Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-02-13 / 13. szám

Békécsaba, 1913. LXL-ik évfolyam. 13-ik szám. Csütörtök, február 13. BEKESMEGYEI KOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám; 7. Szerkesztőség: Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. EIíOFIZETÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. ElSflzetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő; GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHEI.SEKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendík. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Pénz és a hősiesség. Békéscsaba, febr. 12. A török kormánynak szilárdul eltökélt szándéka, hogy bármi történjék is, egészen a végsőkig folytatja a háborút. Ezek az önérzetes, büszke szavak a tudósítások szerint magától a török kormánytól erednek. S ugyancsak tőle származik a szultán jóváhagyásával az a határozat, amely szerint az országban ötmillió font belső kölcsönt fognak fölvenni és a háború céljaira a főváros összes készleteit lefoglalják, a készletek ellenértékét kényszerárfolyammal ellátott kincstári jegyekket fizetvén. Igen, mert a háborút lehet hősi elszántsággal a végsőig folytatni, ha megvan a hozzávaló pénz. De Törökország pénzben már régóta nem bővelkedik, jelen viszonyai meg épen kétségbeejtőek. Külföldről kölcsönt nem vehet föl. Melyik bank hitelez a tönkrement embernek, ha még oly szánalomraméltó is? Az ötmilliós belső kölcsön nem tekinthető nagy összegnek az óriási szükséglethez képest, amelyet a hadban álló seregek igényelnek. Ez csak kisegítés egy kis időre, mint mikor a kétségbeesett szegény ember a zálogba teszi a holmiját, hogy legyen neki orvosságra. Az elszántság megvan a törökben, a halálveszedelemtől fenyegetett ember elszántsága. De tarthat-e sokáig az a végső küzdelem, amelyre az elszántságon kivül minden eszköz hiányzik? Az eddigi jelek azt mutatják, hogy a fegyverszünet elég hosszú ideje alatt sem igen szedte össze magát a roszszul fölszerelt török hadsereg. A bolgárok ismét diadalmaskodnak s hasztalan a hősiességről hires török nemzet minden bátorsága, legfölebb a szép elmúlásért harcolhat. De a harcot, amint a jelek mutatják, nem soká bírhatja. Mentésére pedig nem sietnek a baráti nagyhatalmak sem mindaddig, amig majd Konstantinápoly birtokáról, tehát a maguk érdekeiről nem lesz szó. Mert az őket érdekli közvetlen közelről, hogy a cár, a görög-keleti szlávok legfőbb protektora, Bizánc birtokában utóda legyen-e a görög császároknak. Ökei érdekli, hogy a cár egész Kelet-Európa fölött még a mostaninál is súlyosabb és félelmesebb hatalmat tudjon éreztetni. A hadban segitő barátokra Törökország most nem számithat. A barátok csak most tanáccsal szolgálhatnak, hogy engedjen, engedjen mindent, amit lehet. A pénzzel, vagy még inkább karddal való segítés drága s az utóbbi túlságosan nagy áldozattal járna, amire ez a tehetetlen, pusztulásra szánt ország, valljuk meg minden iokonszenv mellett, rá nem szolgált. A maga kevés pénzével, az ideigóráig tartó kis belső kölcsönökkel s a nagy hősi elszántsággal pedig eltengődhetik még a haldokló ország, de már nem nagyon sokáig. Hogy több és jogos reménye lehessen az élethez, ahhoz az elszántságon kivül sokkal, de sokkal nagyobb gazdagság kellene. Csabai polgárok a rendezett tanácsért. Nagy küldöttség megy a miniszterhez. Nemcsak Csabán, hanem az egész megyében sokszor felhangzik már egy év óta a kérdés ? — Mi van a rendezett tanáccsal ? És nem tud rá senki határozott feletet adni. A pesszimisták szomorú resignációval mondják : — Nem lesz már abból semmi. Az optimisták vigasztalják magukat és mást is. — Meg les', biztosan meg lesz. Csak még várnak vele. De 1914-ben rendezett tanáccsá leszünk. Biztosan tudom. Ha történik is esetleg valami késés, az csak azért lehet, mert beakarják odafenn várni az uj városi törvényt. Akkor aztán Csaba önálló törvényhatóság to. Értette ? Tör-vény-ha-tó-ság. Nem lesz semmi közünk a "megyéhez. Lesz külön főispánunk, külön törvényszékünk, sőt külön egyetemünk is. Bizony. Es boldogan ringatják magukat e rózsás ábrándokba. Csakugyan nagy a bizonytalanság a rendezett tanács körül. Azt mindenki tudja, hogy a rá vonatkozó iratok, amelyek csekély egy métermázsát nyomnak, már régóta fenn hevernek a belügyminisztériumban anélkül, hogy valami intézkedés történt volna velükPedig a kérdés nagyon izgatja a C3abai polgárságot. Egyesek félnek tőle, mert azt hiszik, hogy akkor tetemesen felszökken az adó, a többség azonban óhatja ós nehezen] várja a belügyminiszter döntését. A mult év végén ugyan jött le egy miniszteri leirat, amely a város közintézményeinek a kimutatását kérte és különösen arról kórt felvilágosítást, hogy miképen áll Csaba vízvezeték és csatornázás dolgában. Ebből sokan azt a következtetést vonták le, hogy a .miniszter a vízvezeték és csatornahálózat létesítésétől teszi függővé a rendezett tanáccsá való átalakulást. Akkor Csaba még vagy ötven évig egész bátran falu maradhatna. Igaz, hogy lesz vagy 150,000 lakosa, de azért Magyarországon az ilyesmi megtörténhetik, olyan nagy falukon senki sem csodálkozik. Az a hiedelem téves. A miniszter nem teheti függővé a csatornázástól és vízvezetéktől az átalakulást, mikor Magyarországnak sokkal nagyobb és szebb városai is csak most kezdik létesíteni e két fontos közegészségügyi intézményt. A 135 mi lió ingatlan vagyonnal rendelkező Debrecen is csak most csinálja, hát hogy kívánhatná azt a miniszter a csekély 5 millió összvagyonnal rendelkező Csabától. Nem is kívánja. A rendezett tanácc3á való átalakulás késésének tehát nem az a tulajdonképeni oka. Ha a belügyminiszter az engedélyt attól akarná függővé tenni, már régen leküldte volna az egész paksamétát azzal, hogy majd szóba áll Csabával akkor, amikor vízvezetéke és csatornahálózata lesz. Da azt nem tette a miniszter, tehát a rendezett tanács ügyének elég jól kell állania odafönn. Azok késleltetik az elintézését, akiknek vörös posztó a rendezett tanács. A csabai haladást szerető és.Csaba fejlődéséért lelkesülő polgárság azonban már türelmetlen. Ennélfogva mozgalom indult meg egy száztagú nagy küldöttség szervezése iránt. A küldöttség fel akar menni a belügyminiszterhez és tőle magától akarja kérni a rendezett tanács ügyének mielőbi elintézését. Magántudakozódásra Kristóffy József, Csaba országgyűlési képviselője kijelentette, hogy a legnagyobb készséggel fogja a küldöttséget a belügyminiszter elé vezetni. A nagy küldöttség gondolatát helyesnek és kivihetőnek is tartjuk. Raméljük, hogy mihamarabb összeverődik a Kereskedelmi Csarnok, a Gazdakörök és az Ipartestület utján az a 100 polgár 1 akik tele reménnyel utaznak fel a fővárosba és sugárzó arccal, jó hírrel jönnek onnan vissza. Ez előre is látható. Mert lehetetlen, hogy a belügyminiszter ellensége legyen Csaba haladásának és lehetetlen, hogy Csaba még sokáig viselje a világ legnagyobb faluja, csöppet se büszke címét. Békésmegyei Közlöny tarcíja. Sorozáskor. Jajh ! beborult a petrászi oláhoknak Itt a szörnyű végitélet: most soroznak ! Sírnak, rínak a beváltak, szegény árvák, — Soha annyi anyámasszony katonáját! Mifelénk a Tisza partján más szokás van, Nóta mellett sorakoznak, bokrétásan, Ilyenkor ott csak a lányok sirdogálnnk, Meg az, akit — nem vesznek be katonának. Szabolcska Mihály. Az ut. Irta: Szekula Jenö. Pénteken este volt már. A próféta reménytelenül bandukolt a vigasztalan pusztán. Sehol talpalatnyi zöld mezö. Illatos fának, vagy hüs pataknak semmi nyoma. Csak sivár kő és fázós homok. Egy pillanatig megállott és zöidszinü köntösével megtörölte verejtékes homlokát. — Nem láttam Zabadeus fiait — suttogta aggodalmasan, a tanítványaira gondolva, kiket élelmiszerekért küldött a városokba. — Még éhen pusztulok el ebben az áfokverte sivatagban. Valami mély és alaktalan szomorúság borult a lelkére s Jeruzsálemre gondolt, ahová már egyszer elakart utazni, de valami megmagyarázhatatlan babonás érzés mindig visszatartotta. Messze távolból, mint valami szomorú tilalomfa, csenevész füge-fa sötét lombja meredezett feléje hivogatólag, biztatóan Arra felé vette az útját. — Fölfrissít a gyümölcse — suttogta kábulten — ós szomjuságomat is lecsillapítom. Hiu remény volt. A fán nem termett gyümölcs, nem szolgált frissítővel a fáradt prófétának. A vándor átokra tárta fel a karját. — Gyümölcs ne nőjjön többet rajtad — mondotta fáradtan — leveles lombod ne zöldeljen, mert nem könyörültél meg az istennek fián. Lehorgasztott fővel zarándokolt tovább. — Talán valami baj érte őket — tűnődött Jakabra ós Jánosra gondolt, akiket ugy küldött az emberek közé, ! mint ahogy a juhokat eresztik le a vó! restorku farkasok vermébe. — Pedig ' intettem őket: Legyetek okosak, mint ! a kígyó és szelídek mint a galambok. ! Dj távolról elvesző világosság gyúlt ki az elvesző mezőn: megismerte a szóles, reménytelen körvonalairól. Egy nagy falu: Kapernaum. Nincs tehát elveszve. Bár komónyszivü emberek lakják, de í talán megkínálják itallal, meleg födéllel s estebéddel is szolgálnak a prófétának. A letarolt rétek felett nagy fekete madarak szállingóztak. A hollók, kikről annyi szép példát hozott fel beszédeiben, miket a szabad ég alatt tartott, meg a zsinagógákban. — Boldog madarak — suttogta elmerengve. — Nekik fészkeik vannak. Nem kell az irgalom ajtaján kopogtatniok. Beért a faluba. A házak üresen állottak. Igaz, ma péntek este van s az emberek a szent gyülekezeten vannak. Nem baj, legalább prédikálhatok s akadnak tán lelkek, amelyek befogadják a tanításomat. A templomból, mely félig a földbe volt ópitve, földrengésszerű alaktalan morajlás zudult ki, a fülke tömve emberekkel, a teveszőr nehéz szaga elvegyült az olajlámpák fojtó illatával. Keresztülhatolt a tömegen. A tora mellé sietett. — Beszólni szeretnék, — mondotta a csontos, tagbaszakadt templomszolgáknak, akik nádbotokkal voltak felfegyverkezve. — Ki ő ? — kérdezték kíváncsian a sokaságban. — Valami messzeföldről idevetődött rabbi. — Hová való ? — ügy van öltözve, ahogy Galileában járnak. Az alaktalan morajban lassanként szóhoz tudott jutni. Egy pillanatra csend támadt. A hangja szép ós tiszta volt ós erős is, mint a puszták fölött táncra perdülő forgószél. Különösen az asszonyoknak tetszett. A b

rszéd tartalmával nem voltak annyira megelégedve. A boldogságról beszólt. Ilyeneket mondott: — Boldogok a szelídek, mert ők örökségül bírják a földet. A terem falai zúgtak, mikor ezt kiáltotta a sokadalom felé: — Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvények ós próféták eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem hogy betöltsem. Az önérzetes hang megdöbbentette a hallgatóságot. — Ki ő ? — kérdezték újra. — Mely hatalommal mer igy beszólni ? — Valami földhözragadt kézműves I fia, — mondotta valaki, aki a jövevónyt ismerte valahonnan. Az idegen felkapta fejét a gúnyos közbeszólásra. — Én Jisáj ágyékából származom, — mondotta kevélyen. Vad, éles hahotta volt rá a válasz. — Alprófóta, — kiáltozának többen. — Dávid király fiai nincsenek többé. Néhény Írástudó vitába próbálkozott bocsátkozni a jövevénnyel: — Az a vád ellened rabbi — mondák, — hogy te és tanítványaid szombati napon, mert megéheztetek, kalászokat téptetek a mezőn. Az idegen dacosan emelte fel a fejét : — Ezt mivelle Dávid király is — felelte — hiszen olvastátok, mikor Abialár főpap idejében szombati napon behatolt a templomba és a szent kenyereket megette. Egy Náhán nevü fő ember akinek nagy tekintélye volt, mert jeruzsálemi j Írástudókkal is vitázott sikerrel, két kezével intett most, hogy ő akar be! szélni az idegennel. — Hát nem kell tisztelni a szomi batot ? — kérdezte élesen. A próféta válat vont. — A szombat lőn az emberért s nem az ember a szombatért. Irtózatos felzudulás támadt erre a kijelentésre. — Szentségkáromló 1 Ki vele ! Nem való a szent gyülekezetbe. A templouiszolgáknak kellett közbelépniük, hogy a felizgatott sokaság darabokra ne tépje. Nagy nehezen sikerült megmenekülnie. Az utcán végig rohant lélekszakadva, eszméletlenül. Egy sötét sövónykeritós sré'ón megállott a sarkon.