Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-05-04 / 35. szám

Békéscsaba 1913 május 4. BÉ KÉSHEGYEI KÖZLÖNY 3 jára helyezkedett, roiszalását fejezte ki Szügyi eljárása fölött ós kimondotta, hogy ezután a róm. kath. egyház felké­résére körmenetek alkalmával mindig kivilágítja a kaszinó ablakait. Tekintet­tel volt a választmány arra, hogy a ka­szinó nem felekezeti egyesület, (agjai között minden felekezetbeli helyet fog­lalhat, ha tisztességes ember, nem sza­bad tehát egyik tag vallá&i érzékenysé­gét sem sérteni. Ugyanilyen álláspontot foglalt el a közgyűlés többsége is. A türelmetlenek azonban nem nyu­godtak bele a határozatba. Még azt is megtették, hogy az egyház vezetőségé­hez feljelentést intéztek K ö r b e r Ti­vadar elnök ellen és bevádolták, hogy mint református felekezeti intézet veze­tője a kivilágítás mellett foglalt állást. E feljelentésnek, hitünk szerint, nem lesz semmi foganatja, mert az egyház­nak semmi köze ahhoz, hogy a kaszinói elnök mit csinál. A református egyház mindig a falvilágosodás, a szabad vóle­mónnyilvánilás mellett harcolt, ezzel szerezte meg magának minden felvilá­gosult ember tiszteletét ós rokonszen­vét, nem szabad tehát kicsinyes okok miatt erről az útról letérnie. A kaszinói határozat ellen két fe­lebbezés érkezett be a vármegye alis­pánjához is. Az egyiket Karácsony András ós társai nyuj ottak be, a mási­kat pedig Szügyi József. Az alispán fogja tehát kimondani ebben a kinos ügyben az utolsó szót. Döntése előre­láthatólag a kaszinói választmány állás­pontjára lesz kedvező. A monarchia büntető expedíciója. -Fővárosi levél. — A pénteki koronatanác3ban, ame­lyen Őfelsége elnökölt, büntető expe­díciónak nevezték el a monarchia által Montenegró ellen indítandó hadjáratot. Ezzel a kifejezéssel bizonyára meg akar­ják nyugtatni a monarchia népét, hogy, ne féljen, nem lesz háború, csak egy kis büntető expedíció. Van ebben jó adag hencegés is. A monarchia, mint nagyhatalom, csak nem viseihet formá­lis háborút Montenegró ellen ? Elég lesz annak egy expedíció is. Egy expe­díció, amely csekély 600 millióba ke­rül. Expedíció ide, expedíció oda, az mégis esik háború lesz. Viszik a fiain­kat a vad cernagorcok görbe országába. Fiainkat, akik nincsenek hozzászokva a hegyi menetelésekhez, hegyi harcokhoz, ahol bujkáló, alattomos, láthatatlan el­lenséggel kel! küzdeniök. A magyar ka­tonák kitűnőek, bátrak, de szeretnek szembe nézni azokkal, akik ellen har­colniok kell. Hegyes vidékeken nehezen tudnak érvényesülni. Bosznia okkupá­ciója is rengeteg vóráldozatba került,, pedig hát azt mondta a hadvezetőség hvgy früstükre megeszi a bosnyákokat, meg a hercegócokat. Félő, hogy Mon­tenegróval is hasonlóképen járunk és az expedíció nagyon sok véráldozalba fog kerülni, sok daliás magyar fiu vére fogja pirosra festeni a cernagorcok szik­lás országát. A legújabban érkezett, hírek ugy tüntetik fel a dolgot, hogy az expedíció éle nem irányul egyenesen Montenegró ellen, amely bizonyos területi kárpót lásokkal szemben már hajlandó lemon­dani Szkutarirói. A valóság ám az, hogy hogy mihelyt a monarchia Albániára ráteszi a kezét, nemcsak Szkutfri ve­szett ei Montenegróra nézve, de Síer­bia sem számithat többé Durazzóra. A háborútól fáradt szövetségesek bizo nyára megnyugszanak ebb9n, de a fej­lemények igazolják, hogy a háború fordulatai kiszámíthatatlanok. Most már mindegy. A sors rende­léséből Európa diplomáciájának elhibá­zott intrikus játéka miatt át kell ezen is esnünk. Ma már a még nem igen változtatható döntés után csak azt lehet kívánni, hogy az expedíció minél rö­videbb ideig tartson, minél kevesebb életet ós vért fogyasszon és minél ke­vesebb áldozat árán hozza meg az ered­ményt, amelyet várnak tőle : hogy t. i. a monarchia nyugodtan élhessen szom , szédjai között. Lapunk az eddigi fejleményekről is : elsőrangú fővárosi forrásból kapott tá­viratokat vagy telefonjelentéseket. Va­lamennyit siettünk Csaba közönségével, mint a megyebeli községekkel közölni, j A fontosabb hireket Csabán a Corvina könyvkereskedés kirakatában voltak, olvashatta mindenki, a községekkel pe­dig telefon utján közöltük. Ezután is ugy lesz. Fővárosi hírszolgálatunk kitű­nő, alapos értesüléseket kapunk, ami­ket tehát közlünk akár lapunkban, akár telefon utján, azokat a közönség biza­lommal fogadhatja:[j Legújabb értesüléseink a követke­zők : A hivalalos lap legutóbbi számában a következő közlemény jelent megj: A legutóbbi idő eseményeiből arra következtethetni, hogy nagy akció előtt állunk. Nem a Skutari-kérdésről van immár szó, hanem az egész albán kér­désről ós mindazon egyes rószletekrő', melyek ezzel összefüggésben állanak. A tisztázandó ügyek nagy komplexuma é a kérdések nagy hordereje mellett természetes, hogy a folyamatban levő tárgyalások móg némi időt igényelnek; épp ezért a nyilvánosságnak még egy kis ideig türelemmel kell lennie. De már mo3t megállapítható, hogy csak néhány napi időről van szó ós hogy Montenegró minden körülmények között rá fog biratni Skutari kiüritésére. Komplikálj i a helyzetet legújabban az, hogy Szerbia is készülődik. Ottani forrásbóf a következő értesülést kaptuk: Szerbiában erős készülődós érez­hető. A hadügyminiszter rendeletére a meghódított területekről már vissza­tértek a csapatok. Szerbia déli részében nagy csapatelhelyezóseket foganatosíta­nak, melyekből azt lehet következtetni, hogy Szerbia Ausztria-Magyarországnak Montenegróval való konfliktusa esetén nem akar tótlen maradni. Egész Szer­biában tegnap óta önkénteseket tobo­roznak Montenegró részére, de eddig mindössze csak hatszáz ember jelent­kezett. Könnyen megeshetik ennélfogva, hogy Szerbiával is meg fog gyűlni a monarchia baja és hogy ezzel az ellen­séggel is le kell számolnia. Most ez nem lenne nehéz dolog. Legalább Szer­bia is megkapná szemtelen fellépáseórt a magáét. A gyulai városháza újjáépítése. Drága az uj terv is. A repedezett falu, ódon gyulai vá­rosháza újjáépítésének ügye csak nehe­zen halad előre. Folytonosan akadályok támadnak, amelyek az építést késlelte­tik, sőt a mai viszonyok között szinte lehetetlenné is teszik. Pedig égető szük­sóg volna már az uj városházára, mert a jelenleginek a hátrányai folyton job­ban előtérbe nyomulnak. A legtöbb helyiség szűk, sötét, minden tekintetben célszerűtlen, a hivatalnokok összezsú­folva, mint a heringek, az akták nagy része a padlón hever. Egyszóval ez a városháza semmikópen sem méltó a megye székhelyéhez. Általánosan tudott dolog, hiszen lapunkban nagyon sokszor foglalkoz­tunk véle, hogy Gyula képviselőtestü­lete még három óv előtt 300,003 koro­nát szavazott meg az uj városháza építésére. Már akkor két pártra sza­kadtak a gyulaiak. Az egyik párt telje­sen uj vávosházát akart, a másik elég­ségesnek tartotta a jelenleginek célszerű átalakítását. Többségre mégis a teljesen uj városháza hivei kerültek ós a város kihirdette az országos pályázatot, ame­i lyen előkelő fővárosi műépítészek vet­tek részt szebbnél-szebb pályamüvekkel. Az volt ám a baj, hogy e tervek közül a legolcsóbbnak a kivitele is 450,000 koronába került volna. Ekkora összeggel pedig az anyagiakban úgyis folyton szűkölködő Gyula nem rendel­kezett s még csak nem is gondolhatott az összeg előteremtésére. Az építkezés ügye tehát elaludt ós hallgattak is vele egészen ez év elejéig. Akkor ismét f> 1­szinre került. A mult év decemberében tartott viharos képviselőtestületi köz­gyűlés ugyanis egy bizottságot küldött ki a városházi hivatalok ós a tisztvise­lők ügykörének megvizsgálásáia. Akad­tak ugyanis olyan naivok, akik azt hit­ték, hogy a városházán fölös számmal vannak hivatalnokok és hogy költség­kiemelés szempontjából néhány állást egész bátran meg lehet szüntetni. A vizsgálat alkalmával a bizottság elször­nyükedve tapasztalta, hogy milyen le­hetetlen állapotok uralkodnak a város­házán és bár a bizottsági tagok nagy része az újjáépítés ellenzői közül került ki, most már a bizottság sürgette, hogy a városháza újjáépítése iránt mielőbb intézkedni keli, de a már régebben meg­szavazott 300,000 korona kfritén belü 1. E sürgetés hatása alati a képviselő­tesiüut felhívta az Építőiparosok Or szágos Szövetségének gyulai csoportját, hogy készítse el az uj városháza terveit ás költségvetését, de a 300,000 korona keretén belül. Hogy ez könnyebben megtörténhessék, olyan értelmű utasi­tásf adott a város az építőiparosok cso­portjának, hogy a kérdést a jelenlegi városháza épületének felhasználásával igyekezzék megoldani, vagyis csak a jelenlegi városháza kibővítésére csinál­janak tervet és költségvetést. Rövid idő alatt el is készült egy vázlatos terv, amely szerint a városháza udvarán levő melléképületek lebontása után oda szárnyépület emeltetnék, a régi épület megerősíttetnék és a hivatalos helyisé­gek is más, célszerűbb beosztást nyer­nének. A gondolat tetszett a város vezető féífiainak ós megbízták a szövetséget a részletes terv és költségvetés elkészi tésévei. Ennek a tárgyalása céljából nemsokára össze fog ülni ismét a kép­viselőtestület. Azonban móg az a köz­gyűlés sem fog előreláthatólag végle­ges határozatot hozni ebben a fontos ügyben, mert ismét a pénzkérdés nyo­mul előtérbe nagy akadály gyanánt. Hír szerint ugyanis még az egyszerűbb kibővítési és átépítési terv kivitele is jóval felülhaladja a 300,000 koronát, a melynél többet pedig Gyula nem akarna semmiképen szánni az uj városházára. A terv ós költségvetés készítőinek szá­molniok kellett azzal, hogy a mostani rossz gazdasági viszonyok között min­dennemű anyag drága, a munkabérek magasak, tehát olyan nagyobbszabásu építkezést 300,000 koronából nem lehet keresztül vinni. Lényegesen, több mint 40,000 koronával emeli a költségeket a tűzjelző torony is, amelyre feltétlenül szükség van, mert a róm. kath. egynáz nem akarja megengedni, hogy az ő temploma tornyáról jelezzék a tüzet a tüzőrök. Ebben ő a templom profanizá­lását látja. A tűzjelző torony kérdését tehát a városháza újjáépítésével kap­csolatosan szintén meg kell oldani. A torony a városháza homlokzatának bal­szólén épülne. A képviselőtestület tehát az uj és szintén drága terv miatt nehéz hely­zetben lesz ismét. KróniKa, Májusban én kánikulát Bizony még nem értem, Bár a földön három K-el Már szépen lemértem. Mem is hiszek a komának, Lesz még ennek böjtje Olyan, hogy a szegény magyar Falnak mehet tőle. jönnek majd a fagyos szentek S hátra van még Orbán, hej, azok még fordíthatnak jót a világ sorján. Lehet, hogy még sirva nézünk R mezőkre, fákra És vágyunk e sártekéről fit a másvilágra. Most bármilyen szép a tavasz, Nem örülünk néki: Újra éledt a bánatunk Rz a fájó, régi. Viharszelek fújdogálnak Újból ott lenn, délen, Könny csillog a magyar anyák Búsongó szemében. Háború lesz, háború lesz! Ez a rémhír járja, Mert szemtelen a nyakigláb Cernagorcok cárja. Nagy pocakját veregeti S egyre csak azt hajtja: Fütyülök én a világra, Meg a hatalmakra I Ezt az urat, hizott disznót, Lebunkózni kéne És azután, mint a dögöt, Lökni a fenébe Most az egyszer ezt akarjuk S talán nemsokára Huszonötöt verhetünk a Nikita — hasára. Idehaza jobb világ van, Mint odalenn, délen Kicsi, bájos szenzációk játszódnak le szépen. Turbékolnak a ligetben Szép tavaszi estén, Megszegi a tiz parancsot fi zsidó, keresztény. Egész komoly szenzáció, Miről mostan szólok; Veres Guszti a gazdagok Közé befúródott. Pénze van a takarékban, Feje panamázik, Poharas sör-fizetésnél Meg sem áll ma százig. Tollasodnak a bohémek, Igy is van az rendjén, Nem kell nekik a korcsmában Ülni félve, szendén. Tollasodni kezdek én is, Van is tollam számos, Csak az a baj, hogy nem vagyok Én a — pennagyáros. Guy. kiváló bór- és lithiumos ' gyófyforráh m» * Mlyaifcajtluál, ktroénynéi, czKksrtetegséfiél, virfaeiiyaél, enéio­téd m Wtfzé t l tirvefc ton-ntjateü tthf Uiém. Tursásnfei nasttss aruprk HMWÉI SCHVLTBS ÁCOST V. Kbdetf-nkptrf I C Büztelep a Gyulai-ut és a körgát között. Panaszos levél a szerkesztőhöz. A hatéság figyelmébe. Kedves Szerkesztő Ur ! Most mikor a tavaszi nap sugarai csaknem kánikulai forróságot ontanak, vegyen magának egyszer egy kis fá­radtságot ós sótáljón ki, nem is mesz­szire, csak a Vásártérig ós próbáljon szagolni. Lehetetlen, hogy ne érezne valami penetráns, leírhatatlan bűzt, a mely ráfekszik az egész környékre ós fojtogatja azokat a^szerencsótlen adó­fizető polgárokat, akiket a sors keze oda vetett ós akik ott kénytelenek lakni. Bizonyosan bosszankodva, sőt talán ká­romkodva is nóz körül, hogy honnan jöhet ez a büz, mely egyesíti magában mindazt, ami rossz, ami tüdőrontó, ét­vágyelüző, gyomorháboritó. Először a vágóhidra gondol. Pedig téved. A vágó­hídon ujabban alkalmazott tisztasági rendszabályok olyanok, hogy kellemet­len szag csak ritkán érezhető és csak akkor, ha vagy magán a telepen, vagy közvetlen közelében tartózkodik az ember. Hanem ehelyett tessék csak tovább menni a gyulai uton a körgátig. Ott móg hatványozottabb mértékben fogja szaglóidegeit irritálni az a büz, amelyet a körgát mögötti hatalmas szemét és más csúnyaság-lerakodó telep áraszt szerteszéjjel. Ugy-e bár az a paradicsom­kert nincs is messzi a város középpont­jától ? Testvérek között sinc s egy kil o ­méternyire. És közvetlen közelében ház­sorok terpeszkednek. Szemben van vele az Omazta-major és köröskörül sűrűn fehér tanyák népesitik be a tájat. Ren­geteg sok embernek kell tehát szürcsöl­getnie e pokoli helyről szétáradó för­telmes levegőt, amely tele van a bacil­lusok milliárdjaival. Ön csodálkozni ós bosszankodni fog, kedves szerkesztő ur, hogy a város vezetősége móg mindig tűri, tartja, táplálja ezt a büztelepet itt a város közvetlen közelében, a közép­ponttól, a díszes uri lakásoktól nem is egy kilométernyire ? Bizony tűri, mert eszeágában sincs, hogy a körmükre koppintson azoknak, akik móg mindig

Next

/
Thumbnails
Contents