Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1913-09-07 / 71. szám

Békéscsaba 1913 szept. 11. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 3 tött a kivándorlás, bány útlevelet álli- j arravalóságát bebizonyította, az elől­tottak ki? És nagy meglep atéssel hal- ! járóság állásában véglegesítette, lottuk, hogy az idén nem kellett kiálli- j Kerepeczki Mihály szegény elnyo­tani egyetlen útlevelet sem. — Ne tessék ám azt gondolni — világo?itott fel az iílető tisztviselő, — hogy (alán te j sen alább hagyott, le­lohadt a kivándorlási láz. Szerelnének és szerettek volna kimenni az idén is sokan, de nem lehet Oka pedig ennek a balkáni háború miiít bonyodalmassá vált külpolitikai helyzet. Az épkézláb, katonai szolgálatra alkalmas emberek­nek nem lehet útlevelet adni. Csak 17 éven alul és 42 éven felül kaphatnak útlevelet. Tizenhét éven alul pedig még nem, 42 éven felül pedig már nem kí­vánkoznak elhagyni a hazát az emberek. E kettő év között van a legveszedel­mesebb kor. A legéleterősebb, leg­munkabiróbb emberek vándorolnak ki, akikre pedig legnagyobb szüksége van az országnak, különösen akkor, mikor minden percben attól lehet tartani, hogy a gyöngén összetákolt béke fel­borul és védeni kell a hazát. — De tudtommal Csabáról is men­tek már ki az idén szintén katonaköte­les férfiak. — Azok itt útlevelet nem kaptak. Azok szöktek. Sokan kiszöknek, mert a határrendőrség a legéberebb figyelem dacára sem tudja ezt megakadályozni. A fővárosi lapokban gyakran lehet olvasni, hogy a határrendőrség elfogott rosnak, aki egy műlábát szeretne sze­rezni ós aki családjával együtt nagy nyomorúságban van. A ma megnyíló tanonc munka­kiállítás ügyével hosszasabban foglal­kozott az elöljáróság. Mindenekelőtt a biráló bizottságokat választották meg szakcsoportok szerint. Biráló bizottsági tagok a következők lettek: A faipari csoportban : Simon Béla, Gulyás Mihály, Reísz Sándor, Csáky János, Dubraucsik János és Leelőssy Albert; a vas- és fémipari csoportban: Z'e­hovszky János, Hadabás János, Dénes Bálint, Uhrin Ádám, Klein Vilmos, Hankó Mátyás és Horváth Sándor; a bőripari csoportban : Felber Sán­dor, Mayerhoffer István, Marik Pál, Gyucha János, Maulis Mihály, Kátyán Pát, Uhrin György ; a ruhaipari csoportban: Könyves T. Kálmán, Varga Mihály, Muzslay Gyula, Merk József, Lepény András, Góth László ; a vegyes ipari csoportban, ahova az és visszatoloncolt kivándorlókat, akik a j építőipari tanoncok szakrajzai is tartoz­legfurfdngosabb módokon akartak át- ; nak :' Molnár János, Zámecsnik Sándor, szökni az ország határán. A szökési mó- ! Szellner Mihály, Hovorka Mátyás, Ker­dokat természetesen akivándorlási ügy- j tész János, Gesmey Soma és Martincsek nökök eszelik ki. Kíséreltek már meg • András. szökést automobilon, különféle álruhák- ! A dijakra vonatkozólag akként álla­ban is. Legközelebb már a repülőgépet j podott meg az elöljáróság, Hogy minden miniszteri rendeletet, melyet annak ide­jén lapunkban mi is ismertettünk. Az elöljáróság helyesléssel vette tudomá­morodoit iparos számára gyűjtést indi- sul a rendeletet. tott a testület, amely azonban nem va- j Az aradi ipartestület azt az órtesí­lami fényes eredménnyel járt. Kivána • tést küldötte, hogy a csizmadia iparo­tos volna, ha a nagytársadalóm ós a ! sok október 6-án nagygyűlést tartanak jótékony egyletek is adakoznának a ! Aradon. A hódmezővásárhelyi ipartes­könyörületre mindenképen méltó ipa- j tület viszont arról értesítette, hogy ott tis felhasználják erre a célra. És talán 'sikeresebben is. Békésmegyóből dacára annak, hogy útlevelet nem adnak ki, bizonyára töb­ben átkeltek már a határon. Intelligen sebb ember könnyen át is jut Ausztriába kirándulás cimén, egyszerűbb ember­nek azonban nehéz a szökés. Legutóbb egy orosházi embert is visszatoloncol­tak a határról. Az is szökni akart. Nagyon helyes volna, ha a külpo­litikai bonyodalmak miatt tett szigorú intézkedést állandósítaná a kormány. Talán e szigorú módszer meg tudná szüntetni a kivándorlást, amely oly nagy vérveszteséget okozott már szegény Ma­gyarországnak. A csabai ipartestület köréből. Előljárósági ülés. Igen érdekes ülést tartott csütör­tökön délután a csabai ipartestület elöl­járósága. A szép számmal megjelent előljárósági tagokat főképen két ügy foglalkoztatja. Egyik a városháza nagy termében ma vasárnap délelőtt meg­nyitó tanoncmunkakiáliitás előkészítése, másik pedig az ipartestületi ház. Régi vágya már a csabai iparosságnak, hogy testülete saját házzal birjon. Egy 800 tagból álló, tehát igen jelentékeny tár­sadalmi és gazdasági súllyal biró tes­tületnél kissé különös is, hogy más há­zában kell néki meghúzódnia. Igaz, hogy ebben a mostani generáció egy általában nem hibás. Ha az alakulás kezdetén az öregek másként gondolkoz­tak ós gazdálkodtak volna, most a csabai ipartestület is a maga portáján uraskodnék, ahogy ezt jóval kisebb testületek, mint például az orosházi is, cselekszik, A csütörtöki ülésen ismét felmerült egy életrevaló terv, amelynek a végrehajtása ha sikerül, ugy nem­sokára a csabai ipartestületnek is meg lesz a saját háza. Az ülésről egyébként az alábbi tu­dósításban számolunk ba: Jelen voltak Timár Endre elnöklete alatt Molnár János és Facsinay D?zső alelnökök, ifj. Horváth Mihály jegyző, Uhrin András pénztáros, Hugyec J mos, Orvos Endre, Timkó András, Kvasz Pál, Dánes Bilint, Felber Sindor, Mol­nár Mihály, Offenwagner Pá 1, Varga Mihály, Zlehovszky György, Lipták P. János, Wieder Albert, Csuvarszky Má­tyás, Uhrincsok János és Uhrin Ádám előljárósági tagok. Timár Eodre elnök a megjelentek üdvözlése után az ülést megnyitván. Horváth Mihály jegyző bejelentette, hogy a mult ülés jegyzőkönyvében foglalt ügyek elintézést nyertek. Ezután Facsinay Zoltán az újonnan választott irodatiszt ügyére került a sor. Mivel a próbaidő alatt Facsinay sok ügyességnek adta tanujeleit, ós csoportban 10, 5 ós 2 koronás dijak, továbbá kitüntető, dicsérő 03 elismerő oklevelek lesznek. Huzamosabb vita indult meg a fö­lött a kérdés fölött, hogy legyen-e egy mindenek fölött álló első dij a legjobb kiállított munkáért. Mivel a különféle iparágak miatt az egész kiállítás legjobb munkáját megválasztani nagyon nehéz és az heves összetűzésekre adhatna könnyen alkalmat: az elpljáróság akként határozott, hogy első dij nem lesz. Az alapszabálymódositás céljából a testületi közgyüíós még régebben ki­küldött egy bizottságot. Ez a bizottság azonban mindezideíg nem ült össze, a módosítások tárgyalását ennélfogva ké­sőbbre kellett halasztani. Jelentések. A ház ügye. Uhrin András pénztáros előterjesz­j tette a julius és augusztus hónapok | pénztári forgalmáról szóló jelentést, | amely szerint a bevétel 1195 22 korona, ! a kiedás 73028 korona volt, a marad­! vány tehit 464 94 korona. Horváth Mihály jegyző a tagforgalmi jelentést terjesztette elő. E szerint ju­i nius végén 786 volt a testület tagjainak | száma, augusztus végén pedig 796. Te­| hát 2 hónap alatt 10-zel szaporodott. Tanonc volt junius végén 590, aug. végén 587, tehát 3-mal kevesebb. A jelentéseket tudomásul vette az elöljáróság. Az érkezett ügyiratok közül neveze­tesebbek a következők voltak: Az Ipartestületek Országos Szövet­sége a városi törvény revíziójával kap­csolatosan felhívta a csabai ipartestület figyelmét is arra, hogy az iparosságnak a városi és községi képviselőtestületek­ben nagyobb befolyást kellene kivívni. Ez a mozgalom helyes és móltányos is. Például Csaba képviselőtestületében sincs az iparosság ugy képviselve, ahogy azt tekintélyénél ós súlyánál fogva meg­érdemelné. Még az a szerencse, hogy a képviselőtestület sok jóakaratot tanúsít az iparosság iránt és törekvésében tá­mogatja. Az elöljáróság felkéri az Or­szágos Szövetséget, hogy a városi tör­vény revízióját végző miniszteri kikül­döttek előtt szálljon sikra az iparosság jogaiért ós igyekezzék kivívni azt, hogy az iparosság arányosan vegyen ezután részt a képviselőtestületekben. Ugyancsak az Országos Szövetség véleményt kér a revíziós törvény mó­dosítására vonatkozólag is. A véleményt ez év végéig lehet benyújtani. Az elöl­járóság a S övettég megkeresését javas­lattétel céljából kiadta Felber Sándornak és Zlehovszky Györgynek. Ambrus Sándor alispán megküldötte a testületnek a tanoncok idő előtti fel­szabadítására vonatkozó kereskedelmi szeptember 20-án a kovácsok tartanak országos kongresszust. Mindkét gyű­lésre szóló meghívókat kiadta az elöl­járóság az érdekelt iparosoknak. A munkásközvetitő mindig meg­küldi néhány példányban az ipartesü­letnek is a „Vasárnapi Könyvek" című népszerű és tanulságos füzeteket. Az elöljáróság köszönetet szavazott érte. Az indítványok során Facsinay De­zső alelnök felhívta az elöljáróság fi­gyelmét arra, hogy van a testületi he­lyiség számára egy alkalmas ház, ame­lyik eladó. Ez az özv. Filipinyi Albertnó háza a Luther-utcában, a majd valami­kor felépülő tanoncotthonnal szemben. Most ott van a kisgazdák egylete. Ezen­kívül italmórési jog is van. Helyesnek tartaná, ha a testület informálódnék a házeladás felől. Timár Endre elnök megjegyzi, hogy tudomása szerint a ház 70,000 koronáért eladó. Tehát nagyon drága. Nem is éri meg azt a pénzt. A< testület megfelelő anyagi erővel nem is rendelkezik. En­nek dacára helyesnek tartja, ha a tes­tület lépéseket tesz. Talán lehetne a Polgári Körrel ós az Iparos Olvasókör­rel társulva belemenni a vételbe. Azok­nak a vezetőségével is érintkezésbe kell tehát lépni. Á ház mindenesetre alkal­mas. Újonnan épült tágas épület, amely­ben lenne minden számára hely. Többek hozzászólása után az elöl­járóság egy bizottságot küldött ki a minden irányban való puhatolódzás cél­jából. Ezek után Timár Endre elnök az ülést berekesztette. A megyei tanítók Eötvös-ünnepe Száz évvel ezelőtt, 1813-ban látta meg a napvilágot Magyarország egyik leghatalmasabb géniusza, báró Eötvös József. Csodálatos sziv, csodálotos szel­lemi erő lakozott ebben a testileg kicsi emberben. Államfórfiunak elsőrangú volt. Mint állambölcsósz, a mult század közepe Európájának élén állott „A XIX. század uralkodó eszméi" c. müvével, úgyhogy világhírű nagy nevek kérték ki véleményét. Igazi „europaer" volt, amilyen manapság nem is létezik. Mint regényíró ós mint költő a magyar iro­dalom legjelesebb művelői közé tarto­zik még ma is. „Karthauzi"-ja örökbe­csű alkotás. Mint ember, a legjobbak egyike volt. Szerény, ideálisan rajongó minden nagyért, szépért. A magyar köz­oktatásügy, különösen pedig annak de­rék katonái, a tanítók vezérüket szeret­ték, tisztelték benne életben, azt gyá­szolták halálában ós azt ünnepelik most, mikor elmúlt a gyász, mikor már meg­dicsőülve nyugszik ez a nagy ember a magyar nemzet Pantheonjában. Bókésmegye tanítói nagyszabású em­lékünnepet rendeznek báró Eötvös Jó­zsef emlékére szeptember 13-án Gyulán a vármegyeháza nagytermében. Az ün­nepség díszközgyűlésből, hangverseny­ből és táncvigalomból fog állani. A mű­sor a következő: Délután 5 órakor díszközgyűlés a vármegye szókházának dísztermében M i k 1 e r Sándor kir. tanfelügyelő disz­elnöklete mellett. TÁRGYAI : 1. Himnusz. Énekli: a Gyulai Tanitók Egye­sületének „Erkel Ferenc dalárdája" Székely Lajos vezetésével. 2. Elnöki megnyitó beszéd. Tartja: Mikler Sándor kir. tanfelügyelő, mint diszelnök. 3. Emlékbeszéd. Előadja: dr. Horváth Dezső kir. s. tanfelügyelő. 4. „Mi Eötvöst ünnepeljük'. Alkalmi óda. Irta : Ábrányi Emil. Szavalja : Nickmann Reziő a Gyulai Tanitói Járáskör elnöke. 5. Zárszó. Tartja: Uhrin Károly egyesületi elnök. kiváló bór- és lithiumos £ gyógyforrás * WytftaJilMál, kfezvénynéi, enktrtotagségiéi, vlrhMyaél, ené**­m * IHi g iiil titnwfc tanrtfrlaál tthl fcnáw. ftnfcHtananitosivaijOTfe SCHVLTIS ÁtOST «L C 6. Szózat. Énekli: az »Erkel Ferenc dalárda" Székely Lajos vezetésével. Este fél 9 órakor hangverseny a „Royal Mozgószinház u-ban. MŰSOR: 1. Ünnepi dal. Thern Károlytól. Előadja : az »Erkel Ferenc dalárda" Székely Lajos vezetésével. 2. Eötvös a költő. Irta és felolvassa : Csura Miklós főgimnáziumi tanár. 3. a) Beethoven: Prometheus nyitánya, b) Chovan : Magyar táncok. Négykézre játszak : dr. Kovalszky Róbert és dr. Horváth Dezső. 4. Á zászlótartó. Irta : Eötvös József. Szavalja : Nickmann Rezső. 5. Magyar dalok. Cigányzene kísérettel. He­gedűn előadja : dr. Major Simon. 6. „Vár és kunyhó". Melodráma. Irta: Eötvös József. Szavalja : Bagdy Dániel ev. ref. lelkész. Zon­gorán kiséri: dr. Kovalszky Róbert. Hangverseny után táncvigalom a „Komló Szálloda" nagytermében. A zenét Rácz Tóni zenekara szolgáltatja. Belépti-díj — a hangversenyre és tánc­vigalomra — személyenként 2 korona. Páholy-jegy 12 korona. Az ünnepély tiszta jövedelmét az Eötvös emlékére alapított „Eötvös-alap" javára fordilják s e célra felülfizetóseket köszönettel e.fogadnak. KróniKa. Sóhajos a levegő, (Jgy teli van véle, Hogy azt hiszem semmisem Férne már beléje. Teli van a levegő Diáksóhajtással : Hej csak futna ez az év Rémes rohanással. Hogy a drága junius Itt volna már újra, Nem rémitne folyton a Tanár s a szekunda I Sóhajtoznak a szülők Ha zsebükbe néznek: Kárörvendőn vigyorog Hült helye a pénznek. Elvitték az iskolák, Meg a könyvesboltok, De azért ám sok szülő Boldog, nagyon boldog. Csakis azok boldogok, Kik a beiráskor Csak két bordát törtek el Nem annyit, mint máskor. R balkáni háború Egy a beírással, R testvér, a jó barát Ha kell, fel is nyárssal. Öklözik és könyököl, Rug is ha kell épen, Arra bizony nem mondod, Hogy köszönöm szépen, Mikor aztán vége van fl nagy hadjáratnak S a testvér, a jó barát Egymásra akadnak : Tört karokkal, véresen Összeölelkeznek : „Beirták a gyermekünk I" Sirnak s örvendeznek. — Ilyen ez a mi hazánk, Higyjék el azt nékem S mindjárt rá is vágom én, Hogy halálos szégyen I Mindenfelé iskola Kéne tiz-százszámra 5 nincs. Mutatja B.-Csaba, R mellékelt ábra. Ötszász, hatszáz kis gyerek Van iskola nélkül, Csudálom az államot, Hogy bele nem szédül. Olyan, mint a kis leány: Katona kell néki, Rááldozza mindenét, R többit nem nézi. Csúnya kor a mai kor, Ezt mondom én váltig S amit mondok rendesen, vagy Mindig be is válik: R kultura hervatag, Mint a fák most — nyáron, Ébredését ugy hiszem, Mindhiába várom. Múlik a nyár, jön a tél Átmenet ősz nélkül, Hazánk megy majd a jégen Kultura, ész nélkül. Egyszer aztán lezuhan, Elterül és — vége, Oda múltja, jelene Minden dicsősége . . . ©uy.

Next

/
Thumbnails
Contents