Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1913-09-04 / 70. szám

Békéscsaba, 1913. XL-ik évfolyam. 70-ik szám. Csütörtök, szeptember 4. BEKESMEGTEI EOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám; 7. Szerkesztőség: Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. EltOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 3 kor. Negyedévre 3 kor. El3flzetni bármikor lehet évnegyeden belül i«. Egyes szára ára 12 fillér. Felelős szerkesztő: 0TJX.YÁS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZXHEZjSSKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Az iskola. Békéscsaba, szeptember 3. Szeptember elsején feltárultak az iskolák bezárt kapui és kezdetét vette ismét egy tanév. Ilyenkor, tanév elején, a magyar kultura iránt lelkesülő és a kultura iránt érzékkel biró emberek ha néhány percre is, gondolkozóba esnek és töprengenek afölött, hogy milyennek kellene lenni az ideális iskolának és hogy milyen az iskola munkája. Az iskola feladata nem csak abban ál!, hogy a növendékeket a pozitív ismeretek minél nagyobb kincsében részesítse a tudomány minden ágából, hanem főtörekvése oda irányul, hogy a tanulók szellemi erejét fejlessze, gyakorolja, őket a munkára képesekké tegye, bennük a munkaszeretetet ébressze és ápolja, jellemüket, akaratukat, felelősségérzetüket erősítse, kedélyüket nemesítse és fantáziájukat nemes tartalommal megtöltve azt helyes irányban termékenységre késztesse. Fontos feladata az iskolának az is, hogy a növendékekben növelje az ideálizmust. ^ Ha az iskola feladata az, hogy a fiatal lélekben az idealizmust felkeltse és ápolja, erre is a tapasztalati tudományok ép oly alkalmasak, mint az úgynevezett szellemi disciplinák. E feladat elérése első sorban nem magától a tantárgytól függ, hanem annak tárgyalási módjától és szellemétől, különösen pedig a tanár személyiségétől. És igy kétségkívüli dolog, hogy a humanisztikus tantárgyak mellett a természettudomány is számos alkalmat szolgáltat az ideális érzület kiváltására. Vájjon nem ideális gondolkodásra vall-e, ha a természetkutató nem törődve az anyagi haszonnal, egész életét és törekvését ujabb és ujabb felfedezéseknek, a természet titkai felderítésének szenteli ? Minden iskola munkájának sikere csak akkor biztositható, ha a tanár és tanuló egyaránt megteszik a kötelességüket. Alaptalan vád például az iskola ellen az, hogy sok olyan ismeretet is nyújt, amely az élet számára nem értékesíthető, mert nincs praktikus becse. Ezen utilitarisztikus szemponttal szemben azt ismétlem, a mibe nem a pozitív ismeretek közvetítése képezi és képezheti a középiskola feladatát. Ha abból, amit a tanuló az iskola falain belül tanul el is homályosodik és az emlékezőtehetség táblájáról le is törlődik, ugy még sem értéktelen ballaszt az, nem haszontalan lim-lom, sőt minden ismeret elem, minden uj képlet hozzájárult ahhoz, hogy a növendék értelmét fegyelmeztette, élesítette, gondolkodásra késztette és az elmebeli teherviselő képességet fokozta. Amit az ember tanult, nyereség, mely nem vész kárba. Ugyanez az elv áll a testfejlesztésre vonatkozólag is. Ami a testet erőssé teheti és több oldalulag elasztikussá teheti, épp oly fontos az iskola szempontjából. Az iskola nem ismer értékkülönbséget a között, ami csak praktikus és ami kij zárólag elméleti. A testgyakorlás, a ' zene, a rajz, az ének ép oly fontos részek azon eszközök láncolatában, a melyek a harmonikus mivelődést és nevelést célozzák. Hadd szóljon megint a csengetyü, mely tanárt és tanulót munkára hiv. Munkaszeretet és kötelességtudás: ez a két vezércsiilag az, amelyeket az iskola a tanulóifjúság elé tüz, hogy lelke előtt ragyogjon. „Nemquam otios eco", ez a jelszó, amelyet az ifjúság lelkére kötünk. A jövendő hivatáshoz való hűséget akarjuk lelkében nevelni. Szépen mondja a hires Wundtj: egy természetes erkölcsi tapintat késztet bennünket arra, hogy egy ember normális értékét nem a hivatása és működési körének minemüsége szerint mérlegeljük, amely körben külső körülmények folytán emeltetik vagy gátoltatik, hanem azon hűség szerint, amelyet ő, vagy a sorstól vagy szabad választásból neki osztályrészül jutott hivatásban és munkakörben, — bármily legyen is az, — tanusit. Ily szellemben, ily gondolkodással fogadjuk szárnyaink alá az uj tanév elején az iskola falai közé özönlő tanulóifjúságot. Fel munkára ! Csaba és a fogyasztási adó bérlete. Hatvanezer koronát kell fizetnie. Köztudomásu, hogy pár óv óta Csaba nem adja bérbe a borital- és husfogyasztási adó kezelését, hanem maga kezeli a saját javadalmi hivatala utján : Igy sokkal jövedelmezőbb. Van is a községnek szép jövedelme a fogyasztási akókból. Az állam jól tudja azt, hogy a városok és községek jelentékeny jövedelmet vágnak zsebre a fogyasztási adók után, épen ezért folytonosan arra törekszik, hogy minál többet kapjon tőlük. A fogyasztási adő biztositása céljából megejtett tárgyalásokon mindig nagyobb ós nagyobb öszszeget követel a városoktól ós községektől, amely követelést ezeknek részben teljesiteniök is kell, mert különben a fogyasztási adókat is az állam veszi kezelés alá ós akkor jelentékeny jövedelemtől esnek el. Kedden délután ismét tárgyalás volt Csabán a boiital- ós husfogyasztási adók biztositása céljából és a pénzügyigazgatóság ismét jóval nagyobb összeget kért az eddiginél hosszas indokolás után mindakét fél engedett. A pénzügyigazgatóság mérsékelte a követeléseit, a község pedig hajlandó volt valamivel többet adni. A tárgyaláson az állam részéről jelenvoltak: Z á d o r Mór pénzügyigazgató, aki elnökölt is, Kutassy József pénzügyi titkár, aki az előadói tisztet töltötte be, aztán Balázsaics Zoltán pénzügyőri főbiztos ós Román József szemlész, a község részéről: K i s s főszolgabíró, Z a h o r a n György biró, Ko r o s-y László főjegyző óa Zahoran Pál gazdasági intéző. Mindenekelőtt megállapítást nyert, hogy Csaba a legutolsó három óv alatt boritaladóban 30.03087 kor., husfogyasztási adókban 28,61213 kor., összesen tehát 58,643 koronát fizetett be az államnak. Ez alapon, továbbá a mult óv julius l-től az ez évi julius l-ig megejtett pénzügyőri puhatolások, illetve az elfogyasztott bor ós husmennyiség figyelembevételével 1914., 1915. és 1916-ik évekre boritaíadóban 39,328 21 koronát, husfogyasztási adóban padig 26,879 92 koronát követelt. Ez az összeg 7565"13 koronával több a jelenleginél. Mikor a pónzügyigazgatóság előterjesztette követelését, élénk vita indult meg. A község képviselői egyáltalában nem voltak hajlandók megadni a 66,000 koronát. Kimutattá (, hogy a mult évben is 5488 koronával kevesebb fogyasztási adó folyt be a pénzügy igazgatóság által kivánt összegnél. A boritaladónál tehát csak 33,740 korona, a húsfogyasztást adónál pedig 24,000 kor. vehető alapul. Hosszas tanácskozás után végre sikerült a megegyezés. Eszerint Csaba boritaladóban 36,643 koronát, husfogyasztási adóban 24,000 koronát tartozik fizetni. Összesen tehát 60,343 koronát, vagyis a mostaninál 2000 koronával többet. Ez nem tekinthető nagy emelésnek. Békesmegyei Közlöny tárcája Párbaj a csatatéren. Irta: Farkas Em3d. A pozsonyi főhadiszálláson nagy sürgés forgás volt. Futárok, csapattisztek, kémek, küldöncök jöttek-mentek, az Ő3i primási palota előtt tarka katonai csapatok állottak élénk beszélgetésbe merülve. Görgei előszobája tömve volt minden fegyvernembeli tiszttel, akik parancsokat, leveleket, jelentéseket hoztak, vagy kihallgatásra várakoztak. Hirtelen egy magas, nyúlánk, délceg kapitány lépett be a Hardegg vértesek egyenruhájában. A tisztek mind feléje fordultak s meglepetve súgtak össze: — Mit keres itt ez az osztrák tiszt ? A vérteskapitány egyenesen a se gódtiszt asztalához lépett. — Gróf Zichy Pál vagyok, kérem, jelentsen be a tábornok urnáJ. — Gróf Zichy Pál ? — csodálkoztak a honvédtisztek még összébb húzódva, hiszen ez a kivégzett gróf Zichy Ödön testvér-öccse. Mit akar ez itten? És álmélkodva méregették a vérteskapitányt tetőtől talpig, némelyik szinte keresztülszúrta a tekintetével. A segédtiszt maga is meg volt lepve. Nyomban felállott és benyitott Görgeihez. Egy perc múlva Görgei magas, szikár, szemüveges alakja jelent meg a kitárt ajtóban. — Kérem gróf Zichy kapitány urat. A gróf besietett, a tábornok kiküldte a bennlevőket s Görgei egyedül maradt Zichy Pállal. — Mit kiván kapitány ur? — Tábornok ur, oszlrák tiszti rangomról már leköszöntem. — Miért? — Mert hazám ellen nem harcolok. Görgei szúró tekintete figyelmesen siklott végig a fiatal grófon. Aztán ismét kérdően nézett rá. — Az ön táborában akarok szolgálni . . . Görgei olyasmit érzett, mintha tüzes vas érintette volna a mellét. A szempillája megrezzent s az agyában hűvös szólrohamot érzett. — Ajánló levelet hoztam Kossuth tói — folytatta hidegen a gróf. Görgei percekig nem tudott szóhoz jutni. Rendkívül meglepte ez a kijelen tés. Eszébe jutott, hogy akkor látta elős/ör és utoljára a grófot, amikor hadifogoly volt s a vésztörvónyszók ítélkezett fölöttük. Bátyját az ő döntő súlyos szavára ítélték halálra, öccsét pedig fölmentették. Hirtelenében nem tudta, mit feleljen. Bosszút szerelne-e állani rajta s ezért akar nála szolgálni, avagy ő is bűnösnek érzi magát s most vezekelni jött az ő táborába? Nagy lélektani rejtély előtt állott, amit nem tudott megfejteni. De érezte, hogy ezt az ajánlkozást nem lehet visszautasítani. — Tehát gróf ur honvéd akar lenni ? — Igen, mert szeretem hazámat s legszívesebben szolgálnék tábornok ur törzskarában. Ez a kijelentés még nagyobb csodálatot keltett Görgeiben, de egyúttal gyanút is ébresztett, aminek azonban egy szóval se akart hangot adni. — Akkor a Vilmos-huszárokhoz teszem számfeletti őrnagynak s a nyargonc tisztek parancsnokának nevezem ki. A gróf kissé meghajtotta a fejét, a tábornok kezet nyújtott neki ós gróf Zichy még aznap felöltötte a honvédruhát. Görgei környezetében rögtön hire futott ennek s ezerféle találgást fűztek hozzá. — Vigyáznunk kell minden lépésére, mert egészen bizonyos, hogy csak azért akar Görgei közelében lenni, hogy bosszút álljon rajta bátyja haláláért. — Csak nem gondoljátok, hogy egy gróf Zichy orgyilkosságra vetemedik — jegyezte meg Pusztelnik őrnagy. — M sképpen lehetetlen megérteni, hogy ép az ő táborkarába furakodjék be. — Hátha azt akarja ezzel bebizonyítani, hogy maga is elitéli bátyja szereplését. — Akkor nem lett volna vele s nem esett volna vele egy fogságba. — Lehet, hogy csak véletlenül volt vele s fogalma se volt arról, hogy bátyjánál hazaáruló kiáltványok vannak. — Mesebeszéd, — kacagtak fel gúnyosan a tisztek, — erre a mágnásra nagyon vigyáznunk kell. A tisztikar túlnyomó többsége tényleg nagyon feltűnőnek találta Zichy gróf felkinálkozását s elhatározták, hogy folyton szemmel tartják. Jól tudták, hogy katonának háborúban tilos személyes ügy miatt párbajt vivni s ezért gróf Zichy a csatazajban készül elégtételt venni rajta. Szeme közé akar nézni, mikor a halál véres szárnyai csapkodnak körülöttük, — mintegy istenítéletet akar kierőszakolni, vagy egy különös nemét az amerikai párbájnak ott a csatatéren, az ágyuk bömbölő zúgása, a golyók pattogása, a gránátok sivító tüzesője között. Másnap reggel a kómszemlóre küldött huszárjárőrök jelentették, hogy Dóvényujfalunál ellenségre bukkantak. Görgei azonnal lóra pattant s Pusztelnik ós gróf Zichy Pál őrnagyok s néhány vezérkari tiszt kíséretében a Morva folyó hídjához vágtatott. A hídfő innenső felén megállottak. Túlról, a szemközt fekvő Schlosshof felől erős ágyútűz fogadta őket. A honvédek a hídfőtől jobbra ós balra fedett állásból viszonozták a tüzelést. A sereg zöme az utcákon volt felállítva hosszú csatárláncokban. Görgei végig lovagolt előttük. Zichy Pál mindig mellette nyargalt. A folyó partján, a hidtól jobbra egy rozoga vámszedőház állott. Görgei emellett ugratott a hidra. Zichy utánna. Az ellenség alig volt tőlük százötven lépésnyire. Nagyszerű célpontok az osztrákoknak! Mindketten megállottak, szorosan egymás mellett és farkasszemet néztek az osztrák ágyuütegekkel, amelyekből szakadatlanul s bömbölő zúgással röppentek ki a tüzsárkányok. A golyók jobbra-balra jégesőként pattogtak körülöttük, leszakították az ócska vámház födelét, vastag darabokat törtek le a falaiból s azok nagy port verve omlottak a földre. Hat- és tizenkótfontos golyók csaptak a hid karfájára, a hídfőre s recsegve, ropogva hullottak le a megperzselt, leszakított forgácsok. Gránátok sivítottak a fejük fölött ós szótpattanva egy szótrobbant meteor tüzkigyóiként siklottak el mellettük pokoli sustorgással, de ők nem mozdultak. Az osztrákok erősen látcsőveztók | őket, majd kezükkel mutogattak rájuk