Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1913-12-07 / 97. szám

3ékéscsaba, 1913 nov. 30. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 5 Ezeken a vacsorákon rend' sen meg beszélik az orvosok orvosrendi dolgaikat a ezúttal egy az orvosrend érdekében rendkivül nagy fontossággal fciró kérdés lü'eies megvitatása foglalta le az egész estot. A gazdasági szervezkedésről folyt a tanácskozás. Elérkezett az ideje a megvalósuláshoz, amit a békésmegyei orvosszövetség is régen hangoztatott már, a gazdasági alapon való szervezkedésnek. Megtanította különösen a békés megyei orvosokat az 1911—1912. évi pénztárorvosi ellentállás arra, hogy a jövőben minden jogos kívánság kivivására a leghathatósabb eszköz az, ha kellő anyagi hátvéddel rendelkeznek az orvosok. A pfcsi orvosok is tanulságot merítettek a békésiek pénztári harcából s elsők voltak az országban, kik elhatározták — megértvén a kor intő szavát — a szövetségnek gazdasági alapra fektetését. Csatlakozásra hiv ták fel az ország összes orvosszövetségeit ez irányú akcióra. S a békésmegyei orvosok vacsoráján a pécsiek gazdisági szervezkedésedet ismertétő memoranduma s határozatának felolvasása s kellő kommentálása után elhatározták az orvosi estélyen résztvett orvosok, hogy elvileg elfogadják az orvosszövets gi elnökség által felvetett eszmét s egy hetes bizottságot kü dtek ki, melynek feladata lesz a gazdasági szervezkedésre vonatkozó tervezet elkészítése oly célból, hogy egy mielőbb összehívandó orvosszövetségi rendkívüli közgyűlés azt megvitatás után elfogadja. Érdekes, hogy a p'csieknél a befizetések heti járü'ék alakjában történnek, mint a munkásoknál. Igy tanulták el az ész munkásai a kéz munkásaitól a gazdasági szervezkedést s igy gondoskodnak róla, hogy szükség esetén a gazdasági szervezkedés gyakorlati értékének hasznát vegyék. Idők jele. A heti befizetések legkisebb mértéke a pécsieknél 50 fillér. O y kis öszszeg ez, melyet hetenkint megerőltetés nélkül fizethet be minden orvos. A bókéemegyei viszonyok tekintetbevételével a gazdasági alapon való szervezkedés részletes tervezetének kidolgozására kiküldött bizottság tagjai: dr. Hajnal Alberf, dr. Reisz Miksa, dr. Wallfisch Ferenc, dr. Kovács Péter, dr. Révész Fülöp, dr. Keleti Ignác, dr. Szamek Ignác. A legközelebbi orvosi estélyt januárban Gyulán tartják az orvosok. Kristóffy után gróf. Ujabb képviselőválasztási kombináció. Ismét választási harc előtt állunk s talán csak azt ment annak kiélesedésétől, hogy az ötnegyed évért, mely még hátra van az országgyűlési ciklusból, nem lesz valami nagy a jelöltek tülekedése. Bizonnyal azt gondolják még a törtetők is, hogy ily rövid szereplésért nem érdemes annyi ezrest, ahány hót még hátra van, „alkotmányos" költségben elkölteni és még reá — elbukni. Az Achim--Barabás—Zsilinszky választási kampány óta vannak Csabán nemcsak a szenvedélyes, de drága választások is. És mert akkoriban gyors egymásutánban választottunk, fokozatosan nőtt az étvágy is. Mikor a koalíció alatt a Curia megsemmisítette Áchim L. András mandátumát, már dr. Pető Sándor csak napy választási költséggel jutott be a parlamentbe. Hiába Ígérte neki a pártvezér: — Ha én akarom, az én népem megválasztja még Illich I iát is. De hagyjuk azt, hogy azután még hány választást csináltunk, mennyi terrort tapasztaltunk, mig odáig juto'tunk, hogy az elvtársak kegyelmes képviselőhöz jutottak. Megválasztották Kristóffyt, mint akkor mondották, bosszubó'. Hadd törjön a csabai urak orra alá borsot egy másik ur. Azonban Kristóffy már akkor is a nyujalmat óhajtotta, mikor Csabán képviselővé választották, nem csak most, ós nem sokszor alkalmatlankodott választóinak. Ha ilyesmire egyes frakció szerette volna rábírni, rendesen fia, vagy a maga egészségi állapotára hivatkozva, kitért. A kezdetben színlelt nagy szeretet is eltűnt és maradt csak a kegyelmes cim. Nagyon sokan tapasztalhatták ezt a képviselő néhányszori fogadtatása és a tiszteletére rendezett bankettek alkalmával. Különösen az utóbbiaknál bizo- : nyos halottitor-hangulat uralkodott. Kris- j tóffy mint szónok, pláne mint népszó- j nok, nem sokat számit. Különösen itt • Csabán. Áchim L. Andrásnak elég volt j a megszólítás: — Véreim ! Jogot! — és az ezerszámú kórus rázugta: — Kenyeret a népnek! És akik igy feleltek, a fehér asztalnál pecsenyés tálak előtt üttek s harsányan éljenezték, mikor a főszolgabírót és a főjegyzőt gúnyolta. Hangulatkeltésben volt nagy mester a megboldogult parasztvezér. Kristóffy ezt nem tudta és méltósága nem engedte cselekedni. És csodálatos a m'p phszychologiája. A parasztpárt függetlenségi érzelmű része most is biztosra veszi, hogyha a csabai jelöltségre mágnást, példáu' Széchenyi Aladár grófot kéri fel, a sza vazati joggal biró elvtársak megválasztják, a nép pedig ugyancsak ugy fog tüntetni mellette, mint az ő vérükből való néhai parasztvezór mellett. Azt hisszük azonban, az elvtársak mégis csak vissza fogjak gondolni arra, hogy mily nagy különbséget éreztek és tapasztaltak Áchim után a lemondott képviselő közelségében . . . —?A csabai presbyterium-választási petíció ügye. Az egyházi törvényszék Ítélete. Lapunk nagyon sokszor foglalkozott már a csabai ág. ev. egyház több hívének, inkább a Népegylet petíciójával, amelyet a megalkotott presbiterválasztás, illetve szabályrendelet ellen nyújtottak be. A petíció nem járt sikerrel, hiába használtak fel a szabályrendelet ellenzői minden tőlük telhető apparátust. Maga az egyházmegyei törvényszék többször összeült a petíció ügyében, ítéletet azonban csak ez óv nyarán hozott. Ez az itólet elutasította a petíciót, a több mint 1000 koronányi költségekben pedig elmarasztalta az aláírókat. Ezek az Ítéletet megfelebbeztók a kerülethez azon az alapon, hogy a biróság tagjai között ott volt Linder Károly lelkész is, akinek a fia, dr. Linder Károly ügyvéd képviselte az egyház érdekeit. A kerületi törvényszék csakugyan megsemmisítette ez indok alapján az Ítéletet és az egyházmegyei törvényszéket uj ítélethozatalra utasítottaSzerdán délelőtt üit össze újból, de Linder lelkész nélkül a törvényszók, amelynek tagjai dr. Ladics László elnöklete alatt báró Solymosy Lajos, Csepregi György, Jeszenszky Karoly és Galli János voltak. A peticionálókat dr. Tardos Dezső, az egyházat pedig dr. Linder Károly képviselték. A törvórys?ók mindenekelőtt kihallgatott 19 uj tanút. Aztán a perbeszédek következtek. A perbeszédek után szót kért Szeberényi Lajos is és újból védelmébe vette a szabályrendeletet, melynek célja az, hogy a káros elemeket kizárja az egyház vezetéséből, illetve megakadályozza, hogy egy frakció vagy politikai párt válassza a presbitériumot. A törvényszék ezután ítélethozatalra vonult vissza ós meghozta a múltkori marasztaló ítéletet. C.-ak annyi a különbség, hogy a peticionálóknak most már 400 korona löbb költséget kell fizetniök. Az itólet nagy elégedetlenséget és zúgást keltett a peticionálók és jelenlevő elvbarátaik körében. Az Ítélet nem jogerős, mert a peti1 ciónálók ügyvéde az ellen felehbezést jelentett be. Mikor a csizmadiák vadásznak. Egy meglőtt „nyul" a gyulai közkórházban. Régi igazság, hogy nem minden ember kezébe való a puska. |A puskások száma ennek dacára, mondhatni, évről-évre szaporodik. Úgyszólván mind n társadalmi osztályban szaporodik a vadászok száma. Manapság vadász a földmivelő, vadász az iparos és vadász az „ ur." Mikor bekövetkezik a vadászati idény, megtelik a határ Nimródokkal, kocavadászok lyukasztják egyre-másra a levegőt a nyulak, foglyok ós fácánok nagy ielki gyönyörűségére. Mert hát a kocavadászokon nemcsak mi nevetünk, hanem nevetnek az áldozatokul kiszemelt vadak is. Egyik-másik humorosabb természetű nyul még meg is tréfálja őket. Közéjük megy, előttük sétál, mintha csak mondaná, hogy lőjék le. Rettenetes harcilárma kerekedik. Dörögnek a puskák, puskaportól lesz terhes az őszi levegő és a huncfut nyul mosolyogva, sértetlenül halad tovább. A vadász-láz tórfoglalásának a jele az alább elmondandó história is, amelynek szenvedő hőse most élet-halál között lebeg a gyulai közkórházban. A szegény hős kis-jenői ember. Kisjenö tudvalevőleg József főherceg birtoka. Gyakran szokott a főherceg ott tartózkodni, vadászgatni; uradalma tele van vtdakkal. Nemcsoda tehát, ha a kisjenöiek szinte akaratlanul is vadászokká nevelődtek. Kisjenőn mindenki vadász az Úristen jámbor szolgájától lefele. Még a derék becsületes csizmadiamesterek is gyakran veszik a kármentő helyett a kezükbe a puskát. Sőt annyira nagy közöttük a barátság, hogy összeállottak ós közösen vadászterületet béreltek. Oda járnak ki időnkónt, amikor rágondolják magukat. De, ugy látszik, nem minden csizmadia kezébe kell a puska, mert szerdán csaknem végzetes szerencsétlenségnek lett okozója egy lövés. A kisjenői csizmadiák a Mahler-féle birtokot bérelték ki vadászterületnek. Még vasárnap megbeszélték, hogy szerdán együttesen kimennek vadászni. Közülök az egyik, Kelemen Károly nagyon élelmes természetű, aki mindig többet akar kapni, mint a többi. Kelemen elhatározta, hogy megelőzi a többieket, hamarabb kimegy, úgyhogy azokat ő már egy csomó lelőtt vaddal várja. Ugy is tett. Szerdán kora reggel felkelt es kutyagolt kifelé. Hűvös, ködös volt az idő, amellett meg sötét is volt. Alig lehetett öt lépésnyire látni. Amint megy, mendegél egyszerre, csak hangokat hall. Nem is nagyon meszsziröl: — Halihő, halihó! — Itt vagyok. — Vigyázzatok, meg ne lőjetek. — No persze. — Most szalad egy nyul feléd. Vigyázz! Kelemen meg volt lepetve. A cimborái hangjára ismert a hangokban. Micsoda dolog ez? Hát azok megelőztek voina őt, aki direkt elhatározta, hogy hamarabb felkel és hamarabb kijön, mint a többi? — Ezek becsaptak — mormolta magában — No, megálljatok, adok én nektek ! És sietett a hangok irányában. Amint közelebb érkezett, világosan felismerte a barátai hangját. — Én valami zajt hallok. — Biziosan nyul lesz. — Vigyázz, el ne hibázd. — Majd adok ón nektek nyulat — dörmögte Kelemen. Egyszer csak közvetlen közelében hangzott fel a kiállás: — Éa már lövök. El is dördült a lövés. A következő pillanatban rémes orditás reszkettette meg a levegőt. Kelemen ordított kétségbeesetten : — Meglőttél, te gazember. És összeesett. A cimborák rövid idő alatt ott termettek a súlyosan sérült embernél. Kiderült aztán, hogy a cimbora, B u h a i Péter nyu'nak nézte a nagy ködben ós rálőtt. És jól is célzott, mert a sőrétek közül a szájába is mentek. A vér csak ugy dőlt a szerencsétlen ember szájábó'. Nagyon megijedtek a cimborák, különösen mikor Kelemen a nagy fájdalom következtében elveszítette eszméletét. A nagyon súlyosan sérült embert beszállították a gyulai közkórházba ós ott vették ápolás alá. Állapota súlyos. KróniKa. kiváló bór- és lithiumos £ gyógyforrás vm* & m A$m*k!ü, kVazvtayrii. enkartetottAflaél, rirfcmytél, métatMftütepM szarv* tanstgsisál HM tatán. tem*u*mwmutatmrjvrtL 9 sgtü SCHILTSI ÍCOST a e Rzt hiszem már, bizony isten, Hogy alszunk a télen, Nem történik semmi, semmi i- Se földön, se égen. Mindennap nagy szürkeség lesz Változatok nélkül. Pedig hát az ilyesmikkel Lelkem ki nem békül. És Ime, hogy megcsalódtam : Szenzációk lesznek, Csabán mostan a jelöltek Folyton verekesznek: Választás lesz, több mint máskor És aztán sokféle Zug a fejem, olyan gyakran Foglalkozom véle. Csabán jelölt minden ember, Nem ujjamból szoptam, Hazudni, mint tetszik tudni, Úgyis ritkán szoktam Csabán jelölt minden ember, flki épkézlábú, Hisz sok ember ily időben Egy kicsit megkábú'. És jelöli önnönmagát, Hogyha nincsen pártja, Nevét Írja a szavazó „Titkos" cédulára. „Éljen" után nevét bőgi, „Rbcug" után másét, Valamelyik jelölt urét, Vagy egyéb csámpásét. Lesz megyei, lesz városi És nagy választás itt, Kevély is már minden ember, Rki voksnak számit. Hajtogatják nagy örömmel: „Hja most pénz kell nékem Önzetlenül, aki szavaz, Nagy szamár az, kérem." Igy beszélnek sokan máma, Közéleti „bölcsek" Hát érdemes fellépni itt ? Ilyen népre költsék? Nem költök én. R pénzem a Takarékban fekszik S akkor adják a kezembe, Mikor — nekik tetszik. Többet ér a választásnál, Hogy jön a Karácsony, Készitik is valahol az Ünnepi kalácsom. Szent Karácsony ünnepén a Lelkünk felmelegszik, Még a sötét ember is a Templomba menekszik. Gyere, gyere szép Karácsony, fiiszen alig várunk, Bár tudjuk, az ajándéktól Felkopik az állunk. De kell mégis már melegség E hideg világban Rnnak, aki mint én, ugy él Szomorú magányban . . . Guy. Csendőrök egy ügyvéd ellen. Pör a gyulai főszolgabiróságon. Lapunkban többször foglalkoztunk már Ludvig Jakab gyulai gazda borzalmas meggyilkolásával. A szerencsétlen áldozat gálád gyilkosa még most sem került kézre, hiába vett igénybe a gyulai kir. ügyészség minden nyomozó eszközt ós módszert. Nyomoztak a gyilkos után rendőrök, csendőrök, gyulai és budapesti detektívek, de hiába. A gyilkos még mindig szabadon jár és talán soha el se fogják, ha csak önként nem jelentkezik a lelkiismerelfurdalás hatása alatt. A nyomozás a Ludvig tragédiájánál teljesen csődöt mondott, pedig az eset nem is tekinthető valami komplikáltnak. Nem nagy bűnszövetkezet tette el láb alól bizonyosan, sőt még rablógyilkos cigányoknak sem eshetett