Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1913-09-21 / 75. szám

2 BÉKÉfJMEGYÉI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1913 szept. 21. csinálni. Különösen a számvevőségnél nagy a szemólyzethiány, amely pedig a legfontosabbat, a község pénzügyeit intézi. R e i s z Hermann : A képviselőtestület anyagi felelősséggel tartozik a község pénzügyeinek helyes vezetéséért, ezért elfogadásra ajánlja a tanács javaslatát. E felszólaláson után nagynehezen mégis csak elfogadásra talált a tanács javaslata. K o r o s y László főjegyző ezután a rendőrség személyzetszaporitására vonatkozó rendeletet olvasta fel. A rendelet a rendőrbiztosok mellé még egy rendőrfogalmazói állás rendszeresítését is sürgeti, egyúttal rendezni kivánja mind a háromnak (a fizetését. A tanács javaslata a apján kimondotta a képviselőtestület, hogy mivel az egyik Írnokot már a rendőrséghez helyezte, a fogalmazói állás rend zeresitósét szükségesnek nem tarlja. A fizetésrendezésről p^dig sem a tanácsi javaslatban, sem a tárgyalás alkalmával nem volt szó. A tanács javaslata vita nélkül keresztül ment. Ürügykeresés. — Fővárosi levél. — Legjobb véleménnyel gróf Andrássy Gyuláról feltesszük, hogy ha már pártot alapit, hát komoly politikát fog csinálni, nem pedig hogy ő is csak az országháztéri kávéház pikkológyerekeinek szavalja el honmentő gondolatait. Azt hittük, hogy pártjával bevonul a parlamentbe s hozzá méltó alkotmányos formában argumentumokkal küzd a maga elvi álláspontja és meggyőződése mellett. Csalódtunk. Andrássy Gyula gróf egy legutóbbi nyilatkozatában kicsinyes ürügyet keres arra, hogy a parlamenttől távolmaradhasson. Már szinte azt kell hinnünk, hogy fél megmérkőzni szemtől-szembe való nyilt harcban hat»lmas ellenfelével, Tisza István gróffal. Mert a megfutamodásra és parlamenti sztrájkra nagyon vékonyka ok az ő részéről, hogy az ellenzék azért nem vehet részt a képviselőház tanácskozásain, mert Tisza István gróf a parlamenti őrség változatlan föntartása mellett foglalt állást. Ez nem komoly ok, csak ürügy. Mert hiszen a parlamenti őrség — amint azt Tisza István frappánsul bebizonyította — éppen Andrássy Gyula gróf „szerencsés ötlete" nyomán vette szervezésének eredetét, ö gondolt először erre, hogy nálunk ne ugy legyen, mint van az angol, a német, a porosz, a francia parlamentben, ahol katonaság vagy rendőrség jár el fizikai kényszerrel a Ház rendjét ós szabad cselekvését veszélyeztető tagjaival szemben. Azt mondja Andrássy, hogy hja, ő nem ilyen őrségre gondolt. Hát milyenre? Olyanra, ami már volt, ami be nem vált, ami tehát kripóbálva haszontalannak bizonjult? Olyan őrségre gondolt Andrássy, melynek teljesen védtelen, összekötött kezű tagjait a renitenskedő képviselők nagy hősiességgel kipofozhatják, mint tették az úgynevezett darabontokkal anélkül, hogy ezeknek csak egy ujjal is szabad lett volna az öklöző ós ködködő nagyságos képviselő urakhoz hozzányulniok. Hát ilyen pofozógópeket gondol őrségül Andrássy? Nem. Ezt már kipróbáltuk. Ez nem vált be. Tehát csak olyan kivitelben jó az gróf Andrássy Gyula gondolata, ahogyan ez az 1912 óvi 47. törvénycikkben megszerveztetett. Hogy az őrség tagjainak fegyver van áz oldalukon, az nagyon természetes. Angol , Német- Franciaországban is fegyvert visel a rendőr vagy katona, mikor elnöki parancsra a parlamentbe rendet csinálni bevonul. Egyébiránt van egy mód, hogy sohase lásson Andrássy egyetlen őrt se a parlament tanácskozó termében, csak éppen diszőrség gyanánt, kint a kapubejáratnál. Ez az egy mód az, hogy az ellenzéki képviselő urak ne rendezzenek duhaj jeleneteket, ne sípoljanak, ne doboljanak, ne lövöldözzenek az elnökre, hanem harcoljanak érvekkel, igazságokkal, támadják a kormány szónoki beszédekkel. Akkor még csak bekukkanni sem szabad a tanácskozó terembe egy palotaőrnek sem. Ez a módja volna az őrség távoltartásának, melyre most Andrássy olyan nagyon haragszik, holott a fogantató gondolat az ő jupiteri fejéből pattant ki. Rosszul teszi Andrássy, ha a saját eszmei gyermekét megtagadva, ürügyül használja arra, hogy ő is sztrájkba álljon a többi sztrájkolókkal. Ha, mint mondta, hatalomra akar kerülni, akkor t előbb néhány kemény csatát meg kell vivnia bent a maga helyén: a parlamentben. Már pedig Napoleon se verte volna meg ellenfeleit, ha kerülte volna a velük való találkozást ós csak ugy messziről lövöldözött volna rájuk s akkor is vaktöltóssel. gálni soha. Igy jöttem el ebben az egy száll ruhában, nem kell, amit ott kerestem. Azt hittem megbomlott 'szegény. Lefektettem az ágyra, ott aztán kitört rajta a forróság és olyanokat beszólt, össze-vissza, hogy tisztára azt gondoltam, az elméje gyöngült meg. Folyton a fiatal méltóságos urat emlegette, hogy igy, hogy ugy, ő szegény leány, nem mehet hozzá, keressen magához való uri kisasszonyt. Csititom, kérdezem: — Lelkem, galambom, hát megkért a méltóságos ur? Felült az ágyba ós ugy járt a keze, mint a motolla. Hogy ilyen bársony hintót, olyan selyem ruhát igért neki a méltóságos ur, de ő nem fogja szerelni addig, mig fel nem veszi a paraszt ruhát, mert kinevetnék vele itthon a faluban. Paraszt ruhában, árvalányhajas, pörge kalapban esküdjék meg vele itthon. Lehet aztán a lakodalom hót országra szóló! Ráhagytam, hogy láttam a küzködését: — Meglesz kis unokám, meglesz minden . . . Már akkor hajnalodott, mire elszunnyadt egy kicsit, én meg begyújtottam a kemencébe. Ahogy benézek hozzá ugy egy óra múlva, hát látom, hogy az én unokám fel van öltözködve. Még a haja is be volt fonva rendesen két ágra, ugy, ahogy viselni szokta. — Kiseprem a házat nagyanyám, — mondta. — Beteg vagy, feküdj le, nagyon megfáztál, — mondám ón. Nevetett, hogy nincs S9mml baja. Nem is lett. Az őszön hozzáment a sánta Kovácshoz, — biccent egy kicsit, de azért jókereső és egy kis háza is van. De csak jobb szerencsét vártam neki. Meg hogy mindig sötétezinü ruhában jár Boris, mintha gyászolna valakit.. . II. Csipkerózsa. . . . Hogy a kis házammal mi lett ? -- Hát megvette a Lóni .kisasszony, az ispán leánya, most eladta ő is, hogy férjhez ment. Mert csak rásegítette a jó Isten. Milyen soká várt a vőlegényére, ón tudom. Én ismertem, apró kisleány korában eleget hurcoltam a karomon. Ugy láttam a lelkét mindig magam előtt, mint egy darab selyemvásznat. Mikor elsőbb menyasszony lett, még élt az édes apja, a kézfogó után halt meg három hétre. Az édesanyját még akkor elhantolták, mikor Léni kisasszony ölbeli kisleány volt. Ugy maradt szegény mint az ujjam, minden pártfogó nélkül. A szomszédukban lakott az öreg Borbotáné, akinek szinte oiyan korú lánya volt, mint a Lóni kisasszony. Ez nem hagyhatta szó nélkül, hogy a mi j kisasszonyunk előbb menjen férjhez. Addig beszólt, addig pletykált, mig egyszerre levelet irt a vőlegény Lénikónek. Hogy sajnálja, de az Isten mást rendelt, ők nem lehetnek az egymáséi. Olyan lett a levél után Léni kisasszony, mint akinek megszúrták a szivét s azon a kis nyíláson minden csöpp vére elfoly. Mint á liliom, fehér volt a képe, nem járt sehova, embert se látott esztendőkön keresztül. Azt gondolhatták ! róla, hogy meghalt. Hanem csak min- j dig várta, hogy visszajön érte a vő- 1 legénye. Meglátja nénikém, — mondogatta nekem gyakran, mire a futóka fölér az ereszen tul, — eljön értem Sándor. De csak lassan nőtt a futóka. Hanem azért minden igazság kiderül. Az őszön esküdtek meg ós a Léni kisasszony arca most megint olyan piros, mint a rózsa. Békéscsaba közgyűlése. A vásári helypénzdijszabás. — Megszavazták a Vigadó költségeit. — A polgári leányiskola átvételi ügye. — A kisemmizett

i adóügyosztály. — Községi cselédszerző Kisebb ügyek. Nagyon gazdag tárgysoro?ata"volt a csütörtöki közgyűlésnek, azonban csalódott az, aki azt hitte, hogy azon a gyűlésen tartalmas felszólalások ós üdvös határozatok egész sorozatában fog gyönyörködni. Különös a csabai kópviselőtestőlet, Mikor nagy dolgokat várnnk tőle, nem csinál semmit ós mikor alig várunk valamicskét, akkor lep meg bennünket igazán dicséretreméltó dolgokkal. A csü.örtöki közgyűlésen, leszámítva egy-két okos és helyes határozatot, csak csodálkozott ós bosszankodhatott az ember. A szükkeblüsógnek és rövidlátóságnak olyan megnyilatkozásait lehetett tapasztalni a legtöbb tárgynál, hogy szinte valahol a Balkánon képzeltük magunkat. És szomorú, hogy akadt még intelligens ember is, aki ezt képzelődóst fokozta, táplálta. Ugylátszik, rosszul aludt az előtte való éjszakán, mert ugy nekirontott a tisztviselőknek, amilyen kirohanásra a régebbi parasztpárti vezérek se voltak képesek. Azok, akik előtt a tisztikar még mindig vörös posztó, természetesen élénk helyesléssel kisérték a beszédet. Mi csak annyit jegyzünk meg, hogy tartalmas emberek nem szoktak ilyen olcsó dicsőségre pályázni, határozottan a köz kárára. A közgyűlés két tárgyáról, a számvevőség ós a rendőrség szemólyzetszaporitásáról lapunk más helyén emlékezünk meg, a többi tárgyról pedig tudósításunk a következő: Z a h o r a n György biró a megjelentek üdvözlése után a közgyűlést megnyitván, K o r o s y László főjegyző előterjesztette a kereskedelmi miniszternek a vásári helypénzdijszabás módosítására vonatkozó leiratát. A képviselő testület tudvalevőleg felemelte a vásári helypénzeket. A miniszter nem tett kifogást a felemelés ellen, csupán megfontolását ajánlotta annak, hogy hirtelen, nagy mértékben ne emelje fel a helypénzeket a község, mert annak kárát vallaná az ipar ós a kereskedelem. Legfőbb kifogása a szabályrendelet összeállítása, beosztása ellen volt a miniszternek, aki megadta az utasítást arra is, hogy az uj szabályrendeletet miképen kell összeállítani. A miniszteri leirat ismeríetése után több felszólalás törtónt abban az irányban, hogy a dijak magasak, pedig e felszólalásokra nem volt szükség. V a r s á g h Béla vetett véget az üres szalmacséplésnek, aki felvilágosította a közgyűlést, hogy a tarifa újból való megállapításáról szó se lehet, mert a miniszternek nem a helyp ^nzek ellen volt kifogása, hanem a szabályrendelet összeállítása ellen. Az elöljáróság elkészítette a szabályrendeletet a miniszter intenciói szerint, a közgyűlésnek tehát más kötelessége nincs, mint egyszerűen tudomásul venni a leiratot. Igy is határozott a közgyűlés. Mikor a Trauttmannsdorf-fóle földvásárlásról volt szó, a földmivelósügyi miniszter is kieszközölt 400,000 koronányi kedvező feltételű kölcsönt. Ebből már 200,000 korona le van törlesztve, a másik 200,000 pedig az idén lett volna esedékes. Mivel a vásárló lakosság most nincs abban a helyzetben, hogy fizethessen, id. Kéry Gyula főispán közbenjárt a fizetés elhalasztása érdakóben. A közbenjárás kedvező eredmónynyel végződött, A főispánnak erről szóló in tózvónyét a képviselőtestület tudomásul vette. A Vigadó átalakítására a képviselőtestület tudvalevőleg megszavazott 47,000 koronát. Ambrus alispán azonban visszaküldötte a határozatot azzal, hogy nem szabályosan hozta a képviselőtestület. Ugyanis ilyen kórdésekbsn névszerinti szavazás szükséges. A képviselőtestület névszerinti szavazással is egyhangúlag megszavazta a 47,000 koronát. A polgári leányiskola átvétele és egyebek. A Böszörményi-féle polgári leányiskola átvételének kérdése már régen foglalkoztatja Csaba közvéleményét. Hogy az iskolára nagy szükség van, az kétségbevonhatatlan, tulajdonosnője azonban a községi segély mellett is csak nagy áldozatok árán tudja fenntartani. A tanfelügyelő a kultuszminiszter meghagyásából nemrégiben kórdóst intézett Csaba előljáróságáho7, hogy az iskolát milyen fel tótelek mellett lenne hajlandó átvenni. E megkeresés kapcsán került kérdés Í3mót tárgyalás alá a közgyűlésen. A képviselőtestület vita ós hozzá • szólás nélkül elfogadta a tanács javaslatát, vagyis kimondotta, hogy belátva az iskola nagy fontosságát ós szükséges voltát, hajlandó az átvételre, azonban csak abban az esetben, ha a kultuszminiszter olyan mérvű államsegélyt biztosit, hogy a fenntartás nem ró nagy terhet a községre. Helyesebbnek tartaná azonban, ha az állam venné át. Ez esetben a jelenleg nyújtott segélynél még nagyobb segély megadására is hajlandó. A helyi viszonyok kellő mérlegelése után látná szivesebben a képviselőtestület az állami polgári leányiskolát. Élénk vita támadt a postapalota telkének adásvételi szerződése körül. Ennek értelmében a község csak a jövő óv augusztue 1-én adja át a telket az államnak és a szokásos illetékeket is ő fizeti. Dr. Székely Lajos kifogásolja a szerződésnek ezt a pontját. A Magyarországon fennálló jogszokások szerint ugyanis az adásvételi illetékeket nem az eladó, hanem a vevő tartozik fizetni. Fizesse tehát itt is az állam a körülbelül 5000 koronára tehető illetékeket. A dr. Siékely felszólalása nyomán támadt vitában többek vettek részt. K o r o s y László főjegyző a postapalotát, illetve az adásvétel meghiúsulását fólti az olyan értelmű határozattól. Dr. H o 1 1 á n d e r Lipót szintén amellett érvel, hogy az illetékeket a postakincstárnak kell megfizetni. A közgyűlés ilyen értelemben határozott. G a 1 1 i Gyula adóügyi jegyző nemrégiben azzal a kórelemmel fordult a képviselőtestülethez, hogy a nagy munkatorlódásra való tekintettel szaporítsa az adóügyosztály személyzetét egy adótiszti, egy házadónyilvántartási ós kót írnoki állással. A közgyűlés egy bizottságot küldött ki javaslattétel, illetve annak a megállapítása céijábó

1, hogy szükség van-e az uj állásokra. A bizottság azonban nem tartotta szükségesnek az uj állásokat, hanem azt javasolta, hogy ezután is csak dijnokokat fogadjon fel munkatorlódás esetén a jegyző, a házadónyilvántartást végző V a 1 e n t i n y i János írnoknak pedig adjon 300 korona személyi pótlókot. B o h u s M. György szerint tóvesan van előterjesztve a bizottság javaslata. 0 ugy emlékszik, hogy egy uj Írnoki állás rendszeresítését szükségesnek látta a bizotlság. G a 11 i Gyu'a jegyző : A bizottság nem akaría az állandó állások számát szaporítani. Mindenki a rendezett tanáccsal hozakodott elő. Igenis csak díjnok alkalmazását látta szükségesnek. Az előterjesztés tehát a valóságnak megfelel. B o h u s M. György. A személyi pótlók megadását ném helyesli. Akkor a többi írnoknak is kell adni. Dr. H o 11 á n d e r Lipót: A bizottsági ülésen Bohus szintén hozzájárult a 300 korona pótlók megadásához. Csodálkozik, hogy most meg ellene beszél. P o 11 á k Arnold helyesli a 300 korona megadását és a személyzetszaporitást is, mert az adóügyosztálynál nagy a restancia. A jelenlegi személyzet nem bírja már a munkát Dr. T a r d o s Dezső ellene van a személyi pótlékok magadásának. A községi és általában a közigazgatási tisztviselők ezt nem is érdemlik meg, mert feleannyit sem dolgoznak, mint az államiak. Ha az áliami hivatalokban restancia van, meghosszabbítják a hivatalos időt egy órával, nem emelik a létszámot és nem adnak személyi pótlókot a restancia elvégzése

1 miatt. Nézete szerint is elég egy napidíjas az adóügyosztályhoz. Dr. Székely Lajos Tardos támadásaival szemben védelmébe veszi a tisztikart. Ha a tisztviselők keveset dolgoznak, azért az ügyosztályvezetőket terheli a felelősség. P o 11 á k Arnold szintén védelmére kel a tisztviselőknek. Csudálkozik, hogy mennyire ellene van a képviselőtestület a tisztviselőknek. Pedig azoknak az élete, különösen az adóügyosztálynál valóságos kínlódás. G a 11 i Gyula jegyző: Az adóügyosztálynál olyan sok a dolog, hogy a tisztviselők még az őket megillető szabadságot sem vehették igénybe teljesen. Azt az ügyosztályt úgyszólván hétrőlhétre zaklatják vizsgálattal, ott tehát dolgozni kell. A személyzetszaporitást is a pánzügyigazgatóság felszólítására kérte. A képviselőtestület nem teljesítette a kórelmet, tehát meg kell elégednie napidijassal is. A közgyűlés e felszólalások után