Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-06-12 / 46. szám

Békéscsaba, 1913. XL ík évfolyam. 46-ik szám, Csütörtök, junius 12. BEEESHEBTEI EOZLONT reicfon-szám: 7. Szerkesztőség: i c.enc József-tér, 20. sz. ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak i'li.-.xn. POLITIKAI LAP Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ElfOFIZBTÚSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre ő kor. Negyedévre 8 kor. ElSíizctnl bármikor leheí éunenveden bclfil f». Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő: GUX.7Á8 JÓZSEF. Laptulajdonos: SZ1ESLSZET JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szioi 7 Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova > hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési díj készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlés'- dija 50 fillér. A magyar fürdők reformja. Békéscsaba, junius 11. Benne vagyunk a kánikula kellős közepében. A modern tudomány, mint mindenben, ebben is ujitani kiván s a hőhullámokkal magyarázza a nagy forróságokat, de mi csak megmaradunk a régi jó magyaros kifejezésnél, amikor csurog a verejték homlokunkról, hogy hiába, mégis csak a kánikula okozója ennek a cudar nagy melegnek. S mig rossz kedvüen töröljük le magunkról az izzadságot s sóhajtva gondolunk valamely tengeri fürdő enyhe hullámaira, azalatt önkéntelenül is eszünkbe jut a magyar fürdők elhagyatottsága, csekély látogatottsága. Pedig tévedés azt hinni, hogy a magyarok nem veszik ki a maguk részét a nyári fürdőzésből, nem kell arra gondolni, hogy a nyomorúságos gazdasági viszonyok következtében a magyar előkelőség és középosztály az idén talán itthon ragad ? ! Oh dehogy is. Nézzünk csak körül Európa ismert fürdőhelyein, bizony nagyon is tekintélyes számmal találjuk ott a magyar fürdőzőket, sőt igen sok külföldi helyen a felénél nagyobb számmal képviselik a magyarok a nyári türdőzőket. Nézzünk csak ei Ausztria ismertebb fürdőhelyeire: Karlsbadba, Marienbadba, Pörtschachba, Abbáziába, Oasteinbe és a többi . . . végig valamennyi, csak ugy hemzsegnek a magyaroktól. De még a külföldi fürdőhelyeket is, mint aminő Rimini, Lido stb. szinte felerészben magyar fürdőzők tartják fenn. Itthon pedig a magyar fürdőhelyek, melyek ugy természeti szépség, mint gyógyitóerőben vetélkednek amazokkal, ha csak tul nem szárnyalják, elhagyatottan, szomorúan tekintenek a szegényes idény elébe, jól tudva azt, hogyha csak odavetődő külföldi turisták fel nem fedezik a világnak, a magyaroktól akár Ítéletnapig is viselhetnék a szegénység és elhagyatottság szürke köntösét. Mi az oka ennek a szomorú jelenségnek ?! Miért kerülik épen a magyarok a magyar fürdőhelyeket s miért keresik fel a külföldi fürdőket, noha annak költségei az útiköltséggel még szaporodnak is?! Régi, sokat felhánytorgatott kérdések, melyekre mindenkor ugyanazokkal szoktak felelni. A magyar fürdőközönség azt állítja — s ebben igaza is van, — ! hogy a magyar fürdőhelyek, mig egy: részt nem kínálják azt a modern ké! nyelmet s komfortot, mint a külföldiek, másrészt még drágábbak is akármilyen más viláfürdőnél. A magyar fürdőbérlők és kezelők meg azt állítják, hogy miután kisebb a fürdő látogatottsága, viszont a kiadások nagyok, természetesen sem az árakat le nem szállíthatják, sem olyan beruházásokat nem tehetnek, melyek azután a nyaralók igényeit mindenben kielégítsék. Ha nagyobb lenne a frekvencia, mindjárt olcsóbb árakkal dolgozhatnának s a közönség kényelmét is jobban szolgálhatnák. Ez tehát az az örökös circulus vitiosus, mely körül a magyar fürdők; ügye immár évtizedek óta forog. A közönség olcsóbb árakat s fokozottabb kényelmet kiván s csak akkor jönne nagyobb számmal, viszont a fürdő-j tulajdonosok és bérlők előbb nagyobb látogatottságot szeretnének s akkor szállanának alább az árakkal s igyekeznének a közönség kényelmét jobban kielégíteni. Az egyiknek tehát kellene előbb kezdenie, hogy azután mindkettő kielégítést nyerhessen. De melyik legyen az első ?! Ez az a nagy probléma, mely önmagától megoldásra jutni sohasem fog. Egy harmadik személynek kell beleavatkoznia, hogy ez a kinos s nemzetgazdasági életünkre ! nagyon is fontos kérdés végre megoldáshoz jusson. S ez a harmadik személy nem lehet más, mint maga az állam. Az egyetlen tőkében s tekintélyben egyaránt gazdag fél, mely előbb hozhat áldozatot, hogy azután az áldozatok révén a fürdőket felvirágoztassa s még jól jövedelmező üzletté alakitsa. Az államnak kellene vagy kezelése alá venni a nevesebb s érdemesebb magyar fürdőket, vagy olyan nagyobb segélyben részesíteni, hogy ezzel azután az a fürdőhely kibírja azt a nagy konkurrenciát, mellyel a többi külföldi fürdők véle versenyeznek. Addig, mig a magyar fürdőhelyeket ebben, avagy más formában meg nem reformálják, nem remélhetjük, hogy elhódítsuk a külföldi fürdőktől azokat a magyar fürdőzőket, akik évtizedeken keresztül ott magukat jól érezték és semmi szükségét sem látták annak, hogy drága pénzükön esetleg rossz kiszolgálásban s kényelmetlen lakásban részesüljenek. Az uj kabinet. - Fővárosi levél. — Most már mindenki tudja, hogy Ö felsége Lukács László lemondása után a mestert, gróf Tisza Istvánt bizta meg kabinetalakitassal. Ez a Tisza mégis csak érdekes ember. Már hosszú idő óta ő a vezető alakja a magyar politikai életnek. L

4gió azoknak a száma, akik a szándékait félreértik, szidják, rúgják folyton és ő e viharos tenger hullámai között is s?iklaszilárdan áll, nem ingathatják meg, mert szilárd alapon áll, a fanatikus meggyőződés alapján. És még ráadásul kálvinista is. A kálvinista magyart pedig, ha valaminek a helyességót vaslogikával megállapítja magában, nincs az Úristennek az a hatalma, amely feltevésében meg tudja ingatni. Tisza is tipusa ennek a fajtának. Gerinces, nyakas, hajihatattan. Megjegyezzük itt, hogy politikusnál és diplomatánál nem mindig válik be az ilyen természet. Bismarcknál például bevált és óriási hasznára vált Németországnak. Tisza is bizonyára abban a meggyőződésben óJ, hogy az ő nyakassága csak Magyarország megerősödését jelenti ós épen ezért halad mindig egyenesen, egérutak nélkül, a kitűzött cél felé. Ma még ez az ember valóságos rébusz a legbizalmasabb barátai előtt is és egyáltalában nincsen kizárva, hogy a jövő az ő eljárását igazolni fogja és még leggyülöletesebb ellenségei, vagy mondjuk ellenfelei is bűnbánóan fogják emlegetni a nevét nemsokára. Tisza István, mint már tudva van, szombaton kapott meghatalmazást kabinetalakitásra őfelségétől. Az uj minisztérium most már együtt van. A Lukács-féle kormány tagjai voltak nagyobbrészt valamennyien. Csak S er é n y i Béla gróf földmivelésügyi és J o s i p o v i c h Géza horvát miniszter nem vállalták el a nekik felajánlott tárcát. Az uj minisztérium szerdán délBékésmegyei Közlöny tárcája Irta: Kármár Ferenc. A társaságunkban egy havas téli éjszakán, sok keserű .szó esett amiatt, hogy miért kedvez a gondviselés jobban a butáknak, a gazoknak, mint az okos és tisztességes embereknek. Mi mindnyájan igen jó vélemónynyel vol tunk a magunk szellemi ós erkölcsi erőinkről, tehát mindannyian leverten és haragosan távoztunk. Rosszkedvűen indultam haza. Körülbelül félkettő lehetett éjfél után. Az éjszaka csupa fehérség volt. A fagyott hó csikorgott a lábam alatt és amint a tele hold ezüstös fénye rásütött, csillogva villantak az apró jpg cek. Egv árva lélek sem járt az utcán. A házak sötét, szögletes tömegei feketén mered tek bele az egyforma fehérségbe, csak a templom ablakai úsztak csodálatos fehér világításban. Nem tudom hogy történt, de éreztem hogy vonz ez az világosság. Egy pillanatig megálltam a sarkon és néztem a csöndes templomot, anélkül, hogy eszembe jutott volna kutatni, miért a fény éjjel, mikor néptelen az ur háza és ki se bolygatja csöndes magányát. Egyszerre megérintette valaki a karomat. Egy fehérruhás szomorú lány állott mellettem, izzó szemekkel, leomló fekete hajjal. Hosszú, vékony ujjaival megfogta a karomat és meglehetősen édes, parancsoló hangon szólott rám : -- Jer ! Mintha öntudatom elhagyott volna, valami szédülés formát éreztem. A lány karomat fogta és különös ringó lép tekkel ment oldalam mellett és én ha ladtam vele egyenesen a templom ajtajf felé. Az ajtó anélkül, hogy valaki meg érintette volna, megnyílt. Beléptünk Az egyház hatalmas hajója üres vol A padokban senki. Vakitó fehér vilá gosság sugárzott mindenfelől. Az oltá rok aranycirádái csillogtak, a szü Mária képe mintha elevenen mosc lyogna, a glória szikrát hányt ós e orgonából csodálatosan mély, bug< megkapó hang özönlött felénk. Tön jénszag párolgott vékonyan, könny dén a levegőben. És ragyogott mindf a mennyezete, a falak, sőt oszlopc csúcsíves hajlásai is. Megálltunk egy oszlop mellett. . leány puha, hideg kezével végigsin totta homlokomat. A szemem hirtelen kidagadt ós cs dálatosan megélesedett látásom. A > lágosság egyszerre sok-sok ezernyi v kony, reszkető fehér sugárrá foszla amelyek mind egyenesen fölfelé töikedtek, azután egybefolytak, egybe • vadtak és ragyogó párává váltak oe fön a ködben. A leány egészen közelembe hajt és szilárd, érthető hangon megszóla: — Látsz? — Látok — feleltem súgva, mialt fogaim összekocogtak. — Mit látsz? — Sugarakat. Sok, sok ezernyi fgarat. A leány hangja egyszeriben megebbó vállott, mintha egy kissé rengett volna. Mindenféle imák, kegyes csalc, jámbor hazugok és kótszénü ájtatosldók könyörgései. Szenvedelem, v^y bűn ragad valamennyihez. Majd m;látod mindjárt. Mert a hazug könyrgések már nem jutnak az ő szine é elnémulnak félúton. Köddé és pár.'í lesznek, az Ur zsámolya elé csak tiszta lelkek könyörgése kerül. Nézd ! És a templom egyszerre homályosodni kezdett. A sugarak halaványodtak, foszladoztak, előbb ritkábban, azután egyre sűrűbben. A vakitó világosság egyre szürkült. A templomhajó mintha szélesednék, az oszlopok csúcsba menő ivei közzó bevette magát a homály. Az orgona egyre tompábban, elhalóbban ós szomorúan búgott. Majd vak sötétség borult reánk egészen. Csak egy, egyetlen egy sugár ragyogott a maga szűz fehérségében. Égy vékony, tiszta sugár, mely merész egyenességben tört a magasság felé. A szemem belókáprádzott a nézésbe. Hirtelen, hevesen, a kíváncsiságtól remegve ragadtam meg kísérőm karját ós a sugár felé mutatva, kérdeztem : — Hát ez ki? Hát ez kinek az imája . . . ? Egy pillanatig habozott. Azután megszólalt. — Egy leányé, egy szegény, szerencsétlen leányé. Egy leányé, aki szeretett és akit megcsaltak. — Bünbocsánatórt imádkozott ? — Oh nem. Az ő imája tisztább ós magasztosabb. Csalni bün csak, megctalatni nem. A csalódás csak szerencsétlenség, mely nem szorul bocsánatkérésre. Aki ilyenért imádkozik, fölösleges munkát végez, mert őt nem sújtja a jövő élet veszedelme. Ellene nincs harag az égben . . . Izgatottan sürgettem : — De hát miért imádkozik? — Hallgass meg nyugodtan és elmondom. A leány fiatal volt, szép, sze- | relmes és hivő. A férfi okos, hideg, ; szépszavu és üres szivü. Eléje került a j leány ós ő keresztül gázolt rajta. És i ahogy meggyalázta, hát otthagyta. A j tönkretett leány sírva várta sokáig a csábitót, mig arcáról lemosták ifjúsága rózsáit a könnyek. A férfi járt uj kaland, uj szerelem után. Azután megházasodott szerelem nélkül, érdekből. A leány, akit elvett gazdag volt és szép, nagyon szép. De hiába volt a pap imája, áldás nem volt a frigyen. Mintha láthatatlan árny ült volna közéjük, a lelkük kereste bár, de nem talált egymásra. Fáztak egymás mellett mind a ketten, hideg volt a fény, mely körülvette őket. Lassankint azután az asszony szive egészen elfordult az urától és amint a feleség szive eltávolodott tőle, ugy lobbant fel a férfi szivében a szenvedély. Érezte, szenvedte a féltékenység minden kinját. Futni szeretett volna maga-magától ós majd összeroskadt a gyötrő szenvedés kinjai alatt. És akkor eszébe jutott az, akinek ő ugyanezt a sorsot adta végzetül. Ugy érezte, ez az átok fojtogatja őt és ha bocsánatot nyer tőle, felette is megszűnik az Isten haragja. Először visszariadt e gondolattól, később azonban görcsösen kapaszkodott beléje. És elment a leányhoz, sápadtan, megtörve, megfogyatkozva. És leborult előtte és könnyel áztatta aszott kezét. Igy könyörgött bocsánatért. Ez pedig végighallgatta, amit a vezeklő ember mondott és azt felelte rá: — Tőlem ne kérjen bocsánatot. Ha vádoltam volna, ha gyűlölném, sohase szerettem volna igazán. Hanem imádkozni fogok, hogy értsék meg egymást. Imádkozni fogok boldogságáért. És imádkozott érte szivből, igazán... * A hideg megborzongatott. Álltam a kísérteties, hideg fehér éjszakában. Es a torkomat összeszorította az a tudat, hogy a gazoknak több a szerencséje, mert a jók imádkoznak értük.