Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1913-11-13 / 90. szám

Békéscsaba, 1913. XL«ik évfolyam. 90-ik szám. BÉKÉSMEGY EOZLONT POLITIKAI LAP reiefon-szám; 7. Szerkesztőség: Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. EliOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre ő kor. Negyedévre 3 kor. EiSfizetni bármikor lebet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő; nULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: 8ZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy.sor kfelési dija 50 fillér. A pénzszűke és a pénzintézetek. Békéscsaba, november 12. Egy kimeríthetetlennek látszó pénzbőség álit e!ő az 1909 és 1910. években s mint tudva van, akkor aki hitelt vett igénybe, valósággal a házhoz vitték a pénzt. Így óriási fellendülés volt tapasztalható az egész vonalon. Megbízható, komoly emberek is elvesztették itélő képességüket és hagyták magukat elragadtatni a kitört spekuláció-láztól és a telek-adás-vételi és építési kedv hihetetlen arányokat öltött. A pénzbőség és az erős verseny nagyon megnehezítették az intézeteknek tőkéik megfelelő kamatoztatását. Nyerni és keresni pedig kellett, mert csaknem valamennyi pénzintézet felemelte a részvénytőket és a részvényesek megfelelő osztalékot vártak. Óriási hibát követtek el a nagyobb vidéki és fővárosi pénzintézetek és escomptőrök, mikor a pusztán személyi okokból alakult, csaknem kivétel nélkül teljesen felesleges és kicsi takarékpénztáraknak aránylag magas hiteleket nyújtottak és ezáltal a további alapításokra valósággal animáltak és bátorítottak. Jött erre aztán a nagyintézetek részéről a tőke megvonás, a kamatláb kétszeresre való felszökése és a pénzkrizist csak az az intézet állta, amely mobil volt. Most némileg javul a helyzet, azonban arra számítani, hogy a régi pénzbőség visszatérjen -- nem lehet. Egy előkelő pénzintézeti ember a pénzintézeteknek a következő irányítást mondotta: * Mit kellene tenni jelenleg és mi lenne kötelességünk elsősorban, ha a pénzpiacon esetleg javulás mutatkoznék. A válság a legkitűnőbb tanítómester. A magam részéről rendkívül sokat tapasztaltam és tanultam és ezeket sohasem fogom elfelejteni és azt remélem, hogy a pénzintézetek vezetői is kitörülhetetlenüi emlékükbe vésik az elmúlt két év minden tanulságait. Ezer szerencse ránk nézve, hogy a válság nem egy későbbi időben tört ki. Mert egészségtelen fejlődésben voltunk és igy a válság kitörése ép a 12-ik órában „Megálljt" parancsolt és tévedésünkből felrettenve, még sok mindent megmenthettünk. A krizis beállta óta uj hitelek csak kivételesen, leggyakrabban csak exisztenciák megmentését célozva, engedélyeztettek. A lehetőség szerint résztörlesztések követeltettek és a távol vidéken fekvő intézeteknek a hitel felmondatott. Ezen az uton kell haladnunk tovább is. Meg kell végre szívlelnünk a közmondás parancsát: „Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér!" Kihelyezéseinket összhangba kell hozni saját erőnkkel ; szigorúan őrizkedni kell a visszleszámitolás erős igénybevételétől és mindenekfelett meg kell szabadítani magunkat túlságos immobil üzleteinktől. És hogy ezt elérhessük, nem tudok és nem ajánlhatok más módot intézeteinknek, — még a legnagyobbaknak is — mint az első helyen betáblázott követeléseiknek átruházását a nagy záloglevél kibocsátó intézetekre, még abban az esetben is, ha ez súlyos és kevés haszonthozó feltételek mellett kötetnének is. Kell, hogy az intézetek állományaikat kisebbítsék és miután egyelőre semmi kilátás sincs arra, hogy érdemleges visszafizetések, — akár konvertálás utján is — történjenek, azért nem marad más mód segítségére, mint bekebelezett követeléseiknek cedálása. A legközelebbi évekre az előrelátható pénzdrágaság miatt biztosítva lesz a pénzintézeteknek tőkéik gazdag kamatoztatása, tehát tőlük is jogosan elvárható, hogy áldozatot hozzanak. Igy a cedálás által befolyt pénzek egy részét szolid uj üzletekbe kellene fektetni, miáltal fel lehetne rázni lethargiájából teljes tétlenségre kárhoztatott iparunkat és kereskedelmünket is. Egész gazdasági életünk megakadt, mert hiszen nem lehet uj pénzt szerezni. Jelzálogkölcsöneink továbbadásával itt lehet segíteni és teljesen pangó építőiparunkat is támogatni tudhatnánk. Természetesen mindenütt és mindent csak a legszolidabb alapon. Remélhetőleg javulni fog a záloglevél piac is, miáltal a cedálás is könnyebb és jövedelmezőbb lesz. Egyet mindenesetre elérnénk általa, hogy tudniillik intézeteink mobilabb mérleget produkálhatnának. Rá kell nevelni az adósokat a visszafizetésekre. Melegen ajánlja az úgynevezett „parasztanyag" ápolást, majd kiadja a jelszót: Le a magas osztalékkal! És apasztani kell a folyószámla hiteleket. Fontosnak tartja hogy az intézetek szerezzenek elsőrangú visszleszámitolási összeköttetéseket és igy nem szorulnának reá, hogy a jegybanknál minden rendelkezésre álló hiteleket kimerítsék. Az utóbbi évek kis alapításai sajnálatra szomorú állapotba jutottak. Ezek sohasem fogják elnyerni a tekintélyes tényezők támogatását. Tehát még áldozatok árán is fuzionáljanak, vagy számoljanak feli A gyulai és csabai mandátumokról. A képviselők összeférhetetlensége. A legutóbbi képviselőválasztásoknak egyik legérdekesebb mozzanata volt, hogy az úgynevezett darabont kormány két minisztere dr. Lukács György ós K r i s t ó f f y József két szomszédos kerületben mandátumot kapott. Lukácsot tudvalevőleg Gyulán, Kristóffyt pedig Csabán választották meg. A politikai lapok élénken kommentálták annak idején különösen a Kristóffy megválasztását. Az elleizók már elparentálta, politikai bullának tekintette az exbelügyminisztert ós ime, egyszerre C3ak újból megjelenik a politika porondján! Sokan nagy dolgokat vártak tőle, dehát Kristóffy nem felelt meg a várakozásnak, mert n?m sokat beszéltetett magáról. Csak most a politikai botrányok korszakában merült fel ismét a neve a homályból, a margitszigeti játókbankkal kapcsolatosan. Hasonlatoskópen dr. Lukács György sem beszéltetett magáról sokat. Csöndben működött sokat kerülete érdekében. Az ő neve is most került forgalomba újólag. Dr. Lukács Györgyről a fővárosi és vidéki lapok azt a hirt terjesztették el mostanában, hogy lemond a mandátumáról, mert valamelyes kérdésben igen éles nézeteltérés támadt közötte és gróf Tisza István között ós Tisza most mindent elkövet arra nézve, hogy lemondásra kényszerítse Lukácsot. Ez minden valószínűség szerint csak misztifikáció. Ha Lukács le is mond, nem a Tiszával való állítólagos összetűzés lesz az oka, hanem más. Egy kis összeférhetetlenség. Lukács György ugyancsak igazgatósági tagja Biiepi Közlöny M$ Nem Könyes már a Két szemem.. Nem könyes már a két szemem, hogyha reád nézek, Vig mosolyra nyílik ajkam, Ha beszélek veled. Nem is sirok már utánad, Nem kisért a képed t Nem zokogni, mosolyogni Tanitott az élet. És ha mégis tekintetem Olykor kissé bágyadt Ne vedd észre, hogy mosolyom Erőltetett, fáradt. Nem fáj nekem most már semmi, Nyugodt vagyok látod: Eltemettem szivemben az üdvöt, menyországot. Goczán Sári. A berlini züllött lányok. Nagyon szomorú és tragikus színezetű világvárosi fotográfiát viszünk ezúttal az olvasó elé: a züllött kislányok legnagyobb német javító-intézetét. Nálunk Magyarországon ezekről a német „Fürsorge"-ról aligha tudnak, legfeljebb a beavatottak, idekint járó szociológusok és újságírók. Eldugott, a város szóiéra vetett hely, hová nem szívesen jár el az ember s hatalmas növésű falai közé bejutni meglehetősen sok és kényelmetlen utánjárással van egybekapcsolva. El is áruljuk: a berlini „Fürsorge" (így hívják népiesen) nem valami ideális intézmény, ahol megrettent anyák drága pénzért kireperáltathatják kislányaik ballépéseit. Dehogy. A „Fürsorge" növendékeit a berlini erkölcsrendőr fogdossa össze ós internálja be s e rendőri beavatkozáson nem segít sem a szülő, sem más. Azonnal meg fogjuk értetni ezeknek az intézeteknek minden fácitját, ha elmondunk néhány szót arról a hallatlan nagyarányú erkölcstelen vásárról, melynek martalékául esnek ezek a fiatal leányok. A négymilliós ember-rengetegnek közel negyvenezer olyan leánya van, akik foglalkozás nélkül teljesen a prostitúció hazárd esélyeinek vannak kiszolgáltatva s a legmegdöbbentőbb a dologban az, hogy ez a nagyszámú leányhad főleg 15—18 éves lányokból van összetoborozva. Mig Budapesten az egyes nővédelmi egyesületek akarják a társadalomnak visszamenteni a züllés uljára terelt kiskorú nőket, addig Berlinben ezt az intézményt a rendőrség pótolja és tartja fenn. A mult hetekben nagy port vert fel s az egész világ sajtója bejárta a berlini erkölcsrendőrök afférja. Kiderült ugyanis, hogy néhány titkos prostitúciót űző leány csak ugy menekülhetett meg a rendőrség embereitől, hogy azokat — megvesztegették. Sőt: a rendőrség emberei odáig mentek, hogy ezeket a szerencsétlen teremtéseket állandóan kizsarolták. Különben feljelentéssel fenyegetőztek. Ez mindenesetre igen szomorú precedens volt s nagy blamázs a berlini rendőrségre, de semmi esetre sem abszolúte ok, hogy egy ilyen hatalmas szervezetet, mint Jagow és hadserege, elítéljünk. Ez az eset megeshetett volna nálunk is, mint ahogy előfordult három évvel ezelőtt Párisban s bizonyára másutt sincs kizárva, mert a panamázás bacilusai az egész világon otthon vannak. Ezek a berlini erkölcsrendőrök civil ruhában, titkosrendőrök módjára bejárják egész Berlint s joguk van megszólítani minden fiatalkorú leányt, akiknek viselkedése az utcán vagy másutt okot ad reá. Statisztikai számadatok igazolják, hogy naponta közel száz leány kerül a rendőrségre, ahol igazoltatják őket. Természetes, hogy egyhamar nem szabadulnak el, mert a legfontosabb kórdós: van-e önálló keresetük ? Ha kimutatják, hogy például irodában, áruházban, vagy másutt alkalmazva vannak, szabadon engedik őket, de ha állás nélkül, kényszerűségből, vagy erkölcstelen életmód iránti hajlandóságból keresik az utcán kenyerüket — átadják a „Fürsorge"-nek s innen semmi szin alatt sem szabadulnak. Még akkor sem, ha a „csábító" menyasszonyának deklarálja a leányt, azonnal oltár "elé viszi, vagy a szülők pénzt deponálnak. Aki egyszer elkövette a ballépést — ós a rendőrség rajtakapta — nem szabadul az erkölcsrendószet karmai közül s a Fürsorge növendéke marad, mig huszonegyedik életévét pontosan beltöltötte. Akkor aztán — mivel ura lesz a cselekedeteinek — szabadon eresztik: azt az életet folytathatja, amelyik neki tetszik. Az állam, a város és a rendőrség eleget tett; tovább nem korlátozhatja az egyén szabadságát. A minap meglátogattam Berlin legismertebb Fürsorge-Anstalt-ját, mely jó messzire a város északi részétől Friedrichshain-ban van. Keskeny erdőszalagon visz keresztül az ut a vasúti állomástól. Kívülről nagy és súlyos fal zárja el az ember szemét a háromemeletes, kaszárnyaszerű épülettől, mely apró tornyával inkább valami vidéki magyar kolostorra emlékeztet. Belépek a kapun, ügy éreztem — midőn fordult a hatalmas zár kulcsa — valami fegyházban vagyok. Veteményes ágyak és rid9g ápolásu sétányok között érjük el a Fürsorge bejáratát. Az idős hölgy — bizonyos komoly és ráncos előkelőség ült arcán; soha ilyen kifejezést asszony-arcon nem tapasztaltam — a nyomomban volt s kérdéseimre szívesen és jóindulattal felelt. Végigmenve az egyes emeletek folyosóin, benéztem a szobákba, termekbe. Világosbarna ruhákba öltözött leányok vetették felém a szemüket, talán nagyon felriasztottam őket munkáikból, ábrándjaikból. A földszinten éppen surolgattak. Volt közöttük egy alig 15 éves kis leány; gyönyörű szőke haja volt, okos 'és nyitott szeáte, mint egy madonnának. Felmenve az első emeletre, a lépcsőn még visszafordultam s mosolyogtam rá ; mert nagyon sajnáltam s mintha végigláttam volna az ő jelentéktelen, eseménytelen életét és bűnét, melyről talán nem is tehet; vagy csak részben. Az emeleten munkatermek vannak. — Az első hónapokban — mondja a kalauzoló hölgy — háztartási munkákat végeztetünk a leányokkal. Csakúgy, mintha otthon volnának, azzal a különbséggel, hogy minden házi munkát el kell végezniök. A munkát megköveteljük, de a hibákat meg tudjuk boc3ájtani. Mi nem büntetni akarunk, de javítani. Később a munkatermekben nyernek beosztást a szorgalmasabbak. Olyan munkát végezhe nek, amilyet akarnak s amihez leginkább értenek. Itt már nem is nekünk dolgoznak, csupán a mi felügyeletünk alatt — önmaguknak. A feldolgozott munka után fizetést kapnak, varrnak, kézimunkáznak, kötnek s a női munkák minden faját űzhetik. A jövedelmet az intézet főnöksége ke-