Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1913-11-01 / 87. szám

Békéscsaba, 1913. XL-ik évfolyam. 87-ik szám. Szombat, november 1. BEKESMEGYEI EOZLONT POLITIKAI LAP reiefon-szám: 7. Szerkesztőség: Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer; vasárnap és csütörtökön. EltOFIZBTÉSi Din : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 8 kor. ElSfizetni bármikor lehet évnegyeden beiül is. Egyes szára ára 12 fillér. Felelős szerkesztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos; gZ!H£X.SZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-siám 7 Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési díj készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fülét. Városok hitelügye. Békéscsaba, október 31. A magyar városok fellendülési korszaka sajátos véletlen folytán egybeesik a befektetési értékek piacának megromlásával. Annakelőtte a budapesti nagy jelzálogintézetek községi kötvény-kibocsátása teljesen fedezte a városok hitelszükségletét. De az utóbbi esztendőkben vidéki városainkban nagy kulturális és gazdasági fejlődés állott be, amely modern alkotásokra és létesítményekre serkentette a városok ügyeit intéző ujabb generációt. Ez a fokozott beruházási tevékenység már nem talált kellő anyagi fedezetet a városok rendes bevételeiben ugy, hogy egyszerre nagy kölcsönszükséglet támadt a vidéki városokban, amely hozzáértő számitás szerint mintegy 500 millió koronára rug. A jelzálogpiacon beállott nagy üzletcsend mellett a községi kötvények kelendősége is teljesen alászállott, a nagy magyar emissziós intézetek nem képesek fedezni a városok kölcsönszükségletét és az utóbbi két esztendőben kiderült, hogy a magyar városok hiteligényeinek kielégítésére seholsem akad pénzforrás. Nem csoda, ha a kölcsönpiac e teljes bedugulása nagy aggodalmakat ébreszt a városok vezetőiben és a hitelügy kérdése előtérbe került. A városok legutóbb lezajlott nagyváradi kongresszusán ismét ez a probléma foglalkoztatta a. magyar kommunális élet legkiválóbb elméit, de megvalljuk, hogy ezek se tudtak orvosszert találni. A felmerült eszmék és tervek nem ujak, de valamennyije abban a hibában szenved, hogy a városok hítelügyének javítását valamely uj szervezettől várja, holott egészen világos, hogy a hitel hiánya a világ pénzpiacainak mai konstellációjára vezetendő vissza. Amig a külföldi tőkepiacokon a magyar befektetési értéknek nincs kereslete az általános pénzpiaci depresszió folytán, addig semmiféle szervezeti reformmal nem keríthetünk kölcsönpénzt a városoknak és viszont mihelyt a záloglevelek és egyéb fix kamatozású értékek ismét nagyobb keresletnek fognak örvendeni a külföldön : városaink hiteligénye az eddigi szervezet mellett is teljes kielégülésre fog találni. A baj nem a községi hitelügy szervezetlenségében rejlik, hanem'a világpiaci helyzetben és ezt semmiféle magyarországi hitelreform sem megváltoztatni, sem jóraforditani nem lesz képes. A városok hitelügyének problémája a kör négyszögüsitéséhez hasonló. Semmiféle panacea nem szerezhet a városoknak hitelt akkor, amikor a befektetési értékek piacán rosszak a viszonyok és viszont, nem kell semmiféle külön, vagy uj intézmény ahhaz, hogy városaink kölcsön-szükségletüket fedezhessék, ha a nemzetközi befektetési piacon kedvező a helyzet és értékeinknek kereslete van. Ezt az egyszerű, de megdönthetetlen igazságot találják meg végre a magyar városok vezetői, akikben ujabb időben a vállalkozó szellem annyira feléledt és egyelőre azon törik a fejüket, hogy miképen kellene oly szervezetet kiokoskodni, amelynek segítségével a sok száz milliós tőkét maguknak a kommuniális üzletekhez valahogyan megszerezzék. A régi kormányok a keretekből kinövő városokkal nem sokat törődtek. Maguk a városok is beletörődtek abba, hogy ne legyen más feladatuk, mint a mindenkori hormánynak hozsannát kiáltani. A Tisza István kormánya alatt azonban lassanként megváltozik minden. Nem lehet letagadni, hogy a magyar városok fontosságát most ismerték fel, a magyar városokkal most törődnek és a magyar városok ügyeinek-bajainak szanálására tárt kézzel siet a kormány, a városok kívánságát teljes mértékben akarja teljesíteni. Gróf Tisza István miniszterelnök, Sándor János belügyminiszter, Teleszky János pénzügyminiszter jelentették ki Bárczy Istvánnak, hogy a magyar városok hitelügyét a magyar kormány konszolidálni fogja. Ha az állam uj kötvényeket bocsát ki, a törvényhatóságokra tekintettel jlesz, úgyszintén akkor is, ha uj kölcsönt vesz fel. De itt még nem áll meg a magyar kormány. Kivánja és előmozdítja, hogy tömörüljenek a magyar városok a porosz és német városokkal egy kongresszusra. Amikor már kölcsönös jó viszonyban lesznek, ankétjeiken intézményes újításaikat beszélik meg, kölcsönösen felvilágosítják egymást, hogy milyen városaik helyzete, speciális körülményeik feltárásával, útmutatásokkal szolgálhatnak egymásnak, hitelviszonyaik egyirányú kielégítésével kölcsönös megállapodásra jutottak, akkor keressenek közeledést az angol városokhoz, fogjanak össze a magyar, német, osztrák, angol városok egy nemzetközi szervezetben. A magyar kormány ott lesz és meg fogja könnyíteni a magyar városok törekvését. Az első pillanatban nem is látszik meg, hogy a magyar városok e törekvése milyen kiszámíthatatlan fontosságú. Magyarországot a magyar kormány most a városokon keresztül ki fogja vinni a külföldre. Az a kormány teszi azt, melyet minduntalan megtámadnak, hogy helytelen színben i tünteti fel magát a külföldön és ma- ' gáról informáló cikkeket helyeztet el. Kristófíy újból bajban. - Fővárosi levél. — Csütörtökön a politikai életnek is meg volt a hosszú szünetelés után a maga szenzációja. Az ellenzék bsvonult a Házba. Egészen más arca lett a teremnek. A csöndesség helyett zajongás hallatszott; dörgedelmes frázisokat vágtak az ellenzék vezérszónokai a munkapárt, különösen annak vezórfórfia, gróf Tisza István fejéhez. Azok a frázisok azonban hatástalanul hangzottak el, mert hát Magyarországon a frázisoktól manapság már nem igen szokott senkinek a feje megfájdulni. Tisza állotta a sarat keményen Olyan volt, mint egy ledönthetetlen szikla a háborgó tenger közepén. Hullottak rá a csapások az ellenzéki szónokok ajkáról, de azok elernyedtek, mire hozzá érteR, mert nem az igazság, hanem a túlzott ellenszenv csapásai voltak. Á csütörtöki ülésnek azonban volt egy szenzációja, amely a csabaiakat igen közelről érd'kii, m^rt a képviselőjükről, Kristóffy Józsefről van szó. Az ülésen az ellenzék különféle panamavádakat vágott Tisza minissteralnök ós általában a munkapárt fejéhez. Hangoztatták ezerszer is azt a régen elkoptatott frázist, hogy a munkapárt az ország pénzén és panamapéníeken választatta meg magát. A munkapárti szó nokok viszonozták ezeket a vádakat, mert bizony az ellenzéki képviselő urak közül is csak nagyon kevesen dicsekedhetnek azzal, hogy vá asztói öníetlen lelkesedésből szavaztat rá. Folyt a pénz azon a részen is, nnrt Magyarországon — sajnos — annyira romlottak lettek a közállapotok, hogy tiszta választást csinálni mo3t már egyáltalában nem is lehet. A sürü panamaszólamok közepette lap Közlöny tárcája Egy dalt! Egy dalt I Egy dalt a régi szerelemről. Nagy busát keserveset. Beleöntöm búmat a szivemből, hátha szivem, szegény szivem megreped. Egy dalt 1 Egy dalt, hogy voltam boldog én is. Boldog minő ember lehet Gyermek valál, az voltam én is Szerettelek én tégedet s te engemet. Egy dalt I Egy dalt, hogy ha'nyszor kéz a kézbe, Mellettem ültél oly sokat, S epedőn szemembe nézve Suttogtál édes, drága szavakat. Egy dalt I Egy dalt, hogy hányszor átölelve Csattant egy csók a más után És esküvél a mennyre, földre. Engem szeretsz, szived enyém, enyém csupán. Egy dalt I Egy dalt. Sok év mult el azóta Tőlem te is eltávozál Mint a levél ágát elhagyja Szerelmed és esküd feledve elhagyál. Egy dalt I Egy dalt I De mégse I Hagyjuk abba I Minek tépjem fel a sebet ? Bár megszakad szivem bujába Te csalfa lány, mégis, mindig téged szeret. Kováos László. Irta: Hevesi Iván. Már fiatal koroTib°n szenvedélyes vadász voltam. Mihelyt csak egy kis szabad időt engedhettem magamnak, leutaztam Makkfüredre. Makkfüred közeiében ha>a mas erdő volt, melynek égbe nyúló tölgyei sö ót árnyak köntösébe burkolták az itt-ott felbukkanó vadvirágokat. Ennek az erdőnek felügyőjét ismertem ón. Jó barátom is volt. 0 engedte meg n<kem, hogy erdejében lövöldözzem az állatokat, ez azonban többnyire sajna, nem sikerült, mert csak bakokat lőttem. Vagy tiz esztendővel ezelőtt, akkor még jobb idők jártak, alig hogy megkaptam három napi s'abadságomat, vonatra szállottam és Makbfüredre utaztam. Felügyelő barátom igen szívesen fogadott es pompás vadászfegyvert bocsójtott rendelkezésemre. Nimród.szenvedélytől űzve, hajtva, már korán reggel egy kis tisztás szólón lesbe állottam. Szép volt, mint mindenkor ily korán az erdő. Falevelek titokzatos suttogása, virágok kábitó illata, madarak vig csicsergése jól esett a nagyvárosi rajban egészen eltompu í, e csigázott lelkemnek. A harmat fehér gyöngye meszsziről ugy csillogott, miinha minden levél, minden fűszál gyémánttal lenne behintve. A szokatlan csendben messzire elkószált a lelkem, el egészen poros irodám asztaláig. Egyszerre csak megrezzent a szomszéd bokor és magam is megrezzentem hallatára. Gyönyörű szarvas törtetett elő rejtekéből ós épen a tisztáson keresztül száguldott tova. Felkapom a fegyverem, egy pillanat s eldördül a lövés. De mi az ? Mintha visszhangja is lett volna a lövésnek Ugyanakkor, mikor az ón puskám szólott, más lövés is dördült. — Mi lehet ez? Körültekintettem. De nem láttam semmit, csak mikor a vergődő szarvashoz közeledtem, bukkant ki valaki a sűrűből. — Alagi Jenő vagyok. — Németh József. — Nagyon örvendek. — Részemről a szerencsel — Mit akar uraságod a szarvasomtól ? — kérdeztem tőle — látva, hogy egész bátran vizsgálgatni kezdi a szarvas sebét. — Az önétől ? Hiszen ezt én lőttem. — Bocsánat ezt ón lőttem! Német ur egész veres lett a meglepetéstől. — Különben igen könnyen győződhetünk meg a dologról. — Hogyan? — Igen egyszerűen. Én eminnen állottam, kegyed meg amonnan. Miután pedig a szarvas csak erről az old dról van megsebezve, világos, hogy csak az ón lövésem talált. — Ebben igaza van ! — Szép, hogy elismeri. — Elismerem s egyúttal appelálok az ön nagylelkűségére. — Nem értem ? — Mindjárt megmagyarázom. Nagy szívességet tenne vele, ha ezt a szarvast átengedné. — Miért? — Fogadásról van szó kérem, melyet ha elvesztek . . . — Köszönöm, ne folytassa tovább. A szarvas az öné. Vigye. Német ur csak ugy áradozott a boldogságtól. Egy kézszorítás s azután elváltunk. Néhány évvel ezelőtt a Vigadóban nagy bál volt. Nekem is részt kellett vennem. Mivel azonban a táncnak lelkes barátja vagyok, egy óra múlva alig győztem klakkómmal elfödni ásítozó számat. Körülnézve egyszerre csak ismerős arczot pillantottam meg. — Nini I Az ón vadász barátom. I Amint engem meglátott, bocsánatot kórt táncosnójától ós felém sietett. — Amióta csak Pesten vagyok, mindig az jár az eszembe, — kezdó — miként hálálhatnám meg barátságát. — Oh igen egyszerűen. Mutasson be annak a leánynak, akivel ezelőtt táncolt. Német ur fanyar arccal bár, de eleget tett óhajomnak. Egy óra múlva már vígan keringőztem Torday Juliskával. Nemsokára mindennapos vendég lettem Juliskáéknál és azt kellett tapasztalnom, hogy Német úrral megint csak egy vadra vadáS7unk. Miután nem vagyok barátja a hosszas hábozásnak, nyíltan és őszintén megmondtam Német urnák: — Kedves mester, baj van! Én átengedtem Önnek a szarvast, ön pedig engedje át Ju iskát. — Kissé uzsoraszagu üzlet lenne! — kacagott fel sötéten Német ur ós harmadnap reggel már kint találkoztunk a cinkotai erdőben négy tisztes ur segédkezóse mellett. * Az első lövós joga Német uré volt. Hosszan, óvatosan célzott, látszott rajta, hogy mennyire szívesen küldene a másvilágra. Fegyvere eldördült, egy tompa hörgés ós vergődve kalimpál előttünk egy himszarvas. Szegénynek szemébe ment az egész töltés. — Itt van vissza a szarvasa s quittek vagyunk! — harsogta felém Nemet ur és fejét kalapjába nyomva, ugy távozott, mint egy spanyol grand . . . En p dig ott állottam lefőzve, megsemmisülten. Igaza volt, ltquittőltünk. Szót se szó.hattam. És még a lakodalmára sem hivott meg a gazember.