Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-06-15 / 47. szám

Békéscsaba, 1913 junius 22, BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 15 iradi üzletvezetősógének jóvoltából. — Sbböl természetesen nagy káruk van a iláté-fóle porták lakóinak, akik valóíággal kétlaki életet élnek ugyancsak a iIaV. jóvoltából. E? az állapot igy sokáig nem ina•adhat. A ható3ágnak szigorúan fel k^ll épnie a MÁV. aradi üzlütvezetősége illen és kényszerítenie kell vállalt köelezettségének elvégzésére. Ha többizöri sürgetés dacára se volna erre íajlandó, be keil pörölni magántulajdon ongálása miatt. A pört bizonyosan a rasut fogja elveszíteni. Fizet szépen és áadásul még meg is kell csinálnia a evezető csatornát. Tallózás a politikában. - Fővárosi levél. — A világpolitikában még mindig sok i baj, nagy a baj, mert a Balkánon nem tkar rend lenni. De azért mégis csak ran kilátás a békére, különösen mióta diklós, a „békecír" fellépatt ős erélyesen flemelte szavát a béke érdekében. Megfenyegette az egymással már már arkaeszemet néző kis balkán államokat, nint a rakoncátlan gyerekeket. Ennek i fellépésnek tagadhatatlanul nagy volt i hatása, úgyhogy a balkáni béke, ha ótrejön, főként az orosz cár közbeiéjósének köszönhető. Megjegyzendő, — logy a csetepatéban Bulgária részén /an az igazság. Bulgária volt a legszimpatikusabb a hadakozó Balkán-államok sözött. Népe olyan sok kiváló jellemvonásnak adta a háború folyamán tanueleit, hogy teljes joggal rászolgált arra i rokonszenvre, mely most is mellé álott a Szerbiával való csetepatéja alkalmával. Szerbia szereplése az egész ügyben nagyon csúnya, ellenszenves volt. íVz a nép rengeteg 3ok rossz tulajdonsága, folytonos hencegése miatt eddig sem örvendett valami nagy szimpátiának, f'negyerek-politikája ellenszenvessé tette az egész világ előtt, — most valósággal undorodik tőle mindenki. Mig a Balkán a béke felé halad, addig a mi szerencsétlen országunk ujabb vehemens harcok előtt áll, mert Tiszának, mint miniszterelnöknek a személye az ellenzék előtt vörös posztó. Pedig abban az emberben meg van a kellő akarat és talentum arra, hogy alkotó munkát végezzen a haza javára. Kitűnt az a csütörtöki bemutatkozás alkalmával a képviselőházban mondott beszédéből is. Tisza dolgozni akar és véletlenség egészen váratlanul elébem hoz va'akit, akivel az ember boldogan osztaná meg a sorsát . . . Nagyon jól értem Guichardnak önhöz való ragaszkodását. Es irigylem a boldogságáért. De már kevésbé értem az ön vonzalmát. Virágárus leány jött arrafelé. Lamiche néhány rózsát vett és udvarias mozdulattal nyújtotta át Delphine nek. — Szegény fiu — mondotta halkan — nagyon meg vagyok lepve, nagyon el vagyok szomorodva . .. Egy hivatalban dolgoznak önök? — Igen, de én százhuszonöt frank kai keresek többet havonkint. — Ah! — felelte Delphine mosolyogva. Guichard mellettük termett, akárcsak a földből bujt volna elő. Bocsánatot kért, hogy olyan soká megvárakoztatta őket. néhány mentegető szót dünnyögött. De rögtön meg is nyugodott, látva elégült arcukat. Menni készültek. — Kedves Lamiche, köszönöm szeretetreméltóságcdat. Viszontlátásra ! .. — Viszontlátásra ... És p3dig itt. Holnap rajtam a sor és reményiem, hogy őnagysága boldoggá tesz azzal, hogy eljön veled. Guichard kérdő pillantást vetett a mellette álló Delphinére. — Nagyon szívesen uram, — felelte Delphine élénken, — nagyon örülök, hogy viszontláthatom önt. Másnap találkoztak mind a hárman 3 pompásan mulattak. Harmadnap is. Egy hót múlva Delphine nem jelent meg a találkán, történetesen Lamiche sem. Mondanunk sem kell, hogy az óvatos elvű Lamiche elütötte Guichard kezéről a nőt. Nagystílű viszonyt kezdett vele, lakást, fogatot tartott neki, aminek az lett a vége, hogy Lamiche 3Íkkasztott a hivatalában. Tekintettel Eeddhetlen múltjára s az enyhítő körülményekre, a biróság csak másfél évi fegyházra itólte. munkára hivja fel az ellenzéket is, a mely eddig csak lármázott, megakadályozta a normális parlamenti tanácskozást, ugy hogy Tisza, mint elnök kénytelen volt az elképzelhető legszigorúbb rendszabályokhoz folyamodni. Tisza csütörtöki bemutatójában értésére adta világosan az ellenzéknek, hogy szeretné, ha részt venne a parlamenti tanácskozásokban ós lehetővé tenné a békés parlamenti munkát. De ha harc kell, attól sem riad vissza. Ez aztán férfias beszéd volt. A beköszöntő beszédben ezenkívül kormányzati programmot is ad Tisza. Ez a programm nagyon tartalmas, számos üdvös reformot igér. Nagy jelentőségűnek tartjuk például a munkásbiztositási törvény reformját. Azt a törvényt egyenesen elhibázott törvénynek mondotta ki Tisza. És ha már Tisza mondja, akkor el lehetünk készülve arra, hogy a törvény reformja rövidesen meg fog történni a munkások és főként a munkáltatók javára. A beszédből az tűnik ki, hogy a kormány a rend állandósítására ós a parlament állandó munkaképességének biztosítására törekszik. A programm kardinális pontja az eddig elfogadott törvények föntartása. A kormány többek között a következő törvényeket akarja megalkotni: A közigazgatás államosítása. A sajtótörvény revíziója. A változott viszonyokra való tekintettel szabályozza a Balkán-államokkal való kereskedelmi és gazdasági viszonyunkat. Nagy súlyt vet továbbá a kormány a nemzetiségi viszonyok rendezésére s erre nézve törvényhozási intézkedéseket tervez. A kormány programja olyan tartalmas, hogy azt az ellenzéknek is támogatni kellene, fentartva magának természetesen a kritika jogát. Az ellenzék higgadt elemeinek kellene a párt fölött átvenni az uralmat ós bevinni az ellenzéket a Házba — dolgozni. Azért a képviselői fizetésért mégiscsak csinálni kellene valamit. Nem gondolja a tisztelt ellenzék? Ha az ország, mint a jó gazda felelősségre vonná, hát bizonyosan nem tudna felelni arra a kérdésre, hogy mit dolgozott a fizetésért? . . . Vallástanítás akadályokkal A csabai róm. kath. káplánok kocaiköltségei. Csabának tudvalevőleg községi iskolái is vannak. Akármilyen hihetetlenül hangozzék is, Csaba néhány évvel ezelőtt kulturális lázba esett ós öt elemi iskolát létesített. Da nem benn a városban, hanem künn a periferián. Az öt tanyai iskola tanítóinak bizony elég nehéz dolguk van. A fizetésük nem valami horribilis 03 ráadásul még nagy messziségbe is kell kijárniok. A fizetésük egy jelentékeny részét kénytelenek elutazni, mert hit mindig gyalog nem járhatnak. A község ezzel nem törődik. Ha panaszkodni hallja őket, csak azt feleli rá, hogy mórt laknak benn a városban, mórt nem laknak kinn ? Hiszen van ott számukra lakás. A községi tanítók helyzetük javulását csak az államosítástól várják. A község erre nézve régen megindította már a mozgalmat, kérvénnyel fordult a kultu3zminiszterhez, azonban mindezideig még nem nyert a kérvény kedvező elintézést. Odafenn még várnak véle ós idelenn is várniok kell a tanítóknak. A községi tanyai iskolákba természetesen felekezetre, vallásra való tekintet nélkül fel kell venniök a tanítóknak a gyermekeket, akiknek vallásoktatásáról az illető felekezet gondoskodik. Igy van ez a fényesi tanyai iskolánál is, amely nem is nagyon messze van Csabától, az úgynevezett Lencsósi-uton, a csaba—gyulai vasútvonal közvetlen közelében. Az iskola, mint fentebb is mondottuk, nincs nagyon messze Csabától, de azért odáig gyalogolni, különösen esős, sáros időben egyáltalában nem kellemes. Már pedig a tanítónak, vagy a vallásoktatónak ki kell mennie, ha csákányos förgeteg esik is. A fényesi iskolába járó róm. kath. gyermekek lelki gondozása a csabai plébániára van bizva, ahonnan egy káplán szokott oda kijárni. A káplánoknak, tudja mindenki, nem valami fényes fizetésük van. Körülbelül annyi, mint az öreg béresnek. És a káplánoknak meg kell tartani az órát, ki kell menniök Fényesre esőben, hóban, zivatarban is. Természetesen nem mennek gyalog, hanem kocsin. Ez eddig rendben volna. Hanem most jön a baj. A kocsira pénz kell ugyebár ? Mert hát még nem olyan nagy urak Magyarországon a káplánok, hogy saját fogatot tarthatnának. A kocsiért fizetni kell ós tetszik tudni, miből fizetik a káplánok a fényesi iskolai utért a 6, mondd hat koronákat? A sajátjukból. Csak nagysokára tériti meg nékik az egyház valamelyik jótékony célt szolgáló alapból. Az is a jótékony cél rovására megy. Ezelőtt még megtette a község azt, hogy egy kocsit mérsékeli árért bocsátott a róm. kath. káplánok rendelkezésére, mikor Fényesre utaztak. A nagylelkűség azonban megszűnt. Most már akár rendes konfertáblin megy a káplán, akár községi kocsin, mindenképen le kell szúrni a 6 koronát. Ilyen adót kell fizetniök Isten fölkent szolgáinak azért, mert a tanyán tanítják a vallást ós jámborságra, becsületes életre intik a vad tanyai gyerekeket. Bizony ez nem jól van, ez igazságtalan adó. A község, amelynek iskolájában tanítanak a róm. kath. káplánok, lehetne már olyan gavallér, hogy fogataiból egyet ingyen bocsásson a rendeikezósükre. Nem is volna az olyan túlságos gavalléria. Sőt, ha vesszük, még kötelessége is lenne a községnek az ilyesmi. Nem gondolja ? Mi igen. Közművelődési élet Szarvason. A „Gr. Bolza Pálné Leányegyesület" diszgy ülése. Szarvas társadalmi életében a Leányegyesület, ez a jelentőségteljes kultúrintézmény, mely ma már minden kétséget kizárólag számottevő tényező, mult vasárnap délután négy órakor az állami polg. leányiskola tantermében tartotta gróf Bolza Pál védnök elnöklete mellett diszgyülését. A közhasznú kulturmunkát végző egyesület, mely annak idején feladatul tűzte ki mindazt, ami a műveltség társadalmi uton való terjesztésének hatalmas lendületet adhat; nyolcadik éve, hogy e szép irányú feladat szolgálatában áll. Szarvas és vidéke előkelő társadalmának érdeme, hogy a kultura fejlődése és a szellemi haladás iránti érzékével, fogékonyságával hathatósan támogatta az egyesületet, annak tevékeny vezetőségét a közművelődésre irányuló nemes munkájában. Nagy csapás érte az egyesületet védnöke : gróf Bolza Pálné halálával, ki a megalakulás napja óta, állandóan annak minden ténykedésében nemes ideálizmussal, lelkesedéssel vett részt; az egyesület jó nevének megalapozásában, közkedveltsügóvó tételében elévülhetetlen érdemeket szerzett: annak mintegy éltető lelke volt. A legteljesebb elismerés illeti azért a Leányegyesület körültekintő vezetőségét, hogy nagy veszteségének enyhikiváló bór- és lithiumos ~ gyógyforrás m* * MlyaikaJtkiiáJ, kfszvényaél, enkertetspéfaél, vfrfcwiyBéi, @itésgtMAtttegztetturvefctartrtftlsálkÜMhatás*. ímwéaámnmtínumjw^ •Mi KHVLTBS ÁCOST tósére, pótlására : az árván maradt védnöki tisztségre az elhunyt nemes grófné férjét, Bolza Pál grófot nyerte meg, ki a jelen évi diszgyülés keretében foglalta el ünnepélyesen védnöki székét. Ez az egyesület életében nagyjelentőségű esemény, valamint az ez alkalomra összeállított remek műsor : vonzották Szarvas és vidéke társadalmát s tették érthetővé azt az óriási érdeklődést, mely a diszgyülés iránt megnyilvánult. A diszgyülés sorrendjének első pontját Bolza Pál gróf védnök megnyitó beszéde képezte. A pillanat ünnepélyességének mélységes hatása alatt hangzottak el a megnyitó-besféd első szavai. Az egyszerű, de jelen alkalommal oly jelentőségteljes aktus lekötötte, némává tette a diszgyülés nagy közönségét. Az ünnepélyes percek alatt, midőn boldogult hitvesének örökségében, a védnök-elnöki székben szólásra nyiltak ajkai: szinte érezhetővé váltak a nemes gróf lelkén átvonuló nsgy érzelmek, mély ós erős indulatok, melyek nyomán néma borongás ülte meg a ieikeket. Az ugy alakilag, mint tartalmilag szép megnyitó beszéd-, melyet egyszerű, de annál bájosabb képekkel és hasonlatokkal szőtt át, nagy hatast keltett. Szűnni nem akaró tetszésnyilvánítással fogadta a közönség. A megnyitó beszédet özv. G a á 1 Istvánná Darabos Jolán zongorajátéka követte. Bergman Godard : Mazurka II. op. 54 cimü darabot adta elő szépen, szabatosan, technikai ügyességgel. Özv. Gaálnó zongorajátékában már más alkalommal is gyönyörködött a Leányegyesület gyűlésének közönsége. Ez alkalommal is teljes elismeréssel szólhatunk játékáról. Majd Pál Ernőné, az orosházi áll. polg. iskola igazgatójának neje foglalt helyet az előadói emelvény asztalkája mellett, hogy a műsor szerint „Magunkról ós leányainkról" cimmel megtartsa felolvasását. Bevezetésében néhány csinosan alkalmazott szokásos kijelentés után rátért felolvasásának tulajdonkópeni tárgyára, melyben igen találóan mutat rá leányaink nevelésénél követett hiányokra. A moderneskedő nevelő — tanitó eljárást — a túlzásokat helyteleníti. A leányoknak intenzivebb tanítását óhajtja ; az arany középutat ajánlja. A gondolatok tömörségével megirt — lendülettel előadott, szépen müánszirozott felolvasást mindvégig figyelemmel hallgatta a közönség és végül zajosan megéljenezte. A felolvasást Lengyel Aranka éneke követte. Szabados Béla „Dal"; Offenbach : „Hoffmann dala" c. darabokat adta elő, dr. Déri Henriknó precíz, simulékony, magas színvonalon álló zongorakisérete mellett. Lengyel Aranka iskolázottságra valló kellemes, szép éneke — melynek hatását az előadás bájossága is fokozta s a találó zongorakisóret pedig teljes érvényre emelte: méltó volt a kitüntető tapsra ós éljenzésre. A közönség óhajtására még egy kedves énekszámmal toldotta meg előadását. A tüntető éljenzés csillapultával H o 1 é c z y Ida lépett az emelvényre, hogy elszavalja Pakots Józsefnek Franz ciklusából: „Ecce Homo", „Az örök harc", „Titkos félelem" cimü költeményeit. Holéczy Ida mély és igaz átérzéssel ós találó színezéssel adta elő e szép költeményeket, melynek közvetlen hatása a legélénkebb tetszésnyilvánítást váltotta ki a közönség körében, Holéczy Idát, mint a családias, meghitt érzelmeknek kedves szavú interpretátorát ismertük meg. A diszgyülés műsorának szintén egyik igen érdekes pontját képezte az a művészi négyes, melyben dr. Dezső Antalné zongorakisérete mellett Kupecz Vilmos és dr. Dezső Antal hegedűvel, Mold Béla flottával vettek részt. A kvartett a klasszikus zene három számát játszotta és játékuk minden tekintetben felüláilott azon a ponton, amit • műkedvelőktől várhatunk. Összhangzatos szép játékuk rendkívüli hatást ért el; közkívánatra még magyar népdalokkal toldották meg az előadást. A közönség frenetikus tapssal adott kifejezést elragadtatásának. A gyűlés remek műsorát gr. Bolza Pál védnök, csinos, átgondolt elnöki záróbeszéde fejezte be, melyet az előkelő közönség, a nemes gróf iránti mély tiszteletének, rokonszenvének ós hálás elismerésének jeléül élénk tetszésnyilvánítással honorált. A legteljesebb méltánylás, sőt dicséret illeti a „gróf Bolza Pálné Leányegyesület" érdemes vezetőségét, ezért a fényes erkölcsi sikert aratott diszgyülés rendezéséért. Csak a közönség szótoszlása után terjedt el azon örvendetes tény hire, hogy a diszgyülés alkalmából, egy magát megnevezni nem akaró, magas társadalmi állású egyén a „gróf Bolza Pálné Leányegyesüiet"