Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1913-12-07 / 97. szám

Békéscsaba^J913. XL-ik évfolyam. 97-ik szám. Vasárnap, december 7. BÉKÉSMEGYEIKÖZLÖNY POLITIKAI LAP Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELfOFIZBTÉSI Dl] : Egész évre 12 kor. Félévre 0 kor. Negyedévre 3 kor. ClSfizetnl bármikor lehet évneaveden belfil i«. Egyes szára ára 12 fillér. Felelős szerkesztő: OULYÁS JÓZSEF. Az államháztartás és uj torvények. Békéscsaba, december 6. A képviselőházban és a miniszté­riumokban igen nagy horderejű mun­kálatok folynak. A Házban a sajtótör­vény, félévi költségvetés megalkotása. A belügyben az általános választójo­got kiegészítő, az igazságügyiben ujabb törvények, a meglevőknek javítása, pót­lása fölött folyik a lázas munka. Az ország költségvetésénél az előadó igen szomorú közgazdasági és pénzügyi ál­lapotot tárt az ország lakossága elé. Előadói beszédében három kérdést ajánlt a pénzügyminiszter és a Ház fi­gyelmébe. Először azt, hogy a had­sereg és a haditengerészet terhei igen erősen növekedtek ; az elmúlt félévhez képest 16,221.000 koronával. A had­vezetőség legfőbb kötelessége, hogy a pénzügyminiszternek és adófizetőknek minél több időt engedjen a terhek megszűnésére. Teherviselési képessé­günk elérkezett végső határáig, de ezt a nemzetközi bonyodalmak idézték elő. A második igen fontos kérdés az államvasutak súlyos problémája. 1906 óta hatszáz milliót fektettünk bele az államvasutakba és dacára annak, hogy a teherdijszabást kétszer, a személy­dijszabást pedig egyszer emelték fel 1905 óta, semmiféle jövedelemnöve­kedés nem mutatkozik. Az államvas­utak súlyos problémája egyúttal az ipari és a kereskedelmi élet legfonto­sabb kérdése is. A pénzügyi bizottság felhívta a minisztert arra, hogy ezzel a kérdéssel intenzivebben foglalkozzék. A harmadik fontos dolog az állam­adósság terheinek a növekedése. Ne tagadjuk ei, hogy gazdasági válságban élünk. Évek óta figyelmeztettük a vá­rosokat, hogy ne költekezzenek, mert a mint a külföldi tőke visszavonul, a katasztrófa be következik. A gazdasági válságnál ma nincsen fontosabb kérdés az országban. Kö­zépeurópa oly súlyos válságban van, amelyre, amióta a kapitalizmus kifej­lődött, nincsen példa. Az ország min­den polgára a legszigorúbb takarékos­ságot tartsa szem előtt, hogy meg­menthesse magát, az országot egy sú­lyos gazdasági katasztrófától. Az egyesült ellenzék a költség­vetés tárgyalását nem tartotta elég fontosnak arra, hogy annak tárgyalá­sán résztvegyen. A sajtótörvény tárgyalása kapcsán az igazságügyminisztériumot is bántó kritikában részesítették, hogy ott nem dolgoznak. Pedig azt egész sereg uj törvényjavaslat foglalkoztatja. Igy a polgári törvénykönyv megalkotásának előkészítése, amely valószínűleg 1917 szeptember 1-én életbe is lép, továbbá az igazságügyi szervezeti kódex elő­készítése, a hatásköri biróság szerve­zése, valamint az ügyvédi díjszabás megállapítása. Előkészítés alatt van a csődtörvény revíziójának tervezete, amelyet a ke­reskedelemügyi minisztérium és a ke­reskedelmi szakkörök meghallgatása után fog elkészíteni. Természetesen a javaslatot oly nagy óvatossággal ké szitik elő, amelyet a dolog természete is megkövetel. A kezdetlegesség stádiumában van a tőzsdereformra vonatkozó javaslat tervezete, amely felett most folytat az érdekelt minisztériumokkal tárgyaláso­kat. Ezzel kapcsolatban készül a tőzsde­biróságokról szóló javaslat is. Elinté­zés alatt van a szerzői jog módosítá­sára vonatkozó javaslat oly módon, hogy Magyarország is belépjen a ber­lini Unióba. Előkészítés alatt áll a Laptulajdonos: B55XHE£iS7iKY JÓZSEF. Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adolrtnk vissza. Mmm Közlöny tiimia Ködben. Ködben feküsznek a magas hegyek fiz apró oláh-viskók meglapulnak, 5 belevesznek a vastag szürke ködbe . . . fi sürgöny-dróton ázott verebek Csipogva, dideregve összebújnak. fiz ég s a föld nagy szürkeségbe olvad, fiz eső bús unalommal szitál, Mintha a földön már élet se volna Oly szent a csönd, mely mindent eltemet . . . Elült az élet . . . Köd alatt a táj . . . Kis ablakán át gyöngye lámpafény fiz utca friss, hideg bórára hull . . . Én idekünn a ködben mire várok? Hogy átszorítson két erős meleg kar . . . Ma minden szürkeségbe, ködbe fúl . . . Rácz Etus. A feleség barátnője. Irta : Mr. Levls Carnforlh gondolatokba merülve ült az irodaszobájában. Balkarjával az Író­asztalára támaszkodott s jobb kezével egy papirvágó késsel foglalatoskodott. Magas homlokán barázdák ráncolódtak össze. Nehéz volt az élete mindig. Volt ugyan vagyona, de az életnek igy is sok baja lehet. E'háritotta valamennyit s élt a maga utján. S most ujabb gond állott az útjába, amit bajosan tud csak el­lökni. Megzavarta ez még a gondolko­zását is s attól félt, hogy le fog zuhanni arról a magasságról, amit a saját keze munkájával ós becsületével szerzett a nevének. I Öt év előtt érte el élete leghőbb vágyát. Felesége lett a lpgayönyörübb teremtés, akit lelke minden erejével I imádott s ez az asszony most, öt év múlva megcsalta. Törte a fejét nagy bosszankodással, hogy hogyan is tör­ténhetett ez, nem is igen szerette volna elhinni. Amikor feleségül vette, nagyon jól tudta, hogy a szép nő szereti a társaséletet s e kívánságát teljes mér­tékben ki is elégítette. Elhalmozta a földi boldogság minden jelével. Bo dog volt, ha a feleséget megelégedettnek s jók* dvünek látta. Dolgozott a vagyonért, kizárólag azért, hogy feleségének semmi ellen panasza ne lehessen. — S most mindene ek vége van. Az asszony fel­dúlta családi boldogságát ős otthonát s a nevére rásütötte a közguny bélyegét. Ugy érezte, hogy nem is gondolhat többé erre az asszonyra; másé az már, nem az övé! Azon gondolkozott épp n, hogy ki lehetett a csábító, pedig csakis azok egyike lehetett, akik a házában fordultak meg, akik az ő vendégszere­tetét élvezték olyan gyakran. Szinte ijedten rezzent föl, amidőn szolgája lépett be. — Forsythné óhajt a nagyságos úrral beszélni, ha pár percnyi ideje van. Carnforih elcsodátnózott. Forsythné felesége barátnője volt, ő neki is na­gyon régi és kedves ismerőse. Ismerték egymást mint gyermekek. Együtt is nőttek fel. Sőt! talán még feleségül is vette volna . . . — Kéretem őnagyságát — mondta az inasnak, aki pár perc múlva Forsyth­néval tért be, egyben egy frissen ér­kezett levelet nyujiott át urának. — Boy hozta ezt? — kérdezte az inastól. végrehajtási törvény revíziója és a végrehajtási jogsegély rendelkezése Ausztriát illetőleg is. Kilenc uj járásbíróság felállítása is tervbe van véve. Minthogy azonban uj járásbíróságokat igen sok helyről kérnek, e tekintetben nagy körültekin­téssel kiván eljárni és igy csak a jövő év közepe felé lesz abban a helyzet­ben, hogy dönthessen. Az is tény, hogy uj büntetőtör­vénykönyvet is készít, illetőleg a jelen­legi büntetőtörvénykönyv revíziójával is foglalkozik. Mielőtt ezt még meg­oldja, külön törvényjavaslatot fog a miniszter beterjeszteni a becsület foko­zottabb védelméről. Ez a csomó igazságügyi törvény is bizonyítja, mily pörösködő termé­szetű a magyar. Könnyebb a kivándorlás. A belügyminiszter a vármegyéhez. Mindenki tudja, hogy a magyarság legpusztítóbb betegsége a kivándorlás. Évente ezrek veszik kezükbe lelkiisme­retlen ügynökök csábitó szavaira a vándorbotot és ezzel is gyöngítik e sok szenvedésen és csapáson átment nemzet amúgy sem nagy életerejét. Mondhatni, évről évre növekedik a kivándorlók száma, mert rengetegen hiszik még ma is, hogy Amerika valóságos E dorádó, ott van gazdagság, fény, az emberek vabmennyien demokraták stb. stb. Nem gondolják meg ezek a szerencsétlenek, hogy odakünn sem tejfel fenékig min­den, az életfeltételek sokkal nehezeb­bek, mint idehaza, emellett a fizetés sem nagyobb. Ha meggondoljuk, hogy egy dol. árnak odakünn körülbelül akkora az értéke, mint nilunk 2 koro­nának, nem kell olyan sokra becsül­nünk a 2—3 dolláros fizetéseket, külö­nösen, ha tudjuk, hogy például nyáron, aratáskor itthon is kapnak a napgzámo­— Igen! épp' ebben a pillanatban I — szólt az inas és távozott. I Oarnforth barátságosan kezet csó­kolt az asszonynak és hellyel kínálta. I — Nem tudok beletörődni a ti dol­I gotokba — sopánkodott a csinos kis vendég. — Szóval te is tudod! Ugylátszik ezt mindenki meg fogja tudni. — Nem! — mondotta határozottan Forsythné. — Nínc3 arra szükség, hogy ezt más is megtudja. Nem volt könnyű az a feladat, amire a kis csinos asszony vállalkozott. S inte idegesen leste szavainak hatását. Carnforth egy ideig érdeklődve nézte gyermekkori pajtáfnőjének arcát, majd vigasztalanul tekintett maga elé az Író­asztalra. — Nem értesz te meg engem — mondotta deí-peráltan. — A mi életünk is épen ol.van volt, mint a tiétek, a tiéd meg a Gordoné. Semmi nézetelté­rés, semmi gond. Ti nem tudjátok azt megérteni, hogy mit jelent az, ha az erős hit ilyen hirtelen inog meg. Fel és le kezdett járkálni az iroda­szobában, majd megállott a látogatója előtt. — És ón szeretem még mindig Majoryt. Szeretem ós épen ez a tragi­kus a dologban. O y igazán, oly Őszin­tén szeretem őt most is, mint ahogy Gordon szeret téged, ahogy te őt sze­reted 1 Azt pedig tudom, hogy szereted. — Szeretem — volt a furcsa hangú válasz. — És mond kórlek őszintén, Dyu­godt lelkiismerettel tanácsolhatod te azt nekem, hogy megboc^ássak neki ? Meg tudod te azt érteni, hogy mit je­lent egy férfire nézve az, ha a felesége megcsalja? Én tudom, hogy ha meg­fordítva töriént volna a do'.og, akkor ő I sohasem bocsátott volna meg nekem .. | Kiadóhivatal: Telefon-síim 7 Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova » hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési diia 50 fillér. sok 7—8 korona napidijat, ?őt még 9 korona napszám s^ ritkaság. D ^ idehaza olcsóbbak a megélhetés feltótelei is. Itt nem kell 200 koronákat fizetni egy kö­zönséges ruháért, amelyet egy magyar szabómester 70-80 koronáért meg­csinál. Idehaza 3-4 koronás napidíj is több mint ugyanannyi dollár tul a „nagy vizén." Ht aztán még hozzá­számítjuk a nagy lelki bánatot, a vágya­kozást a hütlenül elhagyott ó haza iránt: igazán egy C3Öpp irigyelni valót se találunk a kivándoroltak sorsában. C-sakis sajnálni lehet őket. Akad közöt­tük igaz, egynehány, aki meggazdago­dott, sőt meglehetősen tisztes pozíciót vivott ki magának, — de az ilyen em­berek olyan ritkák, mint a fehér holló. A legtöbben baromi munka mellett is koldusok maradnak, megalázva, nyo­morultul kell letengetniök életüket, vagy pedig testben, lélekben összetörve kell egy pár korona haszonnal hazatórniök. Eíek aztán igyekszenek gyöngyiteni az amerikai Eidorédóba vetett hitet. Mégis akadnak évről-évre sok ezren, akik át­vitorláznak szerencsét próbálni. A kivándorlási ügynökökre rossz idő járt a balkáni háború idején. Mivel nagyon puskaporos volt a levegő ós minden pillanatban lehetett várni a harcra hívó riadót, a belügyi kormány elrendelte, hogy a férfiaknak 42 éves korukig nem szabad kivándorolniok. E tiltó rendelkezés dacára is sokan jutottak át az ország határán. Különféle módokat használtak fel a kivándorlási ügynökök a határőrök becsapására. Ál­ruhába öltöztették az áldozatokat, auto­mobilszöktetóst csináltak, sőt még — a repülőgép3t is igénybe vették volna, ha nem volna olyan szegény a magyar aviatika s megfelelő mennyiségű ós minőségű repülőgépeink volnának. Békésmegyóben, bizonyosan a tiltó rendelet miatt, nagyon megfogyatkozott a balkáni haboru alatt a kivándorlók száma. Volt olyan hónap is, amelyikben egy utievelet sem adtak ki a vármegye­házán, mert nem kérte senki. A fiata­labb, életerős, katonaköteles férfiak nem merészeltek még lépést se tenni az útlevél megkeritóse érdekében. Pedig hát ők adják a kivándorlók zömét. Az — D.'hogy! , . . — De igen ! Fiam I az én számomra már megszűnt a házasélet lenni. Forsythné nem tántorodott el a céljától, ami nem állott másból, mint­hogy két szerető lényt ismét egymás­hoz kapcsoljon. — Neked mátra is gondolnod kell — magyarázta a férfinek. — Hiszen a feleséged a te nevedet viseli. Jól van 1 Egy önfeledt pillanatban eldobta ezt mpgától. De azért nem kell ezt a nevet min dia a szennyben tartani. — Kérlek édes Dick, bocsásd ezt meg neki most egyszer. Engedd meg neki, hogy ismét elfoglalhassa helyét a te házadban. Meg­látod, hogy nem bánod meg soha. Én nagyon jól ismerem Majoryt s téged is ismerlek jobban, mint te önmagad. Carnforth tagadólag intett. — Nem ! — mondotta komolyan ós határozottan. — Mindent megadtam neki, amit csak a szeme-szája kivánt. De neki más kellett Megtudod azt ér­teni, hogy mit jelent ez ? Hiszen ezt neked be kell látnod, hiszen te is sze­retsz, még pedig nagyon szeretsz. — Ertem ós ér?em a jelentőségét annak, amit mondasz. Ami az ón sze­relmemet illeti, ha Gordon megfeltd­kezne magáról... Ugyan ! . . . — Nos, nos? — Akkor is meg tudnék neki bo­csátani . . . — Hiszen ez egészen más volna. Forsythné nem válaszolt. Hallgatott egy ideig, majd ismét kérlelni próbálta. — Dick kórlek, enged meg, hogy még egyszer . . . Ugy beszélek, mint egy asszony a másikért . . . Majory szeret téged I — Nem igaz! Nem szeret! — De igen I Mindig szeretett téged | — addig, amig kezdtél vele nem törődni.

Next

/
Thumbnails
Contents