatoztathassa, felfedezőjót boldogíthassa. — Ez igaz, szellemesen volt mondva, mondta a tanácsos ur. És jóizüen nevetett, mert eszebe jutott egy pár öreg barátja, akiknek volt ilyen kincsük. A tanácsosnó ugyanakkor a hátu,k mögött állott és ezt mondta: — Milyen erkölcstelenek maguk! És hálásan simított egyet Gáspár ur hunczut, szőke fején. ból is, hogy a sok silány fizetésből se gédjegyzősködő, vagy irnokoskodó ok leveles jegyzők számára uj pálya nyíl nék meg. A reformtervezet akként készülj hogy az Országos Egyesület gyámügy szakosztálya véleményt kórt arra nézv< az árvaszókektől. E vélemények alapjái készült reformtervezet főbb pontjait a: alábbiakban ismertetjük: Az árvaszókek egyértelmű állás pontot foglaltak el abban a négy főkér désben, hogy a gyámügyi igazgatás közigazgatási ós nem bírói feladat, hogy a gyámügyi igazgatás reformálandó hogy a mostani felebbviteli rendszei fogyatékos és hogy az árvaszókek fe gyelmi hatósági jogkörrel ruházandó! fel. A decentralizáció, a hatáskör kitér jesztése s a politikai közigazgatássa való kapcsolat kérdésében már meg oszlottak az árvaszékek véleményei. A bizottság ennélfogva a vitás kérdései kikapcsolása mellett foglalt áilásponto s az árvaszékek egyértelmű reformki vánságain felül csak olyan kívánságokat vett föl tervezetébe, amelyek gyakorlati szakemberek véleménye szerint meg valósithatók s mielőbb meg is valósitandók. Reformálandónak itóli e szerint a bizottság a községi közgyámi állást Javasolja, hogy a községi gyámot ne a közönség válassza, hanem a főispán nevezze ki s ez a gyám a gyámügyeket önállóan, a jegyző segítsége nélkül végezze. Lelkészek és tanítók is lehes senek közgyámok. Nagyobb községek jegyzői minősítéssel biró gyámot alkalmazzanak. Kisebb községek közös gyá mot tartsanak. Javasolja a bizottság hogy az árvaszókek elsőfokú határozatai második fokon a felállítandó középfokú közigazgatási bírósághoz, végső fokon a felső közigazgatási bírósághoz legyenek felebbezhe'ők. A gyámügyi szakosztály a bizottság javaslatát magáóvá tette. Az emlékiratot ugyanaz a bizottság fogja a belügyminiszternek átadni, amely ezek szerint az árvaszóket s egyes kiváló közigazgatási szakemberek véleménye alapján összeállította azt Megyei tisztviselők nyugdíjügyei. A tiszti nyugdijválasztmány ülései Meglehetősen nagy idő telt azóta, mikor a vármegyei nyugdijválasztmány ülésezett, úgyhogy a szerdán délutáni ülésre már csak a felhalmozódott folyóügyek elintézése miatt is szükség volt. A folyó ügyeken kívül azonban más igen fontos tárgyai is voltak az ülésnek. Ezek a tárgyak a módosított nyugdijszabályrendelettel állottak kapcsolatban. E módosításokkal, amelyeket az uj nyugdíjtörvény tett szükségesekké, már több izben foglalkoztunk annak idején, A régi nyugdíjtörvény nem volt valami igazságos, sok volt rá a panasz és ez a körülmény tette szükségessé az uj törvény megalkotását, ami viszont a különböző nyugdijszabályrendeletek gmódositását vonta maga után. Békésvármegye törvényhatósági bizottsága is módosította a nyugdijszabályrendeletet ós jóváhagyás végett felterjesztette a belügyminiszterhez, aki azt több módosítással és észrevétellel csak nemrégiben küldötte le. A nyugdijválasztmány szerdai ülésén a következő ügyek kerültek elintézés alá: A szokásos folyó ügyek elintézése után a törvényhatósági bizottság keddi közgyűlésén szereplő nyugdíjügyek kerültek tárgyalás alá. A tisztviselők nyugdíjügyeire vonatkozólag mindig a nyugdijválasztmány szokott javaslatot tenni. Szerepelt egy végkielégítési ügy is. M i k e János vármegyei kőnyomdásznak ugyanis nincsen nyugdíjigénye, bár hosszú időt töltött a megye szolgálatában. Utóbbi időben elbetegesedett, munkaképtelenné vált, úgyhogy kötelességének nem tudván eleget tenni, meg kellett válnia állásától. A szegény ember ekkor azzal a kórelemmel fordult a , vármegyéhez, hogy szolgálatai fejében juttasson neki legalább egy kis vógki! elégitést. A nyugdijválasztmány a kórelmet kedvezően intézte el. Mint fentebb is jeleztük, leérkezett . a belügyminisztertől a módosított tiszti : nyugdijszabályrendelet. A miniszter számo?, többé kevósbbó lényeges észrevó( telt tett a szabályrendeletre. Ez ószrevételeket a választmány keresztülvitte | valamennyit. Kalmár Irón orosházi járási dij| nokot, miután a megfelelő kori elérte, a választmány felvette a nyugdijjogo! sultak közé. Végül a tisztviselők nyugdíjjárulékainak megállapítása következett. Ez egy csöppet sem lehet örvendetes a tisztviselőkre nézve, amennyiben ezután jóval többet kell fizetniök. A járulók