Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-01-30 / 9. szám

V/ 2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1913 január 30 nak, tehát hozzájárulásuk is nagyon csekély. Maradna tehát az igazán hatalmas harmadik, az állam. Az azonban meglehetős szűkmarkúságot tanusit légii'óbb Bókósmegyóvel szemben. A körúti alap kimerülése óta nem egyszer fordult segélyért a megye a kereskedelmi kormányhoz és mindannyiszor hiába. Kurtán, de határozottan azt felelte a miniszter, hogy nincs pénz, nem ad, várjon a megye. A szolnokmegyeiek kérelmére tehát érdemleges választ csak akkor adhat a törvényhatóságunk, amikor a kereskedelmi miniszter hajlandó lesz adni egy szép summát. Az pedig nagyon sok idő múlva következik be. Bár, hogyha Jásznagykunszolnokmegye is szorgalnazza az államsegélyt, remélhető, hogy a két vármegye több eredményt tud elérni a kereskedelmi minisziernél. Békésmegye népesedési statisztikája. Feldolgozva a népszámlálás eredménye. / Beszélő számok. Az 1910-ben megejtett népszámlálás óta óriási munkát- kalleít végeznie az országos központi statisztikai hivatalnak, mely az egész országból beérkező rengeteg anyagot szokta különböző szempontokból feldolgozni. A fővárosi lapok hirei szerint 500 rendkívüli munkaerőt fogadolt fel és alkalmazott éveken át a hivatal és még ez, a rendes munkaerőket is odaszámítva, óriási hivatalnokseregnek is évek kellenek hozzá, míg a hatalmas adathalmaz kellőképen feldolgozva a nyilvánosság elé lesz hozható a statisztikai hivatal ismeretes vaskos köteteiben. Az egész ország mellett külön kimutatások készülnek az egyes vármegyékről, sőt városokról és községekről is. Ezeket a kimutatásokat az illető megye, város vagy község rendelkezésére bocsátja szívesen a hivatal, így megküldötte a vármegyéhez a Békésmegyére vonatkozó statisztikai adatokat is, amelyek nagyon érdekesek, tanulságosak és amelyeket épen ezért nagyon érdemes olvasóinkkal megismertetni. A népszámlálás eredménye szerint Bókésmegyónek 1910 ben 298,710 laaosa volt, vagyis 19,979 el több, mint tiz év elölt. Eí 7 2% szaporulatnak felel mpg, vagyis kisebb az egész ország szaporodási százalékánál, ami 88%- Ennek dacára Bókésmegye a legsűrűbben lakott vármegyék közé tartozik, amennyib -n egy négyszögkilométernyi területen 81 ember él; tiz óv előtt 76 ember élt. Nemre nézve van a megyében 150 064 — Ma ugyancsak gyűrött hangulatban vagy, akár a ruhád, - s intve a többieknek, megráncigálja Anna valamikor fehér és finom, de ma már végkép elnyűtt selyem blúzát, mire Anna ismételten csak szomorúan mosolyog. Azután tovább diskurálnak, nevetgélnek, mulatnak a maguk módja szerint. Valamelyik sovány, sápadt leány olt az asztal szélén, poharát a falhoz vágja s felsóhajt: — Haj, jaj 1 Ilyen az élet! Annabell meglepetten tekint reá, de ezt az arckifejezését csakhamar felváltja a szomorú, stereotip mosoly, mely mintha oda véste volna magat intő példa gyanánt. Hilás szemmel tekintett a kifestett arcra, mintha azt kö szönné meg neki, hogy ajkára adta azt a szót, melyet ő nem talált meg, de amelyet keresve keresett. Amelynek hallatára visszaemlékezhetik arra, ami fáj ugyan, de mégis olyan jól esik. G pk'sen sóhajt egyet utána kellemetlen, rekedt hangon. — Bizony, bizony, ilyen az élet! Önkénytelen a pohár után nyúl. j Jót huz belőle, de meg is rázkódik utána. Újra otthon látta magát, mint tizenöt éves leányt, amint hanyagul, kellemetlenül törli az annyira uiált divatú bútorokat . . . Azután eszébe jutott az éjszaka, mikor ezzel az élettel leszámolt és amikor felhangzott atyjának komoly intő szava. — Lányom vigyáz 1 Magasra törekszel, el is éred amit akarsz, de azután még mélyebbre sülyeds/, mint a mily mélyen most érzed magad . . . — Igaza van — és szomorúan mosolyogva, elmerengve nézett az olajmécs sárgás-vörös, homályos lángjába. férfi és 148,646 nő, vagyis ezer férfira 990 nő esik. Békósmegye tehát eltér a nagy átlagtól. Tudniillik csaknem mindenütt több a nők száma, mint a férfiaké. Az ország népességében is több a férfi. Hogy Békésmegyében kevesebb a nők száma, annak főként oka az, hosry vármegyénk speciális betegsége, a tüdővész, többnyire a nők közül sz di áldó zatait, akiknek szervezete gyöngébb, ennélfogva kevésbbá ellentálló. Családi állapot szerint a megye lakosságából nőtlen, vagy hajadon 155,055, házas 126,546, özvegy 16,227 és törvényesen elvalt 932. A vallást tekintve a vármegye lakosai közül 75,788 katholikus, 87,589 református, 105,724 ágostai, 8734 görögkeleti, unitárius 893, izraelita 7444 ós egyéb vailásu 1193. E téren az 1900. évi állapotokhoz viszonyítva a következő változásokat találjuk: szaporodtak a katho'ikus vallásúak 11000, az ágostaiak 69000-al. A reformátusok szi-porcdása mindössze 3048, az izraelitáké 88. a görögkeletieké 644, az unitáriusoké 294. Az irni-olvasni tudók száma 205677, vagyis 81 8 száza ók, mig az 1900. évben írni-olvasni tudott 181,320, vagyis 78 8 százaléka a lakossagnak. A haladás tehát kielégítőnek mondható, Békésvármegye tehát a legkulturáltabb megyék közé tartozik. A vármegye lakosságának anyanyelv szerint való megoszlása a következő: rnagy r anyanyelvű van: 219,261, t ó t 66,770, német 5048, oláh 6215, szerb és horvát 84, Hogy e tekintetben a 10 évvel ezelőui ál'apotokhoz képpst minő változások vannak, azt a következő adatok tüntetik fel: magyar anyanyelvű a lakosságnak 73 4 százaléka, kerek egy százalékkal több, mint 10 évvel ezelőtt. A tótok arányszáma jelenleg 22 4 az 1900. évben 23 1, tehát javulás a magyarság javára 0.7 százalék, az oláhok a lakosaj. nak 2 1 százalékát teszik, egy tized sz >z-i ókkal kevesebbet, mint tiz évvel eze ő t, a németek 2 szállókkal vannak k p viselve a vármegye lakosai kö/ött, ke? tized százalékkal kevesebber, nintiZ utolsó népszámlálás alkaltnáva

1. A feltüntetett adatok szerint a magyarság térfoglalása h bár assu, de rnegi- fokozatos haladást mutat. Nem kevtsbbe erdekes az, hogy jóllehet a ms-g\arség s^nta 218 261, a magyarul beszélni tudók 276,079-en vannak. Ezen szerint mey mi dig van 22,000 la kosa Békésmegyének, akik nemiuda<k magyarul beszóini. E<ek n^gy ré.-zs is tud, csak nem akarja bevallani. Az 1910. évi nópszámsálris alkalmával fennállott viszonyokat tekintetbe véve, ezen a téren azt az örvendetes jelenséget álJapiihatjuk meg, ho.;y a magyarul beszélni 'udé>k százaléka az u'olsó liz évben 89 ó ról felemelkedett 92-4 százalékra. Jelenieg a nem magyar anyanyelvűek közül 714 százalék tud magyarul beszélni; PZ az arányszám 10 évvel ezelőtt csak 623 százai/k volt. A vármegye területen 56 212 ház van, amelvek közül csupán 2364 épült kőbő', 5518 kő, vagy teglaalappal vályogból, végül a többi teljesen vályogból vagy sárból épült. Ezek a számok mindennél ékesebben és igazabban mutatják, hogy mennyit fejlődött népe seg tekintetéban Békósvármegye egy évtized alatt. Békésen. Szaporodnak a betonjárdák. — Lebontják a „Dübögő"-! Békésközség képviselőtestülete szombaton rendkívüli közgyűlést tartott. A közgyűlés népe3 volta élénken illusztrálta, hogy a közügyek ir; n i* érd* klő dós niy nagyfokú. A képviselőtestületi tagok feö. ül a választottak vonultak föl teljes számban, mig a vírilis, leginkább az uri osztályból kikerülő tagok, ktvés kivétellel, mint rendesen, távol vo t; k. E körülményről sajnálattal kell megemlékeznünk annál is inkább, mert ha. komolyabban foglalkozunk népünk psychologiájával, már itt megtaláljuk a magvát annak a sok egyenetlenségnek, er< dmónytelen munkának, mely sok fejlődésre képes községnek a hátramaradottságát megirdoko j?. Bizony nagy baj az, hogy a nadrágos emberek leginkább csak akkor mennek fel a közgyűlésre, ha valakinek az érdekében valamit meg kell szavazni. Vájjon nem jöttek-e még rá, hogy az ilyen esetenként való tömeges felvonulás már maga bizalmatlanságot kelt, szinte kiabálva azt, hogy az uraknak megint kell valami? Pedig a közgyűlés, melyen Kons i t z k y János biró elnökölt, ez alkalommal is vetett fel órdekeaebb tárgyakat. Egyebek között sok szó esett arról | a bizonyos betonjárdáról, mely már több izben volt a megye előtt is s malyj nek ügyét már több számunkban rész1 letesen ismertettük. Ismeretes olvasóink előtt hogy a békési betonjárda vállalkozója az 1907. évi 142,000 korona összegű követeléséből 18770 korona visszafizetésére köteleztetett, mely összeg annak kamataival ma már 23000 korona körül van. A vármegyei törv. hat. bizot ság legutóbbi jogerős határozata értelmében ez az összeg az azt b'fizetők között felosztandó lenne. Ilven értelemben terjesztette be dr. T e 1 e g d y Lajos interpellációját, melyben az 1907. évi betonjárdát fizető telek tulajdonosok között, a 23,000 korona harmadrészének, mint a telektulajdonosok által fizetendő hányadnak a visszatérítését követelte. A tan cs j ivasiata, melyet Balázs József községi mérnük olvasott fel ós világitolt meg szakszerűen, kimutatta az!, hogy a telektulajdonosokat nem az egész összegnek a harmadrésze illetné meg, tekintve, hogy a 142,000 korona értékű betonjárdában teBintélyes az értéke az átjáróknak, melynek az építéséhez p dig a telektulajdonosok nem járul ak hozzá. Az igy redukált összeg pedig aránylag o'yan csekély, hogy ha az felosztás alá knülne, körülbelül 25 fillért tenne ki 10 ölenkint és évenkint, amely összegéri pedig uj könyvecskéket kibocsátani, anrak kiszámítását és adminisztrációját iizetni nem volna rácionális. Még ha tekintetbe vesszük azt is, hogy a most folyó épí'kezésn^l a tu ajdonosokat illető hányad folyómóierenkint igy is 11 fiilerrel több, mint az 1907 be i ke., mé tányossági szempontból is he yesnek látszik, hogy az összeg n" osztas>-ék f *1, h ment azon Ö^Z-Í ért több betonjárda építtessék. Kecske móty Fer nc Mszóialá sában hangoztatta, hogy minden jogérzéke tiltakozik az ellen, hogy azok, akik 1907-ben oly szerencsések voltak, hogy o csóbb b sonjárdában részi süiheitek, még vigszatf ritést is kapjanak. Bár nem ismeri a törvényhatósági bizottság határozatának szövegét, d ' mindeneseire föltételezi, hogy az nemcsak az egyén, hanem a lakosság jvára is magyarázható és igy keresztülvihető, hogy a város minél több betonjárdával rendelkezzék. A közgyűlés ilyen értelemben is hozta meg határozatát. A többi tárgyak közül már volt alkalmunk többet ismertetni. A füztelep létesítésére adott államsegély, a leányés íp rostanonci>-kola építési i-egélyére nézve leküldött főisp ni értesítés, Konsitzky János biió bizalmadansági ügyében leirt miniszteri határozat már ismeretes o vasóink előtt. E helyen még megemütendőnek tartjuk a közgyűlésnek azt a határozatát, mely a város tulajdonát kép ző „Dübögő" vendéglő átalakítására vonatkozik. A város főterén már évtizedek óta éktelenkedik ez a tető óriás anélkül, hogv meghozná azt a hasznot, amelyet egy ilyen forgalmú helyen fekvő épülettől, illetve telektől méltán megvárnának. Már foglalkoztak is többször át alakításának tervével, de a kegyelet a régi békési bálák székhelye iránt, vagy ta'án a respektus a dübögői vendéglő iránt, mellből a népboldogító eszmék k'indu'nak : mindeddig elodázták a halálos itéleVt. S/óval, lebontják a „Dübögői". Boltokat csinálnak a földszinten, adóhivrla t az emeleten. És épen ez a legtragikusabb fordulat egy mulatóhely élettörténetében. Kéményseprők gyűlése Csabán. Állásfoglalás a mintaszabályrendelettel szemben. Megirluk már, hogy a belügyminiszter az Alföldi Kéményseprő-Szövetség kezdeményezésére egy mintaszabályrendeletet küidött le az összes törvényhatóságokhoz, közöltük Bókesmegyéhez is, felszólitván őket, hogy meglevő kéményseprési szabályrendeleteiket a mintaszabáiyrendelethez alkalmazzák, vjgyis aszerint módosítsák. A mintaszabályrendelet nagyobbrészt ugyanazokit tartalmazza, amelyeket az Alföldi S'.öveteég javasolt és a rendelet határozmányai legnagyobb részének életbeléptetése nagy előnyöket tartalmazna a l kéményseprőkre nézve, mert a dijak magasabbak, ami a jövedelmük növekedését vonja maga után. De semmi sem tökéletes a nap alatt. A mintaszabályrendaletnek is vannak fogyatkozásai, ^melyeket a kéményseprők határozottan károsoknak tartanak magukra nézve és minden tőlük telhetői elkövetnek arra vonatkozólag, hogy ezek a fogyatkozások még az életbeléptetés előtt orvosoltassanak. Ez ügyben a megyei kéményseprők vaeárnap délelőtt értekezletet tartottak Csabán. Az értekezleten S z v e t i c s Rezső vésztői kéményseprő elnökölt. Az értekezlet pontonként letárgyalta és megvitatta a mintaszabályrendeletet, amelyet legnagyobb részében előnyösnek és hasznosnak is-mert el a kéményseprőkre nézve. Van azonban a szabályrendeletnek egy pontja, amely a többit is leroníja. Ez á 8-ik pont, amely következőleg hangzik ; „A vármegyei szabályrendelet 8. § ában foglalt ama rendelkezés, amely kimondj ), hogy a söprési dijakat a tisztogatást igénylő fűtőtestek arányában a közsig elöljárósága pótadóban veti ki és szedi be s a kéményseprő mester részére utólagos havi részletekben fizeti ki, n"m foglalt helyt, mert az 1886. évi XXII. törvénycikk 132. § a értelmeben adóztatási joga csak a törvényhatósági és a rendezett tanácsú városoknak van és pedig avégből, hogy a maguk jövedelmét szaporítsák ; ós uay; ne törvény 130 §-ának negyedik bekezdóse sem aikalmaz,ható a jelen esetre, mert a kéményseprés diját mindaddig, amig a kéményeket nem közvetlenül a község sepprteti, belrendőrség, vagy közbiztonsági kiadásnak tekinteni nem lehet. A fennálló törvényes jogszabályok értelmében c-upán a vitássá nem tett kéményseprői.dijak hajtandók be közigazgatási uton az iparhatóságok által, ellenben a vita tárgyává tett dijkövete es-k a rendes birói uton érvónyesittBdők." Ez a pont h itározottan sérelmes a kéményseprő iparosokra nézve. Eddig nyugodtan voltak, mert megkapták a pénzüket, amelyet közadók módjára hajtottak be. Nem kellett bajlódniok a fizetni nem akaió felekkel, mert azt elvégezte maga a község. Egyszóval végzett muakájukórt minden különösebb, nagyobb utanajárás nélkül megkapták a pénzüket. A feBtí pont fz

jrint azonban nekik kell a lakosságtól a pénzt összeszedni és ha valami díjkövetelésük vitássá válik, rendes birói ulra kell terelniök a dolgot. No, akkor a kéményseprők örökös perből állanak, mindig pereskedniük kell. Az pedig kéltséges mulatság is amellett, hogy sok egyéb kellemetlenséggel jár. A törvényhatósági bizottság, majd mikor februári közgyűlésen ezzel a kérdéssel foglalkozik, remélhetőleg nem fogja szabályrendeletének módosításánál ezt a sérelmes pontot figyelembevenni, sőt annak sórelmességéről saükség esetén felvilágosítja a belügymil nisztert is, Nagy lopások a csabai állomáson. A fázékony tartalékosok. Megtámadtak egy rendőrt. Szó, ami szó, ebben az időben katonáskodni nem tartozik épen a legkellemesebb szórakozások közé. Egyrészt, mert Damokles kaidjaként függ fejük fölött a háború, másrészt, mert a tél is szeszélyesebb és keményebb is, mint máskor. Egy két napig enyhe idő van, olvad, locs-pccsban járunk, aztán egy hétig, tíz napig megint keményebb, legényesebb idői járnak. Még a cibilnek csak hagyján ez a szeszélyes, változatos tél is, mert tud segíteni magán. Ha pocsolyás az ut, ki se mozdul, ha nagy a hideg, a vidám ropogó kályha melegétől körülölelve, csak kacagja, neveti a csikorgó fagyos telet. De ám szegény kaionának forgandó a sorja. Neki a tél fagyában, hózivatarban, térdig érő pocsolyában csak menni, gyakorlatozni kell. És mikor fárasztó gyakorlatozás után hazatér a kaszárnyába,