Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-01-23 / 7. szám

8 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1913 január 19. annak, hogy a pézügyminiszter az 1913. évi költségvetésbe beillesztette már a városok segélyezésére az ötödik milliót is. Ez a segély kevés G.yulának, mert nem tudja belőle megoldani a tisztviselők fizetésrendezési kérdését. Az államsegélyt tudvalevőleg elsősorban a tisztviselők fizetésrendezésére kell fordítani a törvény értelmében. A gyulai tisztviselők azonban olyan csekély fizetést húznak, hqgy attól a törvényben szerep,ő normál fizetési táblázatig igen nagy a differencia ós nem lehet azt a 28000 korona szétosztásával sem eltüntetni. Gyula anyagi helyzete pedig nem engedi meg, hogy a f nnáiló hiányt pótolja. A po gárság úgyis nagyon zúgolódik már az óriási pótadó miatt. Ez elégületlenség volt a/, oka annak, hogy a képviselőtestület a decemberi közgyűlésen nem járult hozzá a 129 százalékos pótedóhoz. Ennyi pó'adó kellett volna íudnii lik a tisztviselői fizetésben a 28000 korona államsegély szétosztása után a rnóg fennmaradó hiány pótlásához. A képviselőtestület a törvény és a belügyminiszter rendelete dacára se volt hajlandó rendezni a tisztviselők fizetését. Es emiatt már mér konfliktusba került volna a fölöttes hatóságokkal, mikor egyszerre az az életrevaló eszméjük támadt a város vezetőinek, hogy talán jó volna kérni egy kis pótáliamsegélyt a minisztertől. A küidöttíég, mint fent* bb emiitettük, sikerrel is járt. Samassa, miniszteri tanácsos, a városi ügyek vezetője kijelentette, hogy még 149,000 korona pótállamsegély áll mindössze a minisztérium rendelkezésére, amelyre több mint száz város aspirál, de azért Gyula kórelmét nagyon méltányosnak tataija és elsősorban fo^ja figyelemoe venni. Most aztán, alig két héttel a küdöttségjarás után arról kspott értesítést Gyu a, hogy a belügyi kormány húszezer korona rtndkivüii áilamsegé.yben részegíti. Ez a hir érthetően nagy örömet keltett Gyu'án. Örül a polgárság, örülnek a tisztviselők. A polgárság örül, mert a pótállamsegély miatt a pótadó jelentékenyen lejebb száll, a tisztviselők még jobban örülnek, mert végre-valahára megkapják a törvényben megálla pitott fizetést. Gyula anyagi helyzete a pótállamsegéllyel sem változott valami rózsássá, de annyit minden habozás nélkül meg lehet állapítani, hogy az immár 48,000 koronára emelkedett rendes és rendkívüli államsegély lényegesen megkönynyiti Gyula h.elvzetét. Most már csak arra kell törekednie Gyulának, hogy a 48,000 korona rendes államsegély maradjon, vagyis, hogy a 20,000 korona pótállamsegély állandósuljon. Csakis igy lehet elérnie Gyulának azt, hogy a városi tisztviselők a törvényben előrt, de a humanitás követelményeinek is megfelelő javadalmazásokban részesüljenek ós pedig anélkül, hogy a városi pótadót emelni kellene. Ha pedig a küldöttség második missziója, nevezetesen a városi erdők értékesítése ós szántóföldekké alakítása is megvalósul, amire az előzmények után a város érdekében buzgólkodók pozíciója s hathatós közbelépése folytán alapos reményünk van: a pótadónak már a jövő években leendő jelentékeny apadása, mindenesetre körültekintő és takarékos gazdálkodás mellett, ábrándképnek többé nem is mondható ; annyival is inkább, mert mint végezetül ugyancsak örömmel jele zhetjük, a rendkívüli államsegélyt folyósító miniszteri rendelet tartalma szerint a 20,000 korona mellett K é r y Gyula főispánunk intervenciója folytán, alapos remény van arra is, hogy a kormány a rendőrségi célokra még rendelkezésére álló egy millió koronából a gyulai rendőrségnek is bizonyára o'y számbavehető összeget fog juttatni, mely a rendőri-ég laríhatatlanul szük fizetésének javítására elégséges lesz. A rendőrségnek tehát nem kell sztrájkba lépnie. Ezek az örvendetes hirek nagy mértékben emelik a gyulai adófizető polgárok önérzetét ós bizalmát abban, hogy végre Gyula rossz anyagi helyzete is meg fog változni s nem kell nyögniök az eddig folyton növekedő pótadó terhe alatt. Békéscsaba közgyűlése előtt. A képviselőtestület figyelmébe. Ma délelőtt ismét közgyűlésre ül össze C aba képviselőtestülete, még pedig sok tekintetben fontos közgvüléyre. Van néhány tárgy, amelyekre vonatkozólag nagyon meg kell gondolnia a képviselőtestületnek a határozathozatalt, — mert azok a tárgya* szoros összefüggésben vannak a város fejődésével ós egy könnyelmű, meggondolatlan vagy szűkkeblű határozat esetleg évekkel visszazökkentheti Csabát a fejlődés utján. Ezeket a tárgyakat különös figyelmébe ajánljuk a képviselőtestületnek, remélve, hogy mindegyiknél a község | érdekét tartja szem előtt s célszerű ós ' üdvös határozatot hoz. Egyenként már vo't alkalmunk a 'okkal a tárgyakkal foglalkozni. A csaba— j dobozi vasút fontosságát például mind- j járt a kérvény beadása után fejtegettük. ! Ezt a kérvényt tudvalevőleg a doboziak adtak be az iránt, hogy a sarkad—dobozi keskeny vágány u gazdasági vasút vonalának Doboztól az Alföldi Első Gazdasági Vasút csabai állomásáig való meghosszabbításához Csaba is járuljon hozzá. Ha az a vonal ós a kondorosi vonal is kiépül, Csaba úgyszólván a szélrózsa minden irányából meg lesz vasúton közelíthető és olyan hatalmas gócponttá válik, amilyen csak kevés van a vidéken. Természetesen a doboziak érdeke elsősorban, hogy a vasút kiépüljön, de érdeke Csabának is, mert azaltal 10—15 ezer embert kapcsol szorosabban magához, akik minden szükségletüket itt szerezik be. Épen ezért a kisvasút költségeihez, amelyek nem is rúgnak valami hatalmas összegre, hozzá kell járulnia Csaba képviselőtestületének is. Az ilyesmitől, ami tagadhatatlanul nagyon e'őmozditólag hat a város fej lődesére, az áldozatot sajnálni nem szabad Más zsánerű, de szintén nagyfontosságú kérvény a Csabai Athletikai Klubé is sporttelep iránt. Ez a mult év tavaszán megindult sportegyesület rövid működése alatt is a fejlődésnek olyan magas fokára emelkedett, amilyennel csak kevés hasonló zsánerű klub dicsekedhetik. Football-mórkőzései hatalmas közönséget toboroztak a sportnak, ugy hogy egyik-másik mérkőzés alkalmával szinte budapesti kép tárult az ember szemei elé. És ami fő, ez a közönség nemcsak Csabáról került ki. Nagyon sokan jöttek a környékről: Békésről, Gyuláról, Vésztőről, Mezőberónyből, Orosházáról, Gyomá'rói, sőt a távolabbi vidékekről, Aradról, Nagyszalontáról Nagyváradról ós Temesvárról is. Minden mérkőzés alkalmával jelentékenyen megnövek dett Cs^ba idegen forgalma, ami természetesen csak h vzonnal j?>r a városra nézve, mert a vendégek pénzforgalmat is csináltak. E ekintve attól, hogy a CsAK számos hivet szerzett, a sporiunk tehát a kő fgés7séeücyre is igen jó hatás>al volt a működése: már csak az általa e őidózett nagy idegenforgalom is móltóvá teszi ezt a klubot arra, hogy a képviselőtestület védőszárnyai alá vegye ós nemes törekvésében tőle telhetőleg támogassa. Nem is sokat kér a CsAK. Egy jelenleg hasznavehetetlen területet a gyulai ut mellett, a körgáton belül, ahol tagjai zavartalanul áldozhatnának a sport oltárán és ne kelljen nekik a te jtístn nyitott vásártéren sportolniok, kitéve a vásott gyermekek gúnyolódásainak. A kórt területnek a község jelenleg nem veszi semmi hasznát. Fiatal akácos van rajta, amelyet elős, őr még ki kell iriatnia a CsAK-nak, hogy használhatóvá tegye a területet. A sportegyesületeket más városok valósággal dédelgetik, mert m^ltányo ni tudják azok fonios hivatá-át. D br'ec n, Nagyvárad, Szeged, Arad stb. netre^ak területet adtak k uhjaikna«, hanem egy tribünnel stb. teljesen f Iszerelt sporttelepet, ami nem csekély költségbe került. Még a főváros. Budapest is ad megfelelő területeket mindig az újonnan alakuló sportegyesületeknek, pedig az ő területei igen nagy értékkel bírnak. Bizalommal reméljük, hogy Csaba képviselő estülete sem fog hidegen elsiklani a CsAK kérelme fölött, hanem teljesíteni fogja. Hiszen a város jó hirót is emeli mindenfelé egy jó! dolgozó és szép sportteleppel bíró sportegyesület. R -ndkivüli fontossággal bir a József főherceg Szanatórium Egylet csabai fiókjának kérvénye is a tüdőbeteg gondozó intézetnek (dispensair<) nyújtandó segély tárgyában. A sóppadt rém, a tüdővész ugyancsak grasszál Békésmegyében, különösen Csabán, ahol legnagyobb a tuberku'otikusak száma. Az utcákon nagyon sok szomorú, sápadt arcú beteget lehet látni. Épen ezért örömmel értesült mindenki arról, hogy a szanatórium egyesület tüdőbeteg-gondozó intézetet akar Csabán is felállítani, ahol a szegény bntegek ingyenes orvosi vizsgálatban, tanácsban ós gyógyszerben részesülnek. A dispensair'e orvosai ezenkívül még lakásukon is gmeg átogatják a szegény tüdőbetegeket, ha arra szükség van. E jótékony intézmény költségeihez hozzájárulni, elsőrendű kötelessége a képviselőtestületnek. Humanizmust gyakorol véle, jószívű ember pedig sohasem térhet ki a humanizmus gyakorlása elől. Az a segély, amelyet a di-pensairnak ad a képviselőtestület, sok szegény, aggódó betegnek szeméből törli ki a könnyet. Mezőberény legelővásárlása. A zsellérek földje a községé. Az állattenyésztés intenzivebbé ós jobb hiiüvé tótelének első és legfontosabb követelménye a jó legelő. Legelőkben Magyarország ezelőtt nagyon bővelkedett. Lenn az A földön és fönn a Kárpátok között mindenhol hatalmas, príma legelők voltak, amelyeken csak ugy dúskálhattak a haszonállatok. Körülbelül két évtized óta azonban a legelők száma mindig fogy és a meglevők is szűkebb területre szorulnak össze. Oka ennek főképen a magyar ember földéhsége. A magyarnak soha sincs elegendő birtoka, mindig növelni és növelni vágyik. Neki ment tehát a legelöknek ós a-okból ssántott fel egy c omót. A haiá harangot például meghúzták már Európa legnagyobb legelője, a 43,000 aias trális holdnyi Hortobágy fölön if. Mar 10,000 holdat paicílláznak be őle és a haszonlesés előbb utóbb rák^riii a sort a többi terü'etre ugy hogy par évtized mu va talán csak hire lesz már a hortob g i pusztának. tam nőket, kedvezőtlenebb külsővel, rrint az enyém ós hozzá még ostobák, kislelküek, alacsony gondolkozásuak voltak, mégis magukkal ragadták a férfit, kire tekintetük tévedj Ne gondolja, hogy Öntől várok ezekre a kinos kérdésekre fe'eletet. Ezek olyan kérdések drágám, amelyekre nincs f-lelet sehol. De maga impressióimat kéri tőlem. Azt kérdezte, mit éreztem, mikor akadémiai székfog a'ómat elmondtam? Csupa banalitás. Nem érdemes beszólni róla. A Mari esküvője érdekesebb gondolatokat váltott ki belőlem. Arra is gondoltam, hogy ezek a kinos kérdések nem is fognak nyugtot hagyni, mig az elmém elé ujabb prob óma nem vetődik, amelyért harco.hat, viaskodhat, küzdhet. Addig mindig fog gyötörni, hogy miért nem akadt f ifi, kinek én vo n k a nő, a legfonto abb, a legdrágább? H tározottan munkához kell látnom, mert ez a sok ostobaság megőrjíti az idegeimet. Eddig nem voit velük bajom, r ndben tartottam magamat. De már 40 eves mu tam, vigyázni kell. Kar, hogy most nincs semmi dolgom, üres az agyam, üres a lelkem. De azért ne vigas/taljon drágám, mert ezt most még nem bírom elviselni. Talán később, 10 óv múlva . .. lehet... akkor talán igen... És most buc^ut mondok magának, hogy felkeressem Mari fiatalasszonvi lakáját és mig az ifjú pár a násznéppel mulat, teleszórom piros rózsákkal a szobát. Odaadom nekik azokat a piros, meleg, szerelmes rózsákat, melyek engem illettek volna' meg és amelyek sohasem jutottak el hozzám. Zsófia. Az ő haja. Irta : Nemeskéri Kiss József. Nincs több olyan haj, mint az övé. Ki voit Ö Őszi délután mélabuja viszszahiv a múltba. Kutatok régi levelek, emiekek között. In egy boríték, néhány levél, meg egy hajfürt. A leveleket ón irtam ő neki ós vissza kap ám azokért, amiket ő irt nekem. Nincs is tőle semmi emlékem, csak ez a hajfürt, meg a visszaküldött levelek. Az egyikből olvasom : . . . Eiéghetetlen, sohasem teljesülő vágyak élnek bennem Mariska. O ykor azt hiszem, hogy megőrjít a re menytelensóg, mert hiszen ilyen vágyak nem teljesü hetnek itt a földön. D < mégis legjobban fáj nekem, hogy ma ga nem lehet az enyém. Pedig ha az enyém lehetne! ... Az ón elérhetetlen vagyaim akkor sem szállnának el. D^a reménytelenségükön való szent bubá nat az én kis feleségem vigasztalásával: ez az t n boldogságom titka . . . Régen volt. Hosszú évek suhantak el fölöttem s én ezen az estébe hajló őszi délutánon ismét csak ö rá gondolok. Csöndesen hull az eső. Egy csöppje megül az ablakom sarkában. Ezt a csöppet nézem. A nagy fénytelen szűr kesógben ki tudja mitől csillog. Csak egy eső csepp, semmi más. De ugy hasonlít a könnycsepph 'z, amelyben gy kran benne van egy élet, az egész világ. Ez az esőcsepp picinyke nyilás a sürü szürke fátyolon, melyet az ősz ráteritett mindenre. Kietlen, egyhangú szürkeségen át száll vissza a lelkem egy könnycseppig. Erre a hajfürtre hullott valaha némán, titokban és benne volt egy egész élet boldogsága. Látom, egyre nézem ezt a p cinyke esőcseppet, növekedik ós csodásan csill< g. A ke/emhen p^dig itt van a selymes hajfürt. O yan, mint volt egykor, most is szép, aran os. . . nem lett olyan csúnya szürke, mint az enyó . Ugy érzem, mintha most is hullana rá eyy könnycsepp, a vén ember könnye. De megbocsátható, mert csodálatosan S'ép haja volt annak a leanynak. Finom szálai lágy harmóniában simu tak egvmás melié, vagy érdekesen kuszálódtak össze, mi,nt zivatar után itt-ott a buzakalászok. És fénylett ez a h j. O ykor ugy esi logott, mint holdsugárban a tengers/.em tükrp, máskor kápráztatóan ragyogott. R jtemes, titokzatos var. zsa volt. Ha csönd s sötéten homályos szobaba csak egy szikrányi napsugár lopódzott az ő h'jára telepedett le, bujkált az aranyszálak között. Ilyenkor meg-megvillant ítt-ott a haj, némely fürt mellől bűvös lány c-apott e'ő, mint a lidércfény az ingov.ányon. M>

Jg ha nem is !átta valaki az ő haját valami magnetikus erő ó-zrevótette vele, hogy a közeliben támadt valami szokatlan különös ragyogás. Rá kellett pillantania, hogy azután ne tudja tekin tétét másfelé fordítani, hogy gyönyörködjék bele és hogy busán, lemondóan sóhajtson, ha eltűnt a látomás. A kígyóbűvölő szemének hatalmából volt valami ebben a hajban, mely viselőjét nagyon ékesítette, csodálatosan megszépítette. Mi volt hát az a haj ? A nyári nap diadalmasan letüző sugaráben drágaköves, büszke korona, őszi verőfényben aranykalászból soha nem látott virágokból kötött koszorú, csillagos holdas éjjen glória egy csoda szép fej körül, ha pedig sötétség szállott a földre : csalogató lidércfény, bejárhatatlan hosszú, úttalan pusztaságon, Egyszer r kkenő au^u-iz usi délután a kertre nyíló ablaknál szemben üit velem és sok könyörgésre kibonto ta a haját. Vrfgig folyt a vátlán, le a gyéj kény karosszék karfáján. A nyitott abI lakon kérésziül ráhu lott a napsugár, kábu'tan néztem, ez a szépség elvakított. Aztán reszkető kézzel nyult-am az ideális aranysátor szövetéhez. Ujjaim hegyen soha nem érzett égető laz futóit a szivembe, az agyamba . . . S«álakra szedtem a haját. Majd keresztül néztem egy egy szálon, tudja Isten meddig. Homályosa ó S'.emem előtt dódbábos alföldi táj vonult el, aztán tarka virágos rót^n táncoló fátyolszerü alakokat latiam, U pkét szállani a virágra, róz-át ffkadni, galambot csókolódzni almavirágos ágon, amely fölé szivárványos fg borult tiszta kék kárpitjával. E f idtem a szemem a türü fonatokkal, beletemettem arcomat . . . F^r^sító bolyongás után sötét oiajfa^rdök részegítő mélyébe tévedtem, ahonnan nincs i kivezető ut, csak csöndös meghalás, illatba fúlva hervadt levéltől eltakarva. Mikor elváltunk azon a csöndes tavaszi alkonyaton még egyszer visszapillantottam reá. Csak egy-két fürtöt láttam a búcsúzó napsugárban s néztem soká . . . soká. A pihenő nagyvárosra lassan ereszkedett le az éj s a nagy titokzatos sötétből, a nap már rég letűnt, ki tudja, honnan szállt a hajára egy tündöklő bűvös fénysugár . . . . Régen volt, örökre megigézett ez a látvány. S miközben a fürtön merengtem, most is elkövetkezett az éj, kétségbeejtő gyászos feketeségben . . . Szorongatom e fürtöt s vádolom magamat, hogy miért nem tudtam eldobni . . . . miért nem tudtam feledni a Loreley haját.