Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-06-01 / 43. szám

Békéscsaba 1913. május 11. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 1 akartak létesíteni ós azok, akik előnyösebbnek tartották a Mezőtúrról való áramszolgáltatást. A küzdelemből az utóbbiak kerültek ki győztesen néhány szavazattal. Az önál ó villanytelepesek azonban, élükön dr. Glasner Adolffal, nem nyugodtak m°i< a határozalban, hanem megfelebbozték a meeycbizottsághoz. Da oda sikertelenül folyamodtak. mert a megyebizottság a képviselőtestület határozatát hagyta jóvá. Békés képviselőtestülete tudvalevő leg elhatározta a békési százados „Dübögő" csárda lebontását ós helyébe egy bérpalota építését. Már az építkezés is vállalatba van adva Okos György csabai építési vállalkozónak, aki legolcsóbb volt az ajánlattevők között. Néhány békési patriótának ez nem tetszik és felebbezóst nyújtottak be ellene a megyebizottsághoz. Azonbsn ez a felebbezés se járt sikerrel mert a megyebizottság az állandó választmány javaslata alapján elutasította. B o h u s M. Györgyöt Csaba képviselőtestülete az Alföldi E ső Gazdasápi Vasút egyik megüresedett igazgatótagsági heiyóre választotta. A választás ellen dr. Hollaader Lipót felebbezést nyújtott be azzal az indokolásai, hogy a választás nem volt helyes, nem is volt rá szükség, mert az A. E. G. V.-nál egy igazgatótagsági hely sem üresedett meg. A megyebizottság az állandó választmány javaslata alapján visszaadta az egész ügyet a képviselőtestületnek annak a megállapítása céljából, hogy a tagsági hely tényleg megüresedett-e, vagy sem ? A csabai képviselőtestületnek a postapalota telkének átengedésére vonatkozó határozatát jóváhagyta a törvényhatósági bizottság. A sok tárgy miatt a megyegyülés csak az esti órákban nyert befejezést. A békésmegyei póttartalékosok segítése. Három járás 25.000 koronát kap. Mennyi jut ez egyes községeknek. A balkáni veszedelem — mindenki tudja — nagyon sok munkás kezet elvont foglalkozása köréből ós vitt katonának, mégpedig nagyon is huzamosabb időre. Rengeteg kár, veszteség lett ennek a következménye. A földmivelő osztály még nem veszített sokat, mert késő ősszel, télen ós kora tavasszal kellett katonáskodni, de nagyon sokét veszítettek az iparosok és a kereskedők. Meg se lehet számolni jóformán, hogy hány iparos és kereskedő ment tönkre az országban. Mert ha az ipari és kereskedelmi üzletnél a gazda szeme, keze ós esze nincsen ott, az egyértelmű a végveszedelemmel. Da különösen nagy csapást jelentettek a zavaros balkáni viszonyok a szegény családokra nézve. Képzeljük e', hogy mit csinálhatott egy teljesen vagyontalan, sok gyermekes család az apa, a férj, a kenyérkereső nélkül, akinek hónapokon át katonáskodnia kellett, akinek bárhogy sajogoit a szive, "nem tehetett semmit erő3 karjával nyomorgó, éhező családjáért. Szomorú, kétségbeesett levelek repültek a kaszárnyák felé és onnan vissza. Az egyik levélben az volt irva, hogy éhezünk, fázunk, beteg a gyerek, kifogyott a pénz, nem kapunk hitelbp, a másik könnyáztatott levél elkeseredve is vigasztalt, biztatta a nyomorgókat, hogy reméljenek, üt nemsokára a szabadulás órája. Az a várva-várt óra azonban mindig késett és a nyomorúság nőttön-nőtt. A kaszárnyákban gyakoriak lettek az öngyilkosságok, a szenvedők százezreinek jajjgatása egyre erősebbó vált. A közvélemény egyre hangosabban kezdte követelni, hogy az államhatalom, mely a munkáskezeket, a családfenntartókat visszatartja, segítsen a nyomorgó családokon. A követelésnek meg is lett az az eredménye, hogy a hadügyi kormány elhatározta a benntartott tartalékosok ós póttartalékosok családtagjainak segítését. Ennek a kivitele azonban nagy ós nehéz munka volt. A hadügyi kormány mindenekelőtt utasította a közigazgatási hatóságokat, hogy gondoskodjanak a szűkölködő családok lelkiismeretes öszszeirásáról. Mikor ezzel elkészültek az egész országban, a hatalmas massza a ' honvédelmi minisztérium rt-videálása 1 alá került, ami megint rengeteg időt vett igénybe. Úgyhogy, dacára a sürgős és a legintenzívebb munkának, a segélyek kiosztására csak most, a napokban ' kerülhetett a sor, | A segélyösszegek bizony neoi va- J lami nagyok. A családok anyagi helyzete és a családtagok száma szerint 40 és 70 korona között váltakoznak. Bókó8megyében még csak a Gyula városi, továbbá a gyulai, szarvasi és szeghalmi járások póttartalékosainak a j segélyeit utalványozták ki. A pénzügyigazgatóságnak a vármegyéhez intézett 1 átirata szerint Gyula városra ós a három jarásra összesen 25000 korona esik. Ez összegből kapnak : Gyula 5150 koronát, Gyulavári 1210 koronát, Kétegyháza 1560 koronát, Doboz 2420 koronát, Öc3öd 2200 koronát, Szentandrás 1520 koronát, Szarvas 7350 koronát, Kondoros 1060 koronát, F.-Gyarmat 870 koronát, Bucsatelep 810 koronát, Vésztő 1990 koronát, K.-Ladány 2320 koronát, Szeghalom 1690 koronát, A csabai, békési, gyomai és orosházi járások részére még nem történt meg a kiutalványozás. Tekintettel arra, hogy e járásokban népes, nagy községek vannak, a kiutalványozandó összeg nagysága eléri a 35—40,000 koronát. A békósmegyei póttartalékosok tehát körülbelül 60,000 koronát fognak kapni. Hol van ez az összeg a veszteséghez ? .. . Az elszakadni akaró gerendásiak. Ezer koronájuk bánja már a heooet. Egy kis leleplezés. Mult vasárnapi számunkban bőven foglalkoztunk az elégedetlen gerendásiak legújabb elszakadási törekvésével. Mivel a Csorváshoz való csatlakozás nem sikerült, megakadályozta a belügyminiszter : a jeles férfiak most önálló községgé szeretnének alakulni. Azt hiszik, jámbor hittel, hogy ha az a pusztaság önálló községgé alakul, valósággal menyország lesz ott az élet, a mesebeli E'doráró ahhoz képest semmise volt. No mert akkor az elégedetlenkedők kapnának nagy méltóságokat. 'Birók, törvénybirók, esküdtek stb. lennének, mig igy, mint egyszerű gazdák, elvesznek a szürkeségben. Szentül meg vannak győződve arról is, hogy kevesebb adót kell fizetniök mint most, aztán lesz önálló orvosuk, nem szorulnak rá Csabára. Ez utóbbi hitbő!, hogy kiábránduljanak, előttük áll, közel van hozzájuk a példa: Szentetornya. Az is pusztai község ós egyáltalában nem tud orvost kapni, úgyhogy Orosházáról kell kijárni egy magánorvosnak hetenkint egyszer. Egyszóval Szentetornya orvosi ellátása éppen olyan, mint Gerendásé, pedig hát az már község. Mu'.t vasárnapi cikkünk megjelenése óta utána néztünk a dolognak, hogy tulajdonkópen kik mozgatják ezt a legutóbbi elszakadási és önállósitási törekvést ? És érdekes dolgokat tudtunk meg. Azt körülbelül minden csabai sejthette ós jól is sejtette, hogy az elszaj kadási mozgalom élén az örökké elé' gedetlen Kovács András volt albiró áll, aki valósággal ádáz gyűlölője CsaI bának, mióta az ellene lefolytatott fegyelmi eljárás folyományakép tetemes pénzbírságra Ítélték, ós azt le kellett neki drukkolni. Kovács ós az ő szavára esküvő társai nagy naivul azt a ravasz tervet eszelték ki, hogy majd adnak ők Csabának titokban, úgyhogy nem is sejti, | csak egyszer arra ébred fel, hogy Gei rendás már nem hozzá tartozik. A kis I ravaszok azt gondolták, hogy ha a község és a vármegye megkerülésével egyenesen a belügyminiszterhez fordulnak, az feltótlenül jóvá fogja hagyni az önálló községgé való alakulást. Igen, de maguktól nem tudták kellőképen körü'cirkalmozni a kérvényt, kellett nekik valami fiskális-féle ember. Nem merték az ügyet békósmegyei, vagy pláne csabai fiskálisra bizni, mert féltek, hogy nyilvánosságra kerül a dolog és akkor vége lesz a világnak. Átzónáztak tehát Aradra, ahol az ottani szociáldemokrata párt ügyészét, dr. Vadász Armandot fogadták meg. Dr. Vadász, miután ékes beszédben biztosította a gerendásiakat, hogy mint szocialista, rokonszenvez az ő kisgazdapárti mozgalmukkal, kijelentette, hogy az elszakadási törekvésükben is készséggel áll rendelkezésükre. Mivel azonban a Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen, kikötött egy kis honoráriumot, amely nagyon is szép summa volt, de beléjük beszélte, hogy az kevés s csak nekik csinálja meg annyiért. Jól van — mondották a gerendási atyafiak és megtörtónt az egyezség. Dr. Vadász elkészítette a kis memorandumot és felküldötte a belügyminiszterhez. Azt mondotta Kovácsóknak, hogy arra a memorandumra feltótlenül meg fogja engedni a belügyminiszter az átalakulást. Ez azonban, mint mult számunkban megirluk, nem törtónt meg, mert a miniszter először leküldötte az iratokat véleményezés végett a vármegyéhez, az pedig a községhez tette át. Tehát csak oda került a memorandum, azokhoz a fórumokhoz, amelyeket a gerendásiak, a kis ravaszok, el akartak kerülni. Dr. Vadász még idejekorán értesült arról, hogy a memorandum milyen elintézést nyert a belügyminisztériumban. Gondolta, hogy jó lesz biztosítania magának a honoráriumot. Megjelent tehát Gerendáson Kovács Andrásnál, aki öszszehivta az elégedetlen Petur bánokat. Azok előtt aztán kifejtette dr. Vadász, hogy a kis kincsre nagy szüksége volna. — Fizetünk, már hogyne fizetnénk ? — mondották gavallérosan a gerendásiak és kifizettek a fiskálisnak 1000 koronát mindenféle költségek fejében. Dr. Vadász ekkor megdörzsölte a kezét ós mint aki jól végezte a dolgát, mosolyogva eltávozott. A Petur bánok pedig bánatosan kotorásztak az üres zsebekben. Ujabban a gerendásiak ügyvédjéről ós az aradi szociálista párt ügyészéről nem valami épületes dolgokat hoztak nyilvánosságra az aradi ós fővárosi lapok. Rábizonyult ugyanis, hogy egy Weitzer-gyári munkásnál, aki ott munkaképtelenné vált ós akit a törvényszók előtt kártérítési pőrében ő képviselt, ekötötte élethossziglan a munkás által kapott 2400 korona évjáradóknak a felét, 1200 koronát. Ez ugyan alapos ügyvédi honorárium. De mégis kissé nagyon is furcsa és csúnya, hogy épen a szociáldemokrata párt ügyésze bánik el igy egy szegény szerencsétlen munkással, akinek érdekeit néki vagy teljesen ingyen, vagy pedig a legminimálisabb honoráriumért kellett volna képviselnie. És két éven át könyörtelenül fel is vette már a szegény munkás óvjáradókának a felét, mikor a dolog nyilvánosságra került, kinos, botrányos szenzációvá dagadt és a szociáldemok- : rata párt központi vezetősége megindi- ! totta ellene az eljárást. A gerendásiak tehát, mint ebből is látszik, elég drága fiskálist választottak. 1 No, dehát maguk keresték maguknak... j Egy üdvös közigazgatási reformról. Legyenek „panasznapok" Békésmegyében is. . Ha valahol, ugy a közigazgatásban van szükség a közönséggel való minél gyakoribb szóbeli érintkezésre. Különösen a szolgabirák és az árvaszéki elnö kök menthetik fel magukat, ós a fölöttes hatóságokat rengeteg sok Írásbeli munkától, ha keresik az alkalmat a panaszosokkal való élőszóbeli tárgyalásra. Békésmegye már némi részben közeledett ehhez az ideához akkor, mikor a vármegyei árvaszéki elnök számára 1100 korona utiátalányt szavazott meg azzal, hogy szükség esetén a helyszínére, a községekbe kiszálljon. Az ilyen intézkedések nagyon üdvösök, mert különösen a közigazgatásra áll az a régi bibliai mondás, hogy „a betű öl". Ujabb időben a közigazgatás ellen felhozott panaszok egyik legfigyelemreméltóbbja az, hogy hiányzik belőle a közvetlenség ós a gyorsaság. Mert hiszen az még valamennyire érthető, hogy a minisztériumokban lassú az ügyek elintézése ós hogy a minisztériumoknak nincs meg a felekkel való kontaktusa, de nem abszurdum számba megy például az, hogy ha a járás valamely lakosa a főszolgabírói hivataltól kér valamit, írásos kérvényt legyen kénytelen benyújtani, mert élőszóval előadott kórelemre, panaszra a leggyakrabban rá sem hederitenek, s „adja be Írásban", ezzel utasítják el a felet. Az írásban benyuj'ott kérelem, panasz, persze hiányos, pótlásra szoru', miért is a községi elöljáróság utján a hiányok pótlására kell a felet felszólítani, de mivelhogy az ügy még ez által sem válik kellő módon világossá, a fél kihallgatása lesz szükséges, ami által épp oda kerül a dolog, ahol az „adja be írásban" alkalmával volt, S ha ez igy áll a járási igazgatásra nézve, kétszeresen, háromszorosan áll a magyar adminisztrációra. Tagadhatatlan viszont, hogy utóbbi időkben némi javulás mutatkozik közigazgatásunk javára a közvetlenség terén. Csak a kihágási bíráskodás, valamint az építésrendészeti eljárás szóbeliségére kell itt utalnunk, de egyéb téren is tapasztalható haladás. Majdnem minden vármegye emelte már, vagy legközelebb emeli a főszolgabirák utiátalányát azzal a céllal, hogy élettel teljesebb érintkezést tarthasson járása 1 községeivel, megismerkedhessék speciális helyi viszonyaikkal s amit lehet, nyomban a helyszínén intézhessen el. Az árvaszókek is mind intenzivebben érzik eljárásukban a szóbeliség, a felekkel való közvetlen érintkezés hiányának nyomasztó érzetét. Mert hiszen nagyon sok, az ügy lényegébe vágó részlet ismeretétől esik el a határozatot kimondó hatóság azáltal, hogy az ügy anyagának összegyűjtését a községi elöljáróságokra kénytelen bizni s maga C3ak annyit láthat a dologból, amennyit a munkával agyonhalmozott jegyző figyelme el nem került. A szemmelláthatólag összevissza hazudozó fél vallomása mint gördülékenyen fogalmazott, kerek jegyzőkönyv jut eléje, mert hiszen a jegyző nem a maga impresszióit foglalja a jegyzőkönyvbe, hanem azokat a kijelentéseket, amiket a fél a kérdésekre tesz. Legújabban az árvaszéki elnökök mozgolódnak, hogy szegényes egypárszáz koronás utiátalányuk megfelelően fölemeltessók, mert csak ugy járhatnak ki minél gyakrabban a községekbe a felekkel személyesen tárgyalni ós az eléjük kerülő ügyeket ilyformán személyes ismeretek, tapasztalatok alapján elintézni. De van a legujabbi időben két másik érdekes kezdeményezés is a teljes közvetlenség és szóbeliség felé vezető irányban Az egyik kezdeményezés Fejérvármegye főszolgabiráinak ama szokása, hogy bizonyos időnkint, egyik kéthetenkint, másik havonkint egyszer, előre közhírré tett napon, járási számvevőjükkel kiszállnak községeikbe közigazgatási panasznapot tartani. Ilyenkor aztán a község lakossága bármiféle közigazgatási ügyben panaszt tehet s amennyiben akadálya nincsen, nyomban élőszóval megkaphatja panasza elintézését. Aki sokkalja az adóját, megkaphatja a járási számvevő felvilágosítását, aki a kivetési lajstromokban, adófőkönyvben nyomban utánanéz az ügy mibenlétének. Akinek az elöljáróság valamely tagja vagy intézkedése ellen van E

anaszolni valója, szemtől-szembe mondatja el panaszát a főszolgabíró előtt és kaphat elégtételt. Amint a fejórmegyei főszolgabirák mondják, eleintén nagyon spkan voltak az ilyen panasznapokon, mert a sok régi elégedetlenség mind nyilatkozni akart, de később mind kevesebb lett a panaszos, ma már alig akad egy-kettő a kéthetenkint, havonkint tartott panasznapokon. A másik kezdeményezésért Héderváry Lajost, Hont vármegye árvaszókének elnökét illeti meg a dicséret, aki évenkint egyszer lehetőleg a vármegye minden községébe kiszáll árvaszéki panasznapot tartani s azt mondja, hogy nem ritka hely, ahonnan 30—40 írásba foglalt panaszt visz a központba elintézés céljából. Csak örvendetes jelenségek ezek, amelyeken át nézve egyre közeledni látjuk azt az időt, amikor a magyar közigazgatás igazán gyors, közvetlen és modern lesz.