Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1913-10-05 / 79. szám

Békéscsaba 1913 okt. 5. aive és terjesztője : a Népagylet az idón iiszelnökávó választotta. Eít a megiszteltetést jött el megköszönni Molnár lános ós tulajdonképeni oka ez volt a ! jözgyülés összehívásának. A vendéget i tagok ovációja közben Zelenyánszky Mihály üdvözölte, mire Molnár János tiosszu, tartalmas beszédet mondott. i nem várt szép megtiszteltetésért, beszéde végén pedig kijelentette, hogy a ííépagyleti ház megvételének elősegítse céljából 300 koronát, azaz 6 részt jegyez. Molnár János beszéde nyomán megindult a házvételről a tanácskozás. Elhatározta a közgyűlés, hogy tovább folytatja a gyűjtést és egyut

fal felhívja iz eddigi aláírókat, hogy az összegeket fizessék be. Köriiibelül 10,000 korona van már jegyezve, tehát nem sok van hátra. Most, hogy a gazdasági viszonyok lényegesen javuUak, a parasz páríi eszmék hivei bizonyára mindent el fognak követni, hogy a hiányzó 6000 korona mielőbb összegyűljön és a híz a Népagylet tulajdonába menjen át. Iskolai kertészeti telep Csabán. A. földmivelési miniszter köszönete. Az állami elemi iskola mögött fekvő üres telek a tavasz óta valósággal paraiicsomkertté változott. É3 annál szebb, annál kedvesebb ez a kert, mert nem robusztus erejű férfiak, nem kérges ] kezű, napbarnitotta munkásasszonyok müvelik, hanem apróságok, az elemi iskolák növendékei Mészáros Elek állami főkertész vezetése és felügyelete alatt. Annakidején lelkes örömmel üdvözöltük a földmivelósügyi kormánynak a kultuszkormánnyal karöltve indított akcióját az ilyen iskolai kertészeti telepek létesítése érdekében. A cél gyönyörű szép és mindenekfölött hasznos. Magyarországon a kertészet, különösen pedig a konyhakertészet eddig nagyon el volt hanyagolva. Külföldiek árasztották el az országot és azok foglalkoztak ugy a szemet gyönyörköd lető, izlést nevelő mükertószettel, mint a konyhakertészettel. Legnagyobb, legszebb parkjainkat kü földiek tervezték és készítették, a bolgárok pedig milliókat szereztek és vittek el évente a konyhakertészetből. Magyarország népa faji különbség nélkül hasonlatosságnak tartotta ós tartja ma is az ilyen kertészkedést, amelynek pedig kiszámíthatatlan haszna van amellett, hogy gyönyörködtet ós nemes élvezetet nyújt. Csak alvétve, fehér hollóhoz hasonló ritkaságképen akadnak egyes vidékek, — mint például Debrecen, — ahol a lakog3ág régi idők óta, minden külfö'di hatás nélkül foglalkozik konyhakertészettel. A mai világban szinte komikusan hangzik, hogy 3—4—500 holdas földbirtokosok is a piacról kénytelenek beszerezni a háztartáshoz szükséges zöldségféléket, holott egy-két hold nem is olyan nagy munkaval, nemcsak a házi szükségletet elégítené ki busásan, hanem még jelentékeny hasznot is hajtana. A konyhakert kora tavasztól késő őszig folytonosan jövedelmez. Szakemberek és maga a kormány is már régóta buzdítják, lelkesítik, sőt az utóbbi támogatással is ösztönzi a magyar gazdákat az intenzív kertészkedésre, de csak alig észrevehető eredménnyel. Egy nagy világeseménynek, a balkáni háborúnak kellett jönnie, hogy gondolkozóba essenek Magyarországon ís a gazdák. A bolgárok, hegyes-völgyes szép hazánk konyhakeriészei lenn a csatatéren ontották vérüket ós az a veszedelem fenyegetett bennünket, hogy főzelék nélkül maradunk, ami pedig a legszükségesebb, legolcsóbb táp'álékok egyike. Egyes földbirtokosoknak ekkor felnyílt a szemük és birtokuk egy részét konyhakerlészetre rendezték be. Ez azonban még kevés. Altalánossá kell tenni az egész országban a kertészkedést, meg kell kedveltetni ós akkor néhány millió könnyűszerrel idebenn marad. Ez az intenció vezette a kormányt, mikor ez év tavaszán az ország nagyobb városaiban iskolai kertészeteket létesített. Az egyik ilyen iskolai kertészet székhelye Békéscsaba. A község dicséretreméltó áldozatkészséggel karolta fel az eszmét és mindjárt első intrádára átengedte az iskolai kertészet céljaira az állami elemi iskola mögött fekvő üres telket, amely 3142 négyszögöl ter jedelmü, tehát csaknem két katasztrális hold. Mészáros E ek, akit a miniszter az iskolai kertészet vezetöjévó nevezett ki a képviselőtestületi határozat után lelkes hangú felhívást intézett a tanítókhoz ós a szülőkhöz, hogy a gyermekeket az ingyenes kertészeti tanfolyamra minél tömegesebben járássák. Mert csak ugy lehet intenzív kertészetet teremteni Magyarországon, ugy lehet j a mostani kopár, szemetes udvarokat j szemet, lelket gyönyörködtető és hasz- \ nos kertekké varázsolni, ha a kedvet 1 már a kis gyermekekben felébresztjük. ' A most már elemista korában kertész- ! kedő • generáció bizonyára növelni I fogja a kertészet híveinek számát ós Magyarország képe, ugy lehet egy évtized alatt megváltozik. Emellett a kertészkedés egészségi szempontokból is nagyon hasznos a gyermekre nézve. Mészáros és annak nyomán a tanítók felhívásának elég szép eredménye lett, amennyiben számosan jelentkeztek. A gyermekek eleinte jártak ós kertészkedtek is szorgalmasan Mészáros szeretetteljes vezetése alatt, amellyel kedvet tudo'.t önteni a gyermekekbe. Kevés idő múlva azonban nagy akadály merült fel. Egyes kényesebb szülők ugyanis nem engedték el gyermekeiket. — Az én gyermekem ugyan nem locsol és nem gyomlál — mondogatták. Es meg is ritkult a gyermekek száma. Pedig olyan kedvesek dolog közben azok a gyerekek és olyan nagy kedvvel szorgoskodnak. Kap mindegyik egy egy kis darab területet, egy-egy ágyat ós azt kell gondoznia. Mivel néhányan kimaradtak, természetesen azoknak a területet is a többieknek kellett ápolni. Határozottan rosszalni kell azoknak a szülőknek az eljárását, akik gyermekeiktől móg a kertészkedés nemes kedvtelését is megvonják. A kertésztanár vezetése alatt játsztva tehetnek szert olyan ismeretekre, amelyeknek egész életükön át nagy hasznát veszik. A földmivelósügyi miniszter most leiratot intézett a vármegjéház, melyben jóváhagyta a terület használata ügyében a Csfbával kötött szerződést ós intézkedett, hogy az adót ós az egyéb felmerülő költségeket a telep vezetősége fizesse. Egyben utasította a miniszter az alispánt, hogy a terület átengedéseért fejezze ki köszönetét Csabának. Családi dráma Gyulán. A szabadult rab merénylete. Négyszer rálőtt hűtlen feleségére. Gyulának ismét szenzációja van. Jóval kisebb kaliberű ugyan, mint az angyalcsináló bábáké ós nem is olyan országos jellegű, de mégis szenzáció. Legalább Gyulán ós a vármegyében az. Családi dráma törtónt, amely nem végződött ugyan halállal, de az előzményei ós a lefolyása olyan érdekesek, hogy kötelességünknek tartjuk részletesen megemlékezni róla. A dráma hősei Szikes József ácssegéd, meg a felesége. Szerepel még a „hatalmas harmadik", a csábító is, de neki aktív szerepe nincs a tulajdonkópeni dráma lefolyásában. Szikes Józsefnek van egy jó cimborája. Ez a jó cimbora a mult év elején nagyon meg volt szorulva pénz dolgában. Bár jómódú asszony volt az édesanyja, arra nem számithatott, mert az öregasszony az öregek szokása szerint, fogához vert minden garast. A cimbora tehát rávette Szikest, hogy firkantsa oda egy váltóra az öregaszszony nevét. Biztosította, hogy nem történik semmi baja. Ha véletlenül észre is veszik a pénzintézetnél, majd ő elintézi az anyjával. Szikes hosszas rábeszélés után teljesítette cimborája kérelmét. Da baj lett a dologból, bankban hamarosan rájöttek, hogy a 3000 koronás váltón hamis az öreg asszony aláírása, Szikest a törvényszék e!ó állították és váltóhamisításért elitélte a bíróság másfél óvi böriönre. Szikes ' nek be kellett vonulnia. Nem is feleb ! bezett. Mig ő a hűvösön üdült, felesége, a szemrevaló 30 éves asszony nagy neki busulásában ugy vigasztalta magát, ahogy tudta. Nem messzire lakott tőlük egy nyomorék f<:stősegéd, Rostás István. A forróvérű asszonynak férfi kellett, a fiatal legénynek asszony kellett, megismerkedtek ós azután belegabalyodtak egymásba. Az asszony egymásután rakta a szarvakat börtönben sínylődő férje homlokára, közben nem mulasztotta el biztosítani hűségéről, szerelméről. Szikes nem is kételkedett, csak epedve várla a szabadulás pillanatát, mikor majd azt a drága, hűséges asszonyt ismét a keblére ölelheti. A szökés párosan . . . Telt mult az idő. A szerelem Rostás és az asszony között változatlanul tartott, sőt egyre erősbödött. Egyszer azonban jött a veszedelem, amely „konkolyt hintett két szerető sziv tiszta búzája közé". Szikes ugyanis jól viselte magát a fogságban, úgyhogy nem töltették ki vele a másfél esztendőt, hanem 13 hónap után feltételesen szabadságolták. — Mit csinálunk most ? — tanakodtak rémüldözve a szerelmesek. — Hát szökünk — mondotta az aszszony. És szöktek. Átmentek Aradra. Szegény Szikes üresen találta a kalitkát, kirepült belőle a madár. Nagyon elkeseredett. De szerette az asszonyt és megbocsátott neki. Mikor megtudta, hogy Aradon van, irt neki, hogy jöjjön vissza, minden meg van bocsátva. Szikesnének azonban kisebb gondja is nagyobb volt ennél. Szerelmesével tovább bujdosott Temesvárra, aztán Temesmegye több városát bekalandozták. Ez a kójutazás azonban pénzbe került és semmisem olyan mulandó, mint a p§nz. Egyszer csak azon vette magát észre a szerelmes pár, hogy ürés a tárca, alig van benne néhány korona. — Menjünk haza — tanácsolta elszántan az asszony, majd elintézem én az ügyet azzal a S/ikessel. Nem fólek tőle. Tudok én vele bánni. Hazafelé jövet a csabai áliomáson már várta őket Szikes. Ott is lejátszódott egy kis jelenet. — Hogy tehettél ilyet velem? — mondta szemrehányólag a férfi. Szikesné könnyedén vágta oda : — Nem győztelek várni, élnem kellett. — Elfelejtek mindent, csak gyere vissza hozzám. — Ha nem bántasz, visszamegyek. A dráma. Ázt mondta az asszony, de eszeágában se volt megtartani a szavát Gyulára megérkezve, befészkelte magát a Rostásók házába és onnan indította meg férjével a diplomáciai tárgyalásokat. Két tűz között volt. Az egyik Rostás, a másik a férje. Mindaketten szerették és mindaketten meg akarták tartani maguknak. Rostás, ugylátszik, erősebb volt, mert egy szép napon kijelentette Szikesnek az asszony, hogy elválik tőle és adja ki a holmijait. Szikes lemondóan jelentette ki: — Ha már igy van, nem bánom, gyere értök. Ekkor kezdetét vette a hurcolkodás, amelynél érdekesebb kevés történik a világon. Szikesné maga járt át az anyósa házához, ahol laktak. Férje fogsága és az ő csapodársága idején az öregaszszony felrakta a holmikat a padlásra. Onnan kellett lehordani. Szikes udvariasan segített az asszonynak. Együtt mentek fel a padlásra, ahol rendesen — sokáig maradtak. Az asszony kis csomaggal jött le. Volt benne egy szoknya, meg egy bluz. — A többiért majd holnap jövök — mondta. — Csak gyere. És az psszony megjelent holnap is, holnapután is, azután is, kót héten át minden nap, mindig felment vele a férje a padlásra, mindig sokáig maradtak ott ós mindig csak apróságok kerültek elszállításra. De nincsen olyan jó, aminek vége ne lenne egyszer. Rostás kezdett már gyanakodni a lassú hurcolkodás miatt ós erélyesen felszólította Szikesnét, hogy vagy hurcolkodjék, vagy ne hurcolkodjék. E fellépés hatása alatt a héten szerdán kijelentette Szikesnek az asszony, hogy utoljára van nála. Szikes kérlelte: — Gyere vissza hozzám 1 — Nem lehet •- válaszolta az asz szony. Ez a párbeszéd is a padláson folyt le. A visszautasításra Szikes magából kikelve, előrántotta revolverét és négyszer rálőtt a feleségére. A négy lövés közül kettő fején találta az asszonyt, de a golyók, szerencsére, csak a fejbőrt sértették meg. Szikesné sikoltozva sietett le a padlásról ós egyenesen Rostásókhoz szaladt. Kevés idő múlva megjelentek a rendőrség emberei, akik Szikesnőt bevitték a kórházba, Szikest pedig az ügyészség börtönébe. Most már végig le kell töltenie a váltóhamisításért kapott büntetést, de még kap néhány hónapot ráadásul a merénylet miatt is ... KróniKa, 'S&imTOE kiváló bór- és lithiumos ~ gyógyforrás ái Mlyagbajtkaál, kiszvényeéi, cnktrfcttagtéfiél, vBr^Miyaéi, smésgtMfciétopMtztrvafe kar«t)aJiáJ ttfa* ktá«. braJmtennHtesmiyvTfe SCHVLT1S ÁCOST L C Szép ez október Langyos őszi hónap, De miatta búbánatom Elég vón' egy lónak. fimerre csak járok, Hej, nagy porban járok, Porfelhőben csókolóznak fi szerelmes párok. Ha nedves a csókjuk, Átváltozik Sárra — Mem jó mostan csókolózni Zsófi, Marcsa, Sára I Tele van a tüdő Állandóan porral, Mit csinálunk? — Állandóan Locsolni kell — borral. fiz utcákra nem bor, Csak egy kis viz kéne S ugy sajnálja Csaba, mintha Sáraranyat mérne. Hát ez igy nem jól van, Tisztőtt Csaba község, fi tüdőnket óvni kendnek K. k. kötelesség. Ha nincs vize, vegyen Száz porszívó gépet S fütyülnek a kolerára fi csabai „népek." Ha igy megy, e porból Kiszökünk Balkánra, Rhol ismét tisztölteti Egymást két rongy árva. Köpködik az albán, Hogy a szerbei elbán, Mert becsapta a gazember — fihogy szokta — selmán. Püföli is szépen, Segitse az isteni Nincsen, ki ezt tiszta szivből Ne kívánná itten. Bárcsak nemsokára Belgrád alatt járna S a mi drága szomszédunkat Vinné el a kánya, Mert ha soká tart e Komédia, kérem Behúzzák a fiainkat Urja, megígérem. Pedig elég volt már fi komédiából, Mert a bajból ez az ország Soha ki nem Iából. Örökös, nagy baj lesz, Mint itf novemberben, Szép Thália mikor indul Büszkén Csaba ellen. Hogy ezt meghóditsa, Rabigába döntse, Élvezetek poharából Csalfán nyakon öntse. Mert a szinház készül, (= fi moziért már is,