Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-05-25 / 41. szám

Első sorban is ki keli jelentenem, hogy a pünkösdi mérkőzésről a „Békésme­gyei Közlönyében megjelent sport re­ferádát én irtam s azt teljes egészében, bár ön igaztalan kritikának minősiti, fenntartom. Én a kérdéses cikket a Csabáról átrándult néíők és játékosok tapjsztalatai és elbeszélései nyomán, a kiKnek szavahihetőségéhez kétség sem fér, irtam meg, mint a Közlöny rovat­vezetője, amelyhez a „Csabai Atlétikai K!ub"-nak semmi köze nem lévén, azt ebben a dologban aposztrofálni nem le­het és senkinek joga ninc-'. Igen apre­henziv hangon irt dmc futtatásának te­norját azonban nagyon rosszul válasz­totta meg alelnök ur, amikor cikkében rátér a személyeskedésre. A sportról irt igen kedves stilus gyakorlatát még akceptálnám, de a mécsről irt „igazta­lanság" vádj át, egyébb oktatásait és sze­mélyemre vonatkozó megjegyzéseit h^ tározottan viaszaute.siíom. Éa egy egye­sület csapatának, nyilvános működését bíráltam meg, az igazságnak teljesen megfelelően, amihez bárkinek is joga van s amit én a jövőben is meg fogok tenni, Ami végül a „jóakarat" és „hoz­záértést" illeti, igen tisztelt alelnök ur, elég ha kettőnk mult és jelenbeli sport működését összehasonlítjuk, hogy a közvélemény helyes ítéletet alkothasson magának s engedje meg, de az ön sport­működésének, hozzáértésének s isme­reteinek még ez idő szerint bölcső ko­rát élő sapientiájából a magam ismere­teit gyarapítani éppenséggel nem óhaj­tom, no de a „betűvetést" sem. Különben béke velünk, maradok illő tisztelettel: Békéscsaba, 1913. május 24. Áchim Károly. A Rudolf főgimnázium és áll. polgári iskola válogatott csapatai 16 án, pénte­ken délután mérkőztek először egy mással. A jelenlévő sporí-em bereknek egy minden tekintetben élvezetes fair játékban volt alkalmuk gyönyörködni, ahol a durvaságnak a legkisebb nyoma sem volt található s a diákok megmu­tatták, hogy sz ideális footbail játéknak milyennek kell lennie. A szép fejlett összjátékot s meglepő labda-technikát mutató főgimnáziumi csapatnak igen erős munkája volt a jól fejlődő, bár fizikailag kissé gyengébb polgáristák­kal szemben, akiket 3 : 1 arányban vert meg. Mint értesülünk, a főgimnázium Tornaköre helyi érdekű iskolai bajnok­ságot irt ki, melyben a főgimnázium felső négy osztályának egy-egy csa­pata vesz részt körmérkőzésben való pontozással s amely az utolsó játék­délutánok keretében fog lefolyni. A mérkőzések beosztását a Torna­kör vezetősége a következőleg állapí­totta meg: Május 28 án az Y. és VI. oszt., a VII. ós VIII. osztály; május 31-ón az V. és VII. oszt, a VI. és VIII. osztály; junius 4-én az V. és VIII. oszt., a VI. ós VII. osztály csapatai mórkőznek. Mai mérkőzés. Ma délután 4 órakor a OsAK I. csapata a „Hódmezővásár­SEi Din Z-POR Enyhe, oldó háziszer mindazoknak, kik emésztés zavarokban és az ülő életmód egyéb következ ményeiben szenvednek. Egy ereiati doboz ára 2 korona. Vidéki gyógyszertárakban kérjük M9LL készítménye JáÖLL'S Frarubranntwsin 5317 Tarkaságok. Útirány. A fiatal házasok nászutja Olaszor­szágba vitt. Velencében jártak, onnan Rómába mentek. Rómában egy isme­rősükkel találkoztak, épp abban a pilla­natban, mikor utjukat tovább akarták folytatni Nápoly felé. — Bon viaggio — mondotta az is­merős. Csak rajta, dél felé! Menél dé­lebbre megy az ember, annál forróbb a szerelem. A fiatal menyecske erre titokban és gyengéden oldalbalöki az urát: — Mondd drágám, — súgja oda n o­solyogva, -- nem válthatnál mindjárt jegyet a Fokföldig. Az igazi ok. A monarchia nem üzent háborút Montenegrónak s ez a nevezetes tény különösen a gyermekvilágban keltett kinos feltűnést. Siáz kérdéssel ostromol­ták a szülőket s egyáltalában nem örül­tek a békés kienges 7>telődósnek. A kép­zeletük telve volt harci hirek várható izgalmával és csalódottan érdeklődtek, hogy mi az oka a háború elmaradásá­nak. Száz, meg száz családban hangzott fel gyermekajüról a kérdés : — Apuskám, miért nem lesz háború Magyarország és Nikita király között ? Ismerünk egy apát, aki erre a kér­désre igy válaszolt: — Azért fiacskám, mert valószínű­leg nem találták meg Montenegrót. A japánok gyakorlati érzéke azonnal felismerte az uj "99 » nrrtPnjyi'igummisarok „OLnoUiH számos előnyeit! Feli-ét-lenül: Aki minaennap következetesen hasz­nálja az Odolt, az mai ismereteink szerint az elképzelhető legjobb száj - és fogápolást gyakorolja. Ára: nagy üveg Z— k, kis üveg 1.20 k. SPORT Jíinkó János urnák, a „Mezöberónyi Atlétikai Club" alelnökének Engedje meg igen íis?telt alelnök ur, hogy a „Bókésmegyei Függetlenség" f. évi május hó 16 i számában megje­lent cikkére, nagy elfoglaltságom miatt kissé megkésve, par szóval reflektáljak. Fog-Króm Japán levélhordó Ferdére taposás, kisiklás, fáradtság, az ide gek rázkódtatása kizárva 1 > Bersonmiivek Budapest, VII. oo BÉKÉSttEGYEl KÖZLÖNY Békéscsaba 1913 május 25 — Csabai tánctanító a táncakadémián. iz ismert csabai tánctanító, G a v e n d a Jéla jelenleg Budapesten tartózkodik és i táncakadómián a magasabb táncmü­rószettel foglalkozik. Az ambiciózus nester tehát ugy felnőst-, mint gyer­mektanitványait uj dolgokra fogja ok­tatni hazaérkezése után. — Boros-Brinduszt letartóztatták. A közelmúlt zivataros napjaiból Csabán is nagyon jól ismerik Boros-Brindusz Mihályt, a hires néptribunt. Zsinóros dolmányban, rámás csizmában és Kos­suth szakállal garázdálkodott esztendők óta Budapesten és a vidéken. Népvezér volt, milliók nevében szónokolt, a hi­székeny parasztoktól gyűjtött pártadót. Korteskedett szóltében-hosszában, mig végre rendőrkézre került. Kauciót sik­kasztott. Volt ugyanis egy kis heti apja : a „Föld népft". Ehhez szerződtetett szolgákat, pénzbeszedőket, persze min­denkitől óvadékot szedett. A pénzt sa­ját céljaira fordította. A néptribun ur­nák ugyanis költséges psssziói voltak. Nők bolondja Boros-Brindusz Mihály, aki szívesen hozott erején felül áldo­zatot, ha arról volt szó, hogy szive hölgyét csak pénzzel lehet meghódítani. Több ezer koronájuk után sírnak most a becsapott emberek és az egykori nópvezór a rendőrség cellájában elmél­kedik az élet gyönyöreiről. — Műkedvelői előadás Tótkomlóson. Az orosházi kereskedők és kereskedőifjak egyletének műkedvelői, junius 1-ÓP, Tótkomlóson, a „Komló"-Sáálloda nagy­termében kabaréval egybekötött színi­előadást tartanak Sümeghy Kálmán áll. tanító, az egylet ügyvezető-titkárának rendezése mellett. A kitűnő vezetés alatt álló lelkes műkedvelők Murai Ká­roly „Huszárszerelem" kedves vígjáté­kát fogják előadni, amelyet Orosházán oly kiváló siker mellett adtak elő. Hogy a tótkomlósiaknak igen kellemes és élvezetes szórakozásban lesz részük, arra a kipróbált műkedvelők pompás színjátszása biztositókul szolgál. — A budapesti Állatkertnek hat ele­fántja van. Sehol más állatkertben ennyi nagy állatot együtt látni nem lehet. Ezek közül az egyik a hírhedt óriás, a „Sziám", amely időnkint dühöngeni szokott; a „K u b a" az általánosan ked­velt lovagló elefánt, amelynnk hátán körsétára lehet indulni az Állatkertben ; a harmadik nagy elefánt a „B ó b i" szintén szelíd és cirkuszmutatványokkal mulattatja a néző közönséget; a félig kinőtt, most 7 éves „T r a j á n" szintén lovaglásra van betanítva; ez azonban csak gyerekeket hord körül a nyergén. Az ötödik, a hat éves „Fátum a" még iskolába jár, kicsit nehezen tanul és nem szereti, ha a nyerget a hátára te­szik. Legérdekesebb a három éves „N e 11 i". Ezt az Állatkert ajándékba kapta, mert beteg volt; reuma kínozta, állni se tudott a lábán, dagadt volt minden térde csuklója. Az elmúlt télen hideg istállóban tartotta régi tulajdo­nosa a cirkuszban ós csuzt kapott. Az Állatkert igazgatója rendszeres gyógy­kezelést rendelt neki. A fővárosi Artézi ­fürdőből naponta vizet hozatott és fürösztette, Jenes-féle flujddal dörzsöl tette, azután bepólyáztatta, hogy izzad­jon. Nehéz sor volt ez a kura, sokszor trombitálva panaszkodott és szomor­kodott is érte a szegény tehetetlen kis elefánt Azonban használt a gyógyítás. Két hót múlva már N e 11 i kisasszony vígan ugrált és szaladgált. Most már maga kéri korán reggel a langyos für j dőt és alig akar kijönni a vízből. Ez a \ kis elefánt, ha teljesen felépült, könyv- j táros lesz az állatkertben. Kis szekeret ! fog körül húzni a délelőtti órákban az j Állatkertben és ezen szép könyvek lesz- I nek, amiket kölcsön vehet mindenki, aki ott olvasni akar. Ez a mozgó könyv­tár természetesen kellő ellenőrzés alatt fog állni, nehogy valami buzgó olvasó elemelheesen egy pár könyvet az Állat­kertből... — Öngyilkos kisbéres Boszák Pal tótkomlósi legény, ki Lehóczki Pál tót­komlós! gazdánál volt kisbéres, még mindössze 18 éves volt; de ugyláíszik a kisbéres már ennek a 18 esztendőnek is megunta a savát-borsát, mert fel­kötötte magát. Utóbbi időben a gyerek­ember többször hangoztatta, hogy meg­unta életét. Nem vették komolyan. Azt is megvallotta a faggatásokra, hogy egy leány miatt. No, ugyan érdemes. Goaib- ! ház . . . ! DJ a gyereket hiába vigasz- : talták. Másnap délbe bement az istállóba s felkötötte magat. Mire rátaláltak, már nem volt benne élet. — Jótékonycólu iskolai előadás. A meze berónyi áll. polgári fiu- és leány­iskola tantestülete a fiu- és leány­növendékek, valamint az iskola volt leánynövendékeinek közreműködésével i a „Polgári Iskolai Tanárok Háza" javára , fényesen sikerült ifjúsági előadást ren- j dezett a következő műsorral: 1. Virág­álom, (énekes tündérjáték). 2. Monológ. 3. Melodráma. 4. Bordal a Bánk-Bán­ból (hat kezes zong.). 5. Irénke születés­napja, (egy felvonásos vígjáték). 6. H ij­nal, (vegyeskar). — A mezöberónyi kö­zönség fényes tanújelét adta annak, hogy melegen érdeklődik az iskolai ügyek iránt. Zsúfolásig telt teremben élvezettel hallgatta végig a két órai időt igénylő, helyesen összeállított mű­sort. Az előadáson felülfizettek; Bárdy Ernő 5 K, Kuiláoder Antal 4 K, Sinka László (Nagyvárad) 4 K, Majerik La­josné, Balog Sándor, Wallner Jínos 2—2 K, Forschner Béla, Pollák Jakab, Weiner Z-igmond, Tóth László, Szabó Imre, dr. Hegedűs Béla, dr. B 9ré n.yi Káro'y, Saskó Sámuel, Udvardy Károly, N. N.' l-l K, Hubert Károly P40 K. A nemes szivü felülfizetőknek ehelyen is hálás köszönetet mond a Polg. Isk. Tan. Háza nevében a mezöberónyi áll, j polgári iskola tantestülete. í Menyasszonyi-selyem SH ! rankó, már vámmentesen házhoz szállítva. Gazdag minta­: választék azonnal. SBlyemflyáros Hennebero, Zürich Dalestély Szeghalmon. A hírneves debreceni kántus. A művészi hajlam s a művészetek iránti érdeklődés kétségtelen tanújele az ideálisabb gondolkozásnak s a ma­gasabb rendű kulturának. Bő alkalma nyilt Szeghalom s a környék intelligens közönségnek e vágyát kielógiteií a f. hó 18-án a debreceni főiskolai magyar irodalmi önképző társu'at ós főiskolai énekkar közreműködésével a községi szálloda termeiben rendezett dalestó lyen, ahol is páratlan s örökre emléke­zetes műélvezetben volt része a meg­jelenteknek. Szeghalom község közön­séga mindenkor hires volt vendégsze­retetéről, áldozatkészségéről ós érdek­lődéséről, amit e nagysikerű ünrn pély alkalmából is fényesen igazolt. Haszon két fogat várta az országos hirii és sok százados dicsőséggel ékeskedő főisko­lai énekkar 45 tagjának megérkeztét s gyöngyörü időben vezette a lelkes rendezőség a kedves nótás fiukat szál­lásadóik karjaiba, ahol magyaros ven­dégszeretettel találkoztak. A magas nivón álló páratlanul klasz­szikus műsor az énekkar nagystílű nyi­tányával kezdődött s a magyar refor­mátus egyház 38 leendő pásztorának ajakáról csendült meg a dal a „Terem­tőhöz." Majd lelkészünk Csánky Ben­jámin mondott magasröptű megnyitó beszédet s ezt követőleg szép kidolgo­zású vonós négyest hallottunk. Utána Németh Károly segédlelkész szavalt ! nagy tehetséggel és kiváló színezéssel. A protestáns zene egyik remekét, a Titanic utasainak utolsó fohászát hal­lottuk ezután az országos nevű zenész, Mácsai Sándor tanár, az énekkar kar­mestere átdolgozásában ós vezetése mellett : „Te hozzád közelebb." E pá­ratlan genialitással megalkotott remek­mű nemcsak megalkotásában, de elő­adásában is egyik gyönge volt az es­tólynek. Hörömpő Dezső mondott ezu­tán szavalatot s viharos taps Kisérte előadását. Majd finn dalokat énekelt az énekkar s művészi tökéletességgel hí­ven adta vissza északi rokonainak bo­rongó szentimentalizmusát, majd bájo­san csillogó apró hangu'atképeit. Ezt követőleg Bányai Lajos, a jeles tolláról ismert fői kol&i senior olva ott fel friss szellemben sziporkázó kedves diákhis tóriákat s óriási hat'st ért (1 az ónak­kettős vonósötös kísérettel. A záróbe­szédet Kolozsvári Kiss László mondta az Írod. önk. társ. elnöke. Megható szavakban mondott köszönetet az ér­deklődésért s szives vendéglátásért. A hatalmas, minden izében művészi szel­lemtől áthatott gyönyörű műsort az énekkar fejezte be, mely ezúttal is csodás árnyalataival s bámulatos tech­nikájával namcsak nagynevű jeles ve­zetőjét dicsérte, de a tagok zenei tudá­sát, nagy művészi érzékét s leírhatatlan precizitását is elárulta. A zsúfolásig megtelt terem tomboló lelkesedéssel s hatalmas tapssal köszönte meg vendé­geinek fáradságos nehéz munkáját s ki szivébe véste az örökbecsű est keliemes emlékeit. Éjfélkor az uri Kaszinó termeiben vacsorát szolgáltak fe), melyet özvegy Bencze Pálné ós özv. Hajdú Endréné készítettek nagyon ízletesen. A tánc a késő reggeli órókban ért véget, amikor is a fiatalság lelkes se­rege az állomáshoz kisérte ki hálás sze­retettel vendégeit, ahol az államvasút rendelkezésre bocsátott termes kocsija várt a hazatérőkre. Megható s megem­lítésre méltó a búcsúzás is, amikor a perronon a borral, útravalóval bőke­zűen megrakott főiskolai énekkar őtz mesterük vezetése mellett rázendített: „Ballag már a vén diák" . . . s messze robogott már a vonat, még hallatszott a dal „Ez ut hazámba visszavisz . . . . s a könnyekig meghatott kísérők ihletett s ívvel indultak haza, egy feledhetetlen kedves emlékkel gazdagabban.

Next

/
Thumbnails
Contents