Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-01-16 / 5. szám

Békéscsaba 1913 XL-ik évfolyam. 5-ik szám. Csütörtök, január 16. F BEKESMEGY EOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám; 7. Szerkesztőség : erenc József-tér, 20. sz. ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. etfOFIZBTÉSl 013 : Egész évre 12 kor. Félévre <3 kor. Negyedévre 8 kor. •Sfizetni bármikor lehet évneflyeden belül i». Egyes szám ára 12 fiilér. Kiadóhivatal: Telefon-ssim 7, Ferenc József-tér, 20. sz. ház. bova a hirdetései és az előfizetési pénzek küldendők. Kéziratuk nem adatnak oissza.. Felelős szerkesztő; CM3L¥ÁS JÓ7-8EF. Laptulajdonos; 8ZrSE£.S£KT JÓ5SSEF. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Általános sztrájk. Békéscsaba, jan. 15. A jobb félni, mint megijedni életelvre most nagy szüksége van a magyar gazdasági életnek. Az Országos Szakszervezeti Tanács, amely a szociáldemokraták egyik szervezete, január 26 án általános politikai tömegsztrájkot fog kimondani. Két hét időnk van még arra, hogy az általános sztrájk jelentőségéről gondolkodjunk és hogy az általános sztrájk nagyjelentőségű időszakára előkészüljünk, mert erre az előkészületre, erre az előzetes gondoskodásra igen nagy szükségünk van. A magyar gazdasági életet a legutóbbi válságok szinte a tönk szélére juttatták. A bécsi Kreditorenverein, a hitelezői védegylet hetenként 40—50 fizetésképtelenségi esetet jelent, amelyek közül igen tekintélyes szám esik Magyarországra. A külpolitikai helyzet javulásával a magyar pénzpiac és gazdasági élethelyzete is kezd változni. És ebbe az örvendetes fellendüíésbe, amely csekély mértékben bár, de mégis tapasztalható az egész országban, most bele csördit a szociáldemokraták politikai tömegsztrájkja. Nem egynapos tréfáról lesz itt szó, amelynek a polgári közönség eddig mindig érdeklődő nézője volt, hanem egy 6 naposra tervezett, de tetszés szerint nyújtható komoly mozgalomról, amely megakaszthat az egész országban minden forgalmat, tönkretehet üzleteket és vállalatokat és visszadobhatja az országot abba a kétségbeesett állapotba, amelyben ezelőtt egy-két kónappal volt. Hogy az általános sztrájknak mi a politikai célja és mi lehet a politikai eredménye, azt mi nem firtatjuk. De hogy gazdaságilag a legkétségbeesettebb eszköz, amelyet egy ország munkássága valamilyen cél érdekében felhasználhat, az kétségtelen. Ha el is ismerjük a munkásság jogát ahhoz, hogy egy ilyen különleges eszközhöz fordulhat, akkor is gondolkodóba kell esnie a munkásság vezetőinek éppen ugy mint a polgári osztálynak azon, hogy egy ilyen általános sztrájk eredményei megérik-e a kockázatot. Nem tudunk még potitikailag sem találni olyan okot, amely a munkásságot jogosan arra indíthatná, hogy az országot egész egyszerűen tönkretegye. De ha már a munkásságban az a nézet kerekedett felül, hogy másképpen, mint ilyen erőszakos módon politikai jogait ki nem vívhatja, akkor a polgári, kereskedői és ipari osztálynak gondoskodnia kell arról, hogy a tömegsztrájk hatásait tőle telhetően ellensúlyozza. A munkásság elég óvatos volt és tervét jóval előbb bejelentette az egész országnak. Nem kell tehát a terv kivitelétől megijedni, elég ha megindokolt és jogos sérelemből annak megvalósítására, illetve lefolyására előkészülünk. Mert előkészülnünk rá feltétlenül kell. Lehet, hogy az általános sztrájk nem fog sikerülni olyan mértékben, hogy az tényleg megakadályozhatná az egész ország vérkeringését. De ha igen, arra az esetre a polgári osztálynak, amely nem tőkéjéből, hanem munkájából él, tanulnia kell a munkásságtól, amely már ma kimondotta a takarékosság elvét azért, hogy az általános sztrájk idején, mikor egy heti keresete elmarad a munkásságnak, ne álljanak a munkások teljesen üres zsebbel. A polgári osztálynak ugyanezt kell tennie. Elő kell készülnie takarékossággal erre az eshetőségre és elő kell készülnie szükségleteinek kielégítésére szolgáló kész- 1 letek felhalmozásával a gazdasági élet szünetelésére. Ha pedig van még mód arra, hogy ezt a fenyegető válság, amely a belső háborúnak egyik legveszedelmesebb fajtája, elkerüljük, akkor mindenkinek aki arra jogosult és illetékes és aki ennek az országnak gazdasági életét és jólétét valamire becsüli, össze kell fognia, hogy azt a csekély javulást, amely az utóbbi napokban a gazdasági élet minden terén tapasztalható, ne áldozzuk fel ismét a politikai küzdelem oltárára. — Fővárosi" levél. — Csak nem akar a világ szekere a rendes kerékvágásba visszajutni. Örökösen zökkenőkön halad ós mi szegény benne ülők rettegve simulunk egymáshoz ós ugy kérdezzük, hogy mikor omlik már össze a mindenság. Néhány év óta rossz időket élünk, rossz csillagok járnak nemcsak Magyarország, hanem az egész Középaurópa egén is. Valami lenyűgöző nyomás ül mindenki lóikén. Nagy, rettenetes katasztrófától tartunk és várjuk minden percben annak kitörését. És az országokban, különösen pedig Magyarországon iszonyú a gazdasági pangás. Az ipari ós kereskedelmi élet úgyszólván negszünt. Ezelőtt még biztos alapon álló exisztenciák mennek tőnkre nap-nap után. Eíelőtt békés időkben csodálkoztunk volna legnagyobb mórtékben az ilyesmin. Most nem csodálkozik senki, mert természetesnek találja. Még az optimisták is pesszimistákká váltak már, mert halvány remény sincsen arra, hogy a helyzet hamarosan javukon, mert egyre rosszabb ós rosszabb hirek szállingóznak a levegőben. A bonyadalmak ismét megjelentek ugy a bel- mint a külpolitikában. Úgyszólván az egész müveit világra deprimálólag hatott annak a hire, hogy a balkáni követek bókekonferánciája most már végképen meghiusult, mert a török követek nem akarnak lemondani semmiről, a szöveséges államok pedig mereven ragaszkodnak követeléseikhez. Nemsokára, már ta'án a legközelebbi napokban ismét megdördülnek a Balkánon az ágyuk, szegény katonák vére festi pirosra a zord tél fehér havát. A Londonból legutóbb érkezett hirek szerint ugyanis a Balkán-államok békemissziói a kedden tartott értekezleten elhatározták, hogy a nagyhatalmak jegyzékének átnyujtásával egyidejűleg a balkáni áilamok is jegyzéket fognak átnyújtani az ottomán kormánynak, amely jegyzékben kifogják jelenteni, hogy a békekonferenciát beszüntetik ; egyidejűleg elhatározták, hogy a hadseregek parancsnokainak azt az instrukciót' fogják küldeni, hogy a fegyverszünetnek vessenek véget. A Balkán-delegátusok e határozata alapján a portához intézendő jegyzék természetesen ugy lesz megszerkesztve, hogy csak akkor lép hatályba, ha a porta vonakodnék a hatalmak jegyzékében tartalmazott tanácsoknak eleget tenni. G r e y Édvárd angol külügyminiszter kedden a nagykövetek értekezletének megkezdése előtt tanácskozott a balkáni delegátusokkal és rá akarta őket birni arra, hogy a bóketárgyalást folytassák. Grey ezzel az igyekezetével kudarcot vallott, mert a törökök elutasító viselkedést tanúsítottak R e s i d pasa kijelentette az angol külügyi államtitkárnak : — Hogy ha a szövetségesek nem változtatják meg követeléseiket, akkor ner. C3ak nem tárgyalhatunk, hanem londoni tartózkodásunk teljesen fölöslegessé válik. Grey Edvárd erre azt felelte, hogy a törökök álláspontját a nagykövetek értekezlete elé fogja terjeszteni, de nem Bekö^megjei Közlöny tarcaja. flkj szerencsétlen. fi magasba vágyom 5 mélyen lent vagyok; Előre igyekszem s hátul ballagok, fikármihez kezdek, rosszul sikerül, R szerencse engem messze kike kikerül. Panaszkodom sokszor, mint bohó gyerek, Sirok, — a szememből könyre köny pereg. Körülöttem vidám, boldog emberek Nevetnek, ha látják hulló könyemet Sorsomat ezután nem panaszlom el; Fájó könyeimet titkon sírom el Ha zokog a lelkem, én csak kacagok, Hadd higyjék felőlem — hogy boldog vagyok! Grigássy Jánosné. Kék róka. Irta : Szekula Jenő. Kísérteties, sötét októberi éjszakán történt, mikor Kövér Opos szenátor, Beszterce város s/.ékülő bírája hazafelé tartott, egy küiönös látomás ejtette rémületbe. A haja égnek meredt az ijedtségtől, a szive hevesen dobogott, kékselyem köntöse alatt. A lélekzete is csaknem elállott a rémülettől. Reszketve kiáltott a szolgája felé, aki fakiyával világította be az utat előtte. — Láttad Benedek? — kérdezte fogvacogva. Egy éden ház homályos világitásu küszöbén egy kék róka összekuporodott teste volt látható. Nem lehetett tévedés. Kék róka volt. Olyan, aminő a sarkövi jéggel borított videkeken terem s amiből orosz hercegek mennyegzői mentót varratnak maguknak. De ez más, különösebb kékség volt mégis. A szőre csillogott, szintű nagy s-zikrákat hányt a sötótsegb )D, mintha gálickőben meghent regtették volna, vagy mintha egy ffstókes gödörből mászott volna elő. (Most már bizonyos, hogy valami alvilági szerzet.) A különös állatka nemcsak, hogy nem ijedt meg a hatalmas úrtól, hanem a réveteg világításban uyty tűnt fel, hogy két lábra ágaskodik hirtelen s eiső lábával mintha meg is fenyegette volna a tanácsnokot. Mintha mondaná: — Nem szégyenled magad Kövér Opos, hogy már megint be vagy ru^va. Hát folytonosan részegeskedet ? Illik ez egy tekintélyes polgárhoz ? Pedig Opos ur nem volt részeg. Az éjszaka sem ivott meg többet ket )int vörös bornál. Mert hát lakodalomban volt s a vigasságból neki is ki sellett vennie a részét. Azonban az ital nem ártott neki. Kék róka volt ö-szekuporodva a pincegádor fölött. Molső löbavat vadul integetett feléjük. Nem lehet káprázat, hiszen Benedek is látta. Mielőtt a tanácsos ur felocsúdhatott vo'na dermedt ijedtségéből, a látomás eltűnt. Talán a pincébe vetette le ma gát hirtelen, a lépcső szakadókain keresztül. Vagy összekuporodott az ereszet alatt. — Különös, nagyon különös, — dadogta a tanácsos ur ijedten. Zsigmond, az eretneküldözö Zsigmond király uralkodott abban az időben a magyar trónon. S az elmúlt héten hót boszorkányt ógettek el a lembergi nagypiacon. A boszorkányüldözés és a babonák korszaka volt. A baromvészt és a hétmérföldes csizmákban járó pestist, amely városkákat és falvakat irtott ki, gonosz malefikák átkos mesterségének tudták be. Nem csoda, ha a tanácsos ur valami alvilági intelmet látott a kek róka különös megjelenésében. S mint aki igézet alatt áll, a lába egy pillanatra gyökeret vert a rémülettől. - Ki kell füstöltetnünk ezt a házat, — mormogta kábultan. A ház, mely előtt a látomás feltűnt, már magában véve is annyira különös volt. Haioitszürkére mázolt, düledező épület. Senki sem lakta. Ónkarikás ablaKszemeit hálóval vonta be a pók. A roskadozó erkélyt és a párkányokat évtizedes porróteg borította. A gazdája, valami Czobor Igmánd nevezetű agglegény, még Lajos király idején elindula a nápolyi hadjáratba. Azóta nem adott hirt magáról. Talán mérgezett tőr szúrta keresztül, vagy pestis oltotta ki életét, —• megnősült? — elvett egy idegen nőt s nem vágyakozott többé hazájába? Az ódon ház, eltorlaszolt kapujával, olyan volt most a szűk t-ikátor öióben, mint valami elátkozott várkastély. — Szentelt vizzel kell meglocsolni a falakat, — mormogta a tanácsos ur. — Talán kiköltöznek a gonosz szellemek belőle. A szól vadul megtépázta a vaskakast a pirosra festett háztetőkön. Kövér Opos sokáig nem tudott elaludni. A vadul csapungó szélben, amely órák hosszáig kísérgetett az ab'akai fölött, végnélküli boszorkánykaravánt látott az utcák során elvonulni. Késő este volt már. A városháza tornyán nyolcát vert az óra, mikor Kövér Opos megjelent az elátkozott házban, erős darabont őrségtől kisérve. Ott volt már akkor Kapi várkapitány is és Istvánffy plébános ezüstruhás minisztráns gyerekekkel, akik szenteltviztartót és füstölőt lóváltak kezükben. A leszögezett kapu az első nyomásra engedett hirtelen. A rozsdás lakat magától pattant le a zárról. A homályos üvegfolyosóról fojtó levegő áramlott feléjük. Az emeletre vivő lépcsőzet bejárójánál a várkapitány hirtelen visszatántorodott. — Erre járt valaki, — suttogta halottfehér arccal. A dnrabontok odasiettek a fáklyájukkal. C.-akugyan ! Parányi női cipeliők nyoma csillant fel az aranyszínű porban Tisztán látszott, hogy valami aszszonyi állat rohanhatott fel erre az emeleti refektóriumca. — Hm, — mondá Kövér aggodalmasan, — talán egy boszorkány ütötte fel a sátrát ebben az elhagyott lakban. Mindenesetre különös volt, hogy alvilági némberek ime ily formás parányi topánkákban szaladgáljanak, ahogy a nyomok mutatták. D 1 azért csak előre. Ki kell a boszorkány fészkét füstölni, L bujjhegyen osontak fel a lépcsőn. De azutan ijedten torpantak vissza. Még a viharedzett darabontok arca is elnyúlt hirtelen. A kivilágított ágyasházban kilenc gyeriya égett kisórtetie3 lángolással. S a ga/dagon megterített asztal mellett, amelyen fekete bor csillogott ezüst veretű edényben, — egy férfi és egy leány ült. Egymáshoz simulva, szerelmesen ültek az estebédnél. Az ördög