Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1913-11-06 / 88. szám

Békéscsaba, i913. XL-ik évfolyam. 88-ik szám. Csütörtök, november 6. BÉKÉSMEGT KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám; 7. Szerkesztőség: Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova a lap szellem' részét illető közlemények küldendők. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csüljrtökön. EltOFIZETÉSI DD : Egész évre 12 kor. Félévre 8 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Kéziratok nem adatnak vissza. Felelős szerkesztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési di; készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Sajtóreform. Békéscsaba, november 5. A sajtó reformjára egészen megérett az idő. Nem szabad megijedni attól a bohém lármától, mely a sajtó berkeiben, mindig kisebb erővel, elhangzik. Megegyezünk abban mindnyájan, hogy a sajtóreformra elodázhatatlan és múlhatatlanul szükség van. A kormányok túlságos félelme volt az ok eddigelé is, hogy ehhez a kényes kérdéshez nem nyúltak. Beszéltem a cikk megirása előtt egy budapesti tekintélyes lapkiadóval, aki udvari tanácsos is és mellesleg milliomos. Beszéltem különféle pártállásu hírlapírókkal. És ugy a kiadó, aki még hozzá ezidő szerint: intranzingens ellenzéki, kijelentette, hogy a tervezett reform a tisztességes sajtónak olyan védelme, hogy csak hozsannával lehet üdvözölni, — ugyanezt mondották más oldalról a különféle pártállásu hírlapírók, akik különösen egyrészt azért üdvözlik a javaslatot, mert az újságírók jogviszonyait szabályozza, másrészt gáncsolják, mert a jogviszonyok szabályozásában nem minden kariérdek érvényesül, — de abban egyező a vélemény, hogy amit a javaslat a magánbecsület védelmeért tesz, hogy amit a parazita sajtó megszüntetésére tervez, továbbá ahogyan a pornographia irodalmának lángpallóssal öldöklő angyalt állit a sajtószabadság paradicsomában, — azok oly tiszteletre méltó intenciók, hogy még nagyobb hibákat is el lehetne nézni, mert hiszen mint minden emberi mü, ez a reform se hibátlan. Hogy ezzel szemben az egzisztenciákban megtámadott botránykereső lapok hogyan kelnek ki és rugdalódznak, azt ne nézzük túlságos elszomorodással. Mi, akiknek kenyerünk a hirlapirás, elborzadva láttuk, hogy a korpoltázs utcai lármájával terjesztett lapok micsoda ököl betűkkel végeztek ki embereket. Eleinte csak a politikusokra ment az embervadászat, de aztán ráterelődött minden emberre. Nemcsak az élőre, hanem a megholtra is. Eseteket tudnánk felsorolni, hogy egy családnak gyászát miként vadászták elő az újságíró vérebek és hetekre vájkáltak az leggyászosabb családi sebekben, irgalmat nem ismerve, kegyetlenül. Eseteket tudunk, amidőn a később becsületeért kínosan vesszőt futótól ezreket akartak kizsarolni és miután azt meg nem kapták, a megkárosított ember bosszuérzetében indítottak ellene olyan sajtóhadjáratot, mely az illetőt kenyerétől megfosztotta és az őrültek házába üldözte. Oh, szörnyűséges bűne van a sajtónak s épen azok, akik ez égbekiáltó és halálos bűnöket elkövették, — ágálnak most legjobban, hogy oda a szép szabadság, oda a geseft, gondolják magukban, ezután a kiszemelt áldozati birkákat nem lehet kínpadra vonszolni, becsületében támadni, nem lehet a családi élet legintimebb jeleneteit ellesni, megírni, vagy el se lesni, csak egyszerűen hasból megírni, amellyel örök bélyeget sütnek szerencsétlen áldozataikra. A törvényjavaslatnak a magánbecsületet érintő része teljes elismerésünkkel találkozik és mi, akik a szabadosság korát sem ugy éltük, hogy vájkáljunk mások becsületében — örvendezve látjuk egy jobb időknek hajnalát, mert az elvadult sajtó mérhetetlen károkat tett a tömegek Ízlésében és bizony nolens-volens vele kellett haladni, ha nem is oly szabadjára az egész sajtónak, ha nem akart a szürke nénikék megvetett színvonalára jutni. Lehet érdekes lapot szerkeszteni, ha nem is hazudozunk, ha mások becsületében nem is gázolunk. Es lassan, lassan a krajcáros lapok olvasói is hozzá fognak a tisztultabb, a becsületesebb hanghoz ; ahhoz, hogy a közfórumon fáradozó ember egyúttal nem gazember is és hozzá szokik ahhoz, hogy mert a köznek dolgozik, nem épen szükséges becstelennek kiáltani. És az olvasó lelkének egyáltalában nem lesz ártalmára, sőt ellenkezőleg hasznára lesz, ha nem olvas a családok benső életéről, beteg emberek önmegfeledkezéséről, nem olvas pornographiát és nem lát szemérmetlen képeket. Az a baj, hogy ez az áldott reform későn születik. Hamarabb kellett volna. De jobb később, mint sohal Amit pedig a javaslatban annak javítására bele kell tenni, azt a részletes tárgyalás során módjában lesz a közvéleménynek kiküzdeni. A vármegye napidíj szabályrendelete. Mit mond a miniszter? Békésmegyét egész bátran lehet a szabályrendelet módosítások vármegyéjének tekinteni. Nem múlik el egyetlen megyegytilés sem, amelyen ne foglalkozzék a törvényhatósági bizottság valamelyik szabályrendelet módosításával. Ezek a módosítások szükségesek is, mert a megyei szabályrendeletek legnagyobb része nagyon régen készült és semmiképpen nem felel meg a modern követelményeknek. A legutolsó két évtized alatt Magyarország óriási változáson ment keresztül minden tekintetben. Megváltoztak a szociális viszonyok. A rettenetes drágaság miatt országszerte nagy gazdasági harc dul ós e nagy harcban részt kell vennie mindenkinek, aki csak egy csöpp érzékkel bir a köz iránt. És mivel Békésvármegye polgársága szives örömest foglalkozik a Közügyekkel, felismeri a megváltozott viszonyokat: minden lehető alkalmat felhasznál arra, hogy az ósdiságot eltüntesse és a vármegyét minden tekintetben modern alapokra helyezze. Ennek a gondolkozásnak ós szociális érzéknek tulajdonithatók a szabályrendelet módosítások, amelyekkel a törvényhatósági bizottságnak minden közgyűlése meg van terhelve. Az októberi közgyűlésen például a megye napidíj és átköltözködési szabályrendelete került módosítás alá. A törvényhatósági bizottság e módosításokkal az eddiginél valamivel kedvezőbb helyzetet kivánt a megyei tisztviselőknek biztosítani. A törvényhatósági bizottság annál inkább remélhette ezen szerény igényű változtatásoknak a megerősítését, mert hisz már régóta hangoztatják kormánykörökben is, hogy a jelenlegi szabályok az élet által már tul vannak haladva és uj, az eddiginél kedvezőbb rendelkezések megalkotása szükséges. A belügyminiszter azonban a vármegyei napidíj és átköltözködési szabályrendeletet a legridegebb szükkeblüsóggel bírálta felül és abból a szó teljes értelmében minden intézkedést, amely a mostaninál csak egy hajszállal is előnyösebb helyzetet teremtett volna a tisztviselők részére, irgalmatlanul törölt, sőt több olyan rendelkezés felvételét is kívánja a miniszter, amelyek a jelenlegi szabályrendeletben ninc3enek felvéve és amelyek még az eddiginél is kedvezőtlenebbé teszik a tisztviselők helyzetét. 1 Egyik kedvezőbb rendelkezése volt a módosított szabályrendeletnek az, hogy a magasabb fizetési osztálynak megfelelő pótlékkal ellátott tisztviselők ennek a magasabb fizetési osztálynak megfe| lelő napidiját számithatják. Erre az volt a válasz, hogy a tisztviselő csak a tóny; leg betöltött fizetési ^osztálynak megfe1 lelő napidíját számithatja fel. Törölte a miniszter azt a rendelkeApák és fiuk. Irta : Henry Levadan. Újév estéje. Durieu hallgatagon sétál a hálószobájában. Pál fia a tüz előtt ül egy széken. Pál: Te meg nem süketítesz apus. Ki se nyitod a szádat. Durieu: Sétálok. Pál: Mire gondolsz ? Durieu: Egész sereg dologra. Pál: Melyek azok ? Durieu: Ugyan hadd 1 Pál: Búnak eresztetted a fejed. Durieu: Ennek az az oka, hogy nem vagyok vidám. Pál: Az oka ? Durieu: Karácsony... újév I . .. Pál: Ez vett le a ládádról ? Durieu: Egy esztendő elvesztve ! Pál: Megnyerve az! Én örvendek. Durieu: Én nem. Ha az ón koromban leszel, másképp fogsz gondolkodni. Pál: Meglehet, de mig a sajátomban vagyok, igy gondolkodom ... Mi bajod van a karácsonnyal ? Durieu: Te nem értenél meg . . . Én megértem magam 1 Pál: Azért csak ki vele. Durieu: Nos hát ez évnek e forlóján ón mindig egy kis bánatot, valami bizonytalan szomorúságot érzek az emlékeim miatt, melyek csapatosan visszajönnek ... Pál: Teringettót. Rázd le magadról az emlékeidet. Alkalmatlan nyűg az, papa, az emlékek ... Ez az élet szenynyese. Mindjárt félre kell dobni, ha az ember gyorsan és egyenesen akar haladni. En nekem nincsenek emlékeim ; nem fogtak rajtam. Nyoma sincs mögöttem érzelmességnek. Azt fogod mondani erre, hogy fiatal vagyok ós nem értem még rá . . . Durieu : Dehogy, nem azt mondom neked. A te korodban nekem voltak már emlékeim és nagyra voltam velük. Pál: Látod, mire jutottál vele! Durieu: Nem baj. Én még mindig ragaszkodom hozzájuk. Pál: És mifélék ezek a te emlékeid, hogy ennyire odavágtak ? Durieu: Nem vágtak oda, csak gondozóvá tesznek. Mákszemnyi különbség van közte. Pál: Majd végére járunk holnap. Folytasd. Durieu: Az ón emlékeim töméntelenek . . . igen különbözők. Vannak távoliak és közelebb esők ... némelyik a messzi gyerekkorból való, ugy hogy alig lehet megfogni . . . Karácsony eszembe juttatja, hogy kicsi voltam, hogy igy énekeltem: „Megszületett az isteni gjermek" . . . Pál: És hogy kitetted a cipődet ? A kis Jézuska ajándéka 1 Durieu: Persze, hogy . . . Hát te nem tetted ? Pál: Négyéves korban! De nem midőn öt voltam 1 Én mindjárt valami fifikát gyanítottam benne ós nem tétették meg velem másodszor! Durieu: Velem pedig elég sokáig csináltatták és midőn elvesztettem az illúziómat, nagy volt a bánatom . .. Pál: Szép eredmény 1 Durieu: Én nem sajnálom. És aztán anyámra gondolok ... a te jó anyádra ... Pál: Te héberül beszélsz velem. Én nem ismertem őt. Meghalt, akikor én még nem voltam a világon. Durieu: Ugy szeretett volna téged! Pál: Ne érzékenykedj. Aztán ? Durieu: Azután: az édesanyád az, aki megjelenik előttem mindezeken a napokon, a te szegény anyád, aki oly ájtatos volt. . . Nem tágított, amig, el nem mentem vele az éjféli misére, ölet jól ismerted ? Nem oly nagy ideje, hogy eltávozott tőlünk ! Öt éve ! Pál: Nekem ez már távolságszámba megy! Durieu: Vájjon te nem gondolsz rá gyakran ? Pál: Úgyszólván soha, beismerem előtted. Durieu: Pál! Pál: Mit akarsz! Durieu : Anyád, aki imádott téged, odaadással gondozott, nevelt . . . Pál: Hiszen jól van, nem mondom, ón nagy hálával vagyok iránta ós bizonyára jobb szeretném, ha most is itt volna még, istenuccse! Da elvégre is, olyanoknak kell tekinteni a dolgokat, amilyenek. Meghalt, semmit se lehet itt tenni ... Vége. Majdn3m sohasem gondolok rá, megvallom és amidőn véletlenül megjelenik előttem az emléke, ón rögtön elhessegetem. Durieu: Szerencsétlen ! Miért ? Pál: Mert ez rosszul esik nekem és mert a halál gondolata kellemetlen benyomást tesz rám. Aztán meg, ismétlem, lássuk a dolgokat igaz világában. Mama oda van. Mi szerettük, megsirattuk, amint illik. Da, ha iparkodnánk rágondolni ós meddő bánkódásba merülni ? Hát aztán ? Ez neki nem volna javára, nekem meg rosszat tenne. Tehát, mire való ? Durieu: Valóban. Mire való az embernek feleség, anya .. . gyermekek ... különösen gyermekek ? Pál: Ne kiabálj. Neked csak egy van. És az mindig csak örömet okozott neked. Az iskolában kitűnő osztályzataim voltak,'tul vagyok az első szigorlaton és nem vagyok husz éves. Mi kell neked más ? Durieu: Semmi. Mindamellett, ha idegenek hallanának téged, szegény fiacskám, igen szigorúan megítélnének. Pedig te nem vagy rossz. Nem, te száraz vagy. Pál: Ebben van az erőm. Durieu: Nem irigyellek érte. De ilyenek vagytok ma, ti fiatalok, Ah, az érzést illetőleg te nem tartozol sem az anyádhoz, sem hozzám. Honnan ered a természeted ? Pál: Magam csináltam. Durieu: Nagyon boldogtalan leszel. Pál: Nem annyira, mint te. Durieu : Da boldog se, néhanapján. Pál: Lehet. Da alapjában véve, az élet . . . bármi uton-módon . . . kifizetődik. Fő, hogy ne legyen az ember se gyengéd, se kötélnek álló. Az érzelgősség csupa bolondokat csinál, a szenvedély meg áldozatokat. Mindez— fájdalom pénzbe kerül. Hát csínján ! Mindenben őrizkedjünk a túlzástól, sőt, ha megengeded, az egyszerű felindulástól is. Egy csipetnyi az is már sok. Én nem akarok sem tulerősen sirni, sem harsogva nevetni; inkább akarok megfagyottnak látszani, mint fölcsapni jó bolondnak ós ha meggondolom, hogy vannak rajongó emberek, azt mondom magamban, hogy bizonyára elveszteni való tökéjüknek és idejüknek kell lenni. Az életben ón beérem a megállapítással, a türtőztetéssel és haszonhuzással: én egy kis bölcs vagyok. Durieu: Hagyd tehát békémet. Csak nem akarod velem elhitetni azt, hogy nincs se kívánságod, se becsvágyad? Pál: De igen, van egy ambícióm. Egyetlen egy. Durieu : Mi az ? Pál: Hogy magvénüljek.