Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-06-26 / 50. szám

2 BÉKÉSMEGYÉI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1913 junius 12. ápolási költségek közötti különbözetet előre lefizetik, a másodosztályon ápolhatók. Ugyanilyen álláspontot foglalt el a bizottság az államkincstár terhére ápolt harmadosztályú betegekkel szemben, azonban erre nézve a hozzájárulás kieszközlése céljából felirt a belügyminiszterhez. A kórházi telep bérlete legközelebb lejár, a bizottság ismét a bérbeadás utján való értékesítést határozta el. A kultúrmérnöki hivatal javaslatára azonban kimondotta a bizottság, hogy az Ankaféle telepből felváltva két hold terület a szennyyizderitőből öntözendő és a szennyvizderifő kezelője részére a leendő bérlő egy szobát rendelkezésére bocsájtani tartozik. A kibocsájtandó hirdetmény ilyen kikötésekkel lesz közhírré teendő. A törvényhatósági bizottság a központi fülő és világítási telep létesítése mellett foglal állást. Mivel azonban ez a nagy költséget (ötszázezer korona) igénylő munkálat a jelenlegi pénzviszonyok mellett meg nem valósitható, ennélfogva a kórháznak legközelebb lejáró villanyvillágitási szerződése három évre meghosszabbitandó lesz. Ha azonban a szerződés bármi oknál fogva nem lenne meghosszabbítható, ez esetben a külön villanytelep azonnali felállítását határozták el. Dacára annak, hogy az önálló villanytelep ós a központi fűtés igen sokba kerül, mégis jobban jönne ki vele a kórházi bizottság, mert igy a világítás és fűtés rengeteg összegbe kerül. És a kórház szállítói; nem nagyon mondhatók gavalléroknak. A Gazdasági Egyesület köréből. AB igazgató-választmány ülése. Vasárnap délelőtt rövid lefolyású ülést tartott a Gazdasági Egyesület igazgató-választmánya, melyen a választmány tagjai sem vettek nagy számban részt. Az ülésen S z a 1 a y Lajos alolnök elnökölt s jelen voltak: Kállay Ödön, Reisz Simon, Haraszti Sándor, Holló György, Bajcsy Gusztáv, Illés István, Kökónyesy Gyula, Pfeiffer István titkár ós Mázor Pál s. titkár. Az elnök megnyitván az ülést, üdvözlés után jelentette, hogy a kultúrnövények nemesítése nagyfontosságú kérdésben az egyesület által tett intézkedésekről értesítette a földmivelésügyi minisztert. A földmivelésügyi miniszter leiratát, melyben tudatja, hogy a télen rendezendő háziipari tanfolyamra hajlandó segélyt engedélyezni, örömmel vette tudomásul a választmány ós elhatározta, hogy felhívja a megyebeli községeket az iránt: hajlandók-e a kosárfonás és gazdasági tárgyak fafaragási tanfolyam céljaira megfelelő helyiséget és fűtést adni. Amely község ezt a támogatást adja, ott tanfolyamot rendez az egyesület. Az esetleges aratási strájk ellensúlyozására tett kormányintézkedést a választmány megnyugvással vette tudomásul, úgyszintén özv: Geist Gáspárnó j köszönő levelét is. A Gazdatisztek Országos Egyesülete ; két kérelemmel fordult az egyesülethez Az egyik, hogy létesítsen gazdatiszti szakosztályt. A választmány erre azt határozta, hogy felkéri az egyesület gazdatiszt tagjait, óhajtják-e a szakosztályt? Ha igen, akkor az őszi közgyűlésen azt megalakítják. A második kórelem az volt, hogy egyesületükbe alapitó tagul lépjen be a gazdasági egyesület. Ezt is kedvezően intézte el a választmány, mert 200 kor. alapitványnyal tagul lépett be. A Szabolcsvármegyei Gazdasági Egyesület feliratát a zöldség postai szállítása érdekében hasonló pártoló felirattal támogatja a békósmegyei is. A fogarasi állami méntelep at átakarják telepíteni más helyre, mert Fogarason állítólag a mének megvakulnak. Az ottani egyesület ez ellen feürt a kormányhoz, melynek támogatását a békésmegyei is elhatározta. B e n e d i k t y Kálmán indítványozta, hogy indítson mozgalmat és írjon fel a földmivelésügyi miniszterhez a gazdákhoz kikölcsönzött katonai lovak fontos ügyében. Ezeket a lovakat a gazdáktól csak a négy heti gyakorlatokhoz követelte eddig be a katonai kincstár. Most azonban, a mult év novemberi katonai létszám falemelésekor vonták be a katonai lovakat s azokat még eddig sem kapták a gazdák, éveken át táplálva a lovakat, vissza. A lovak visszaadását sürgesse az egyesület és azt is, hogy a katonai lovak már 5 évi tartás után a gazda tulajdonába menjen át. A választmány az indítványt helyeselte, felír a kormányhoz ós ennek az ügynek a támogatására felhívja a társegyesületeket is. Néhány uj tag felvétele u'án az ülés befejezést nyert. A csabai dispeosaire megnyitása. Előkelőségek Csabán Nemes hivatáshoz méltó fénnyel nyílt meg vasárnap a csabai szegény tüdőbetegeket gondozó intézet, amelyet tudvalevőleg a József bir. herceg Szanatórium-Egylet létesített. Erre az intézményre szükség van különösen Csabán, ahol szörnyű mértékben szedi áldozatait az emberiség, kiváltképen pedig a magyar nemzet legnagyobb ellensége a tüdővés;'. A megnyitó ünnepségen nemcsak Csaba társadalma volt képviselve minden rétegében, de részt vettek rajta a vármegye és a szomszédos Gyula város kiküldöttei is. Kellemes benyomást keltett, hogy Kristóffy József, Csaba országgyűlési képvisolője, aki a Népegylet tisztújító közgyűlésére érkezett Csabára: szintén megjelent a közgyűlésen a Nópegylet vezetőségének élén. A megnyitó ünnepségről egyébként az alábbi tudósításban számolunk be : DólelőH 11 órakor már hatalmas közönség szorongott a csabai vasúti állomáson. A közönség a budapesti gyorsvonatot várta, mert azon kellett megérkeznie dr. Lukács Györgynek a Szanatórium-Egylet elnökének az egylet fővárosi kiküldötteivel. Lehetett látni a tömegben zöld tollas aradiakat is, akik gróf Széchenyi Aladár, gróf Károlyi Mihály, gróf Apponyi Albert és Vázsonyi Vilmos elóba jöttek. A neves ellenzéki politikusok az aradi népgyü lésre utaztak. Mikor aztán a gyorsvonat berobogott, érdekes látvány tárult a szemünk elé. A gyorsvonat közepén a csabaiak, az utolsó kocsi előtt pedig az aradiak éljeneztek. A középső kocsiból Lukács György és Kristóffy József szállottak ki, az utolsó kocsiból pedig az ellenzéki vendégek hajbókoltak az óljenzőknek. Érdekes egy gyorsvonat volt az. Az is érdekes volt, mikor Barabás Bála Kristóffyval összeölelkezett a búcsúzás alkalmával. Menynyire megváltoztak az idők ! . . . A szanatórium egylet küldöttségének ólén Kiss László főszolgabíró üdvözölte szives szavakkal dr. Lukács Györgyöt, aki rövid, szép beszédben köszönte meg a szívélyes fogadtatást. Aztán a társaság, amelyben már akkor ott volt Ambrus Sándor alispán, dr. Zöldy János vármegyei tiszti főororvo?, dr. Geszti, a gyulai szanatórium igazgatója, dr. Lovich Ödön, Gyula város polgármestere, dr. Bucskó Coriolán főjegyző, Tanczik Lajos rendőrfőkapitány, Emmerth Géza városi főmérnök : az állomásról magánfogatokon a városházához ment, amelynek nagytermében zajlott le a szanatórium egylet díszközgyűlése. A közgyűlés elnöki széket Beliczey Géza elnök foglalta el. Körülötte foglaltak helyet az asztalnál Lukács György, dr. Weinhardt János egyetemi tanár, Jávor Gyulánó, a fiók fáradhatatlan vezetője, Pakots József a kiváló iró, Ambrus Sándor alispán, Kiss László főszolgabíró ós mások A közönség sorában ott volt Kristóffy József országgyűlési képviselő ós a 101. gyalogezred csabai zászlóaljának a küldöttsége is. B e 1 i c z e y Géza tartalmas elnöki — Nos ? Aztán ? — Aztán . . . nem eszünk hust este. Ez igen egészséges . . . — Aztán? ~ Aztán? ... A szabónődnél is kevesebbet fogsz költeni. — Mit mondasz? — És a kalaposnődnél . . . mindenütt. Megcsináltam a számadásaimat. Nem adhatok többet, mint hatvan fankot havonta ... Ez teljesen elég . . . Néhány női divatáruház katalógusain nagyon kedves kosztümöket láttam hatvankilencz frankért. — Párisban lehet, de nem itt Billysurmarneban . . . — Hát . . . Párisban mégy vásárolni ... az útiköltség természetesen már benne van a hónap-pénzben. Cóline, aki elragadó bájjal viselte huszonhét óvót ós a Tizián-vörösre festett haj koszorúját, közel állt hozzá, hogy ideggörcsökbe essék, de okos asszony lóttóre látta, hogy ezzel mitsem segítene. Itt ugy látszik egy keresztültörhetetlen fallal áll szemközt . . . Ej, de talán meg lehetne kerülni e falat. S Cóline már tisztában volt tervével. Délután a klubban Ponoignon Viktor találkozott Nevers Paullal, a csinos, fiatal, szőke ügyvéddel, aki után ugyancsak szaladgáltak a város párta alá vágyó hajadonai, de aki érthetetlen csökönyösséggel ragaszkodott nőtlenségéhez. A kót férfi éppen a házasságról csevegett. — Rosszul teszi fiatal barátom, hogy nem nősül meg — jegyezte meg Ponoignon. — Nincs kedvesebb egy boldog családi tűzhelynél. Csak persze, jól kell választani. A könnyelmű, kacér nők mitsem érnek. De egy jó feleség, aki meghajlik urának akarata előtt . . . Nézze az én feleségemet . . . Tudja-e, i hogy mennyit költ havonta öltözékre ? Hatvan frankot, mert ón igy akarom ... ón határoztam meg — s ő engedelmeskedik ... Ponoignonnó Nevers Paul térdein ül másnap. Cóline elbeszélte az egész jelenetet. — Képzeld, ez az állat azt akarja, hogy havi hatvan frankból öltözködjem, Nézd az én kedves férjem azt kívánja, hogy ilyen ruhákat hordjak ! S egy divatáruház katalógusát elébe tartva, egy képre mutatott, amely alá oda volt jegyezve hatvankét frank. Paul megcsókolta. — Ne félj, ha a férjednek nincs belátása, nekem van. S a katalógusban lapozgatott. — Olyat nem, de lásd ez már egészen csinos. Egy százhuszonkilenc frankos kosztüm rajzára mutatott. — Ó igen ... itt a képen . . . s vájjon mivel van bélelve ... Paulnak eszébe ötlöttek a férjnek tegnapi szavai . . . Nos, ő, a szerető nem lehet olyan fösvény, de akarattal neki is kell bírnia. — Nézd, szivecskóm. Igy teszünk. Ponoignontól kapsz hatvan frankot ós ón ugyanannyit adok majd minden hónapban. Ezek a százhuszonkilenc frankos ruhák igazán nagyon csinosak s a te kecses alakodon ... — S az utazás ? . . . Mert ha igy akarok öltözködni, Párisban kell bevásárolnom. — Az útiköltséget külön fedezem. Meg vagy elégedve ? Ponoignonnó illatos, gömbölyű karjait barátja nyaka köró fonta s mialatt megcsókolta, ezt gondolta: A férfiak mind egyformán ostobák I Ó, azok az unalmas, komplikált, hosszadalmas ruhapróbák 1 Az első ut nyolc napig tartott s két hót múlva már nyomon követte a második. De Cóline nem győzött beszólni a főváros gyönyörűségeiről. — És semmiért! . . . Úgyszólván semmiért! E nagy áruházakban szinte ingyen vesztegetik a dolgokat. Különösen kiárusitási napokon. Nézzétek ezt a tollboát. Ugy-e szép ? Tudod, mennyiért vettem ? Két frank hetvenöt centimesórt. — Azt hittem, legalább huszoiöt frank! — felelte Nevers Paul. — Én pedig tiz-tizenkét frankot akartam mondani — jegyezte meg Ponoignon. A boa valójában százötven frankba került. A kosztümök elragadóak voltak. — Hatvankilenc frankért igazán nem drága — szólt a férj. — Százhuszonkilenc frankért valóban gyönyörű — mondá a szerető. A kosztümök pedig Puncet testvérek müvei voltak, akik egyetlen ruhát sen készítenek hatszáz frankon alul. Cóline az első költségvetés első három hónapjából negyvevőt napot töltött Párisban. Istenem ! Ki kellett lesnie az alkalmat az olcsó vásárlásokra. S Nevers gyönyörködve mondá: — Ugy e mondtam, hogy a te ala kodon az olcsó ruhák is ugy állanak, mint egy kis királynőn. Ponoignon Viktor pedig fontoskodva szólt: — Nagyon jól tudtam, hogy egy nőnek untig elég havi hatvan frank az öltözékre. Te pedig nem akarod elhinni. Csakhogy éppen ellenkezzél. Nos, kinek van igaza ? Nekem . . . Ismét csak nekem, mint mindig ! Cóline pedig ujabb párisi útjához csomagolt. Ptetre Valdagne. megnyitó beszédében mindenekelőtt rámutatott arra a nagy küzdelemre, amelyet a társadalom folytat a tüdővósz ellen. Ennek a nagy küzdelemnek a diadalmas vezére dr. Lukács György, aki a szervezett küzdelmet még békésmegyei főispán korában megindította a tüdővész ellen Köszönetet mondott azért, hogy a csabai dispansaire megnyitó ünnepségére lejött ós annak a fényét megjelenésével emelte. Bejelentette azután, hogy id. K é r y Gyula főispán levélben igazolta elmaradását. Vidovszky Kálmán titkár felolvasta a levelet, valamint a gyomai fiók üdvözlő sürgönyét is. Ezután dr. L u k á c s György emelkedett szólásra ós rendkívül érdekes, az egész társaság figyalmót lekötő beszédet mondott. Baszódje elején kijelentette, hogy mindig örül, mikor Békósmegyéba kell jönnie, mert itt töltötte legszebb férfikorát ós családi kötelékei is ide vonzzák. Csabára, a vármegye gazdasági gyújtópontjára is örömmel jött tehát, ahol a tüdővósz elleni küzdelemnek egyik hatalmas fegyvere, a dispensaire létesült. Eselőtt 10-12 esztendővel ő volt az, aki a. vármegye közgyűlésén indítványozta, hogy a vármegye 10000 koronával létesítsen egy ágyalapitványt a tüdőbetegek számára. Akkor az indítványt leszavazták, csak később szavazták meg az ágyalapitványt a megyebizottsági tagok, mikor az indítványt más formában adta elő. Tulajdonképpen ezzel kezdődött a tüdővész elleni szervezett küzdelem, mert megalakította a Szanatórium-Egyesületet, amely azóta kisded magból merész sudárba szökkent. És még most is izmosodik, hatalmasodik folyton. Ezután a tüdővósz rombolását fejtegette. Az egész emberiség csa pása az, de különösen nagy csapás Magyarországra, ahol évente '70—80000 áldozatot szed. Emellett sok a beteg is. Hozzávetőleg félmillió ember szenved Magyarországon tüdővészben. Az összes halálesetek egy nyolcadrésze a tüdővószre esik. Nemcsak erkölcsi kára van a tüdővésznek, de óriási a gazdasági kára is. Ha figyelembe vesszük, hogy egy-egy munkás évente átlag 500 koronát keres, könnyen kiszámítható, hogy megszámlálhatatlan milliókat Vfszit el az ország csak munkabérekben is. Aztán rengeteg pénzbe kerül a betegek ápolása, eltartása is. Aztán mindig a nyomor, pusztulás jár a tüdővósz nyomában. Hogy e rattenetes betegség ellen az emberiség előbb nem védekezett, annak oka tulajdonképen az volt, hogy régebben maga a tudomány is a betegség gyógyithatatlanságát hangoztatta és az embereken bizonyos blazirtság vett erőt. Teljesen lemondottak arról, aki beleesett az úgynevezett száraz betegségbe. Még csak meg se kisóreltók a gyógyítását és engedték elpusztulni. Csak amikor az orvosi tudomány megállapította, hogy a betegség gyógyítható, akkor indult meg ellene a szervezett társadalmi küzdelem. Két eszköze van ennek a küzdelemnek. Az egyik a megelőzés, a másik a gyógyítás. Mindakettő fontos, de mégis fontosabb a megelőzés, a profilaxis. Ezt a társadalom felvilágosításával lehet legkönnyebben elérni. Fel kell világosítani a társadalmat, hogy a tüdővész leghatalmasabb ellensége a tisztaság, a jó levegő. Ezt a felvilágosító munkát végzik az iskolák, végzi a sajtó, a hatóságok pedig megfelelő intézkedésekkel támogatják. Angliában ilyen eszközökkel már századokkal ezelőtt harcoltak a tüdővósz ellen. A gyógyítás nem mindig ve zet eredményre ós pénzbe it kerül. En nek dacára oktalan az az álláspont hogy aki tüdővószben megbetegszik nem kell gyógyi'ani, kár a pénzért. Á gyógyításra szükség van, mert mindet beteg élő forrása a tüdővésznek és má' sokat is megfertőz. A gyógyítás legha talmasabb intézményei a szanatóriumok amelyekben a betegek el vannak külö nitve a társadalomtól, tehát nem fertőz' hetnek. Ezenkívül, aki a szanatórium ápoláson keresztül megy, az valóságga apostola lesz a tüdővósz elleni küzde lemnek ós tanácsokkal szolgál minden kinek, aki hozzája fordul. Csak az Í baj, hogy Magyarországon kevés a tü dőbeteg-szanatóriumok száma. Német országban több van száznál is. A szana tóriumok helyettesítésére van hivatva i tüdőbeteggondozó intézet (dispensaire) amely francia eredetű, örül, hogy ilyer intézmény Csabán is létesülhetett. Arri vall ez, hogy itt megértő lelkek vannal a társadalomban, akiket a szegény bete gek megmentése vezet. Különös halává emlékszik meg özv. S e i 1 e r Eleknérő ós néhai férjéről, akik nagyobb alapit ványt tettek az egyesületnél. Ennek Í nómiképan való honorálása gyanánt a: egyesület vezetősége elhatározta, hogi a csabai dispensairt Seiler nevéről ne' vezi el. Egyben kijelentette, hogy a egyesület védője, Auguszta főherceg