Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1913-12-18 / 100. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1913 nov. 13. közöttük Gyula és Békés ügyét a tisztviselőkre nézve kedvezően intézték el. Az Ítélet örömet ós megnyugvást keltett az érdekelt tisztviselők körében. De mindenfelől kíváncsian lesték, milyen álláspontra helyezkedik a kormány azon helyekkel szemben, amelyek panasza nem érkezett a közigazgatási bírósághoz s igy bár a tényállás a többi 53 állomáshelyre nézve is azonos, még formálisan nem hozott a miniszter döntést. Szakkörökben is különfélék voltak a nézetek s attól lehetett tartani, hogy a minisztérium rainden városra nézve ítéletet provokál, ami még hosszú időbe telik, addig pedig nem fizet. Igy telt el néhány hót kétség s remény között. Annál váratlanabb örömet és meglepetést keltett a mult pénteken a pénzügyigazgatóság ópületeben a reggeli postával megérkezett Pénzügyi Közlöny, amelyben a pénzügyminiszter általános rendelettel utasítja az utalványozó hatóságokat,' hogy a sérelmet szenvedett 56 helység pénzügyi tisztviselőinek saját hatáskörükben sürgősen folyósítsák az őket megillető lakpénzküiönbözetet. A tényleges szolgálatban már nem álló nyugdíjazott igényjogosultak vagy ha azóta elhaltak, azoknak utódai kérvénnyel tartoznak a pénzügyminiszterhez folyamodni az utalványozás végett. A többi tárcához tartozó állami ós vármegyei alkalmazottakra az illetékes minisztériumok külön fognak intézkedni. Zádor Mór pénzügyigazgató humánus gondolkozásának s a tisztviselők iránt táplált jóindulatának ujabb bizonyítékát adta azzal a tényével, hogy az utalványok rögtöni elkészítését rendelte el s lehetővé tette, hogy a pénzügyi tisztikar még aznap délelőtt felvehesse a várva-várt összeget. A békési tisztviselők utalványát szintén még aznap elküldték s szombaton már ők is hozzájutottak egyszer s mindenkorra járó illetményükhöz. Orosháza ui vágóhídja. A miniszter és a tervezet. Több izben kellett már foglalkoznunk a megyebeli vágóhidak kritikán aluli állapotával Mert bármily hihetetlenül hangozzék is, de tény, hogy Békésmegyének nincs egyetlen kifogástalan, vagy csak csekély hibáju vágóhídja sem. A mult óv elején H ec h s Miksa volt törvényhatósági állatorvos terjesztett egy megdöbbentő jelentést a közigazgatási bizottság elé. E jelentós szomorú adatokat foglal magában a vágóhidakra vonatkozólag. Még aránylag legcsekélyebb fogyatkozásai a gyulai vágóhiduak vannak, amely mégis nagyobb ellenőrzés ós gondozás alatt áll, mint a többi. Legtarthatatlanabb az orosházi, szarvasi és csabai vágóhidak helyzete. E három hatalmas ós uagynépességü községben a vágóhidak felszere1036 és berendezése oly primitiv, hogy csak a legnagyobb ós leglelkiismeretesebb ellenőrzéssel lehet valami nagyobb veszedelemnek elejét venni. Mióta uj vezetősége van a csabai vágóhídnak, azóta már javultak valamennyire az állapotok, de azért mégis sürgős szükség van a teljes újjáalakításra ós a modern felszerelésre. A vágóhíd elég szép jövedelmet produkál, tehát arra támaszkodva tekintélyes kölcsönt vehet fel a község. A vágóhídi jövedelem anélkül is csak vágóhídi célokra fordítható a törvény értelmében. Szarvason még Csabánál is mostohábbak a viszonyok. Ott ugyanis nincs sertésvágóhíd. A husvizsgáló állatorvosnak tehát személyesen meg kell jelenni minden kurta korcsmában vagy nagyobb vendégeskedéseknél, mikor disznót vágnak. Az orosházi vágóhídon szintén e fogyatkozások dominálnak. Szük, kicsi, piszkos ős ami fő, takarítani is úgyszólván alig lehet. A volt törvényhatósági állatorvos megdöbbentő adatai alapján az alispán utasította a községeket a tapasztalt hiányok pótlására, Csabát, Szarvast és Orosházát pedig teljesen uj vágóhíd építésére. Egy modern, elég nagy és megfelelő vágóhíd nem cíekóly summába, körülbelül 120,000 koronába kerül, érthető tehát, hogy a községek nem nagyon örülnek az alispán rendeletének, sőt eleinte húzódoztak is teljesítésétől. Az alispán többször sürgette a községeket, de hiába. Végre is e közigazgatási bizottságnak ós a föídmivelósügyi miniszternek kellett a legnagyobb erólylyel rájuk irni. Ekkor aztán nagynehezen elkészíttették a vágóhíd terveit, amelyeket jóváhagyás céljából fel kellett terjeszteni a föídmivelósügyi miniszterhez. Odakerültek az. orosházi vágóhíd tervei is. A miniszter azonban nem hagyta jóvá, hanem visszaküldötte pótlás végett, mert túlságosan takarékosnak találta. Orosháza az ő ismert takarékosságával félt drága terveket csinálni. aki azzal törődik, hogy mit énekelnek a holta után? . . . Ám most, hogy váratlanul ós kegyetlen erőszakkal csapott közéjük a halál s elragadta az elsőt a huszonöt esztendős kompániából, szörnyen meg voltak illetődve. Mindegyik maga elé képzelte a gyomrát, a szivét, a véredényeit, vájjon mennyire haladhatott már testükben a romlás ? — Ki van kezdve a kompánia — sóhajtott Rózsa és az asztalra csapott. — Elnémult az asztal csalogánya — mondta érzelmesen a lódoktor. — Nekem már csak a Klein bácsi énekel, a kántor — toldotta meg Weisz, a mészáros. Matusek, aki titkos antiszemita volt, feddően nézett a mészárosra. Felemelte a poharát és tiszta keresztényi áhítattal ünnepies, vontatott hangon zengte: — Az örök világosság fényeskedjék neki.. — Ámen! — zúgta rá az asztal. A poharak összecsendültek. A korhelyek szemeiből kicsordult a könny, belehullott a fröccsb9 ós ők megitták a könnyeiket. Aztán összenéztek megnyugvással. Megtörülték a bajszukat. A gyász itala jól esett nekik. —, Vegyünk neki koszorút, indítványozta a járásbiró iktató. — Helyes. Az iktató szaporán pislogott és fürkészőn nézett az emberekre. — Majd a — izé, a beszédet én fogom mondani. A lódoktor epésen vágta oda: — Tudtam, hogy ez lesz a vége. Szegóny^Velérdy C3ak azért halt meg, hogy te beszélhess a sirjánál. -— Mit ? Mórt ne beszélnék ? En vagyok a legjobb szónok ennél az asztalnál. A szegény halott volt a legjobb énekes ós én vagyok a legjobb szónok. Az iktató dühösen nézett szét, a szemeivel megkérdezte mindenkitől: ugy-e én vagyok a legjobb szónok? — Az vagy, bólintott Weisz, aki az iktató bátyjának házában lakott s ez megígérte neki, hogy a mészárszéket márványkockákkal rakatja ki. — Erről még ráérünk vitázni, — vetette közbe a kékfestő. Előbb vegyük meg a koszorút. — Igen, igen, a koszorút, — kiáltotta .Rózsa a fűszeres. Csend borult az asztalra. A korhelyek alkohol-fátyolos agyában lassan motoszkáltak a gondolatok. A vendéglős átérezte vendégei gyászát és szó nélkül, lábujjhegyen rakta az emberek elé a fröccsöket. Mikor Rózsa, a fűszeres, már egészen részeg volt, felállott. — Uraim, én nem vagyok a szó embere. Csak a vevőkkel tudok beszélni, de azokkal aztán tudok. Senki ugy nem tud beszélni a vevőkkel ebben a városban, mint én. — Öndicséret büdös, — dünyögte a kékfestő. — Tudom. Éppen ezért rövid leszek uraim. Indítványozom, hogy a koszorút szegény özvegy sógorasszonyomnál vegyék meg. A fűszeres leült és Weisz nevetett. — Panama — mondta félhangosan. — Províziót kap. 1 A fűszeres bambán bámult a mó- i szárosra. — Províziót? Mi az, hogy provi- ; ziót ? Gazember, aki mondja. Az iktató elfehéredett dühében. — Gazemberek vagytok; gazembe- j rek vagytok. Soha többé nem jövök ide. | Felállott, hogy soha többé ne tér- ' jen vissza, de Muhinka, a lódoktor rá- { , bámult. Az egyik kezével átölelte őt, a 1 j másikkal megfenyegette a haldokló \ j Petőfit, a szájával nevette az iktatót, a I szemével siratta a halottat ós nevetve' sirva danolászott: Ki tanyája ez a nyárfás ? Nem hallik be a kurjantás . . . De a pótlás ós a miniszter által kívánt módosítások is késnek. Ugy látszik, Orosháza erre is nehezen szánja el magát. A föídmivelósügyi miniszter ennélfogva kénytelen volt egy sürgető leiratot küldeni Orosházának, id. K é r y Gyula főispánunk utján. Ilyképen remény van arra, hogy Orosháza uj vágóhidjának építéséhez nemsokára hozzá lehet fogni. A gyulai városerdő kiirtása. Még nincs megfelelő erdőterűlet. Több izben megemlékeztünk már arról, hogy a gyulaiak mennyire szeret-, nék a szép városerdőt, a gyulaiak legkedveltebb kirándulóhelyét kiirtani és területét szántófölddé átalakítani. Már évekkel ezelőtt is kérelmezte ezt a város vezetősége, a fölöttes hatóságok azonban valamennyien elszárkóztak a kérelem teljesítése elől, mert gátat akarnak vetni a Magyarországon már túlságosan felburjánzott erdőirtási dühnek. Az erdőirtás különösen káros az Alföldön, ahol anélkül is kevés az erdő s ahol a különféle veszedelmes betegségek épen a nagy fátlanság miatt graszszálnak. Gyulának azonban mégis csak sikerült a mult évben az erdőirtásra az engedélyt megkapni. Legutolsó akciója azért járt sikerrel, mert már precedensekre hivatkozhatott. A föídmivelósügyi miniszter ugyanis a doboziaknak és a békésieknek is megengedte erdeik kiirtását azzal a feltétellel, ha az ország más részében megfelelő értékű erdőterületet vásárolnak. Doboz is, Békés is hamarosan teljesítették ezt a kívánságot. Doboz Biharmegyében, Békés pedig Hunyadmegyében kapott megfelelő erdőterületet. Ilyen feltétellel engedélyezte a földmiveiésügyi miniszter Gyulának is az erdőirtást. Gyula azonbau nehezen jut a másik erdőhöz. Még talán könnyebb volna neki a miniszter első ós nehéz feltételét teljesíteni. Először ugyanis a miniszter C3ak azzal a feltétellel akarta az erdőirtást megengedni, ha Gyula a határa másik részén telepit a kiirtandóval egyenlő területü erdőt. Ettől a nehéz feltételtől mégis C3ak elállott a miniszter, mivel belátta, hogy Gyula talaja erdőtelepítésre egyáltalában nem alkalmas. Az erdővásárlásra a képviselőtestülettől kiküldött bizottság több helyről kért ajánlatokat. Érkeztek is be szép számmal, azonban egyik sem konveniált a városnak. Két felajánlott erdőt meg is tekintett a bizottság, de bizony csalódottan kellett róluk eltávoznia. Az egyik megtekintett erdő a gróf Zichy Ödöné Doborcsán biharmegyei község határában. Ez a község Rév álllomástól négy kilométernyi távolságra fekszik. Az erdőfelügyelősóg szakvéleménye szerint ennek az erdőnek a talaja mély és középmóly, a mészszikla altalaja jól be van takarva meszes, homokos agyagtalajjal, helyenként kavicsos, köves. Ebből mintegy 50 holdnyi terület volna a város által beerdősitendő az előforduló foltok pótlására. A képviselőtestület azonban Névery Albert felszólalása után egyáltalában nem mutatkozott hajlandónak a terület megvásárlására. Névery, mint bizottsági tag volt a helyszínén és saját tapasztalásai alapján mondotta, hogy az erdő tulajdonképen még nem is erdő, mert fa nincsen rajta, csak gyöngye sarjadzás mutatkozik. Másik hibája, hogy közelében nincsen viz, tehát erdőlegelőnek sem alkalmas. Harmadik ós mondhatni, legnagyobb hibája pedig, hogy nehezen közelíthető meg. Ez okokból a képviselőtestület el is állott a terület megvételétől. Hasonlóképen kellett eljárni a másik megtekintett „erdővel" is. Ea a gróf Bethlen Aladáré. Szintén Biharm^gyóben fekszik és 107 hold terjedelmű. Azonban* nagy baja, hogy fának még csak nyoma sincs rajta. Ezért jó a helyszíni szemle. Ha a bizottság csak látatlanban bocsátkozott volna tárgyalásokba az úgynevezett „erdők" tulajdonosaival, könnyen becsapódott volna, Gyula pedig kapott volna erdő helyett egy kopár, kietlen fensikot. Ráadásul még az ár is meglehetősen borsos volt. Ugyanis mindkét terület holdjáért 70 koronát kértek a tulajdonosok. A bizottság az elsőért 40, a másodikért csak 25 koronát igért, ezzel is kinyilvánítván, hogy nincs vevőszándéka a megtekintés után. A sikerielen expedíciók után legújabban életrevaló eszméjük támadt a gyulaiaknak. A békésiek ugyanis a már irtás alatt levő 700 holdas fási erdő fejób n 2500 holdnyi területet vásároltak Hunyadmegyében. E hatalmas területet a község Jmost sem tudja még megfelelően értókesiteni. Nem volna szükség olyan nagy erdőre. Gyula tehát érintkezésbe lépeít Békéssel aziránt, hogy adjon el neki 400 holdnyi területet. Békés erre hajlandónak nyilatkozott, azonban árat nem jelölt meg. A képviselőtestület legutóbbi közgyűlésén megbízta a már régebben kiküldött bizottságot, hogy tekintse meg a hunyadmegyei erdőt is, és ha megfelelőnek találja, bocsátkozzék érdemleges tárgyalásba Békés vezetőségével. Ezen az uton előreláthatólag sikelülni fog Gyulának is a megfelelő erdőterületre szert tenni. A csabai mandátum sorsa. Most még Wagner József és Bohus M. György a jelöltek. A parasztpárt keres, de nem talál. Bohus M. György leleplezi a parasztpártot. Nagyon furcsa, bohózatba való esetek történtek az utolsó napokban Csabán. Mikor Kristóffy lemondott, mindenki azt vallotta, hogy a legjobb eset-' ben még tizennégy hónapig tartó ciklusra nem kell a város választóit, közönségét választási harc izgalmaiba vinni. Deferáljon minden frakció egymásnak, állapodjanak meg egy jelöltben. Csakhogy jött a városatya választás ; annak meglepő eredménye meghiúsított ugylátszik minden törekvést a deferálásra, az együttes megállapodásra. A Népegylet, helyasebben 8 parasztpárt a szenvedett nagy vereséget azzal szándékozott helyreütni, hogy ő állit jelöltet, de csak olyant, akinek bőven áll rendelkezésére „alkotmányos" költség. A Kisgazdák Egylete viszont, hogy a Népegylet ügyvezető-elnökét, Z e l enyánszky Mihályt megbuktatta az j ő elnökük Zsilák András, nagy önbiza| lomra ébredt és ha nem is oly eszközökkel, mint a milyent a néhai parasztvezér alkalmazott, biztosra veszi, hogy jelöltjét kisgazdapárti programmal diadalra viszi. Ugy gondolja ezt elérni, hogy ha az eddig népagyleti, de nem igen exponált B u h u s M. György mellett foglal állást, bizonnyal elfog jelöltje a Nép egylettől vagy kétszáz szavazót hódítani. Továbbá, mivel a kisgazdákkal rokonszenvez a munkapárt is, a függetlensági párt is, innen is erős támogatást remél. A parasztpárt sem akart sokáig jelölt nélkül állani, amennyiben az első kísérlet Pető Sándorral nem sikerült, szombaton éjjel küldöttséget menesztett Budapestre jelölt után. Vasárnap délelőtt aztán a következő távirat érkezett: „Szemere Miklós elfogadia a képviselőséget pártonkívüli programmal. Hrabovszky." Az esti gyorsvonattal visszaérkezett a küldöttség és kitudódott, hogy Szemere a képviselőséget elfogadná, de a jelöltséget, azt nem. Ezzel halomra dölt a Parasztpárt és más pártbeli választók ábrándja. Sőt oda alakult a helyzet, hogy minden pártállásra való tekintet nélkül, egy értekezletre gyűltek egybe a választók. Ezen az értekezleten 3ok felszólalás történt és az domborodott ki erősen,