Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1913-10-16 / 82. szám

Békéscsaba, i913. XL-ik évfolyam. 82-ik szám. Csütörtök, október 16. POLITIKAI LAP efon-szám: 7. Szerkesztőség: renc József-tér, 20. sz. ház, hova a lap szellem részét illető közlemények küldendők. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. EltOPIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre <5 kor. Negyedévre 8 kor. előfizetni bármikor lehet évnegyeden belül !«. Egyes szám ára 12 fillér. Kéziratok nem ndafn.ik vissza. Felelős szerkesztő: í*TTI.YÁ8 TOi-«EF Laptulajdonos ; S7

.THKt

.8ZKT JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova » hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Az esküdtszék. Békéscsaba, október 14. .. Az esküdtszék reformja a napiinden van. És halljuk a gáncsos sszédet, hogy micsoda retograd lépés tervezett reform. De ezeket a gán>oló szavakat ne vegyük túlságos amolyan, mert az emberek javarésze :ledékeny. Igy a többek között elfejtették — Haverda Máriát. Ez a ma iár nem is tisztelt és Mária-Nosztrán jücsülő urnö összebeszélt szeretőivel, ogy az ő édes anyját, mikor a szőrbe megy, lőjjék le, mert a ránéző rökség a hitelezők türelmetlenkedése íiatt már nagyon kellett. A végtáryaláson ugy nézett ki a dolog, hogy 'ojta agyafúrtsága, Jánossi együgyüége ellenére a tényállás tisztán látzik. És ezt a fentisztelt úrnőt Szabadán is, Szegeden is felmentették. A zavazó esküdtek együtt vacsoráztak felmentett delikvensekkel, Mariska gyre irta szenvendélyes gyűjtőknek utogrammjait és elhűlve gondolunk rra, hogy mi lett volna, ha a nagy gazság fel nem támad — Budapesten s Mariskát virágcsokros védőivel ilyan megváltozott hangulatban nem ogadja a budapesti közönség, mely i megfeszített igazságért majdnem zétszedte a kezdetben mosolygó és a 'onatról ruganyosan leugró — Maiskát. Akkor a krajcárosoktól kezdve a ekintélyes lapokig mindenki az esküdtizéki intézményt ócsárolta. De nem rolt olyan tárgyilagos és igazságos irzésü ember, aki ne látta volna be, íogy az esküdtszéki intézmény ilyen :urópai botrány után, tarthatatlan. Hogy a jövőben az esküdtszéki ntézmény megreformálása után ki ran-e zárva a tizenkét polgár változó íangulata alapján hozott Ítéletben a ovábbi bírói tévedés, — valóban nem tudjuk. Hogy mi a jogkérdés és mi a ténykérdés, melyek a jövőben paralell tétetnek föl az esküdteknek, — ebben nem akarunk meditálni, nem lévén jogászok. De a magunk laikus eszének jóleső érzés, mikor nagynevű jogászok állapítják meg, hogy ez a jogászi szőrszálhasogatás már régen túlhaladott kérdés a külföldön, valamint a külföld már az egész esküdtszéki intézményből mélységesen ki van józanodva, mert akárhogyan formálják is az esküdtszéket, óhatatlan, hogy a hangulatok labilis áramlatának kitett ítélet mindig az igazságot szolgálja. Dehát magunk ne legyünk még sem ekkorra nagy jogfosztók, hogy ezt a tiszteletreméltó intézményt egyszerűen megszüntetni kívánjuk. Gyönyörű dolog az, hogy 12 szabad polgár lelkiismerete szerint mérlegelve a szeme előtt lefolyt bizonyítási eljárást, — Ítéljen polgártársa fölött. Azt ugyan szóvá lehetne tenni, hogy az esküdtségre jogosult polgárok listáját micsoda retortákon át vezetik ? Találomra szedik össze az illetőket, mert meglepő, hogy például a székesfővárosban a legutóbb lefolyt országos perekben kencegyárosok, temetésrendezők, filmkölcsönzők és nyugalmazott állatorvosok voltak együtt s alig akadt a tizenkét esküdt között egy jogász, aki a feltett .kérdéseket valamelyes jogi vonatkozásokban, az esküdttáársakkal megbeszélte volna. E részben nem látunk reformot az uj törvényben. Hogy őszinték legyünk, az esküdtek lajstromába jogászember nem szívesen jut. Egyrészt azért, mert a polgárember nem szereti lelkiismeretét terhelni még a mások dolgaival sem, innét van, hogy még főbenjáró ügyekben is, hacsak egy kicsit irányitható az esküdtek hangulata, — az Ítélet felmentő szokott lenni. Ezért, de különösen az esküdtszék által kimondott Ítéleteknek az igazságtól való gyakori elhajlása miatt, az esküdtszéki intézmény egész Európában hitelvesztett, mi pedig igyekezzünk azt minél tökéletesebbé tenni, hogy a szabadelvű alkotás sokáig a mienk maradjon. A megyei közigazgatás köréből. A köaigasgatási bizottság* ülése. A közigazgatási bizottság hétfői ülése iránt a tagok elSg élénk érdeklődést tanusitottak. Fontosabb közérdekű tárgya az ülésnek nem volt, viták se merültek fel, úgyhogy az egész ülés a hallgatagság j«

jgyób

un folyt le. A rendestői eltérően dr. Z ö 1 d y János tiszti főorvosnak sok előadmánya volt. Az egyik tag tréfásan meg is jegynzte, mikor Zöldy dr. egymásután szedegette elő az aktákat: — Móg mindig van ? Az örökké vidám kedélyű főorvos e kérdésre tréfás indignálódánsal felelt: — Persze. Nem húzom én hiába a fizetésemet. A választ élénk derültség kisérte s aztán elkezdődött újból a zajtalan, csöndes munka. Az előadók monoión hangon recitáltak el előadmányaikat, amelyeket tudomásul vett a bizottság ellenvetés nélkül. Dr. Diószeghy Gábor kir. főügyószhelyettest, akit a király kolozsvári táblabíróvá nevezett ki, meleg ovációval fogadták a bizottság tagjai. Mindenki sietett gratulálni a kiváló jogásznak, akinek távozása határozottan vesztesége a gyulai törvényszéknek. Az ülés

un különben jelen voltak id. Kéry Gyu'a főispán e nökl^te alatt: Ambrus S mdor alispán, D a i m e I Sándor főjegvző, dr. Zöldy J. nos tiszti főorvos, Sarossy Gyula árva széki elr>ö*, M o I d o v'á n y i János másodfőj 'győ, Z á d o r Mór pAn ügy igazgató, dr. H o r v á t h D*zső segédtanfelügyelő, Horváth Béla, az államépitószeti hivatal főnöke, dr. D i ós z e g h y Gábor kir. főügyészhelyettes, gróf Wenckheim Dénes, Vars á g h Béla, Haraszti Sándor, dr. Török Gábor, dr. L a d i c s László, Morvay Mihály és D o m b i Lsjos bizottsági tagok. Id. Kéry Gyula főispán a megjelentek üdvözlése után az ülést megnyitván, dr. D a i m e 1 Sándor főj gyző felolvasta a vármegye mult havi közállapotairól szóló alispáni jelentést, melynek fontosabb adatai a következők: A személybiztonság 23 esetben lett megtámadva és pedig 2 gyilkosság, 1 halált okozó súlyos testisórtés, 5 magzat elhajtás, 1 gyilkossági kísérlet, 5 súlyos testisértés, 10 könnyű testisórtés és 1 erőszakos nemi közösülés által. Öngyilkosság 5 izben törtónt. Baleset 9 esetben fordult elő és pedig 2 halállal végződött, azonkívül 1 súlyos és 6 könnyebb természetű baleset törtónt. A vagyonbiztonság több kisebb termó876 ü lopáson kivül egy 1130 és egy 300 koronás lopás által zavar a ott meg. A tüzesetek száma a mult hónapban nagyobb volt, amennyiben 31 esetben fordult elő. A kár, egy 2000 koronás tűzkártól eltekintve biztosítás u.ján megtérül. Kedvező meleg időjárás mellett a tengeri jól beérett, törese folyamatban van, kat. holdankint 13 q termés varható. A szüretelóst megkezdették, szőlő termése gyenge, minősége rossz, a szőlő szeme rohadt. A Kétegyháza községben megürült segédjegyzői állásra B i b ó D izső oki. jegyző, az Orosházán megüresedett kijáró esküdti ai'áara Gulyás György választatott meg H o 1 u b György nagyszénási segódjegyző katonai szolgálatának te jesitése cé jábói 1 évi szabadságot kapott. Állása helyettesítés utján fog betöltetni. Gazdazágilag nagy kihatású az a visszaélés, amelyet az „Orosházi Népbank" kárára annak vezető tisztviselői követtek el, hűtlen kezeléssel közel 223000 koromig megkárosi v < az iató/eiK'. A bűnös visszaélés nyomán támadt bi/,almatlanfág következmények p | az egymillió alaptőkével biró intézet j válságbi jutott, amelynek elhárítása foíékesmByyeí Közlöny imája Könnyek az oltáron. Irta: Farkas Emöd. A matróna hátrasimította halántékára omló hófehér fürtjeit, aztán móíyen felsóhajtva mondta : — Minden évben kisírom egyszer magamat azokon az oltárpárnákon és üigvje meg uram, hogy amig a könyayeim peregnek, a lelkemben valami ssodálatos boldogság árad szét, mint akkor, mikor még vigan lengtek Komárom várfalain a nemzeti lobogók. — Haj, szép világ volt az, mért nem élhettem ón akkor — izgattam a Eejemet, mint a vizbe hajló szomorú füz a lombját. — Szép, nagyon szép s büszke vagyok rá, hogy az én uram, Sík óssy Lajos kapitány, behívott Komáromba. — Hány hónapig volt ott kedves néni ? — kérdeztem a matronától. — Augusztus elején mentem be. Harmadikán elűzte K apka a németeket ős Gyórig kergette. Kértem, hogy engedjen be az uramhoz, bebocsátott. Egy éves házasok voltunk, nagyon szerettem az uramat és ő is engemet. — Nem félt néni, mikor kiderült, hogy összeesküdtek Klapka ellen ? — Azok voltak életemnek legizgalmasabb napjai. Egy éjjel bekocogtak az ablakunkon. Ijedien rezzentünk föl. Egy törzstiszt állt az ablakunk előtt. Az uram kinyitotta az egyik ablakszárnyat. — Lajos, bizol a századodban ? — hallatszott kivüiről. — Megismertem a hangjáról Esterházy gróf dandárparancsnok volt. — Bizom ezredes ur! — felelte az uram. — Akkor jöjj azonnal. — Az uram felöltözött és kisietett. Én nem mertem kérdezősködni. Da a szivem ugy kongatta a mellemet, mint félrevert nyelve a harangot. Az uram reggel jött haza kedvetlenül, szomorúan. — Mi történt ? — meredtem rá. — Klapka néhány törzstisztet elfogatott. — Felszisszentem : — talán fel akarták adni a várat ? — Ellenkezőleg, ki akarták kiáltani a köztársaságot. Klapkát letenni s a várat halálig védeni. — E'.t megteszi Klapka is . . . — Nem tudom, édes szivem, mi lessz; jobb lenne, ha te kiszöknél. Ránéztem az uramra, szemrehányón és fájdalmasan. 0 mpgcsókolt és lágyan simogatta az arcomat. — Drágám nem szeretném, ha fogságba esnél — Veled szívesen oeztom meg a rabláncot is. — És bent maradt néni ? — B n ón, uram. Egyszer Klapka igy szólt a tisztikarhoz : — Uraim, aki akar, kimehet, én nem tartom itt erővel önöket. — A mi zászlóaljunkban nincsen olyan poltron, aki elhagyja a várat! — kiáltottam Klapkának A tisztek megéljeneztek és c-aknem vállukra kaptak. — Nem is hiszem, hogy akadt volna egy is, aki távozott volna a várból. — Nem uram, de hát mégis feladták. — M*g tarthatta volna K -pka. — Igen, de az elfogott tábornokok egyre irogatlak neki, hogy addig nem boc-jájtják szabadon őket, amig fel nem adja a várat. — De legalább becsületes feltóteleket szabott. — Oh, uram — fakadt sirva a galambfeher hajú matróna, rettenetes nap volt az, amikor levették a vár faláról a nemzetis/.inü zászlókat. Mintha csak a szivem hullott volna valami feneketlen mélységbe. Majd könnyein keresztül is felragyogott a matróna szeme. — De a mi vitéz zászlóaljunk lobogója nem került az osztrák kezebe — mondta büszkén fölemelkedve a zsöllyeszékből. — L°fejtettók a zászlórudról ? — Eszterházy gróf tűzte ki és az is vonta be, aztán a "tisztikar elhatározta, hogy szótmetóli. Nagy fehér selyem zászlónk volt, közepén a Síüz Anya kep^ arannyal hímezve föléje: S/üz Mária, Isten Anyja, Magyarország v» dője. Mieiőtt az olióvai kétfelé vágták volna, Eszterházy rövid beszédet mondott. A matróna szava itt elcsuklott s mint az őszi esőcsep. k a tarlón, u?y kopogtak a kezén a szemebői hulló hönyek. Hallgattam, mert engem is meg szállott a föjó, szivettépő komor hangulat, amely azon a sötét októberi napon beletörte a világ minden tövisét a honvedek szivébe. És itt ül előttem egy szelid galamblélek, aki akkor móg szép volt, mint a kelő hajnal, mely rózsaszirmokba göngyöli ezt a piszkos földet ós a szeme kekje ragyogott, akár csak az égbolt, mikor szétteríti rajta gyómántszemekkel áttzőn biborfátyolát. Óh milyen nehéz óra lehetett az, mikor a nemzeii szabadság szárnyát szét kellett vágniok. Dante poklának legizzóbb darabja esett a lelkükre, amint azt a szárnyat kettémetszette az olló. A matróna, mintha nehéz álomból ébredt volna, jóságos kék szemével rám nézett. — Sz<"p beszéd volt, — folytatta halkan, — de a tisztek mind sírtak, ón meg zokogtam. — Bajtársak, —• szólt ellágyulva az ezredes, — tudjátok, hogy mindnyájan elveszhetünk, d* a hazának nem szabad elvesznie soha! Az a hit kísér a sírba, hogy feltámadunk. Kisérjen titeket ez a hit a bujdoi-ásba A matróna megtörölte könyes szemeit. — Bocsásson meg uram, hogy elérzékenyültem. Sok csapás ós szerencsétlenség S'akadt rám az életben, de semmi se fájt ugy, mint ez a jelenet. — Nagj időknek elborult alkonya — sóhajtottam. Az ezredes közepén kettévágta a zászlót. A Maria kép is kétfelé szakadt. A lobogó egyik felét nekem nyújtotta az ezredes. — Asszonyom! — kegyed volt a zászlóalj jó szelleme, őrizze meg ezt a szent er klyót. — Én megcsókoltam a fél zászlót és sirva göngyöltem össze. A másik felét apró darabsákra vágták s minderi tiszt eltett belőle egyet emlékül. Aztán hazajöttünk Oáztopánba. Mindig a keblemen viseltem a zászlót. Évek múlva, mikor az üldözés enyhült, megmutattam Vogronics Antal plébánosnak. — Vogronics? Hiszen ez valami vad horvát lehetett. — Nagy magyar volt az, uram. Min| den évben misét mondott az aradi vér-